



Reggeli beszélgetésem egy nagy tudásúval, miután egy gyengébb idegzetű ápolt bizonyára bevenne egy levél nyugtatót, a csomagolásával egyetemben:
Telefon (csingg-csinngg)
- Eegeen…
- Szia, Ede vagyok a mélyből (láccik…), szeretnék lekérni egy pár adatot!
- Monnyad…
- Az érdekelne, hogy mennyi volt a ….
- 223355
- Mennyi, mondd mégegyszer!?
- 223355
- És a másik?
- 226699
- Ezt nem értem, itt valami nem stimmel!
- Mi?
- Mondd mégegyszer az elsőt?
- 223355
- 253322
- Nem, 223355!!! (kissé feszülten)
- Várj, mennyi? 235522
- Ok! Kezdjük elölről! Huszonkettő…haaarminchááárom…. ötvenöt!
- Oké, megvan! És akkor most a második?
(türelem vészesen csökken, az asztalba belemélyedt körömnyomok tisztán látszanak)
- 226699!!!!!
- 269966?
- NEEEEMMMM!!!!!
- Huszonkettő …….haaaatvanhaaaatttt…..kilencvenkilenc!!!!!!
- Jó, oké, megvan!
- Hurrá!
És akkor csoda, ha az ember az alkoholhoz fordul segítségért??


Sasolj IDE!!!
Kategóriák
Címkék
Blog RSS
Komment RSS

Arassunk!« Default
Gáton
Irodai csendélet
A bányalovak
Tériszony
Minimalista