Mer munka…

Mer az volt, hogy egy pár másodperces anyagot kellett összevágnom a minap. Már rég kacérkodom a Permiere használatával, de tudom, hogy minden ilyen komolyabb vágószoftver már a munka kategóriába tartozik, s még az is van, hogy piszok sokat kell hozzá tanulni mindenféle száraz szarságot.
Kinek van erre energiája, ugyebár…
Node, hát elővettem, s egy jó óra izzadás után rájöttem, hogy egyáltalán miként kell életet lehelni ebbe a hang, és videó vágó gyönyörbe.
Bár ne tettem volna.
Megdöbbentő lehetőségek vannak benne, és egyszerűen nem lehet abbahagyni a munkát vele, akkora élvezet.

És akkor itt az első saját.
Kicsit szar, kicsit pontatlan, de a zenyém. 😉
Ps: Jah, és csak azért rakom ide ki a full letömörített cuccot (az eredeti 800mega), mert a youtube élből illegálisnak minősítette.
Ágyő!

[pro-player width=’480′ height=’272′ type=’FLV’]https://kivalodolgozo.hu/wp-content/uploads/2009/05/ff01.flv[/pro-player]

Marvin és a Burnout szindróma.

[singlepic id=77 w=100 h=120 float=left]Hónapok óta próbálok ide valami vicceset, poénosat, elrettentőt, figyelemfelkeltőt, bármi olyat írni, mitől azt mondják rám, hogy „Marvin egy jópofa srác, bárcsak én is ilyen lazán kezelném a mindennapjaim a munkában, vagy az életben… stb, stb…”
Aha! Beláttam, hogy semmi. Az égvilágon semmi extra gondolat nem jön ki, mi a munkával kapcsolatos, sőt, a munkán kívüli élmények is a feledés homályába kerülnek rettentő gyorsan. Az már pedig nem igaz, hogy az ember fiának nincs legalább egy megosztható élménye ebben a világban. Ha egy barlangban laknék, akkor is min. arról lehetne eszmecserét folytatnom magammal, hogy a falon miért jobbra kerülte meg azt a gyökeret az a százlábú, miért nem balra. Szóval, bárhogy is nézzük, témák milliói vannak előttünk elszórva. Ha már ott tartunk, hogy egyikért sem érdemes lehajolni, kézbe venni, megforgatni, beleharapni, akkor ott bizony valami baj van.
De mi?
A tudatlan ember annyit dobálódzik a kiégés szóval, annyira semmitmondó lett, hogy eszébe sem jut, ezt már [singlepic id=74 w=120 h=100 float=right]hosszú ideje elemzik, figyelik, betegséggé nyilvánították. Hát nézzünk utána, hogy miről is szól ez. Elsőként megtámadtam a neten a wikit. Bár az ott lévő információkat sosem szabad kézpénznek venni, de egy jó ugródeszka a nem ismert témákban való kutatásra. És döbbenet. Nem is maga az ott lévő információ, inkább a további hivatkozások erre a témára. Bakker, külön lap.hu oldal készült erre.
Már 74-ben leírták ennek tünetegyüttesét, s a lényegét így foglalják össze: „a megterhelések, stresszek nyomán fizikai, érzelmi, mentális kimerülés lép fel, ami reménytelenséggel, a célok, törekvések elvesztésével jár. Csökken az önértékelés, a munka eredményessége, nő a mások iránti negatív beállítódás.„
Ahány cikk, annyi szakaszra tagolják, de lényegüket tekintve ugyanarról szólnak.
– Elsőként te lészel a földkerekség nagy idealistája, ki megváltja a világot, de mán.
– Lészel ezek után realista. Tudod hol a helyed, mit kell tenned, próbálod egyensúlyban tartani a dolgaidat.
– Kezdesz kiábrándulni a dolgokból, hülyét kapsz a kollegáidtól.
– Visszahúzódsz, már nem beszélsz senkivel, hatással van ez a munkahelyeden kívüli környezetedre, családodra, kapcsolataidra.
– És amikor rájönnek mi bajod, akkor inkább elküldesz mindenkit a picsába, senki ne segítsen neked, és zárhatóvá teszed a barlangodat.

[singlepic id=75 w=100 h=120 float=left]Ha a Burnout szindróma kialakulásának okait keressük, akkor azokat mind magunkban, mind pedig a munkahelyi környezetünkben megtalálhatjuk. Mivel a nemzetiségünk magyar, meg a lelkünk is, így hát jobban súlyozzuk a munkahelyünk által okozott károkat. Tudod, mindenki hibás, csak én nem…

Hogy mit tudsz tenni ennek elkerülése végett?
Mittudomén….
Szinte az összes, eddig leírt szakaszon végigfutottam már.

Ha rájövök, és addig nem merülök nyakig az apátiába, akkor tutira leírom egyszer.

Egy pár forrás:[singlepic id=76 w=100 h=120 float=right]
Informed
Wiki
Lap.hu
Stb, stb…

Ohhh… de…

…iszonyat rég voltam itt!  😳

Találjak kifogásokat?[singlepic id=73 w=50 h=140  float=right]
Mondjuk azt, hogy izééé… válságba kerültem. Ugyebár van most a gazdasági válság, s ezzel egyetemben engem elért a… nem tudom, még válságom van, így ennek feldolgozása közben arra már nincs energiám, hogy nevet is adjak neki.

Lehet az a baj, hogy kb. 15perces munka lenne mindazt kijavítani, mit még ki kell, csak annyira lusta voltam az utóbbi időben, hogy inkább nem jártam erre.
Node, holnap nekiesek, mert ez már kritikán aluli.

Úram teremtőm! Ez megdöglött! :)

Már épp azon gondolkodtam, hogy leírom Zapnak a fenti gondolatot! 🙁
Nem szerettem volna felzaklatni!!! Gondoltam előbb utóbb csak beindul újra a portál! 🙂
Tudjátok! – Mint az Indul a Bakterház című filmben a ló azt hiszem Sanyi volt a neve, ott hangzott el a fenti mondat…:)
Már Milady és Aniss valami Pornót emlegetnek! 🙂
Lehet, hogy Zap már ezen agyal, hogyan lehetne a
“Kiváló Dolgozó” portálcímmel összeegyeztetővé tenni, vagy összefésülni egy kis izgalmas dologgal? 🙂
Lennének javaslataim, – de ezt a fantáziátokra bízom!

Én is jól éreztem magam a diliházban, – majd azért figyeljétek meg, hogy csak addig nehéz míg meg nem bolondul az ember utána már Jóóóóóó…!:)))
Úgyhogy én most inkább kint maradok, – annál is inkább – mert már úgy érzem, hogy mindenki járt már ott bent, tehát a körülöttem lévőkkel lenni, már olyan mint bent! 🙂
Azt valahogy nem bírtam amikor felébresztettek!!!
Szeretek álmodni! 🙂 Álmodozni is! 🙂
Mindenféle koktélt szerettek volna beadni vénásan!!!
Ráadásul állandóan zajongott valaki, vagy az ápoló fiúk szerettek volna rácsok közé szorítani. – akarom mondani mögé! Volt rá eset hogy le is szerettek volna kötözni!:( Nem hagytam magam!!!
A gumiszobát jobban szerettem viszont, ott tudtam álmodozni is! 🙂 És olyan jó csönd volt!!!

Majálison voltam én is a Bókay kertben. Szerintem jó volt,
– ott a politika nem érződött…
Hastáncos lányok léptek fel minden mennyiségben!!!
Ez a fiúknak biztos tetszett volna! Viszont akkora szél volt, hogy a lányok kellékeként szolgáló fátyolszerű kendő betakarta őket rendesen, és már fuldoklásig tartó röhögéssé vált a majálisnak ezen a része!:)
A táncosok szédelegve próbálták menteni a helyzetet, és mosolyogni a végtelenségig a fátyol mögött.
Volt még élőzene Hip-Hup, Fashion-Dans, – azt utóbbin táncolt a lányom is! 🙂
Körhinta isteni volt!:)
Hajráá!!! Írjatok!

Majálison

Sziasztok!

Kiszabadultam egy kicsit a diliházból, kaptam eltávot a hétvégére a majálisra, a többi hülyével együtt.

Na szóval kaptam lufit és sok aggastyánnal felvonultam A Dózsa György úton, nem is értem miért így hívják? Miért nem gyurcsányi böszmeség útja pld.? A Hősök tererére érve, ez is, miért nem libajnai tér? Szóval arra lettem figyelmes, hogy menet végéhez csatlakozott egy rakás szar, akarom mondani fiatal, piros-fekete színű zászlóval és kamaz tipusú teherautójukból,, a döntsd a tőkét, nekem már egyébként nagyon ismerős, szavai töltik be teret. Ez annyira  fenomenális érzéseket keltett bennem, hogy gyorsan félrelöktem az egyik járókeretes szakszervezeti vezért és behúztam a sátrak közé.  Ott meglátván egy felíratot amire az volt írva: ZÖLD BALOLDAL kiváncsi lettem. Mert úgye piros, meg vörös, néha lila az úgy már megszokott, de zöld? mi fasz lehet ez? Na kellett nekem érdeklődni, belecsöppentem che gevara, kádár, marx, lenin és sztalin elvtársak életnagyságú képeibe és minden hangszóróból szolt a fel-fel proletárok. Még jó hogy nem ettem elötte.

Na mondom…leülök már egy félre eső sátorban hogy kipihenjem a megpróbáltatásokat. Kaptam egy fél libát, sok van belőle mostanság…aztán arra leszek figyelmes, hogy egyre többen ülnek mellém, …-a faszom tele, én mint jól nevelt úriember persze nem lökdöstem le őket a pusztulatba, hanem türtem, mikor már 20-an lettünk és megjelentek kamerával, meg mikrofonnal és a sötét alakok is vezetékkel a fülükben, kezdett gyanus lenni a dolog, hát erre nem bevonul tamás gáspár, hagyó, meg pár  szélütött ávós az élükön libajnaival! már csak balóné morvai hazaáruló krisztina hiányzott, de vele is sikerült talalálkozni,  de erről máskor, diliházban jobb esküszöm. Ott legalább csak a megszokott faszságokat kell elviselnem, mint pld hogy a dolgozók üdülője nem tartozik a cég üzleti érdekeltségi körébe, ezért ha odamegyek a saját pénzemen ingyen szombaton takarítani, akkor köteles vagyok soproni vagy heinekken söröket inni, hiszen nem üzlet, ha arany ászokot iszom. Diliház mondom, Diliház!!most megyek, mert jönnek az ápolók. 🙂 Lufit akarok!!!!

Csapatmunka…

Hmmm…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember, név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, viszont Senki se csinálta meg! Valaki dühös lett emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná, és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett, akit Mindenki okolt, amiért Senki nem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna…

Drága Mama és Papa!

Jól vagyok. Remélem ti is. Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely elkel.

Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik hogy tovább alhatok mint szoktam.
Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell  moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegviz.

A reggeli bőviben van cullangoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de az elég gyenge normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sűltoldalas, steak, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az o kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.

Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk “erőltetett menetre”, ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom hogy mást mondjak, de ezek az “erőltetett menetek” kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába. A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos.

Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan mint az iskola igazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.

A következőtől biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám.
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont
közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Higget fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell megtölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.

Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-bol van itt. Ot csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190cm.

Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!

Szerető lányotok,
Gail