A.B.Cee
(Székely Nagy György)

STAR WHY
Szólítson csak Bandinak

Első fejezet

“A jó ötleteket már kitalálták, de nem számoltak Velem?

– mutatott keshedt mellére Bandi.”

Georges Ucas unottan battyogott Malibu széles homokpartján, miközben néhány vízimentő húzott el mellette. Az egyik véletlenül leejtette sárga jelzőbójáját és ahogy lehajolt érte, keresztbe feküdt Ucas előtt, aki klasszikus, úgynevezett nagykabát ívben esett át rajta, szelíden landolva egy sütkérező hölgy szilikon dombjai között.

– Bocsánat hölgyem! Engedje meg… – hebegte.

– Nem ismerkedem tengerparton – nézett rá a napszemüvege mögül a hölgy.

– De én …

– Várja meg, amíg elmegyek a büféig!

– Én csak azt akartam mondani, hogy…

– Ja mondani?! Akkor olaj kisapám!

Georges Ucas értetlenül nézett a nőre, majd buzgón keresgélni kezdett.

– Mit csinál?!

– Azt tetszett mondani. hogy olaj. Azt keresem.

– Milyen olajat?

– Napolajat!

A hölgy dühösen felpattant és ráripakodott:

Rossz szöveg kisapám. Tűnés innen, ez nem a hülyék menhelye!

Ucas zavartan felállt és battyogott tovább. Nagyon lefoglalták gondolatai, ezért sem vette észre, hogy a vízimentők egy kapálódzó nőt cipeltek ki erőszakkal.

– Marhák! Nem én fuldoklom, hanem az a kopasz ipse!

– Darab-darab – morogta az egyik vízimentő.

– Én azt hittem, hogy az egy gyerek segge – álmélkodott a másik vízimentő.

A nő közben kiszabadult és tovább üvöltözött:

– Mentsék már ki, még megfullad!

– Á nem olyan egyszerű az – húzta el a száját a harmadik vízimentő.

– De hát csináljanak már valamit az Istenért?!

– Talán imádkozhatnánk, vetette fel a negyedik vízimentő.

Georges Ucas, aki időközben odaért, szerényen közbeszólt:

– Uraim a világért sem szeretnék zavarni, de az az ember…

– Na és honnan tudja, hogy az egy ember? – nézett rá haragosan az első vízimentő.

– De hát ott bömböl!

– És? Az oroszlán is bömböl, még sem rohanok kimenteni – vélekedett a második vízimentő

Ucas nagyot nyelt, bólintott és elindult tovább a parton. Azt még hallotta, hogy a harmadik vízimentő beszól a rádióján:

– Halló bázis! Itt a hármas! Döntetlenre állunk. Egyet kiszedtünk, a másikért küldjetek mentőt! Várj egy kicsit… Módosítok! Hullaszállítót. Kösz! Ja és rendeljetek nekem egy hamburgert sok majonézzel, sült krumplival.

Ucas battyogott tovább. A világ tele van hülyékkel, de ki hitte volna, hogy mind vízimentő? – morfondírozott magában. Szegény Georges vállát nagy teher nyomta. Itt áll egy remek forgatókönyvvel, amiből állati jó filmet lehetne csinálni és egyszerűen nincs egy producer, aki belevágna. Pedig milyen szép történet. Istenem! Bölcs öreg varázsló, egymásról mit sem tudó telepatikus ikerpár, gonosz császár mg gonoszabb főlovaggal, misztikus környezet, csattogó kardok, tüzes sárkányok, ravasz kereskedők, mindenféle lények tündérek, törpék, óriások! Hmmm! Olyan szép mese lenne, hogy az anyukák vizesre sírnák a műsorfüzetet! És nem kell senkinek. Rengeteg helyen járt. A legtöbb cégnél meg sem hallgatták. Még több helyen rögtön kidobták. Csak két társaság volt, ahol 10 másodpercnél többet töltött, az egyik helyen azt mondták, hagyja itt a forgatókönyvet, mert nincs mibe csomagolni a szereplők szendvicseit. A másik helyen teljes öt percig ecsetelte a film témáját, mikor is bejött egy takarítónő és elvitte azt a bábut, akinek addig beszélt. Ilyen az élet! Pedig a gyerekek szeretik a mesét! Felolvasta a forgatókönyvet egy csapat gyereknek, akik végig mosolyogtak. Tetszett nekik. Igaz, kiderült róluk, hogy egy tokiói óvoda vendégcsoportja, de ez nem von le a siker értékéből. Az egyik producer azt mondta neki

– Ez a téma olyan fáradt, hogy heverő kell neki! Írjon valami szokatlant, amitől az emberek hanyatt esnek és úgy maradnak. Amitől odaragadnak a moziszékbe, kezük görcsöt kap a távirányítón! Ha ilyet hoz, akkor én megveszem és melléje megeszem a csekkönyvemet salátával.

Na ja! Valami blickfangos, valami hanyatt esős!

A tojás alakú focilabda teljeses váratlanul érte. Gyomron. Mikor kiegyenesedett volna, hirtelen azt hitte rá szakadt az ég. Pár perc múlva mikor magához tért, négy hatalmas hegyet látott maga körül.

– Ha még egyszer elkapod a labdánkat kisember, akkor jelzőkaró leszel a yacht kikötőben – morogta az egyik hegy.

– Bocsánat, de nem tudok úszni – védekezett Ucas.

– Nem tesz semmit, csak dagálynál kellemetlen – mondta a másik hegy és nevetni kezdett, majd egyetlen rántással felsegítette Ucas-t.

A négy hegy eldübörgött. Ucas csodálkozva nézte azt a mintegy méteres mélységű ember formájú gödröt, ami mintha az előbb még nem lett volna itt. Bár ki tudja? Manapság minden elképzelhető! Szóval az én mesém igeis jobb, mint holmi krimi vagy western. De nincs senki, aki segítsen. Kihez forduljak? Hirtelen elsötétedett előtte a világ.

– Nem én kaptam el a labdát, tényleg nem – kiabálta Ucas és feltette a kezét.

– Anyuci? Miért áll itt ez a bácsi egy szórólappal az arcán?

– Biztosan rövidlátó.

– Aha!

Georges Ucas leszedte arcáról a papírlapot. Egy számítógépes szórólap volt. Egy idő óta Los Angelest elöntik az ilyen reklámanyagok. A lapon ez állt:

SENKI SINCS, AKI SEGÍTSEN?

NEM TUD KIHEZ FORDULNI?

JÓ ÖTLETRE VAN SZÜKSÉGE?

AKKOR NEEE KERESSEN TOVÁBB!

BELETATÁLT!

HÍVJON A 11-58-33-55 telefonon VAGY

JÖJJÉK EL SZEMÉLYESEN

Andrew Sternkern L. A. Golden Eagle street 765. (Rúgjon nagyot bele a házmesterbe, ha nem akarja a kaput nyitni!)

Georges Ucas még egyszer elolvasta a szöveget.

– Ez egyszerűen hihetetlen!

Már éppen összegyűrte a papírt, amikor eszébe jutott, hogy mindenki hülyének nézte Kolumbuszt és tessék, mégis ő nyaralt először a Bahamákon. Ilyen az élet! Ez a Sternkern lehet, hogy hülye, de azért érdemes meghallgatni. Ha tud beszélni. Mert ahogy ír!?

Gyors fordulattal elindult a parkoló felé. Egy méterrel utána már futott, mert egy felbőszült atya üldözte, mivel Ucas hirtelen mozdulatával szétrombolta azt a homokvárat, amit egész délelőtt épített. Georges Ucas végül Carl Lewist megszégyenítően győzött 100 méteres menekülésben, bal lábán egy műanyag vödörrel.

A környezet festői volt. A homokvár maradványainál teli torokból üvöltött egy kis srác, liluló fejű papája lihegve üldözött egy elmeháborodott szakállas hapsit, aki Fekete Szakállt lepipálva bicegett a műanyagvödörrel. Ucas végre felért a parkolóba.

– Anyuci? Miért van a bácsinak vödör a lábán?

– Biztosan nincs cipője.

– Aha!

Ucas kinyitotta speciális VW Bogarának ajtaját. Az ajtó kitartott. A kilincs nem. Idegesen eldobta, majd rémülten vette észre, hogy a bősz atya már az utolsókat rúgja a parkoló meredek oldalán egy méltatlankodó fagyiárusba, kinek keresztül száguldott kocsiján. Letörölte a fagyit és a szitkokat, majd újult erővel látott neki a kapaszkodásnak. Ucas döntő elhatározásra jutott. A “vödrös” lábával hatalmasat bikázott az ajtóba. A vödör és az ajtó megadta magát. Bevágódott az ülésre és speciális indítókulccsal, ami leginkább egy pecsenyevillára hasonlított, sikerült annyira felbosszantani a Bogarát, hogy inkább elindult. Ucas lerángatta lábáról a vödröt és hanyagul átnyújtotta a lihegő atyának.

– Csak nem vesztette el véletlenül?

– Höhöhöhö – válaszolta az atya.

– Valami baj van? – kérdezte aggódva, mert az atya tátott szájjal lihegett, a kocsi vászon tetejét markolva.

– A vöhödöhör… te…

– Parancsoljon uram, de jobban is vigyázhatna rá!

Az atya artikulátlan üvöltést hallatott. Ucas egyesbe kapcsolt és indított. A Bogár is artikulátlan üvöltést hallatott. Az atya elnémult. Belátta a Bogár jobban csinálja. Ucas újra indított, a Bogár megugrott. Hangos reccsenés hallatszott… Visszanézett. Az atya ott állt kezében a vászontetővel, még mindig lihegve. Magán kívül volt, de aztán egymásra találtak. Ucas rükvercbe tette a sebességváltó maradékát és visszament az atya mellé.

– Rendben van megtarthatja, de akkor kérem vissza a vödröt.

Az atya szeme kidülledt, száján hab jelent meg. Ja a fagylaltos! Mérgesen visszadobta a vászontető maradékát a Bogárba és igen kifejező szavakat hallatott:

– ………………………… – (ezt a jó ízlés törölte)

Ucas megvonta vállát, gázt adott. Beszívta, majd elindult. A kipörgő kerekek teliszórták homokkal az atyát. Úgy állt ott, mint egy még meg nem száradt agyagszobor.

– Anyuci? Miért ilyen piszkos ez a bácsi?

– Biztosan nem talált vizet.

– Aha!

A Bogár vígan szaladt kifelé a parkolóból és még az őr sem volt képes megállítani. Ucas besorolt a négysávos autópálya két sávjába, amit többen rossz néven vettek.

– Te Atya Úr Isten! Hogy lehetek ilyen hülye? – csóválta a fejét. Ránézett a zsebéből kiesett papírra. Mindennek ez a vacak az oka. Dühödten gyűrte újra zsebbe. Ekkor látott egy táblát, de túlment rajta. Beletaposott a fékbe, mely élénken tiltakozott és visszarúgott. Mögötte három autó összeölelkezett, vezetőik nyelvészeti vitát folytattak arról, hogy mi a felsőbb foka az állat szónak. Visszatolatott.

– Elnézést uram, de mit csinál?

Ucas meglepetve látta, hogy egy motoros rendőr érdeklődik.

– Őrmester úr én csak el akartam olvasni, hogy mi van a táblán!

Az őrmester megvakarta bukósisakját.

– El akarta olvasni? Miért?

– Mert mikor elmentem mellette nem tudtam elolvasni.

– Nem tudta – nyelt nagyot az őrmester.

– Igen és visszatolattam, hogy elolvassam.

– Tud olvasni?

– Gyerekkori betegség, de azt mondták kinövöm.

– Kinövi? – kérdezte furcsa hangon az őrmester.

– De volt aki azt mondta, hogy életem végéig így maradok.

– Tényleg? – nyikorogta az őrmester.

– Tudja amikor elmentem az iskolába, volt ott egy tanár, aki…

– ELÉÉÉG! – üvöltötte az őrmester.

– Kérem velem lehet beszélni!

– De nem érdemes, maga ámokfutó!

– Nem talált, annak idején én voltam a baseball-csapat első elejtője! 00 volt a számom.

– NEEEM!

– Higgye el! Mindjárt mutatok egy képet.

Ucas kotorászni kezdett a zsebében. Kivette a hirdetést és az ülésre tette. Körülnézett. Jézusom! Mi ez a sok ember? És miért néznek úgy mint a zombik? És ez az őrmester? Teljesen ki van.

– Valami baj van? – rebegte.

– SEMMI! – üvöltötte az őrmester. – Mindössze cafatokra cincálja az idegeimet, tolat ÉRTI, tolat az autópályán, balesetet okoz és mind azért, hogy elolvassa ezt a rohadt táblát!

Ucas felnézett.

– Ezt?

– EZT!

– De ezt már olvastam.

– AKKOR LAPOZZON!

Az őrmester ijedten hallgatott el. Ez ragályos.

Őrmester úr higgye el én tudom mi van odaírva. Coca Cola – Csúcs ez az érzés! Ezért nem fogok visszatolatni!

– És gondolja, hogy az a három autó csak úgy egymásba rohant?

Ucas nem értette az egészet. Ő sosem csinálna ilyet. Még tilos parkolásért sem büntették meg sohasem! A biztosítást mindig időben befizette. Mi van itt?

– Kérem a jogosítványát!

Ucas visszatette a zsebébe a hirdetést.

– Őrmester úrnak nincs?

Az őrmester ekkor furcsa dolgot tett. Térdre hullott, kezeit imára kulcsolta és igazi könnyeket sírva így szólt:

– Menjen a fenébe, nagyon szépen kérem!

– Sajnálom, de én nem arra megyek – mondta Georges Ucas mosolyogva és indított, majd elment.

A visszapillantó tükörben még látta, hogy a motoros rendőr jóízűen elfogyasztja az egyik kesztyűjét. Ilyen az élet! Hová is akar menni? Golden Eagle street 765. Akkor itt most befordul. Nem kellett volna. A kínai mosodások rendkívül meglepődtek, mikor egy ütött-kopott VW Bogár hajtott be a helyiségbe.

– Bocsánat Mr. Vitamin! Ez a Golden Eagle street 765?

– Ez nem lenni az. Nem ismerni ilyen utca. Nézni meg lejjebb!

– Nahát! Elnézést – mondta mosolyogva Ucas, majd a döbbent kínaiak között kitolatott a Los Angeles Kings jégkorong csapatának néhány mezével.

Gázt adott, a kínaiak megköszönték és pánikszerűen menekültek.

– Anyuci?! Miért van a bácsi kocsiján annyi ruha?

– Biztosan fázik.

– Aha!

Georges Ucas lejjebb ment egy utcasarkot. Hogy biztos legyen a dologban megállt, hogy megnézze az utcatáblát. A narancsszállító autó sofőrje még az őrszobán is azt állította, hogy egy Bogár megállt hirtelen és befordult egy nem létező utcába. Ő azért fékezett és nem tehet arról, hogy a darus kocsi belement, ledöntve a raktér oldalfalát és kiborítva néhány tonna narancsot. Az ezután bekövetkező dzsúzversenyt sem ő szervezte. És nem hívta a Nemzeti Gárdát sem, hogy oszlassa fel a tömegverekedést.

Georges Ucas tehát befordult a Golden Eagle street egyik sikátorába. Kopott számokkal ott állt 765. Kiszállt a kocsiból. Kit is kell keresni? Zsebéből elővette a hirdetést. Andrew Sternkern. Valami a lábára volt csavarodva. Egy hoki mez volt, némi kínai rizzsel, evőpálcikával és egy alélt kínai mosodással.

– Rosszul van? – kérdezte aggódva.

– Diu lei lo mo! – mondta a kínai.

Ucas ámultan nézett a kínai után. Hogy került ez ide! Először a vízimentők, aztán az a motoros rendőr, most meg a kínai. Mi van itt ma? Olyan dolgokat csinált – állítólag! – amit józan ésszel nem tett volna. No lássuk ezt a Sternkernt! – határozta el magát. Felment azon a néhány lépcsőn, ami a bejárathoz vezetett. A csengő maradványai arra intették, hogy próbálkozzon inkább kopogással. Eleinte halkan kocogtatott. Semmi. Kicsit erélyesebb lett. Pláne semmi. Hátrált, majd nekifutásból jobb külsővel telibe rúgta a kaput. Azután rájött, hogy fél lábon ugrálni nem is olyan jó dolog. De az ajtó kinyílt és egy valaha talán emberre hasonlító szerzet nyomult ki rajta.

– Na?

– Jó napot kívánok, Mr. Sternkernt keresem.

– Jó – mondta az emberszerű és becsukta a kaput.

Ucas teljesen elnémult. Dühösen zsebre vágta a hirdetést, hogy mindkét kezét használni tudja. Megzörgette az ajtót.

– Rendőrség! Nyissa ki vagy betörjük az ajtót! A házat körülvettük, a légierő két percen belül bombázni fog! A lopott holmit ne dugja el, tudjuk hová rejti.

Az ajtó kinyílt és újra megjelent a lény.

– Na?

Ucas-t kissé meglepte, hogy semmiféle hatással nem volt az előző szózata. De azután eszébe jutott a hirdetésben olvasott tanács.

– Látja mi van maga mögött?

– Mi? – kérdezte a lény és megfordult.

Ucas hatalmasat rúgott, ezúttal bal lábbal, a házmester hátsójába. Az unottan megfordult.

– Ja? Be akar menni?

– Igazság szerint repülhetnék is, de a zaciba vannak a szárnyaim.

– Szar ügy.

– Beenged?

– Mér, kérte?

Ucas elgondolkodott.

– Nem kértem.

– Na akkor menjen – mondta és félre állt.

Georges Ucas áttüremkedett azon a kis részen, ami a házmester hasa és az ajtófélfa között volt.

– Fogyhatna egy kicsit – böfögte a házmester.

– Mindig megpróbálom, de mikor már csak a sapkámat látom a tükörben abbahagyom.

– Nem köllene.

– Ha maga mondja? És ön hogy fogyózik?

– Csak iszom.

– Azt érezni.

– És eszem.

– Azt meg hallani.

Ucas végre bent volt.

– Mi ilyen büdös?

– Most, hogy mán bement…

– Hm. Hol lakik Mr. Sternkern?

– Én tudjam?

– De hát maga a házmester?!

– Az igaz. De mér köllene tunnom?

– Ember, illetve maga, nem tudja kik laknak ebben a házban?

– Többnyire emberek. De akad néhány állat is.

– Azt látom!

A házmester komolyan körülnézett.

– Hol?

– Mindegy. Szóval melyik lakásban lakik Mr. Sternkern?

– Fönn. Asszem.

Ucas olyat üvöltött, mint az egyszerű villanyszerelő, aki fáziskereső helyett mással nézte meg hol az áram.

– Anyuci? Miért üvölt az a bácsi?

– Biztosan nem hallja amit mond.

– Aha!

A házmester egykedvűen állt, majd megrázta Ucas kezét.

– Ha ezt tovább akarja csinálni, akkor lépje arrébb.

– Miért?

– Mondom lépjen már… már mindegy.

A házmester bement a lakásba, seprűt és lapátot hozott, majd akkurátusan kezdte kiásni Ucast az egykori mennyezet alól. A lépcsőn egy vékony alak jelent meg cigivel a szájában.

– Már megint a postás? – érdeklődött.

– Francokat. Valami idijóta.

– Attól még lehet postás. Mit akart?

– Valami Mr. Seggkert keresett.

– Talán Sternkernt.

– Lehet. Mér tudja ki az?

– Én vagyok.

A házmesterre ez mély benyomást gyakorolt.

– Én aztat hittam, hogy maga Mr. George Washington a kettő tízből.

– Na stimmel – bólogatott Sternkern.

– De hát hogy lehet két neve?

– Adózom utána, tudja?

– Mit nem mond!

– Kiásta már?

A házmester akkor rántotta talpra Ucas-t.

– Le is poroljam? – kérdezte Sternkernt.

– Attól nem lesz szebb. Üdvözlöm – fordult Ucas-hoz – Andrew Sternkern vagyok, de szólítson csak Bandinak.

– Bandy? Mint hokiütő? – ámult el Ucas.

– Nem bendi! Maguk amerikaiak állati furcsák. Bandi. Érti? Bandi az Andrew becézett formája. Nem baj majd megszokja. Hallom hozzám jött nekem.

– Hogy? Tudja a mennyezett…

– Tudom. Maga fennhangon kérte, megkapta. Jön?

– Hová?

Sternkern elhúzta a száját, lehajolt a hirdetésért és Ucas zsebébe gyűrte.

– Na most már ért enyém?

– Miért ne? De mért beszél úgy, mint egy hangos tankönyv – kérdezte Ucas.

– Jól van kezd már kijönni rá.

– Mr. Sternkern…

– Ha szabadság kérnem Bandi.

– Legyen. Bandi miért beszél maga olyan furcsán? Beszélhetne rendesen is. Külföldi?

– Na ja. Világpolgár vagyok.

– Jó szakma!

– Csak egy kicsit strapabíró.

– Strapás. Így mondják.

– Kik?

– Az amerikaiak.

– Na ja. Tudja az utolsó amerikai akkor halt meg, mikor Ülő Bikának szétlőtték némi szervét.

– Ezt most egészen jól mondta.

– Egy kocsmában tanultam.

– Mit csinált ott?

– Játszottam.

– Mivel?

– Mások idegeivel. Most életrajzot akar hallani vagy jön velem és elmondja mi baja, miben segíthetek?

– Máris megyek, de mondja csak most miért beszél rendesen?

– A vevő kívánsága parancs. Van aki jobb szereti az előbbi hibás kiejtéseket. Volt egy pasas, Frankie. Az halálra röhögte magát rajta. De miután híres lett, már le se fittyentett.

– Mivel lett híres?

– Mivel elvittem egy helyre, ahol nyüzsögtek a homokférgek, és ettől ihletet, meg sivatagi bolhát kapott. Aztán írt egy könyvet azt hiszem Dűzni címmel

Georges Ucas a homlokára csapott.

– Maga Frank Herbertről és a Dűne könyvéről beszél?

Sternkern egykedvűen szívta meg cigarettáját, majd elnyomta a házmesteren.

– Na ja – mondta, majd elindult felfelé.

Georges Ucas tátott szájjal nézte a vékony emberkét. Ha ez igaz, akkor nyert ügye van. Kivette zsebéből a hirdetést és eldobta.

– Mán megint szemetel? – kérdezte a házmester.

– Hogyhogy már megint?

– És a plafon?

Ucas nyelt egyet és elindult felfelé a lépcsőn. Hatalmasat esett.

– Nem akarok beleszólni, de jobb lenne, ha azon a felén jönne, ahol a lépcsőfokok vannak – ajánlotta a fordulóból Sternkern.

Ucas felállt, leporolta magát és indult ismételten felfelé. Alaposan megnézte magának Sternkernt. Az egész fickó alig volt egy hetven magas a talpától a fejéig és visszafelé se mutatott többnek. Kócos, szőkésbarna haja enyhén himlőhelyes arcot keretezett. Orra eléggé kiálló és nagy volt, szája szögletében enyhe gúny bujkált. Előre esett, tőből csapott vállai keshedt mellett védelmeztek. Az egész ember befejezéseként egy bő nadrág takarta el lábait, ami kifejezett jótétemény volt az érzőbb emberekkel szemben. A cipőjére ráfért volna némi tisztítás, de viselője jól érezte magát benne és mellette is, mert kicsit félretaposta.

– Na most mit néz? – biccentett fejével felfelé Bandi

– Én csak megnéztem magát.

– Mondja, maga nem egy vazelin típus ugye?

– Hogy micsoda?

– Na hagyjuk! Jöjjön itt lakom a tízben – mutatott az ajtóra.

– De ezen nincs is szám!

– Na ja. Ha kérik a lakbért, mondhatom, hogy ez a nyolc.

– Miért nem kilenc?

– Mert ott sem fizetnek.

Kinyitotta az ajtót és Georges Ucas meglátta élete legrondább lakását.

– Na milyen?

– Nem szép, de van benne valami visszataszító!

– Tudtam, hogy tetszeni fog. Egyébként ne vegye tolakodásnak, de ugye járt iskolába?

Ucas nem értette a dolgot.

– Persze. Miért?

– El is végezte?

– Persze. Miért?

– Magaviseletből vagy illemből ugye nem bukott meg?

– Persze. Miért?

– Választékos a szókincse. Nos csak azért érdeklődtem, mert igazából jó lenne tudni kicsoda maga.

– Én?

Sternkern nagyot sóhajtott és egy szebb napokat látott fotelra mutatott. Ucas nagy lendülettel vetette bele magát, majd sokkal kisebb lendülettel tápászkodott fel a fotel romjai közül. Szelíden megkapaszkodott az asztalba, de az nem respektálta közeledését és nyikorogva összenyekkent. Ucas ezután a komóddal próbálkozott, azt hitte szilárd támaszra lel, ám a komód mind a három fiókját egyszerte “öltötte” rá és végül hű társai után zuhant. Végre feltápászkodott. Elindult a másik fotel felé, de megbotlott a megboldogult asztal csalárdan ott maradt lábában és komoly lendülettel érkezett a szőnyegnek is nevezhető rongydarabra. Hogy vannak repülő szőnyegek, azt rögtön tapasztalta, mikor a rongydarab lendületesen vitte egy ajtó felé. Nagyot koppant, aztán még egyet, mivel a kilincs érzékeny búcsút véve az ajtótól a fején keresett menedéket. Ucas kicsit megpihent. Szeme Sternkernre tévedt. Sternkern zsebre dugott kézzel, rezzenéstelen arccal állt és egykedvűen szemlélte a lakást.

– Befejezte? – kérdezte.

– Igen. Remélem. Azt hiszem – nyögte Ucas.

– Na, mert ha folytatni akarja bevitetem a konyhába is.

– Elnézést nem tudtam, hogy ilyen rozoga minden. Csak le szerettem volna ülni.

– Nem volt egy rossz kísérlet – ismerte el Sternkern.

Ucas közben felállt. Óvatosan megtapogatta a kanapét. Erősen megrázta, majd Erősen megrázta, majd alámászott és alulról kopogtatta.

– Van egy kis zörej a tüdőcsúcsában.

– Igazán? Észre sem vettem.

Georges újra kopogtatott.

– Anyuci? Mit csinál a bácsi a kanapé alatt?

– Biztosan olajat cserél.

– Aha!

Sternkern leguggolt és megrázta Ucas lábát.

– Ha a szúnak üzen morze jelekkel, megmondhatom nem érti.

Ucas kissé vörös fejjel bújt elő, majd helyet foglalt. Leporolta magát, megigazította ingét, kicsit krákogott.

– Elnézést. Még egyszer elnézést Mr. Sternkern. Én…

– Tudom lakberendező.

– Én…

– Kárpitos?

– Író vagyok.

Sternkern a homlokára csapott.

– Tudhattam volna. Már megint egy író. Mit vétettem Uram, hogy ily kemény bünteted szolgádat? Nos akkor megmondhatná ki maga?

– Fiatalon születtem…

– Hihetetlen. Pedig tudja mennyi csecsemő jön ki az aggok házából?

– Georges Ucas vagyok.

– Hát ide is eljutottunk. Üká? Maga francia?

– Nem egészen quebeci vagyok.

– Mibeki? – kérdezte döbbenten. Sternkern.

– Quebec. Kanada. A szüleim ősei voltak franciák. Szóval ott születtem, éltem, tanultam és vonzott az irodalom, szerettem a meséket és írni kezdtem. Mivel Kanadában nem boldogultam, átjöttem az Államokba és itt Los Angelesben találtam is állást.

– És mit csinál?

– Csináltam. Ajtón álló voltam.

– Szállodában?

– Nem. A Macy Aruház barkács osztályán.

Sternkern őszintén meglepődött.

– Tudja – folytatta Ucas – egy pillanatragasztót reklámoztam. Egy ajtóra voltam ragasztva és óránként tíz percig fejjel lefelé lógtam.

– Nem rossz. Hogy miért nem nekem jutott eszembe?

– Egészen jól bírtam, de tudja vannak néha pillanatok, mikor elönti a fejemet a vér…

– Fejjel lefelé nem kunszt.

– …főleg mikor a nyitott számat hamutartónak, szemetesnek nézik. Egy alkalommal egy dagadt, kopasz hapsi a használt rágógumiját tette a számba.

– El tudtam volna mást is képzelni.

– Mit? – nézett csodálkozva Ucas.

Sternkern sóhajtott.

– Szóval a pasi bedobta én meg kidobtam fejezte be Ucas.

– Erre kirúgták.

– Nem, előbb letartóztattak.

– ??? – kérdezte Sternkern.

– A negyedikről dobtam ki.

– Na eddig megvagyunk. Lenne egy kérdésem, ha nem akar ne válaszoljon rá. Miért jött ide?

– Olvastam a szórólapját és segítségre van szükségem. Szeretném, ha lenne valami jó ötlete.

– A jó ötleteket már kitalálták, de nem számoltak Velem – mutatott keshedt mellére Bandi.

– Szóval Mr. Ucas azt szeretné, ha segítenék.

– Úgy van.

– Ha lehet adjak ötleteket.

– Úgy van.

– Ha lehet legyen sikeres a dolog.

– Úgy van.

– Ha lehet. megmondhatná miről van szó.

– Úgy van. Izé, én írtam egy nagyon szép könyvet. Forgatókönyvet. Mesét: Szerettem volna eladni, de mindenhonnan kirúgtak.

Bandi megértően bólogatott.

– Maga úgy ment be, hogy “Georges Ucas vagyok, hoztam egy nagyon szép forgatókönyvet, csináljanak belőle egy gyönyörű mesefilmet!”?

– Valahogy így.

– Mi nem stimmel?

– A nevem után kitört a röhögés és kirúgtak.

– Tudja Mr. Ucas a legnagyobb baj az, hogy nincs fantáziája és olyan naiv, mint egy adag romlott marhahús. Mennyi pénze van?

– Hát…

– Az nem sok. Kötünk egy szerződést. Ha befut a dolog, akkor a maga jövedelméből kapok 10%-ot.

– Az sok.

– Mihez képest?

Ucas kinyitotta a száját, majd becsukta.

– Szóval tíz százalék. Beleértve a film, tv-sorozatok, rajzfilm, képregény, játékok és papírzacskók jogát is.

– Azt már nem!

– Miért nem? – kérdezte Bandi.

Ucas kinyitotta a száját, majd becsukta.

– Anyuci! Miért tátog az a bácsi?

– Biztosan halul tanul.

– Aha!

– Sternkern a komód romjai közül előhalászott egy csomó papírt. Nagyjából összerakta az asztat és rátette.

– Itt írja alá.

– De hát nem is ismeri a forgatókönyvet?

– Nyugodjon meg nem lesz rá szükség. Mire a végére érünk, rá se fog ismerni.

– Jézusom mit fog csinálni?

– Írja alá.

– De én…

– Nem tud írni?

– De én…

– NAAA! – ordított Bandi. Ucas villámgyorsan aláírta.

– Mr. Ucas; ez élete legjobb döntése volt.

– Ebben én nem vagyok biztos – motyogta Ucas és nedves nadrágjára nézett szomorú szemekkel.

Második fejezet

“Ez egy egészen normális őrület – magyarázta Bandi és odanyújtotta a stupidlével teli poharat Ucas-nak.”

Georges Ucas édesdeden aludt a kanapén és tudatalattijába csak néha szűrődött be egy-két válogatott káromkodás. Sternkern ugyanis az ágyán heverészve olvasta a forgatókönyvet. Szája szélén cigarettát egyensúlyozott, melynek hamuja mindig el tudta kerülni a hamutartót. A hajnali nap első sugarai benéztek az ablakon, majd hanyatt-homlok menekültek a látottaktól.

– Ucas!

– Mmmm – válaszolta Georges.

– Ucas!

– Nymnym – érvelt Ucas.

– NAAA! – üvöltött fel Bandi.

Ez hatott. Ucas úgy pattant fel, mint John Wayne a lovára. De a ló éppen szabadságon abrakolt, így elég furán mutatott mintás alsójában, melynek elejére egy pecsétforma volt nyomtatva: TITKOS felirattal.

– Nehogy elővegye az egylövetűjét, mert kirúgom.

– Jó reggelt. Mr. Sternkern

– Bandi, könyörgöm!

– Jó reggelt, Mr. Bandi.

– Tudja állítani mertem volna, hogy reggel valamivel több értelem kóvályog magában: De tévedtem.

– Hány óra van?

– Kettő.

– De hiszen világos van!

– Az lehet, de az óra kettőt mutat. Egyet magának, egyet nekem.

– Jó lenne, ha összeszedné magát, mert sok dolgunk van. Elolvastam a forgatókönyvét.

– Tetszett? – kérdezte Ucas szerénykedve.

– Mit mondjak? Láttam már jobbat is, de olvasni még nem olvastam ilyen rosszat.

Ucas, aki éppen nadrágjába bújt bele; megdermedt erre a kijelentésre. Nem kellett volna, mert bal lábát éppen a nadrágszárba akarta betenni és az egyensúlya messze állt a tökéletestől. Csendben hanyatlott hátra és ebben a fürdőszoba ajtaja sem állíthatta meg. Hátán fekve farkasszemet nézett egy igen mocskos WC-kagyló peremével. A kagyló adta fel, mikor szelíden oldalt dőlt. Ucas feltápászkodott és megpróbálta felhúzni nadrágját. Sikerült! Aztán vissza akarta tenni a kagylót, de az úgy döntött, hogy inkább vele marad. Ucas, kezében a WC-kagylóval visszament a szobába. Sternkern az összeeszkábált asztalra rakott már egy tálka vajat, némi konzervet, szalámit, pástétomot és több napig is ehetetlen kenyeret. Kezében egy gőzölgő kanna volt, melyből kávé illata áradt. Bandi felnézett, majd így szólt:

– Kér egy kávét, látom csészéje már van

Ucas visszavitte a kagylót és nagy nehezen a helyére tette.

– Bandi azt mondta rossz?

– Visszavitte, akkor hozok egyet a konyhából

– Bandi azt mondta rossz?

– Azt.

– Azt?

– Azt.

– Azt?

– Azt mondom ennyi időhúzás elég. Kér teje a kávéba?

– Miért rossz?

– Miért ne? DE inkább együnk. Kér?

– Mit?

– Tejet. Kávéba.

– Ki az a tej?

Bandi nagy levegőt vett.

– Menjen ki Mr. Tejért. Itt áll az ajtó előtt, üveges szemekkel.

– Milyen?

– Fél literes.

– Micsoda?

Bandi odament Ucashozés szó nélkül pofon vágta.

– Hé Bandi mit csinál?

– Megpróbálok reggelizni magával, de ha tudom hogy ennyire nehéz, akkor bele se kezdek. Jöjjön már.

– De azt mondta rossz.

– Üljön le, egyen.

– De azt mondta…

– NAAA!

Ez hatott. Ucas villámgyorsan ült le és villám gyorsan ugrott fel, mert nem hitte volna, hogy egy kenyérpirító ilyen forró tud tenni. Ijedten tapogatta a fenekét.

– Anyuci? Mit csinál a bácsi?

– Biztos keres. valamit.

– Aha!

– Ucas tovább ugrált a szobában.

– Ha ezt befejezte ehetünk végre?

– Maga direkt teszi a székre a kenyérpirítót

– Nem, de a zsinórja csak addig ér el. Na együnk végre, mert TÉNYLEG sok dolgunk van Ucas letette a földre a pirítót és leült. Ettek. Ittak jót mulattak.

– Na – lökött egy újabb cigit a szájába Sternkern. – Akkor lássunk hozzá.

– De azt mondta rossz.

– Bűnrossz.

– Akkor mihez akar hozzálátni?

– Ahhoz, hogy valami oltári jót csináljunk belőle. Vagy nem ezért jött?

– De ezért.

– Kezdjük a nevével. Ez is rossz. Mi az édes anyja lánykori neve?

– Valérie Armoundgauthier.

– És ez kifér egy oldalra?

– Mi baja van a nevemmel?

– Ember! ilyen névvel, hogy Ucas nem érhet semmit Amerikában. Egy igazi amerikai név kellene. Van ötlete?

– Hot dog?

– Nézze én tudom, hogy gondolkodni nehéz de azért próbálkozzon.

– Hamburger?

– A kólára még nem gondolt?

– Pepsi? – vetette fel Georges.

– Remek. Mit szólna az Empire State Budding-hez?

– Túl hosszú.

– A maga fantáziája, meg túl rövid. A lényeg mindig az egyszerűségben rejlik. Cucas? Nem. Ducas? Jobb. Fucas? Nnn. Hucas? Francba.

– Ez egész jó.

– Melyik

– Francba. Georges Francba.

– Tegye magát takarékra. NUCAS!

– Georges Nucus! Ez az!

– De hát ezt maga angolosan ejti.

– Figyeljen, lehet, hogy újdonságot mondok, de itt angolul beszélnek. Sőt maga is angolul beszél és én is néha angolul beszélek.

– Bandi maga tud idegen nyelveket?

– Én csak idegen nyelveket tudok. Ilyeneket, hogy Madam létolta a bügyiát. Vagy Szárike arigó. Bármit.

– Talán hagyjuk.

– Jó. A kuncsaft szava parancs. Szóval a nehezén túl vagyunk.

– És a forgatókönyv?

– Mit akar azzal a szerencsétlenséghalmazzal? Már a címe is milyen?

– Milyen?

Milyen hülye maga istenem! Az a címe, “Gonosz császár, sötét lovag, bátor hős és az Erő”. Mint egy recept kezdete. És hol játszódik az egész A középkor elején. Mi nem érdekli az embereket? A középkor eleje. Meg a közepe, meg a vége. Az emberek mindig a jövőre kíváncsiak. Főleg a gyerekek. Ha maga mesélni akar, akkor előbb nézzen körül és máris láthatja, hogy a fantasztikum az, ami hat rájuk. A jövő misztikuma. Milyen jó mondat, el ne lopja! Tehát a történetnek a jövőben kell játszódnia. A maga könyvében egyetlen jó dolog van.

– Mi?

– Az Erő.

– ??? – kérdezte Ucas.

– Bezony. Az Erő. Ezzel lehet kezdeni valamit. Remek reklám alap.

– Hogy micsoda?

Látott maga filmet mostanában szponzorok nélkül? Gondoljon bele. A szereplő kiejti a száján: “Érzem az Erőt!” és megszólal a dallam “You cant beat the feeling!”, Csúcs ez az érzés!

– De undorító!

– De hasznos. A Coca-Cola zabálni fogja.

Vedelni.

– Látom kezd magához térni. Szóval az Erővel kell valamit csinálni. Vagyis fel kell hívnom Zabosa Kicsimanust.

– Kit? – hökkent meg Ucas.

– Egy japán számítógépes fickó, de mindig elfelejtem az igazi nevét, ezért ő zabos. Meg kicsi.

– Hát maga sem egy meszelőnyél.

– Nem. De sok ész kis helyen is elfér. Nekem például a fejemben, de vannak akik lejjebb hordják és csak állva képesek gondolkodni. Na megyek telefonálni:

Sternkern átslattyogott a szomszéd szobába.

– Halló? Toshiba, Kicsimanus. Mit kell rögtön üvölteni? Honnan tudtad hogy én vagyok? Aha. Sony. Jó akkor nem mondok ilyeneket. Figyelj szükség lenne rád. Minek? Könyvtámasznak. Minek kérdezel hülyeséget? Viszek egy pacákot magammal. Ne ijedj meg tőle kicsit nyomott. Nem printerrel. Hogy ember-e?

Sternkern hátrafordult és végig mérte Ucas-t.

– Fogjuk rá. Na mehetünk Oké, Sanyo. Tudtam, hogy nem ez az a szó. Na hallotta?

– Sajnos. Miben tud segíteni ez a vitamin?

– Mindenben. Ő meg tudja találni a számítógépében azt a környezetet, ahol az Erő felhasználható. Aztán bevesszük a stupidlét és kezdődik a munka.

Ucas elképedve hallgatta Sternkernt.

– Mit veszünk be?

– Stupidlé. Remek ital. De van pumpás változatban is. Azzal itattam át a röplapjaimat.

Ucas a homlokára csapott és hátradőlt a székben. A széknek viszont nem volt támlája. Georges szépen hanyatt zuhant, de közben nem mulasztotta el lábaival felrúgni az asztalt. Az asztalon lévő tárgyak haragos csörömpöléssel távoztak a konyhába.

– Anyuci? Mit csinál a bácsi?

– Biztosan mosogat.

– Aha!

Sternkern fapofával nézte, ahogy Ucas feltápászkodik.

– Ne mondjon semmit. Ez is egy módja a mosogatásnak. Kicsit költséges ugyan, de roppant

– hatékony.

– Ne haragudjon Bandi, de tudja sok mindent megértettem.

– Nocsak! Ki se néztem volna magából.

– Azt mondta a stupidlével permetezte be a röplapot.

– Eeegen.

– Tehát az a rengeteg marhaság amit csináltam ennek köszönhető?

– Na ja, de azért na hálálkodjon.

– Nem fogok – sziszegte Ucas és ökle meglendült.

Sternkernt igencsak meglepte, hogy cigarettája expressz sebességgel vágódott a szájába és ezt egy bütykös kézfej is követte. Három foga rövid gondolkodás után a távozás mellett döntött és kíváncsian nézett körül egy randa, lepedékes nyelven.

– Igazán hálás vagyok, hogy munkát ad a fogorvosomnak, de netán megindokolná, hogy mi a kifogása a dohányzás ellen?

– Maga féreg!

– Bandi. könyörgöm!

– Maga féreg Bandi! Tudja miket csináltam annak a vacak papírnak a hatására?

– Már az este elmesélte. Elég volt egyszer.

– Mit fognak rólam gondolni az emberek?

Sternkern erre már kifakadt.

– Azt, hogy hülye. De ez látszik is. Mégis mit gondol, ki a fene ismeri itt magát? Ki a fenét érdekel, hogy mit csinál az idióta forgatókönyvével?

– Ne szidja a forgatókönyvemet, mert…

– Jól van na! Már úgysem érdekes.

– Miért? Hol a forgatókönyv?

Sternkern fülelt, majd kis vártatva azt mondta:

– Most kerül méltó helyére.

Ucas rémülten ugrott az ablakhoz. Egy szemétszállítót látott megállni és két walkman-es néger ugrott le, hogy az utca szélén álló bádog edényeket az autó puttonyába ürítsék.

– Maga gyilkos! – üvöltötte Ucas.

– Ne dicsérjen! – szégyenkezett Bandi.

– Én most lemegyek, aztán visszajövök és kitekerem azt a gúnár nyakát. Esetleg kitolom a gülü szemeit. Esetleg…

– Tudja mit! Ha visszajött közölje a végeredményt.

– El ne menjen!

– Epekedve várom.

Ucas még egyszer fenyegetően megrázta mutató ujját; majd teljes lendülettel elindult a lépcsőn lefelé.

– Vajon emlékszik rá, hogy a fordulóban nem szabad megfogni a korlátot? – tűnődött újabb cigit a szájába lökve Sternkern. Óriási dübörgést és üvöltést hallott.

– Hát persze, hogy elfelejtette – csóválta meg a fejét.

Ucas, mint egy kugli golyó gurult a földszint felé, ahol a házmester igen nagy szorgalommal böfögött. Szegény már több évé másnapos volt. Mikor meglátta a guruló embert, kinyitotta a kaput.

– Mán megy is?

Az embergolyó nem válaszolt.

– Franc a bunkójába! – köpött utána a házmester, majd felvette protézisét és nadrágmaradványának hátsó részébe törölte.

Ucas eközben megérkezett. Letarolta mind az öt edényt. A két néger összenézett, majd tenyerüket összecsapva így kiáltottak:

– Bingó!

Aztán az egyik, amúgy rap módón megkérdezte:

– Bocs haver, hogy megkérdezem

– Mi a francot keresel

– Ebben a trágyában

– Bowling golyónak álcázva?

Ucas fején néhány banánhéjjal és egy jobb napokat látott pizzadarabbal bambáin nézett.

– Anyuci? Mit csinál a bácsi a szemét között?

– Biztosan reggelizik.

– Aha!

Ucas lázasan kutatni kezdett. Szórta szét a szemetet, mint egy mosómedve.

– Szerintem a pasi régész

– De tiszta égés,

– Hogy itt keresi

– Elveszett kincseit – rap-pelt a másik néger, majd együtt folytatták:

– Hé ember ne hidd mán azt,

– Hogy ez a dolog minket nem fáraszt,

– Na gyerünk csinálj rendet,

– Mielőtt a főnök jól megver JEEE.

Ucas mit sem törődött ezzel. Kezébe akadt egy törött székdarab, egy jó adag használt WC papír, egy gusztusosan becsomagolt macskadög, néhány romlott ételt tartalmazó nejlon zacskó.

– A kéziratom, a forgatókönyvem – hebegte Ucas.

A két néger értetlenül nézett egymásra. A kocsi elejéből egy termetes mexikói kászálódott le, szájában egy olyan büdös szivarral, aminek szaga mellett eltörpült a szemét bűze.

– En túas putas madres! Mit szórakoztok itt bokszosok!

Aztán meglátta a kutató fehér embert.

– Nem mondtátok az ipsének, hogy 10 dolcsi a gubi ára_

A két néger széttárta a karját. Ucas még mindig keresett. A mexikói felrángatta. Ucas ezt rossz néven vette és könyökével hasba vágta a mexikóit. Annak kikerekedett a szeme és szivarját szája jobb sarkából a balba tolta, mire a két néger eltakarta a szemét. Ők már tudták mi fog következni. Ucas még nem. A mexikói könyökhajlásba vette Ucas fejét, majd egy figyelemre méltó rúgást helyezett el a gyomrán és komoly lendülettel röptette a lépcső felé. Csattanva ért földet.

– Na bokszosok mehet az anyag! – tolta vissza szivarját szája jobb sarkába és karba tett kézzel nézte, ahogy a társai sebesen rakják a szemetet a kocsiba.

Mikor végeztek, sietve felszálltak és a szemétszállító tovább pöfögött. Ucas ekkor kezdett magához térni. Lassan feltápászkodott és imbolyogva állt lábain. Körülnézett és első pillantásra a házmester egykor emberre emlékeztető képére esett. Ettől még rosszabbul lett.

– Nem köllött vóna kikezdeni ezekke! – mondta a házmester.

– De a kéziratom, a forgatókönyvem.

– Mi van?

– A szemétbe dobták a művemet! – üvöltötte Ucas.

A házmester rémülten hátrált. Érezte, hogy valamire rátaposott.

– Ha nem feltétlenül szükséges, ne lapítsa szét a lábamat.

A házmester örömmel vette észre Sternkernt.

– Ide figyejjen Mr. Washington. A barátja bedilizett.

– Na érte egy kis megrázkódtatás. de helyre lehet pofozni.

– Maga is verni akargya?

– Is?

– Nem látta mit kapott a csikótól?

– Megrúgta egy ló? – ámult Bandi.

– Milyen ló? – ámult a házmester.

– Maga mondta, hogy mit kapott egy csikótól.

– Nem csikó, hanem chico. Tuggya az fijút jelent mexikóiul.

– És maga tud mexikóiul?

– Csak amit muszáj. Tekivagy, az egy pálinka, perverza az sör, tahó…

– Tudom az maga.

– Nem, nem az egy étel.

– Ki hitte volna! Szóval egy fiú megverte az ipsét.

– Ja! A kukásautó soförgye. mivel hasba vágta.

– Egy fiú vezette a kukáskocsit?

– ]a! Cirka negyvenéves, vagy egy mázsa és olyan töpszli, mint maga. És baromi bűdös szivart szí.

– Igen? Azt hittem ez magából jón.

– Nehonmá! Mosdom én minden hónapban.

– Most, hogy mondja…

Ucas még mindig kóválygott. Neki tántorodott a lépcső feletti kis tető tartóoszlopának. Az oszlop erre megsértődött és távozott. A tető rövid gondolkodás után levonta a következtetést és a két diskuráló nyakába borult. Azok nem örültek. Ott álltak enyhén malterporosan a fejükön egy, darab tetőt egyensúlyozva.

– Anyuci? Miért van a bácsik fején tető?

– Biztosan nincs esernyőjük.

– Aha!

A házmester és Sternkern kiszabadította magát.

– Figyeljen Georges. Nagyon fárasztaná, ha ma már nem rombolna le semmit?

– A kéziratom, a forgatókönyvem – hebegte Ucas.

– A házmester ismét hátrább lépett. Egy halk nyikkanást lehetett hallani. Sternkern lenézett, majd így szólt:

– Lépjen rá a másik lábával is.

– Miért? – kérdezte a házmester.

– Mert ez a II/6-os pincsije volt.

– A buzi budy buildingesé?

– Nyert.

A házmesteren ömlött a veríték, körülötte a bűz. Sternkern arrébb húzódott és megfelelő távolságról osztogatta tanácsait:

– Nézze! Szerintem maradjon így, amíg a pasi el nem megy, aztán a maradékot ássa el és fogja rá a kínaiakra, hogy ők ették meg.

– De ezek a kínajiak. Nem esznek húst

– Na és? Mondja azt, hogy biztosan összetévesztették a kelkáposztával. Az fincsi, ez meg pincsi.

– Hát, jó – nyögte a házmester.

Sternkern ezek után megfogta Ucas kezét. Aztán letörölte a masszát róla és el kezdte felvonszolni az emeletre:

– Hová visz maga sátán?

– Bandi. Egyszerűen Bandi.

– Hová visz Bandi, maga sátán?

– Fürödni. Ilyen állapotban nem jöhet Kicsimanushoz.

– Maga tönkretette az életemet.

Sternkern megállt az ajtó előtt és mélyen belenézett Ucas szemébe.

– Ide figyeljen! Minden csak akkor sikerülhet, ha hisz benne. Teljes erejével. Csak arra szabad koncentrálnia, hogy a legjobbat csinálja. Ha maga elgyengül, vagy csökken a siker iránti vágyakozása, akarata, akkor nagy szarban leszünk.

– Miért annyira veszélyes amit csinálunk majd?

– Miért élni nem veszélyes?

– Maga mellett biztosan.

– Ebben van valami. Egy nagy ember azt mondta: Az élet egy nagy cumi, de miért mindig nekem kell szívnom?

– És ki volt ez az állat?

– Én – mondta Sternkern és betuszkolta Ucas-t a zuhanyozóba.

– Vetkőzzön le és ebbe a nejlonzsákba szórja bele a cuccait. Majd kap másikat. Mit is akartam mondani? – töprengett Bandi:

A zuhany alól állati üvöltés csapott fel.

– Megvan – ütött homlokára Bandi. – Vigyázzon, mert a hideg víz helyett forró jön, de azt hiszem erre már rájött.

Tíz perc múlva Ucas felöltözve megjelent. Nem mindennapi látványt nyújtott. A fején lévő fekete hullámos haj és szakáll még elment volna, de a rákvörös alapszínnel sehogy sem illett össze. Aztán egy póló következett, amin “Numeravirtuóz” felirat volt olvasható. A póló, mivel Sternkerné volt, kicsit rövidnek bizonyult, ezért Ucas szőrös hasából egy tenyérnyi kilátszott. A nadrág, ami szintén Sternkerné volt pattanásig feszült és térd alatt kicsivel véget ért. A cipő és a dzseki méretes volt, mert ezek túl élték a guberálást.

– Hogy nézek ki?

– Csábosan.

– Ne hülyéskedjen Bandi. Valahol vennünk kell normális ruhát.

– Na ja. A program a következő. Magához veszi a pénzt, magához vesz valami rendes ruhát és irány Kicsimanus.

– Neki is fizetni kell?

– Sajnos vatikáni valutát nem fogad el.

– Az mi?

– Isten fizesse meg.

– Bandi maga mindig ilyen?

– Nem – vonta meg vállát Sternkern – néha ilyenebb.

– Oké, menjünk.

– van kocsija?

– Tegnap még volt, de kint maradt az utcán. Valószínűleg ellopták az éjjel.

– Itt nem lopnak kocsit. A másodikon van egy ürge, akinek rendszeresen könnyítettek a kocsiján.

– Mit csináltak?

– Könnyítettek. Leszedték a kerekeket, ajtókat, futóművet stb. Na ezt megunta a pasi és vett három roncsautót. Megpakolta némi robbanóanyaggal és várt. Na mondanom sem kell, hogy még aznap éjjel sikerült az autótolvaj bandát a mennybe repíteni.

– És mit szólt a rendőrség?

– Megköszönte.

Ucas bólogatott. Bolond ez a világ! Slattyogtak lefelé. A házmester m mindi ott állt, talpa alatt a pincsi maradványaival.

– Na lejött már – érdeklődött Sternkern.

– Még nem. Pedig veszettül elfáradtam.

– Türelem. Jönni fog.

Ucas kocsija tényleg sértetlenül ott állt a helyén.

– Istenem egy Käfer!

– Maga nem ismeri a kocsikat? Ez egy VW Bogár.

– A műveltsége hagy némi kívánni valót. A Käfer németül Bogarat jelent. Ez volt az eredeti neve.

– Azt hittem Sternkern.

– Nem nekem, a kocsinak!

– Ja értem.

– Vezethetek?

– Ha tud.

– Sternkern szótlanul ült a volán mögé. Keresgélni kezdett.

– Mivel kell ezt elindítani?

– Mivel anélkül nem megy.

– Ucas! Maga fejlődik!

Georges szó nélkül átadta a pecsenyevillára emlékeztető célszerszámot Bandinak.

– Szúrjam le?

Ucas legyintett, majd a megfelelő helyre tette a szerszámot. A Bogár hörrent egy-kettőt.

– Ha nyomná közben a gázt, több sikert érnénk el.

– Nem rossz ötlet – ismerte el Sternkern.

Újabb kísérlet következett. A Bogár megunta a piszkálódást és inkább beindult. Bandi egyesbe tette a váltót és elindult. A kukásedények nem ugrottak időben félre, de a Bogár ment. Mindenen keresztül. Kivágódott a mellékutcából egyenesen egy hot dog árus targoncájába, majd néhány virslivel gazdagodva robogott tovább. Ucas néha eltakarta a szemét, amire szükség is volt, mert az időközben becsapódó különböző tárgyak, diplomatatáska, női cipő, virágcsokor komolyan veszélyeztette volna. A rendőrök szirénáját azért meghallotta.

– Jönnek a zsaruk – kiabálta Bandi fülébe.

– Nem baj. Különben is csak egy motoros járőr.

Valóban egy motoros járőr ért melléjük és integetett, hogy álljanak meg.

– Nem veszünk fel stopposokat! – kiabált ki Bandi és hirtelen jobbra kanyarodott.

Az ámult rendőr ment tovább egyenesen. Bele egy McDonalds büfébe. Keresztülhajtott egy kis csoport turistán, majd a kirakaton és a pult előtt landolt.

– Itt még zsaruknak sincs protekció, álljon be a sorba – rikácsolta egy eladónő. A rendőr csendesen összecsuklott.

– Már megint nem takarítanak rendesen – csóválta a fejét egy taxisofőr és átlépte az alélt rendőrt.

– Anyuci? Miért ment motorral a büfébe a bácsi?

– Biztosan sietett.

– Aha!

Sternkern és Ucas nem kis bonyodalmak között álltak meg a bank előtt és miután lefújták a riadót, némi pénzzel gazdagabban betértek egy ruhaboltba. Ucas kifizette a nadrágot, a pólót; a bejárati, ajtót és két próbabábát. A pultot nem vállalta, mert szerinte azt az úr törte össze, aki ráugrott. Sternkern a postás biciklijén keresztül letolatott és mentek tovább. Los Angeles egy csendes tengerre néző utcájába fordultak be és mindössze két kuka feldöntése árán már le is parkoltak. Kicsit meglökték az előttük álló Nissant, ami lágyan elindult a domboldalon, majd kecsesen a tengerbe hanyatlott.

– Mit csinált Bandi?

– Én semmit.

– De hát belegurította a tengerbe azt az autót!

– Georges maga rosszul lát. Én vezettem azt az autót?

– Nem.

– Én mentem vele a tengerbe?

– Nem.

– Enyém az a kocsi?

– Nem.

– Enyém ez a kocsi?

– Nem.

– Tehát ki a hibás?

– Nem tudom – nyögte Ucas. – Menjünk.

– Nosza.

A kapu alatt megnyomott egy gombot, mire kinyílt az ajtó. A lifttel a legfelső emeletre vitették magukat. Majd Sternkern egy japán írásjelekkel gazdagított ajtóhoz lépett.

– Miért nem csenget?

– Már tudja, hogy itt vagyunk.

Ekkor kivágódott az ajtó és karate üvöltéssel egy japán férfi száguldott ki fejmagasságban. Ucas éppen akkor hajolt le, hogy elolvassa a névtáblát. A fekete ruhás hapsi elszáguldott felette és nagy csattanással csapódott a falnak.

– Alacsonyan szállnak a japánok, esni fog a dollár – jegyezte meg Sternkern és besétált.

– Ki volt ez a vitamin? – kérdezte Ucas és bevágta az ajtót az éppen megérkező feketeruhás karate bűvész előtt.

– Ha kinyitja az ajtót és levakarja róla, akkor megtudhatja – mondta Sternkern és rágyújtott.

Ucas rémülten nyitotta ki az ajtót. A feketeruhás karate ember ott állt, mint egy freskó, arca torz vigyorba merevedett.

– Úristen!

– Nem. Lenni Zebushl Kichimashi Osaka.

– Jó napot Mr. Osaka.

– Nem. Születni Osaka. Tanulni Osaka. Élni Osaka.

– Toshiba Kicsimanus! – vágott szavába Sternkern.

Zebushi felüvöltött.

– Nem használni idióta szavak! Rohamot kapni tőle!

– Sanyo Kicsimanus. ]ó, jó abba hagyom. Itt vagyunk.

– Azt látom – mondta rezignáltan a japán.

– Ki lenni ez a fehér?

– Elnézést. Georges Ucas vagyok.

– Örvendeni. Zebushi Kichimashi.

– Mr. Zebushi. Nem tudja kié volt az a kis kék Nissan itt a ház előtt?

– Enyém lenni.

Ucas nagyot nyelt és kétségbeesve néztet Sternkernre, aki éppen az akvárium halait vizsgálta.

– Miért kérdeni?

– Azért – egyenesedett fel Sternkern -, mert egy marha belelökte a tengerbe. Pont mikor ide értűnk.

A kis japán elsápadt és kiment az erkélyre. A tenger homokos partján még jól látszottak a keréknyomok és a tengerből időnként ki villant a Nissan teteje. Aztán meglátta a kopott VW Bogarat.

– Az volt az? – hörögte Zebushi.

– Na ja – bólintott Sternkern.

Zebushi átviharzott a szobán és az egyik szekrényből egy kis puskát vett elő. Visszament az erkélyre, célba vette a Bogarat és lőtt. A lángoszlop egészen az erkélyig felcsapott. Zebushi füstös, de mosolygó képpel nézett a döbbent Ucas-ra.

– Szemet szemért, kocsit kocsiért.

Úgy van Kicsimanus. Bezony – helyeselt Sternkern és bokán rúgta Ucas-t, aki mondani akart valamit.

– Mosakodni és mindjárt jönni – hajolt meg a japán.

Ucas még mindig nem tért magához.

– Mi volt ez Bandi?

– Bosszú.

– De ez felrobbantotta a kocsimat!

– Nézze én ezzel nem hencegnék. Ha Kicsimanus megtudja, hogy a magáé, akkor esetleg leszedi a fejét.

– Nem is én vezettem!

– Ezt fej nélkül problémás lesz elmagyarázni.

Zebushi közben. visszatért.

– Nos mit tudni segíteni Bandi szan?

Sternkern röviden elmondta mirő1 lenne szó. Nagy vonalakban ismertette Ucas forgatókönyvét. Zebúshi némán, lehunyt szemmel figyelt.

– Ennyi?

– Mhm – mondta Sternkern.

– Jönni velem – intett a kis japán és elindult egy másik szoba felé. Ucas elámult, mikor belépett. A szoba minden talpalatnyi helyét komputerek foglalták el. Zebushi megnyomott egy gombot, mire olyan villódzás vette kezdetét, mint egy tűzijáték. Leült egy terminál elé és szélsebesen nyomogatni kezdte a gombokat. A képernyőn különböző adatok rohantak.

– Itt lenni egy kor, ahol kell Erő. Egy Willow nevű törpe lenni főhős. Elveszett kisded, mi egymás.

– Nem Kicsimanus. Nekünk valami fantasztikus kell. Űrhajók, idegenek meg ilyenek.

– Lenni itt egy kis növényész. Itt maradni Földön és vágyik haza, haza, haza.

– Nekünk távoli bolygók. császár, felkelők, jók, gonoszok meg ilyenek kellenek.

– Bandi szan lenni nagyon turkáló.

– Válogatós – mondta Ucas.

Zebushi ránézett, majd Bandihoz fordult.

– Megkérni barátod, hogy nem ide bele való hozzá szólással ne zavarni munkát?

Bandi bólintott, majd így szólt Ucas-nak:

– Kuss.

Zebushi újra keresgélni kezdett a komputerben.

– Itten van egy háború. Császárság, felkelők, gonosz lovag, egymásról nem tudó ikerpár, Erő, robotok, idegenek…

– Na ez az! Menyiért adod?

– Stupidlével együtt, plusz adó 1100 dollár.

– Kicsimanus! Mi nem Chase Manhattan Bank vagyunk. 500 dollár.

– Ötszáz? Lenni nagyon vicces Bandi szan. Ezer.

– És ha levonod a halhatatlanságot?

– Nos – dörzsölte állát Zebushi – akkor nyolcszáz.

– 600 és ne tovább.

– Hay – biccentett Zebushi.

Ucas nem értett semmit. Sternkern szótlanul ki vette zsebéből a pénzt és átnyújtotta Zebushinak. A kis japán egyenként megvizsgálta a bankjegyeket.

– Csak nem képzeled, hogy becsaplak, hiszen ismersz?

– Éppen azért Bandi szan.

Zebushi újra a komputer felé fordult és elmélyülten dolgozni kezdett.

– Bandi mi történik itt?

– Semmi. Megvan a hely az idő, meg minden. Bevesszük a stupidlét és átkerülünk abba a világba. Ide figyeljen. Minden magán múlik. Minden úgy fog történni, ahogy maga mondja vagy gondolja. Én segíteni fogok. Ha maga azt kívánja, hogy fogjanak el minket, akkor elfognak. De vigyázzon! Nem vettünk halhatatlanságot! Robotokra nem tudunk hatni. Érti? Senki se fog ismerni minket, mindenki hülyének néz bennünket:

– Meg is halhatunk?

– Ilyen jó eredményre ne számítson. Minden, ami velünk történik itt rögzítődik Kicsimanusnál. Így mikor visszakerülünk ide. akkor csak meg kell vágni az anyagot, maga leírja és szépen eladja a forgatókönyvet. Aztán dől a pénz. Érted?

– Nem.

– Na akkor jó.

Zebushi felállt a komputertől és két zavaros lével teli poharat hozott. Sternkern elvette tőle.

– Ki lesz az összekötő Kicsimanus?

– Az nem lenni benne a pénzben.

– Jó. Ötven dollár.

– Hay – biccentett Zebushi és eltette a pénzt.

– Szóval?

– És Abu-Tabu nevű robot.

– Te viccelsz, Kicsimanus, egy robot?

– Ennyi pénzért lenni még ez is sok.

Sternkern nagyot fújt. Ucas-t odaterelte az egyik fotelba.

– Na akkor gyerünk igya meg.

– De mi ez? – kérdezte rémülten Ucas.

– Ez egy egészen normális őrület – magyarázta Bandi és odanyújtotta a stupidlével teli poharat Ucas-nak.

– Ezt meg kell inni?

– Ühüm.

– Mind? – nyafogott Georges.

– NAAA! – üvöltött rá Bandi.

A hatás nem maradt el. Ucas majdnem a poharat is lenyelte. Sternkern is megitta a magáét. Utolsó képe a kis japán vigyora volt, amint azt mondta:

– Az Erő legyen veletek. Sayonara.

– A Tiédet – motyogta Sternkern, de aztán elnyelte az örvény.

Harmadik fejezet

“Önök nem ismerik a GENYÁ-t, uraim? – kérdezte a robot rosszallóan.”

– Sternkern és Ucas egy furcsa helyen tértek magukhoz. Párnázott székeken ültek egy dobálódzó teremben.

– Hol a fenében vagyunk? – kérdezte Ucas.

– Pont én tudjam? Várjon Kicsimanusz adott egy vázlatot – mondta Sternkern és zsebéből elővett egy vaskos iratköteget.

– Na?

– Na most benne vagyunk a közepében. Ez egy menekülő hajó, amit a gonoszok, mármint a császáriak üldöznek. Aztán majd elfogják vagy elmenekül, ahogy maga akarja.

– Én? – képedt el Ucas.

– A jó Isten áldja meg ez a maga története!

Egy becsapódó lövés ledöntötte őket a lábukról. A folyósóra gurultak ki, ahol a katonák rohangáltak össze-vissza.

– Kérdezzen már tőlük valamit!

Ucas megállította az egyik fegyverest és megkérdezte:

– Bocsánat, de nem tudná megmondani hol van a WC?

– Anyád – közölte tömören a katona és tovább futott.

– Mondja, ez hogy jutott az eszébe?

– Azt mondta kérdezzek valamit!

Sternkern legyintett és elindult a folyosón.

– Most hová megy?

– Meg kell valakitől tudni mi. történik itt.

– Elfogják a hajót és a hercegnőt.

– Milyen hercegnőt?

– Azt mondta az én történetem. Szóval elfogják a hercegnőt és a Sötét lovag elviszi a Halál Börtönbe.

– Nem rossz. Aztán?

– Előkerül a testvére, akiről nem tudja, hogy a testvére és az kiszabadítja egy öreg jogvédő lovag segítségével. Eddig van meg.

– Na ja. A nevekkel van még gond. És hol az Erő?

– Az a jogvédő lovagok ereje. Jogerő.

– Ezt komolyan mondja? Mit ír maga bírósági tudósítást?

– Nem egy újfajta mesét.

– Elítélteknek?

– Gyerekeknek!

– És úgy gondolja ők érteni fogják, hogy jogerő?

Ucas gondolkodott. Közben az űrhajó tovább rázkódott, hánykolódott. A katonák futkároztak és nem törődtek velük. Hirtelen csend lett.

– Mi van? – kérdezte Sternkern.

– Leállították a hajtóművet, és a csatacirkáló beszippantja az űrhajót. Aztán majd jönnek a császári gárdisták és elfoglalják a hajót.

– Nem rossz. Azt nem tudja megmondani, hogy ez az Apu-Anyu nevű robot hol kószál?

– Erre fognak jönni.

– Fognak? Ketten vannak – ámult el Sternkern.

– Ha nem tudná, Abu-Tabu csak fütyülni tud. Van egy társa Szi-V-Tipro, aki fordít.

– Ötven dollárért egy fütyülő bádogládával diskuráljak? Na megállj Kicsimanus kapsz a pofádra.

Még mondott volna valamit, de a folyosón szembe jött két figura. Az egyik egy emberhez hasonlító droid volt, míg a másik görgős lábán gurult, miközben kupolaszerű fejét forgatva sűrűn pityegett. Mikor meglátta a két embert odament és füttyögni kezdett. Sternkern megkopogtatta a robot fejét.

– Ide süss Apu-Anyu. Nem tudsz rendesen beszélni?

A másik droid merev mozgással fordult feléje.

– Már, megbocsásson uram, de kicsoda Ön?

– Ide figyelj Szipirtyó ez nem udvariassági bál.

– Önök nem ismerik a GENYA-t, uraim? – kérdezte a robot rosszallóan.

Sternkern ránézett Ucas-ra.

– Ezek káromkodni is tudnak?

– Ne haragudj Tipró, de mi az a GENYA? – fordult a robothoz Ucas.

– Galaktikus Egységes Nyelvi Alakzat. Minden előkelő úr ismeri és jobb helyeken használják

– Mi viszont későn kelők vagyunk és ez egy rosszabb hely. Értve? Fordítsd te mit puttyogott ez az elektronikus hordó.

A kis robot dühösen válaszolt.

– Ezt is tudni óhajtja, uram? – kérdezte Tipró,

– Igen.

– Az egészet?

– NAAA! – üvöltött Bandi.

Ez megint bevált. Tipró összerázkódott, Abu behúzta kis antennáját és figyelő kameráját.

– Abu azt kérdezi, hogy Önöket Zebushi küldte-e.

– Nyert. Utána?

– Az Ön megjegyzésére azt mondta, hogy alkalomadtán izé ülepen fogja billenteni.

– Nagyon kedves. Alkalomadtán élni fogok vele. Na Ucas közölje velük mi lesz a dolguk.

– Igen. Nos Abu, te megkeresed a hercegnőt és átveszel tőle egy üzenetet, amit eljuttatsz a bolygóra. Melyik bolygónál vagyunk?

– A Paduinnál.

– Köszönöm Tipró. Szóval oda.

– És én uram?

– Te vele mész és segítesz neki.

– Én egy ilyen droidnak? Már megbocsásson uram, de az én képesítésem és memória egységem többre jogosít – mondta sértődötten a robot.

– Figyelj Szipirtyó. Menj és csinálj mindent úgy, ahogy Ucas úr mondta.

– A nevem Szí-V-Tipró és nálunk gazdának hívják azt, aki parancsol.

– Nem fogunk összeveszni rajta. Tehát csináld azt, amit Ucas gazda mondott.

– És Önt hogy hívják?

– Andrew Sternkern, de szólits csak Bandinak.

– Mint hokiütő, uram?

– Nem mint Bandi!

– Érdekes azt hittem…

– Kuss! Ha tovább húzzátok az időt, sosem foglalják el a hajót. Gyerünk már!

A két robot elment. Beszédük még sokáig hallatszott.

– Honnan tudjam ki foglalja el a hajót?

Néhány füttyentés.

– Én hívtam ide őket?

Néhány nyimmantás.

– Az biztos. Ezek még bajt csinálnak.

Sternkern a fejét csóválta. Ucas, elmélyedve olvasott valamit a falon. Egy katona ögyelgett arra.

– Bocs, öreg – szólította meg őket – nem tudod mire várunk?

– Erre a marhára – mutatott Ucas-ra.

A katona megkopogtatta a vállát.

– Már meg ne haragudj öreg, de állatira flamós vagyok a többiekkel együtt és jó lenne már, ha történne valami, mert így lemaradunk az itteni kajáról is, meg a fogoly menüről is.

Ucas megnézte a katonát, kicsit gondolkodott összeráncolt homlokkal, majd így szólt:

– Neked öreg kár sietned, mert nem sokára meghalsz.

– Én? Nekem családom van!

– Sajnálom öreg, de így van megírva.

– A……………t aki ezt írta! – a hiányzó szavakat Zebushi gépe nem rögzítette.

A katona mérgesen elment.

– Most – intett Ucas és a tető beszakadt, majd fehér páncélos gárdisták kezdtek el tüzelni.

A hajó védői azonban nem ijedtek meg és a halálraítélt katona vezetésével kezdték visszaszorítani a császáriakat. A helyzet kezdett súlyossá válni és Sternkern megrázta Ucas karját:

– Ezek elszúrják az egészet.

– Én nem így akartam Bandi!

– Na majd intézkedem – morogta vészjóslóan Bandi és előrement a harcolók felé.

– Mi a fenét csinálnak! – kiabált a gárdistákra. – Maguknak már rég le kellett volna söpörni ezeket – mutatott a védőkre.

– Ki ez? – kérdezte az egyik gárdista.

– Pont én tudjam? – vonta meg a vállát a halálraítélt katona.

– Maguk mit diskurálnak! Annak a katonának már öt sor óta halottnak kéne lenni!

– Kérem, mint már említettem, családom van.

– Kit érdekel? Mr. Ucas azt mondta, hogy maga kampec és ez ellen nincs apelláta! Lője már le, maga szerencsétlen!

– Bocs – mondta a gárdista és lelőtte. – Így jó?

– Lehetne jobb is. Előre beszari banda!

A császáriak ezek után gyorsan végeztek a védőkkel. Az egész űrhajót elfoglalták. Kis csapat foglyot tereltek maguk előtt.

– Rossebb ebbe az Ucasba – morogta az egyik.

Sternkern legyintett és utána Ucas-hoz fordult. Az író egy kis kiszögellés mögött lapult.

– Na mi jön most?

– Zebushi mit ír?

Sternkern előhalászta az iratköteget. Letépett néhány lapot, amire már nem volt szüksége és összegyűrve rádobta a halálraírt katonára.

– Azért ez disznóság – mondta a katona.

– Maga már nincs a könyvben – vetette oda neki Sternkern. – Megvan. Azt írja, hogy csinálj, mindent belátásod szerint Bandi szan.

Sternkern elképedten látta, hogy a többi lap tök üres.

– A mocskos vitaminja – sziszegte Ucas.

– Szóval mi jön, Ucas gazda?

– Azt hiszem a sötét lovag.

– Hogy hívják?

– Nem tudom.

Sternkern az egyik halott gárdistához ment és megrázta a vállát.

– Hogy hívják a sötét lovagot?

– Das Wieder – morogta – de nem tőlem hallotta, mert megöl.

Azzal már elkésett. Hol ez a Das Wetter? A halott gárdista súgott valamit a fülébe.

– Kösz – mondta Sternkern, majd odament Ucashoz és felrángatta.

– Hová megyünk?

– A retyóra.

– De nekem nem is kell.

– Ember, nem veszi észre, hogy ez a Das Wetter mennyit késik? A gárdista szerint a retyón van. Meg kell sürgetnünk!

– Vigyázni kell vele, mert ő birtokolja az Erő sötét oldalát.

– Na ja, majd gyertyát gyújtok.

Nem kellett messzire – menniük. Egy ajtó előtt gárdisták álltak sorfalat.

– Ez mind odavár? – kérdezte suttogva Ucas.

– Nem lehet ennyire agyalágyult – morogta vissza Sternkern.

Mát éppen oda akart menni az ajtóhoz, hogy bezörgessen, mikor az ismerős vízzubogás hangja ütötte meg a fülét. Aztán kinyílt az ajtó és kilépett rajta Das Wieder. Sajnos az ajtó alacsonyabb volt így a lépés lendületével beverte a fejét. Ráadásul elbotlott a küszöbben és hanyatt esve szánkázott végig a folyosón. A gárdisták némán álltak. Wieder feltápászkodott és visszajött az ajtóig. Az egyik tiszt súgott neki valamit, mire rémülten elfordult és felhúzta cipzárját. Aztán állt.

– Hogy hívják ezt a kétméteres szenes embert? – kérdezte Bandi.

Das Wieder ugyanis közel két méteres volt, de távolról sokkal kisebbnek látszott. Talpig feketében járt, mellpáncélján néhány elektronikus konzol helyezkedett el, az egyik fölé az volt írva “HITELKARTYA BE”. Az arcát egy rusnya álarc tette felismerhetetlenné, bár lehet, hogy ez csak javított a dolgokon. A légzőrostélyon keresztül szabályos időközönként fújtató hangot hallatott. Szemei helyén két tévékamerát ültettek be. Mindent látott, mindent hallott és mindent összekavart.

– Das Wieder; a Szösz fekete lovagja…

– Két galaktika szkander bajnoka, már tudom.

Sternkern odalépett Wieder elé. megkopogtatta a páncélját, majd így szólt:

– Ide figyeljen Das Wetter. Tudja menyit késett maga?

– Ez ki? – hallatszott a furcsa gépi hang.

– Andrew Sternkern vagyok, de szólítson csak Bandinak.

– Mint hokiütő?

– Nem! Mint Bandi.

– És mit akar tőlem?

– Ucas. Mit akarunk tőle? – fordult társa felé. Georges Ucas előreóvakodott és halkan elkezdte mondani:

– Szóval a nagyúr most elmegy a vezérlőig, aztán kap egy jelentést, hogy az adatbázis üres, aztán megfojtja a kapitányt és kerestetni kezdi a hercegnőt. Aztán ha megtalálták, akkor a nagyúr a hercegnőt… izé…

– Azt már éri is tudom ostoba idegen – monda Wieder dühösen.

– Nem akarok beleszólni, de ez így nem jó.

– Nem? – kérdezte Wieder.

– Nem? – kérdezte Ucas.

– Nem? – kérdezték a gárdisták.

– NEM! – üvöltötte Bandi. – Itt egy újfajta mítoszt teremtünk, amibe nem Fér bele holmi kefélés!

– Poros a ruhám? – nézett végig magán Wieder.

– Ide figyeljen Wetter, én tudom, hogy két méterbe belefér némi hülyeség, de hogy ennyi?! Szóval maga elviszi a hercegnőt a Halál Börtönbe.

– Hová? – kérdezte Wieder.

– Halál Börtön – tagolta Bandi.

– Tudja valaki, hogy hol van? – nézett körül Wieder.

– Magának az Erő által éreznie kellene, Wetter.

Das Wieder gondolkodott.

– Milyen Erő?

– Maga birtokában van egy különleges Erőnek, amivel szinte mindenre képes. Még gondolkodni is.

– Tényleg? És hol van?

– Ott bent! Csak keresse meg – kiabálta Bandi, majd Ucashoz fordult:

– Mondja, biztos hogy ez a főgonosz?

– Persze. Én találtam ki.

– Az látszik.

– Ez az? – kérdezte Wieder és valahonnan egy darab rettentően büdös sajtot.

– Érzi az Erőt? – kérdezte Ucastól Sternkern.

A távolból behallatszott “You can beat the feeling!”

– Nem – nyögte Ucas.

– Oké, zene állj!

Das Wieder hirtelen kiegyenesedett.

– Mi volt ez?

Szponzorálás. Tényleg ezt a felületet – mutatott a sisakra – ki kellene használni – motyogta

Sternkern, majd előhúzott zsebéből egy matricát.

– Lehajtaná a fejét?

Wieder lehajolt. Bandi pedig felragasztotta a feliratot: SONY.

– Na.

Wieder végre magához tért. Kezét előrenyújtotta és rámutatott vele Sternkernre, aki csendben emelkedni kezdett.

– Ez az Erő! – kiáltott fel Ucas.

– Nagyon hülye vicc – mondta Sternkern.

– Na milyen? – kérdezte büszkén Wieder. – Állati régen használtam! Szinte elfelejtettem!

Ucas jobb kezének felfelé tartott mutatóujjával jelezte: Oké.

Wieder elengedte Sternkernt, aki nagyot nyekkenve ért földet.

– Mehetünk – intett és a császáriak elindultak.

– Wetter, maga marha! A vezérlő a másik irányban van – nyögte oldalát tapogatva Sternkern.

– Ja, bocs – fordult meg hirtelen Wieder, minek következtében a gárdisták egymásra zuhantak.

Sternkern kétségbeesve nézett Ucasra.

– Biztos benne, hogy ezek a világ urai? Nagy nehezen helyre állt a rend. Odaértek a vezérlőhöz, ahol is egy császári tiszt jelentett. – Nagyúr! Az adatbázist kitörölték!

– És tiszta lett? Izé. Hol a kapitány?

– Jelen – tette fel a kezét egy köpcös katona. Das Wieder gondolkodott.

– Kérdezze meg hol a hercegnő?

– Kösz Bandi. Hol a hercegnő?

– Miféle hercegnő? – kérdezte a kapitány

– Miféle hercegnő? – kérdezte Wieder.

– Miféle hercegnő? – kérdezte Sternkern.

– Bea Boglárka hercegnő – mondta Ucas.

– Tea orgazmus hercegnő – mondta Sternkern.

– Fata Morgana hercegnő – mondta Wieder.

– Nem tudom – mondta a kapitány.

– Nem tudja – mondta Wieder.

– ELÉÉG! – üvöltötte Sternkern. – Intézze már el Wetter, aztán küldje szét az embereit, hogy keressék meg a nőt, hogy elvigye a Halál Börtönbe.

– Halál bolygóra – javította ki az egyik tiszt.

– Mit dumál bele! Mindjárt kiírjuk a könyvből!

– Elnézést – visszakozott a tiszt.

– Bandi tényleg az a műhold neve – súgta neki Ucas.

– Ez most mellékes és nem érdekes. Wetter mire vár’? Az Erővel emelje fel, fojtsa meg és dobja el.

– De én szakszervezeti tag vagyok, én VASTAG vagyok – fenyegetőzött a kapitány.

– NAAA! – vetette be jól bevált eszközét Bandi.

Das Wieder felemelte tehát az Erő segítségével a kapitányt, majd rövid eszmecsere után elroppantotta nyakát és eldobta. A halott kapitány lekaszált néhány gárdistát.

– Marha nem tud vigyázni? – méltatlankodott az egyik.

– Ucas úr nem írta, hogy jövök? – kérdezte a halott kapitány.

– Nem, de attól még vigyázhatott volnia.

Das Wieder odafordult az egyik tiszthez, ezzel a mozdulatával ledöntve a másikat.

– Talált valamit?

– Sajnos semmit.

– Kezdjék meg a hercegnő felkutatását.

– Nagyúr! Egy üres mentőkabin startolt. Szétlőjük?

– Hát persze! – mondta vállat vonva Vieder.

– Ne! Ha szétlövi oda a folytatás – kiabálta Sternkern.

– Akkor ne lője szét! Hol a hercegnő?

A gárdisták eközben bőszen keresték a hercegnőt. A két robot egy mentő-kabin felé igyekezett.

– Mi az, hogy küldetés? Mi az, hogy folytatás – kérdezte Tipró.Abu füttyentett néhányat.

– Te néhány egység pótenergiáért hajlandó vagy annak az őrült Ucasnak és Bandinak segíteni?

Abu pittyentett.

– Új szervomotorok?

Abu suttyantott.

– Új digitális audiovizuális rendszer?

Abu mottyantott.

– Szabad energia felvevő kártya? Te mondd Abu nem tudnál nekem is szerezni valami feladatot?

Abu ezúttal hosszan “beszélt”.

– Szóval elég ha segítek? Rendben. A mentőkabinnal? De az nekünk tilos! Én nem…

Abu kottyantott.

– Ja, akkor más – mondta Tipró és bemászott.

A kabin nemsokára startolt. Ezt vették észre a császáriak. A kutatás tovább tartott. A gárdisták mindenhová benéztek, mindent átkutattak. Az egyik helyiségből zajt hallottak.

– Van itt valaki?

– Senki!

– Rendben – mondta a gárdista és tovább ment.

– Álljon meg idióta! – kiáltott rá Sternkern, kinek nyomában Ucas loholt.

– Mér mi van?

– Benézett oda?

– Igen.

– És volt ott valaki?

– Nem. Én megkérdeztem, de azt mondta nincs ott senki.

– És maga szerint tud egy, üres szoba beszélni?

A gárdista gondolkodott.

– Nem. Hűűű!

A gárdista visszarohant.

– Itt van hercegnő?

– Nem vagyok itt.

Hittelen lézer cikázott át a levegőn és a gárdista holtan esett össze. Társai rögtön odarohantak és veszett lövöldözésbe kezdtek.

– Meg ne öljék, mert oda a folytatás – intette őket Sternkern.

– Jó akkor elkábítjuk – mondta az osztagparancsnok.

Így tettek. Majd bementek a hercegnőért és a lábánál fogva kezdték kihúzni. A küszöbnél hangosan koppant a feje.

– Vigyázzanak már rá.

– Miért?

– Főszereplő!

A gárdisták egymásra néztek, majd megvonták vállukat és lassabban húzták a nőt, sőt egyikük még egy darab rongyot is tett a feje, alá

A hercegnő lassan magához tért. A gárdisták talpra állították. Kezeire mágneses bilincset tettek és előre lökdösték.

– Ne lökdössön!

– Miért ne? – kérdezte a gárdista.

– Én Bea Boglárka hercegnő vagyok. Szenátor. Diplomáciai mentességem van.

– Biztosan elvesztette valahol. A gárdisták nagyot nevettek.

– Oké fiúk, vége a mulatságnak vigyék Wetterhez – utasította őket Bandi.

– Ki ez a görcs? – kérdezte a hercegnő.

– Hm. Andrew Sternkern vagyok, de szólítson Bandinak.

– Mint hokiütő?

– A sírba visznek ezzel a hokiütővel. Egyszerűen Bandi.

– És mi köze van ehhez az egészhez?

– Tíz százalék.

– Csak?

– Nem sok, de nagy a rizikó. Maga mit bámul? – nézett Ucasra.

Georges Ucas elkerekedett szemmel nézett a hercegnőre. Szája tátva maradt.

– Georges! Ébresztő! Leállt a könyv! – kiabálta Bandi.

Ucas összerázkódott, majd újra a hercegnőre nézett és visszatért eredeti idióta állapotába. Sternkern lemondóan sóhajtott és ezt mondta.

– Na jó. Nem lehet örökké dolgozni. Cigi szünet.

Azzal elővett egy cigit és rágyújtott. Az első slukk kifújása lehengerlő volt: Az összes gárdista a torkához kapott és összeesett. A hercegnő elájult.

– Mit csinál maga? – ripakodott rá Ucas.

– Miért Mit csináltam?

– Megöli a szereplőket!

– Ne mondja már, hogy egyszerre tüdőrákot kaptak?

– A maga büdös cigarettája tönkre teheti az egész könyvet. Ne gyújtson rá többet – mondta haragosan Ucas.

Bandi teljesen elképedt.

– Nézze! Én azért a tíz százalékért sok mindenre képes vagyok, de a cigiről nem fogok lemondani. Magánál nagyobb embereknek sem sikerült ez.

– Bandi lássa be, hogy így viszont nem lehet dolgozni.

– Belátom. Kössünk kompromisszumot.

– Az valami biztosítás? – vonta össze szemöldökét Ucas.

– Vegyük annak. Szóval én csak akkor cigizem, amikor nincs ott egyetlen szereplő sem. Rendben?

– Rendben – nyújtott kezet Georges és ezzel a mozdulattal állon vágta a hercegnőt, aki nyögött egyet és elterült.

– Ne rongálja őket – intette Bandi.

Ucas lehajolt a hercegnőhöz és apró kis pofonokkal ébresztgette. Mikor a hercegnő magához tért, megbilincselt kezével alulról felfelé ütött, minek következtében Georges hördült egyet és két marokra fogva maradványait a padlóra kuporodott. Bandi elhúzta a száját, majd így szólt:

– Én leápolom ezt a szerencsétlent, maguk addig vigyék Wetterhez, de mondják meg, hogy Ucas úrnak még tervei vannak a hölggyel, úgy vigyázzon rá.

– Nekem is lennének – sóhajtott egy gárdista.

– Jó lesz nem tervezgetni, mert Ucas úr kiírja a könyvéből!

– Bocsánat – mondta a gárdista és elvezették a hercegnőt.

Bandi Georgeshoz fordult. Az már talpon állt, de igen sápadt és ingatag volt.

– Na osztódott? – kérdezte Bandi.

– Mit csináltam? – nyögte Georges.

– Hát, hogy megvan-e még mindkettő egyben vagy már csak a romok.

– Megvan – lihegte Georges.

– Remek. Akkor dolgozhatunk tovább.

– Én most nem tudok.

– Ne szórakozzon Ucas. Egy ilyen kis apróság miatt leálljunk?

– Apróság? – vicsorodott el Georges és megrúgta Bandit.

Immáron ketten imbolyogtak összegörnyedve. SZÜNET (Zebushi gépe sokáig nem rögzített eseményt, így sajnos ez a rész kimarad.)

A gárdisták vitték a hercegnőt.

– Nagyúr! Megtaláltuk!

Das Wieder megfordult, de lebegő köpenye beleakadt egy felrobbantott közfalba, amit ő nem vett észre és ezért akkorát esett, mint egy ólajtó. Esés közben ledöntötte az egyik tisztet, aki viszont megkapaszkodott az elöl álló gárdistában, aki viszont egyensúlyát vesztve hanyatt esett, majd a dominó elv alapján egymás után dőltek el a katonák. Mikor Sternkern és Ucas odaért egyedül a hercegnő állt a lábán.

– Mit csinál ez a sok hülye?

– Pihennek – mondta a hercegnő.

– De jó humora van aranyom. Wetter maga jön.

– Én? – mutatott magára a fekete lovag. Bandi Ucashoz fordult és halkan megkérdezte:

Mondja muszáj ezzel a nagyalakú szenespitlivel tovább dolgoznunk? Nem lehetne eltüntetni?

– De Bandi! Ő az egész esze!

– Most viccel?

– Komolyan mondom.

Bandi csendesen felnézett, nagy levegőt vett és újra Wieder felé fordult.

– Igen kedves Wetter, maga jön. Kérdezzen valami okosat a hercegnőtől jó? – mondta dedósoknak való hanghordozással Bandi.

– Nos, mit szól hercegnő, hogy ennyi férfi hever az Ön szépsége előtt?

– Igazán zavarba hoz – pirult el Bea.

– Abroncsot! – csapott fejére Bandi. – Mit csinálnak maguk! Maguk ellenségek! Egymás életére törnek?!

– Mi? – mutatott magára Bea.

– Mi? – mutatott magára Wieder.

– Ők? – mutattak rá a gárdisták.

Bandi akkorát nyelt, hogy kicsit várnia kellett, amíg az ádámcsutkája visszaér.

– Ebből elég! Georges csináljon valamit!

– Kedves Wieder! Önnek most ki kell faggatnia a hercegnőt és miután ő nem árul el semmit, el kell vitetnie a Halál bolygóra, aztán a Paduinon kell folytatnia a nyomozást. Majd segítünk.

– Csak azt ne – fogta könyörgésre Wieder.

– Hallotta mit kell tenni, nosza.

Das Wieder felemelkedett. A katonák felálltak.

– Hol vannak az adatok? – kérdezte dörgő hanggal Wieder.

– Nem tudom miről beszél. Én dipIomáciai küldetésben vagyok és Ön megsértette ezt!

– Ó bocsánat én…

– Wetter! – morogta vészjóslóan Bandi.

– Na jó – legyintett Wieder. – Tudjuk, hogy Ön hercegnő megszerezte a Halálbolygó tervrajzát és azt ezen a hajón vitte volna a felkelők támaszpontjára. Két kérdésem vari! Egy, hol a tervrajz, kettő, hol van a támaszpontjuk, három, nem inna velem valamit?

– Az utolsó résztől eltekintve nem rossz. Boldogul most már egyedül is? – kérdezte Bandi.

– Persze – intett Fölényesen Wieder.

Sternkern arrébb taszigálta a tátott szájjal bámuló Ucast.

Mikor Ucas végre kikerült a hercegnő bűvköréből, szerelmesen nézett Bandira.

– Gyönyörű – rebegte.

– Biztos, hogy maga nem egy vazelines?

– Egy földre szállt angyal!

– Ide figyeljen, ébredjen már fel! Maga megteremtette a hercegnőt, így hát természetesen olyan, mint áImai asszonya. Hasonlít rá?

– Ő az.

– Na látja. Mikor indul a következő busz a Paduinra?

– Hová? Mi?

Sternkern lassan elszámolt tízig.

– Folytatni kell a történetet Georges. Le kell jutnunk a bolygóra, a Paduinra! Apu-Anyu meg a Szipirtyó mát lent kavarnak és nem tudjuk, illetve én nem tudom mit csinálnak.

– Mit számít az egy ilyen nő mellett!

– Térjen már magához! Ha mi most nem intézkedünk, akkor annyi a hercegnőnek! Ez a Wetter elviszi a Halálfa… izé Halálfaluba és nézhetünk.

Ucas hirtelen magához tért. Sternkern igazat beszél. Visszagondolt a könyvére és rájött, hogy lényegében ugyanazt játsza el, csak más körülmények között. Így már egyszerűbb lesz: Hirtelen Sternkern felé fordult. Majd felsegítette és adott neki egy papírzsebkendőt, hogy az orrvérzését elállítsa.

– Igaza van Bandi!

– És ezért vert orrba? Tudja. mit? Sose legyen igazam.

– Lemegyünk a Paduinra és megkeressük Luke-ot. Aztán vele együtt Ben Cselovikot.

– Ha maga mondja – szipákolt, Bandi.

– Kérem – szólított meg Ucas egy szürke ruhás tisztet – hívna nekünk egy taxit?

A tiszt megmerevedett, majd kézi kommunikátorába ezt mondta:

– ltt Héja hadnagy. Intézkedjenek, mert a b 4 szektorban őrültek kószálnak. Siessenek! üvöltötte futás közben.

– Ezt most taxiért rohan? – kérdezte Georges.

– Nem tartom valószínűnek. Tűnjünk már el.

– Jó, de mivel?

– Mivel hogy hamarosan szétlövik a zrityónkat!

– A minket?

– A seggünket – mondta Bandi.

A fejük felett átcikázott egy energianyaláb és csinos lyukat ütött a mennyezetbe.

– Mit csinálnak ezek? – szörnyedt el Ucas.

– Éppen le akarnak lőni. Nem lehetne eltűnni? – kérdezte Bandi.

– És hogy képzeli? – fonta össze karjait melle előtt Ucas.

– Én nem tudom elképzelni, maga sorscsapás! Csak maga tudja elképzelni, hogy most ott vagyunk a Paduinon és keressük azt a kerozin árust. Vigyázzon! – rántotta el Bandi egy újabb sugárnyaláb elől Ucast.

– Milyen kerozin árust?

A lövések egyre sűrűbbek lettek.

– Ez a legnagyobb problémája? Nem vettünk halhatatlanságot.

– De ki az a…

Sternkern a jól bevált fogáshoz folyamodott.

– NAAA!

Ucas összerezdült, ránézett Bandira és behunyta a szemét. A gárdisták nem értettek semmit.

– Ezek eltűntek!

– Rossebb, nemán!

– Hát szerinted hol vannak?

– Hát nem itt az biztos.

– Akkor uzsonna?

– Ja.

Negyedik fejezet

” Elárulná mi a neve ennek a tömegpusztító fegyvernek,
uram? kérdezte a cigarettára mutatva a tiszt.
Pall Mall felete Bandi”

A Paduin remek hely mindazoknak, akik szeretnek homokban járni. A homokon kívűl nem nagyon van látnivaló a bolygón. Néhány mezőgazdasági település található elszórtan, akik maguk sem tudják mit termeljenek, de azt szorgalmasan teszik. Mindenféle gépezetek gyűjtik mindenféle módon a csapadékot, hogy valami azért megteremjen, mert különben nincs értelme az egésznek. Található még néhány nagyobb város űrkikötővel és kocsmákkal, ahol a galaxis színejava gyűlik össze, valami elfoglaltság rablás, csempészés, gyilkosság után nézzen. Lényegében a Paduinon egyetlen néznivaló van, a pohár feneke.

Georges Ucas már harmadszor próbálta Sternkernt kirángatni egy makacs homokdűnéből, ahová fejjel lefelé érkezett. Bandi eszeveszetten rugdalódzott kábával, amivel elérte, hogy feldöntötte Ucast, aki legurult a dűne aljába.

– Mát megint mit csinált? – kérdezte Bandi, miközben némi homokot köpött ki.

– Ezt pont maga kérdi? – kérdezte Ucas, miközben feltápászkodott.

– Én magamtól nem esem fejre. Úgy szoktak ejteni!

– Ez azért látszik – ért melléje Georges. Sternkern körülnézett.

– Hangulatos. Olyan változatos táj. Homok, meg homok itt-ott némi homok, de ha balra néz homokot is láthat. Jobb nem volt?

– A bolygónak két napja van, ezért ez a hőség. Ilyen környezet kell ahhoz, hogy Luke elkívánkozzon innen.

– Én csak egy mezei Bandi vagyok, de én is rühellek itt lenni.

– Még odafent meg szerettem volna kérni, hogy ne használjon ilyen szavakat, hiszen ez mégiscsak gyerekeknek készül – jegyezte meg Ucas.

– Milyen szavakat?

– Hát, hogy segg, meg rühellek, ilyesmi.

– Na ja. Úgy jön ki belőlem. Erről jut eszembe, kezet kellene fognom a barátnőm legkedvesebb pajtásával.

– Mi történt? – hökkent meg Ucas.

– Maga mondta, hogy ne használjak Csúnya szavakat. Ennél szebben pedig nem tudom mondani, hogy hugyoznom kell.

– Aha. És hol van az a pajtás? – kérdezte Georges.

Sternkern sóhajtott, majd a dűne tetejéről el kezdte végezni a dolgát. Kis dolog volt. Mikor befejezte, látta, hogy egy robot közeledik gyorsan a tócsa felé. Ellenkező irányból egy másik is startolt. Egyszerre értek oda és lökdösni kezdték egymást. Néhány bluttyogó hang után a bal oldali egy kis elektromos áramütést helyezett el a jobb oldali robot alján, mire az összecsuklott.

– Ezt nevezik övön aluli ütésnek, de azt hittem ez a robotoknál nem hatásos – vakarta meg az állát Bandi.

A bal oldali robot közben összeszedte a nedves homokot, meghajolt Sternkern felé és sebesen távozott. A jobb oldali robot időközben magához tért és üldözni kezdte a másikat. Időnként lőtt is rá.

– Ha tudom, hogy ilyen értékes a… – De Bandi!

– Jó, jó. Merre tovább?

– Arra – mutatta Ucas az irányt.

– Biztos?

– Én csinálom a történést – felelte Ucas.

– Ugye több ilyen szörnyűséget nem akar mondani? – érdeklődött Bandi.

– Milyen szörnyűséget?

– “Én csinálom a történést”. Nem érzi, hogy ez szörnyű így?

– Én csak meleget érzek.

– A maga agyával már az sem kis dolog. Szóval arra.

Elindultak. A napok kegyetlenül tűztek.

– Elmondhatná végre Bandi, hogy milyen kerozin árusról beszélt?

– Maga mondta, hogy meg kell keresni a lukat és akkor van kerozin nem? Bár nem egészen értem, hogy minek magának repülőgép-üzemanyag, de gondoltam maga tudja.

Ucas szótlanul ballagott és megfogadta, hogy soha többé nem mond neveket Bandinak, mert úgy sem tudja megegyezni. Elgondolkodott. A semmiből egy fürdőköpenyes ürge tűnt elő, nyakában törülköző, lábán szalmapapucs, fején baseballsapka “I love Dune” felirattal, kezében dobozos kóla. Villogó napszemüvegével Bandiék felé fordult:

– Szép nagy ez a strand – mondta és tovább ballagott.

Sternkern előbb megdörzsölte a szemét, majd Ucasra nézett. Ő megvonta a vállát:

– Hirtelen eszembe jutott ez a vicc.

– Remélem több viccet nem tud?

– Sivatagosat?

– Semmilyet sem. Értve? Na. A megállapodásunk értelmében itt rágyújthatok.

– Ha nagyon muszáj!

– Nagyon – mondta gúnyosan Bandi és rápippantott.

A hatás döbbenetes volt. Az első füstfelhő után lehullott néhány repülő vakondra emlékeztető állat két terepsikló kíséretében, melyeknek vezetői görcsösen kaparászták torkukat. Aztán a második pöffenetre hangos zuhanással leérkezett egy űrkomp, amiből egy fuldokló császári tiszt mászott elő.

– Önt keresem uram – hörögte Ucasnak.

– Mi baj van?

– Wieder nagyúr kérdezteti, hogy elengedje-e a hercegnőt vagy pedig tartsa magánál?

– Mondja meg Wetternek, hogy cselekedhetne már a saját feje után is – szívott cigarettáján Bandi.

A császári tiszt rémülten ugrott el egy újabb csapat döglött vakondmadár elől. Görcsösen kaparászva elővette a légző-készülékét és végre normális levegőt szívhatott. Ucas eközben egy kis jegyzettömbbe utasításokat írt. Mikor befejezte odanyújtotta a tisztnek.

– Ezt vigye el a nagyúrnak és mondja meg neki, hogy ezt kell tennie, amíg nem találkozunk újra.

– Értem uram. Elárulná, mi a neve ennek a tömegpusztító fegyvernek uram? – kérdezte a cigarettára mutatva a tiszt.

– Pall Mall – felelte Bandi és a homokba dugta a csikket.

A homok alól mindenféle lények jöttek elő, köztük két csíkos ruhás egyén is, akik mikor meglátták az egyenruhás tisztet, rémülten másztak vissza.

– Már megint? – kérdezte Bandi.

A tiszt dülledt szemekkel nézte a különböző tetemeket, majd viharsebesen távozott űrsiklójával együtt.

– Ide figyeljen Bandi! Ez a cigaretta kiírtja itt a teljes állatvilágot.

– Ne mondja, hiszen maga még itt van. Egyébként mikor érünk már a lukhoz? És hol vannak a robotok, az Apu-anyu meg a másik?

– Majd Luke-nál találkozunk vele.

– Akkor hol az a luk? – kérdezte Bandi.

– Ott – mutatott egy eszkimó kunyhószerű épületre Ucas.

Odasétáltak. Az épület előtt egy Idős ember álldogált és egy adag homokot söpört a lábával egyik oldalról a másikra.

– Jó napot, uram – köszönt Ucas.

– Ha magának jó.

– Mi egy fiatalembert keresünk.

– És én zavarom benne magukat?

– Nem, dehogy.

– Na.

Sternkern jónak látta beavatkozni.

Na ide hallgasson öregem. Mi lukat keresünk.

– Az én feleségem már öreg ehhez – legyintett az ember.

Ucas csodálkozva nézett Bandira.

– Mi köze ehhez a feleségének?

– Hosszú történet, majd egyszer elmesélem.

– Ezek szerint nincs itt luk? – fordult az idős emberhez.

– Mondtam már, hogy a feleségem…

– Félreértett mi Luke Transformert keressük – mondta Ucas.

– Tényleg? – kérdezte az idős ember.

– Tényleg? – kérdezte Sternkern.

– Igen. Merre találjuk.

– Mit akarnak tőle?

– El akarjuk vinni innen, hogy megkeressük Ubi van Cselovikot és utána elmegyünk együtt kiszabadítani a hercegnőt. De előbb eltemetjük magukat, mert a gaz császáriak megölik önt és a feleségét.

– Ezt nem kellett volna mondani – morogta Bandi.

Az idős ember korát meghazudtoló fürgeséggel ragadott meg egy ott heverő vasdorongot és fenyegetően mozdult Bandiék felé.

– Tűnés! – kiabálta Bandi és magával ráncigálta Ucas-t.

– De miért akart ez bántani minket? – kérdezte sértődötten Georges.

– Kettőt találhat. Ott van valami mozgó ház nyomás menjünk be.

– Az a pavák mászója. Ott vannak Abu-Tabuék.

– Majd valahogy elviselem, de az a pasi veszettül közeleg a doronggal.

Egy kecses mozdulattal beugrottak a mászóba letarolva a néhány pavát és a teljes berendezést, ami jelen esetben egy csálé hokedliból állt.

– UTILI,-SÜ-SÜ-MAN-US – mondta az egyik pava, kinek rettenetesen rongyos köntöséből következett, hogy ő a főnök.

– Mit mond? – kérdezte Ucas.

– Ha megengedi uram, majd fordítok – hallatszott Tipró hangja.

– Csak ha megfelel a GENYA-nak – intette Bandi.

– Akkor inkább hagyom.

– Talán jobb is így. Na figyelj Szipirtyó!

– A nevem uram…

– Lényegtelen. Apu-anyunak veled kell maradnia. Mindenáron.

– Ó már tudom a szervomotorok?

– ? – nézett Bandi Ucasra.

– ? – nézett Georges Sternkernre.

– Minden rendben lesz uram.

– Ezt ugyan kétlem, de rendben.

A hatalmas alkotmány hirtelen megállt. A háttérből egy gömbölyű robot gurult elő, ledöntve a lábon átlókat.

– Majdnem malaca volt – jegyezte meg Sternkern.

– Uram egy robot nem tart állatot. Fordítva már előfordult.

Lassan lenyílt a csapóajtó és láthatóvá vált az idős ember, amint egy szemüveges vézna srácnak magyaráz.

– …és akkor eltűntek a piszkok, de csak kapjam el őket, panta eledelt gyártok belőlük.

– Nyugodj meg. Omen bácsi. Annyi őrült rohangál a világban.

– Na jó. Lássuk mit hoztak ezek a szőrcsomók.

A pavák időközben lepakolták a robotokat. Tipró az első sorban állt. Mikor Omen bácsi hozzá ért így szólt:

– Jó napot uram, örülök, hogy megvett engem és hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy az a T2-es droid szintén jó vásár volt.

Omen bácsi tátott szájjal állt. Sternkern kezébe temette arcát és csendben zokogott.

– Mondja Georges. Nincs egyetlen normális figurája sem?

– Ezekkel mi a baj? – Igaza van, semmi.

Omen bácsi lassan magához tért,

– Hogy mi van? Tudod kinek kéne egy villogó szövegláda egy homokon használhatatlan droiddal? Mit csináljak én veled?

– Azt nem tudom uram, de Ucas gazda azt mondta, hogy…

– Le van a te Ucas gazdád – mondta és tanulmányozni kezdett egy hernyótalpas droidot.

– Nem akarok beleszólni, de csinálhatna már valamit Georges.

– Jó – mondta Ucas és lehunyta a szemét.

Hirtelen sziklás szurdokban találták magukat egy terepsiklón, amin Tiprón kívül Luke ült. A terepsikló száguldott, időnként nagyot zökkent, mikor is az automata pilóta korrigálta Luke pontatlanságait. Feltűnt előttük egy sík rész, melyen jól látszott a döcögó Abu.

Ott van gazdám – mondta izgatottan Tipró.

Luke megállította a terepsiklót. Hátrafordult, hogy elővegye bionikus távcsövét. Ekkor vette észre a két figurát. Újra előre fordult, majd vissza.

– Bocsánat Önök valóban léteznek, vagy csak koszos a szemüvegem?

– Nem öregem, mi valóban létezünk – válaszolt Bandi.

– Akkor elnézést, remélem nem tartják tolakodásnak, de megkérdezhetném a becses nevüket?

Sternkern mereven bámult a fiúra, majd elkeseredetten nézett Ucasra.

– Ha nem tévedek, akkor ez az egyik főszereplője.

– Bizony – mondta büszkén.

– És ez fogja leverni a Császárságot? – Bizony.

– És mondták már magának, hogy maga közveszélyes?

– Bizony. Illetve már megint mi baja van Bandi?

– Bocsánat, hogy közbeszólok… – kezdte a fiú.

– Kuss – torkolta le Bandi.

– Kérem ezt a hangnemet nem tudom tolerálni! Egyáltalán kicsoda Ön?

– Andrew Sternkern. Szólítson csak Bandinak. Nem mint hokiütő, hanem mint Bandi.

– Örvendek uram. Szabadna megkérdeznem mi az a hokiütő?

Sternkern ekkor kiugrott a terepsiklóból és üvöltve ugrándozni kezdett.

A két másik döbbenten nézte az attrakciót.

– Elnézést. Georges Ucas.

– Részemről a szerencse, Luke Transformer.

– Önt kerestük.

– Mondja a társa gyakran csinálja ezt?

– Ó tudja nála ez amolyan testmozgás.

– Azt hittem, hogy ideges valamiért

– Áááá – mondta Ucas.

Sternkern közben abbahagyta az esőtáncot és visszaslattyogott a terepsiklóhoz.

– Na jó. Hogyan tovább? – kérdezte.

– Megkeressük Ubi Vant. Aztán elmegyünk innen – mondta Ucas.

– Elnézést, de az öreg Cselovikra gondolnak? – vetette közbe Luke.

– Ja.

– Itt lakik a közelben, de kicsit késő van ahhoz, hogy beszéljenek vele, uraim.

– Késő? Hajnal van – jegyezte meg Bandi.

– Igen, de ő ilyenkor már nem áll a lábán.

– Nem áll… – dadogta Bandi.

– Túl van már a negyedik Dugásh-on – bólogatott Luke.

– Georges mondja meg neki is, hogy itt nem lehet így beszélni.

– Valóban Mr. Transformer használhatna más kifejezéseket is.

– De uraim én teljesen betartom a GENYA-t.

Sternkern Tipróra sandított.

– Valóban uram, Luke gazda tökéletesen GENYÁ-san beszél.

– Szipirtyó szerinted az normális, hogy egy fiú azt mondja, az öreg nem áll a lábán, mert túl van a negyedik dugáson? Megeszem a cipőmet, ha ez így van – hangoskodott Bandi.

– Azt hiszem uram, Ön félreértette Luke gazda szavait. A Dugásh ezen a bolygón egy pálinka fajta.

– Szóval az öreg Cumi van Kerózin el van ázva, mint egy pelenka?

– Valóban uram, bár a nevet helytelenül ejtette és sajnos az adattáramban nem szerepel a pelenka kifejezés – mondta a droid.

Sternkern villogó szemekkel meredt Ucasra.

– Ide figyeljen maga infarktust okozó rizikó faktor! Még Egy dobása van. Ha még Egy ilyen idióta figurát teremt, akkor kiszállok a buliból és azt csinál amit akar.

– Én csak azt hittem, hogy viccesebb lesz.

– Megszakadok a röhögéstől. Mit kezdjünk egy részeges öregemberrel? Mire fogja tanítani ezt a fiút?

– Ivásra – mondta Ucas.

Sternkern akkorát ordított, hogy az időközben arra kóválygó maszkenek megvadult pantáikon kirohantak a könyvbő1.

– Na jó – vett mély levegőt Sternkern -, lássuk a medvét.

– Meg szeretném jegyezni, hogy ezen a bolygón nem él ilyen teremtmény uram – szólt közbe Tipró.

– Meg szeretném jegyezni, kedves Szipirtyó, hogy ha még egyszer közbeszólsz, akkor kitolom a szenzoraidat. Értve?

– Értem uram, bár meg kell jegyeznem, hogy a SZADIT ezt nem engedi.

– A mi?

– SZADIT. Szabad Androidok Demokratikus Intéző Tanácsa.

Sternkern erre már semmit sem tudott mondani. Beült a terepsiklóba, megveregette Luke vállát és azt suttogta:

– Irány az öreg Kerozin fiam.

Luke megigazította a szemüvegét és elindult. Repülőstarttal.

Sternkern szó nélkül tápászkodott fel a homokból és rezignáltan mászott vissza helyére.

– Végtelenül sajnálom…

– Semmi baj. Még megtanulhat vezetni.

– De én vagyok a település oktatója – mondta Luke.

– Már ez sem lep meg igazán – legyintett Bandi.

A terepsikló eszement iramban vágtatott, látszólag minden cél nélkül. Ucas és Sternkern két kézzel kapaszkodtak, de néha ez is kevés volt. Bandi fogai nagyokat koccantak, Georges feneke hangosan csattant az ülésnek kinevezett fémlapon. A két robot automata kiegyensúlyozó rendszere vitézül állta a rohamokat.

– Szabadna megjegyeznem, uram, hogy elfelejtette elfogyasztani a cipőjét – szólalt meg Tipró.

– Örülök, hogy ennyire aggódsz a táplálkozásomért, de momentán nem vagyok éhes – mondta Bandi.

– Ott az öreg Cselovik háza – mutatott jobbra Luke.

Sajnos ezzel egyidejűleg a kormányt is jobbra fordította, ennek következtében fejjel lefelé kerültek.

– Hogy megváltozott a táj – csodálkozott Transformer.

Sternkern mondani akart valamit, de mivel feje beleakadt egy buckába, teli lett a szája.

– Szabadna megjegyeznem uram, hogy a panta ürülék nem emészthető minden humanoid számára – mondta Tipró.

A kapott információ hatására Sternkern kissé elzöldült, majd egy egészséges rókának adott életet. Luke hirtelen visszafordította a járművet.

Néhány méterrel arrébb Bandi és Georges lassan feltápászkodott.

– Megütötte magát Bandi?

– Én? Most adtam vissza neki, az előzőt!

– Kinek?

– A földnek.

– Mostanában mintha elvesztette volna a nyugalmát – aggódott Ucas.

– Nem is értem miért. Apu-atyu?

– … … – pittyentette a kis droid.

– Ez most nem fontos. Kérdezd meg Kicsimanust, hogy még hány fejezet hiányzik.

Abu kottyantott párat, majd kis parabola antennát varázsolt elő, amit bőszen forgatni kezdett. Egy-két pillanat múlva valóságos füttykoncertet rendezett.

– Szipirtyó – vezényelt Bandi. .

– Szabadna megjegyeznem uram, a nevem Szí-V-Tipró.

– Nem azt mondtam? – képedt el Bandi.

– Nem uram.

– Megértetted?

– Kénytelen voltam uram.

– Igazán leköteleznél, ha kegyeskednéd lefordítani ezt a focimeccsre elegendő sípolást.

– Ő… igen uram. Mr. Zebushi azt üzeni, hogy …ő…szó szerint, uram?

– Csak ha nem megerőltető – nyájaskodott Bandi.

– Szó sincs róla, uram. Téhát… ő… még lenni sok, lustának lenni Bandi szan, eddig csupa zagyvaság van szalagon, sayonara.

– Egyet nagyon tud ez a Kicsimanus.

– Mit. uram?

– Őnbizalmat adni – fújt egy nagyot Sternkern és elindult a többiek után.

Az öreg Cselovik háza inkább istállóhoz hasonlított. Ép eszű ember nem gondolta volna, hogy itt egy nagy ember lakik.

– Helló Ben! – kiabált be a nyitott ajtón Luke.

– Te vagy az Lu… Lu… hukk fiam? – hallatszott belülrőI.

– Ki az a Luluhukk? – kérdezte Ucas.

– Ez a Luke berúgott alakja – világosította fel Sternkern.

Az ajtóban megjelent egy ősz öregember. Négykézláb. Durva szőrcsuhája kissé elcsúszott és a benne tartózkodó egyén nem tudott kinézni rajta.

– Mi a szösz? Befalaztak. De majd az Erő.

Ekkor csoda történt. Az öregember hirtelen talpra szökkent, kócos haja lesimult, arcát atyai mosoly töltötte be és úgy állt, mint a cövek. A három ember tátott szájjal nézte a jelenetet.

– Nem semmi – ismerte el Sternkern – szép mutatvány volt Kerozin.

– Igazán köszönöm. Engedjék meg Ben Cselovik vagyok. Szervusz Luke fiam – köszönt oda a szemüveges fiúnak.

– Jó napot Ben bácsi. Nahát én azt hittem, hogy Ön már teljesen stimulált.

– Mit csinált? – suttogta Ucas Bandinak.

– Stimulált. A berúgni szó itteni alakja.

– Minek köszönhetem a látogatást? – érdeklődött Cselovik.

– Neki – mutatott Ucasra Bandi. – És szabadna tudnom, hogy csinálja ezt a hirtelen kijózanodást?

– Egyszerűen nem iszom.

– Sose hittem volna.

– Milyen egyszerű ötlet – lelkesedett Transformer.

– Szóval miért jöttek?

– Mi tudjuk, hogy Ön jeti lovag volt és…

Ucas hirtelen nyitva hagyta a száját. Ugyanis az öreg Ubi van Cselovik úgy tűnt el a terepsikló mögött, hogy a jelenlevők csak egy kósza villanást láttak.

– Most rosszat mondtam? – kérdezte Ucas.

– Azt magánál sosem lehet tudni – morogta Bandi.

Ubi van helyett egy méteres pantalövő jelent meg.

– Takarodjanak! Nem fognak átverni. A Nyugdíjbiztosítótól jöttek mi?

– Nem Ben bácsi. Az urak a semmiből jöttek.

– Az más Luke fiam – mondta Cselovik és kimászott a masina mögül.

– Mondja Kerozin mitől rezelt be?

– Mit csináltam? – hökkent meg Ubi van.

– Mondanám másképpen is, de azt Ucas nem engedi.

– Még mindig nem értem!

Abu füttyentett néhányat.

– Biztos? – kérdezte Ubi van.

Abu rottyantott.

– Ők?

Abu höttyentett.

– Hogy én?!

Abu kluttyantott.

– De hát ezek hülyék! – kiáltott fel Ubi van.

Abu lelkesen prüttyögótt. Senki nem értett semmit, de ez igazán természetes dolog volt.

– Szipirtyó – vezényelt Sternkern.

– Szabadna… nem szabadna. Ben Cselovik azt hitte, hogy mi a Nyugdíjbiztosító ellenőrei vagyunk.

– És ettőI kell a tigrisbukfencet gyakorolnia?

– Nem Bandi gazda. Ő ugyanis csak akkor kap nyugdíjat, ha mindenkinek letagadja, hogy jeti lovag volt. Ezért híresztelte el, hogy iszákos, mert senki sem zaklatta, hiszen úgy tudták semmire sem használható.

– Azért ebben van igazság – nézett szomorúan maga elé Ubi van.

– Éppen ezért Ben Cselovik nagyon csodálkozott, hogy ő le akarja verni a császárságot. – Mint vak a poharat – bólogatott Sternkern.

– De kérem, én tőlük kapom a nyugdíjamat! Igaz, hogy Palatinus császár egy szemét, ocsmány, csaló gazember, de…

– Na látja. Ez lesz az alap.

– Mihez?

– Ahhoz, hogy maga jeti lovag!

– Hagyjuk ezt a jeti dolgot. Nem éppen dicsőséges.

– De hát mi szégyellni való van ezen? – kérdez te Ucas.

– Sok – morogta Ben.

– Igazán nem akarom sürgetni az urakat, de lassan tovább kéne haladnunk, mert véget ér a fejezet – vetette közbe Sternkern.

– Jó. Fáradjanak beljebb.

Sternkern mondani akart valamit Ucasnak, de ő már elindult. Lába beleakadt Cselovik köntösébe és ezért viharsebesen érkezett a szobába. Miután feltörölte a padlót és felborított minden létező bútordarabot, megállapodott egy automata dinnyemagozóval a jobb kezén, miközben fejét eltakarta egy rongyos függöny. Ucas megkapaszkodott a függönyben, aminek tériszonya volt így örömmel hullott alá a karnissal együtt. A karnis szép munkát végzett. Cselovik, Luke és Sternkern lassan összeszedte magát.

A rend helyreállt. Ucas még tántorgott.

– A maga barátja mindig ilyén? – fordult Cselovik Sternkern felé.

– Ez semmi! Látná ahogy mosogat!

Ucas zavartan hümmögött.

– Elnézést. Izé én nem… Bocsánat – mondta Transformernek, akit elsodort dinnyemagozóval díszített jobb kezével.

– Nem történt semmi – nyögte Luke, kezét sajgó gyomrára szorítva.

– Foglaljanak helyet – mutatott körbe Cselovik.

– Ne! – kiáltotta Sternkern, de későn.

Ucas leült egy szék szélére, ami aztán viccesen. kicsúszott alóla és kugligolyó módjára tarolta a robotokat. Abu visított és megpróbált talpra állni. Közben haragosan möttyentett néhányat.

-Teljesen igazad van – helyeselt Tipró.

Abu még morrantott néhányat.

– Igen a Shwungon jó helye lenne.

– Szipirtyó, mi az a Shwung?

– Ebben a galaxisban az a közveszélyes egyedek gyűjtőhelye.

– Tényleg igazad van – veregette meg Abu tetejét Bandi.

Ha nehezen is de mindenki leült és Cselovikra nézett.

– Mikor fiatal voltam… – kezdte.

– Kerozin! A lényeget – vetette közbe Sternkern.

– Jó. Akkor egyből a JETI lovagoknál kezdem.

– Az mi? – kérdezte Transformer.

– A JETI lovagok egy igen híres banda volt. A JETI azt jelenti, hogy Járjunk Együtt Tivornyázni Ifjak. Mi voltunk a Galaxis rémei. Volt egy híres fegyverünk, a lézerkard. És velünk volt az Erő. Illetve most is velünk van. Csak olyan tagunk volt, aki rendelkezett az Erővel.

– És a lézerkard? – kérdezte Transformer.

– Azt annak idején mindenhol lehetett kapni. Szóval ahol mi megjelentünk ott nagy balhé lett. Például a Klón háború.

– Maguk robbantották ki? – csodálkozott Ucas.

– Nézze mi csak szórakozni tértünk be egy kocsmába. Némi vita támadt a fizetés körül és attól már csak egy pofon volt a tömegverekedés. Sajnos ők voltak többen.

– Érdekes én ezt másképpen tanultam – morogta Transformer. – Úgy tudtam, hogy a klón háború az egész Galaxisra kiterjedt és ennek végén ragadta magához a hatalmat Palatinus császár.

– Igen. Kissé elfajult a dolog – ismerte be Ubi van.

– Kerozin maga a mi emberünk! Itt az ideje, hogy kissé rendbe szedjük a dolgokat – vette át az irányítást Sternkern. – Tehát átírjuk a történetet. Ezt a balhés részt kihagyjuk. Azt mondjuk, hogy a jeti lovagok az Igazságot védték. Ék a legjobbak, szeretetre és tiszteletre méltók. Példaképek lesznek!

– Ne hülyéskedjen Bandi. Ki hiszi ezt el?

– Figyeljen Cumi van. Hányan tudják azt, hogy önök annak idején tivornyáztak?

– Már csak én, Das Wieder és Palatinus császár.

– Na látja! Van egy mondás, miszerint, amíg ló…

– Bandi!

– Nyugi. Tehát amíg a ló potyogtat, addig a verébnek is kell lennie. Így már jó?

Ucas bólintott.

– Mi az a ló? – kérdezte Cselovik?

– Mi az, hogy potyogtat? – kérdezte Tipró.

– … … -.? – kérdezte Abu.

– Mit potyogtat? – kérdezte Transformer.

Sternkern nagyot nyelt.

– Lényegtelen! Tehát ki kell használnunk az Erőt. Azzal befolyásolni tudjuk az emberek tudatát visszamenőleg is. Néhány jól elhelyezett újságcikk és mindenki meg lesz győződve arról, hogy Cumi van Kerozin az igazság bajnoka, a gyengék védelmezője, a császárság elleni harc élharcosa amit akarnak.

– Szabadna megjegyeznem, hogy itt már nincs újság.

– Nem baj Szipirtyó. Akkor mi van?

– HAZUG

– ? – kérdezte Bandi.

– HAZUG. Holografikus Audiovizuális Zenés Unalom és Gondűző.

– Nem semmi. Ez is jó lesz. Szipirtyó. Összeállítasz egy anyagot arról, amiről most beszéltem. Videofelvételeket tudsz montírozni?

– Szabadna megjegyeznem… Igen tudok.

– El tudod intézni?

– Az én képességeimmel – legyintett főlényesen Tipró.

– Azért kérdeztem. Mi a következő lépés Georges?

Ucas lassan ocsúdott fel. Ez a Bandi fantasztikus. De hogy lesz ebből könyv?

– Ja, igen. Most már felesleges megnézni a hologram filmet, amit a hercegnő küldött Cselovik tábornoknak.

– Tábornok? – nézett nagyot Luke.

– Tudod fiam volt köztünk tizedes, százados, ezredes. Mert a századosnak minden századik szava volt értelmes.

– Ne folytassa – legyintett Sternkern.

– Folytatom. Aztán egy hajót kell kerítenünk.

– Csónakot? – kérdezte Luke.

– Nem inkább egy kenut – morogta Bandi.

– És el kell mennünk a hercegnő után. Csodálatos.

– Mi?

– A hercegnő

– Akkor nézzük meg azt a holofilmet.

– Apu-anyu – vezényelt Bandi.

– Abu középre állt és elkezdte a vetítést. A hercegnő éppen akkor húzta fel a harisnyáját.

– Óóóó – hörögte Ucas.

– Hűűűű – lehelte Luke.

– Na ja – mondta Sternkern.

– Már késő – suttogta Cselovik.

A felvétel ment tovább. Bea hercegnő elrendezte ruháját, megigazította a haját, néhányat köhintett.

– Rendben, kész vagyok – mondta.

– Csapó!

– Bea üzenete egyes – mondta egy hang és egy “csapó tábla” tűnt ki a képből.

– TESSÉK! – üvöltötte valaki.

– Ubi van Cselovik tábornok. Nagy bajban vagyunk, mert… mert.

– ÁLLJ! ÚJRA!

– Bea üzenete kettes!

– TESSÉK!

– Ubi van Cselovik tábornok. Nagy bajban vagyunk, mert Das Wieder elfoglalja a hajót. Ebben a droidban elrejtettük a Halálbolygó teljes tervdokumentációját. Tegyen meg mindent, hogy ez a borzalom elpusztuljon. Jöjjön az Adrenalra és ott mindent megtud. Kérem tábornok ne késlekedjen, hiszen ön az egyetlen reményünk. Az igazság bajnoka nélkül nem győzhetünk. A jeti lovagok erejére van szükségünk. Segítsen! És óvakodjon attól az idióta Ucastól! Az Erő legyen velünk! – a háttérben beúszott a szignál “You cant beat the feeling!”

– ENNYI!

A kép eltűnt. Sternkern elégedetten dörzsölte a kezét.

– Ez szép munka volt Szipirtyó!

– Köszönöm uram, de szabadna… nem szabad.

– Mi volt ez a zene? – kérdezte Transformer.

– Szponzorálás. Mit gondol anélkül mihez lehet kezdeni? Mostantól mindig használjuk! Luke levette és megtisztította a szemüvegét.

– Még mindig homályos a dolog.

– Sebaj, lesz ez még így sem. Kerozin mit szól hozzá?

– Igen… én… Csodaszép a hercegnő – rebegte.

– Egy álom – mondta Luke.

– Egy tünemény!

– Egy ég csoda!

– Ha befejezték szóljanak, mert dolgunk van.

– Bandi magának nincsenek érzelmei!

– De vannak Georges. Mindig ellágyulok, ha a tíz százalékra gondolok. Szóval hajó kell. Szipirtyó!

– Igen, uram?

– Hol tudunk itt hajót szerezni?

– Mod Peisley kikötőjében, uram.

– És messze van ez a Rós Ejbni?

– Ucas tenyerébe temette arcát. Isteni csoda, hogy az én nevemet megtudta jegyezni gondolta.

– Szabadna megjegyeznem uram… értem mondta rezignáltan Tipró.

Cselovik felállt.

– Döntöttem. Igaza volt Bandi. Jóvá kell tennem a múlt hibáit. Önökkel megyek és élére állok a Felkelők Akció Szövetségének.

– Talán az Akciót kihagyhatjuk – szólt közbe Ucas.

Cselovik gondolkodott, majd bólintott. Jobb ha nem mondja ki.

– Legyen Felkelők Szövetsége.

– Hát jó. Gyerünk fiam – csapott Luke vállára Cselovik.

– Miért kellek én? – rémült meg a fiú. – Maga a főhős – mondta Sternkern.

– Kérem én tornából fel voltam mentve és nem hagyom itt a bélyeggyűjteményemet – siránkozott.

– És a hercegnő? – kérdezte Sternkern.

– Hát…

– A magáé lehet – súgta a fülébe.

– Gyerünk! – kiáltotta Transformer és lendületből neki ment az ajtónak.

– Próbálja meg kinyitni – javasolta Bandi.

Luke kinyitotta az ajtót és mosolyogva esett keresztül a küszöbön. Ucas kinyitotta a száját, aztán ránézett Bandi komor arcára és becsukta.

– Ne szóljon semmit Georges, Az ifjú Transformert önmagáról mintázta. Igaz?

– Igaz – szerénykedett Ucas.

– Tudja Georges néha csodálkozom magán.

– Miért?

– A dinoszauruszok a magáénál nagyobb aggyal is kihaltak.

A csapat elindult a terepsikló felé, csak Ucas állt kövülten.

– De én nem dinoszaurusz, hanem quebeci vagyok!

Ötödik fejezet

“Darabka, maga ezt nem tudhatja – legyintett Bandi a
bukira, mire a szőrös monstrumnak elállt
a dörmögése”

Cselovik összepakolta a holmiját, ami jelen esetben a lézerkardból és egy váltás zsebkendőből állt. Köntöse valamelyik zsebéből előhalászott egy másik fénykardot.

– Fiam – fordult Transformer felé. – Átadom neked apád fegyverét. Az egyik legjobb jeti lovag volt. Remélem hasonlítasz rá.

– Ki van zárva – dörmögte Sternkern.

Luke átszellemülten vette kezébe a fénykardot.

– Mondja Kerozin nem veszélyes ez?

– Ha tud vele bánni?!

Sternkern még mondott valamit, de Transformer közben beüzemelte a kardot, melynek fénynyalábja szisszenve vágódott elő és hegye meg állapodott Tipró vállában. Fénylő keze lehullott a porba.

– Ne haragudj Tipró én… – kezdte Transformer és kezében a fénykarddal hadonászni kezdett.

– Hasra! – üvöltötte Sternkern, mert a cikázó lézernyaláb ide-oda csapkodott.

– Luke – nyúlt dinnyemagozós kezével feléje Ucas.

Transformer megperdült és egyetlen vágással lenyeste Georges kezéről a készüléket.

– Tudtam, hogy mester a fiú – mondta a porban nem kis büszkeséggel Cselovik.

– Az biztos, de még nem tudjuk miben. Zárja már el fiam.

Luke megfogadta a tanácsot és kikapcsolta a fegyvert.

– Na milyen volt? – kérdezte.

– Pusztítóan érdekes, de talán indulhatnánk.

A kis csapat beszállt a terepsiklóba. Cselovik ült a vezető helyére, mert Luke Tipró kezét eszkábálta vissza. Ubi van vezetési stílusa sokkal nyugodtabb volt. Tempósan haladtak, alattuk homokdűnék sora tűnt el. Az egyik dűnén a villogó napszemüvegű férfi hevert és vidáman integetett. Sternkern ránézett Ucasra aki így szólt:

– Soha többé.

Transformer közben elkészült Tipró kezével. Bandi megnézte, majd ezt mondta:

– Mondja tanult maga biológiát?

– Persze, még anatómiát is. Kitűnő voltam belőle.

– És tudja hogy néz ki egy kar?

– Miért ne. tudnám?

– Akkor miért tette fel fordítva?

Luke megnézte, megtisztította a szemüvegét.

– Nahát azt hittem rosszul látok. Mindjárt megcsinálom.

– Ettő1 féltem. Kerozin, mennyire van az a Rós Ejbni?

– ? – nézett az öreg Ucasra.

– Mod Peisley-t kérdezte.

– És mi az a kerozin?

– Hát tudja nálunk izé a nagy pilótákat hívjál így. A kerozin egy kitüntetésféle, igen – motyogta Ucas.

Cselovik megnyugodva bólintott. A távolban egy város körvonalai tűntek fel. Az egyik épület szélén egy tábla volt, rajta a felirat: RÓS EJBNI alatta egy áthúzott ketchupos üveg. Sternkern rámordult Ucasra:

– Azt mondta soha többé. – Bocs.

A városban nyüzsgött az élet. Mindenféle és mindenforma humanoidok mászkáltak össze vissza, terepsiklók suhantak fel-alá, űrhajók szálltak le-fel, a kocsmába ritkán mentek be és valamivel sűrűbben repültek ki.

– Itt találunk űrhajót pilótával. De előtte eladjuk a terepsiklót.

– Kinek? – nézett körül Sternkern, mert csupa szakadt egyént látott maga körül.

– Majd meglátja az Erőt!

Hirtelen feltűnt egy Coca-Cola embléma és felhangzott a szignál: “You cant beat the feeling!”

– Mondja Bandi muszáj ezt mindig?

– A pénzünkért valamit adni kell.

Cselovik sóhajtott, majd szemét rászegezte egy krokodil fejű háromkarú csúszómászóra. Az megbabonázva jött hozzájuk.

– Trfhjk? – kérdezte.

– Hmkjtr – válaszolta Cselovik.

A lény mindhárom kezével beintett.

– Xmtrfg – mondta Cselovik.

– Trfhvk – válaszolta a lény és egy kártyát adott át, majd beült a terepsiklóba és elhajtott.

– Na? – nézett diadalmasan Sternkernre Ubi van.

– Fantasztikus volt. A beszélgetés főleg – ismerte el Bandi.

– Akkor menjünk be. Bízzák rám a dolgot.

– Ajjaj – mondta Bandi és elindult az öreg után.

A kocsma igazi volt. Zajos, büdös, mocskos. Cselovik odavitte őket a bárpulthoz, majd eltűnt a tömegben.

– Sutty fra drod – mondta a csapos.

– Biztosan – bólogatott Ucas.

– Szipirtyó – vezényelt Bandi.

– Szabadna… értem. Az úr azt mondta, hogy az alkatrészeket hagyják kint. Alkatrész alatt minket droidokat értett.

– És ha nem? – kérdezte Bándi.

A csapos egy komoly méretű sugárvetőt tett az asztalra.

– Meggyőzött. Szipiriyó olaj.

– Nem kértem kezelést uram.

– Mondom tűnés.

Tipró mottyantott valamit Abunak, aki visszacsipogott.

– Nem ártana, de ha eltűnne, akkor mi lesz Zebushi üzletével?

Abu lemondóan sóhajtott és elindultak kifelé.

– Na öregem két sört!

– Sternkern nem sejtette, hogy ezzel milyen lavinát indít el. A csapos kidülledt szemekkel ordított, a mellette lebegő négyszemű, két agyarral és cseppnyi ésszel megáldott lény szó nélkül vágta szájon, majd egyetlen köpéssel hanyatt döntötte Ucast. A zajra előkerült Cselovik, aki aktiválta fénykardját és szó szerint rendet vágott, Majd kitárt tenyerével mindenkit elnémított. A Coca-Cola embléma felizzott a bárpult felett és a zenekar eljátszotta: “You cant beat the feeling!”.

– Bandi könyörgöm – fordult a kóválygó Sternkernhez.

– Szép volt Kerozin. Szignál marad. Mit intézett?

– Jöjjenek – intett neki és a tömegen keresztül egy asztal felé vezette őket,

A rendre vágott tömeg magához térve marakodni kezdett a földön heverő testrészeken. Úgy ahogy megegyeztek, majd élénk cserebere kezdődött közöttük. A Cselovik vezette kis csapat egy asztalhoz ért. Az asztalnál egy fura figura ült. Fején kopott kalap, egy viseltes bőrkabát alatt még viseltesebb khakiing volt, majd egy igen piszkos nadrág zárta a képet. Igazán bizarr azonban a kezében lévő karikás ostor volt.

– Mindhiába Mones vagyok. Milyen műtárgyról van szó?

Sternkern megrázta Ucast és morgott valamit a fülébe. Ő a homlokára csapott, de Bandi időben lehúzta a fejét. Ucas lehunyta a szemét, majd mikor kinyitotta egy másik ember ült ott. Sötétbarna haja igen értelmes arcot keretezett, ami ebben a környezetben valóban ritkaságnak számított. Fekete mellénye kék inget takart, testhez simuló nadrágja oldalán egy helyes sugárpisztoly foglalt helyet.

– Helló. Pan Cholo vagyok. Hallom hajót keresnek.

– Na ja. Mikor tudna indulni Hangszóró – kérdezte Sternkern.

– Ez ki? – bökött mutatóujjával Bandi felé. – Sajnos nélküle nincs üzlet – sóhajtott Cselovik.

– Igazán kár: Az Adrenalra 15 ezer hegyért vállalom.

– Mi az a hegy? – suttogta Ucas.

– Böhöm nagy föld meg szikla. Minek kell ennek ennyi?

– Rendben kapitány. Most kap 6 ezret és megérkezéskor 14 ezret.

– Hohó öregem, akkor itt valami kavar van. Mi lesz a cumó?

– Mit mondd? – kérdezte Ucas Banditól.

– A maga figurája és nem érti? Azt kérdezte mi lesz az áru, amit vinni kell. Jó lenne, ha itt lenne Szipirtyó, legalább nem kellene mindig. magára figyelnem.

– Nincs áru. Négy ember és két robot.

– Rázós – mondta Pan.

– Hol van itt villany? – nézett körül Luke.

– A diliházba viszi őket?

– Figyeljen Hangszóró! Ne szórakozzon, mert magára rántom ezt a faliszőnyeget – fenyegetőzött Bandi.

– Az a faliszőnyeg a társam. Bubakka. Egy buki.

Sternkern megfordult. Egy hatalmas szőrös monstrumot látott maga előtt. Lassan emelte fel fejét és kábé a második emeleten meglátott egy vicsorgó pofát, amint éppen dörmögött valamit.

– Urambátyám! Hol kaphat ez ruhát magára?

– Nincs szüksége rá. Szóval mennyit mondott? 25 hegyet?

– Elment az esze? 25 ezer hitelegység egy ilyen kicsi útért? Ha tudni akarja én egyedül elvezetek tized ennyiért egy űrhajót.

– Erre befizetek egy állóhelyre oszlop mögé – bólogatott Pan.

– A 25 túl sok – mondta Cselovik.

– Mihez képest? – kérdezte Ucas.

– Wrááá – dörmögte a buki.

– Darabka, maga ezt nem tudhatja – legyintett Bandi a bukira, mire a szörös monstrumnak elállt a dörmögése.

– Nem ajánlom, hogy kikezdjen egy bukival. Nagyon erős.

– De fogadjunk, hogy én gyorsabban futok!

– Cholo végignézett Sternkernen.

– Egy null – mondta.

– Térjünk a tárgyra. Ihatnánk egy pofa sört – jegyezte meg Bandi. A szomszéd asztaltól különböző lények ugráltak fel és dühödten fordultak az asztal felé. A buki elbődült, Cselovik előrántotta fénykardját. Transformer is ezt tetté, de izgalmában elejtette azt, és a fénykard ide-oda gurulva a földön elvágta néhány asztal, szék és humanoid lábát. Nagy nehezen rend lett, de Luke-ot nehezen sikerült csak lebeszélni arról, hogy mindenkitől bocsánatot kérjen, miközben fénykardjával hadonászik.

– Ezért a fickóért veszélyességi pótlék járna – mondta Cholo.

– Mi rosszat mondtam? – kérdezte halkan Bandí.

– Az a bizonyos szó nagyon csúnya kifejezés a nem ember formájú humanoidokra – magyarázta Cselovik.

– Mit jelent?

Cselovik Sternkern fülébe súgott valami. Az elsápadt, majd csendben így szólt:

– Főúr egy gyümölcslevet!

Az ital megérkezett. A csapos jól célzott, de Bandi rosszul nyúlt érte és a szomszéd asztalnál ülő pikkelyes lényt találta el. A következő adagért viszont hamarabb nyúlt így az átbukott a kezén és tartalma Bubakkára ömlött. A buki akkorát mordult, hogy Luke-nak leesett a szemüvege és az egyik lencséje összetört:

– Igazán bocs Darabka – mondta Sternkern és felnézett rá. – Az embernek kitörik a nyaka, mise a szemébe néz.

– Ezt Bubi is megcsinálja magának, ingyen. Szóljak neki?

– Isteni a humora Hangszóró. Kár, hogy nem tudok nevetni rajta.

A harmadik adag végre pont kézbe jött. Sternkern belekortyolt, majd sugárban nyomta az egészet Bubakkára. A bukinak ez már sok volt. Fél kézzel kapta fel a nyeszlett fickót és rázni kezdte.

– Elég lesz Bubi. Úgy sem tudsz értelmet verni bele – legyintett Cholo.

Bubakka féke fordította busa fejét, morgott valamit és egy lezser mozdulattal elengedte Sternkernt. Még repült egy darabig, majd leszállt a bárpultra. Végigsöpörte és fejjel megállapodott egy hüllőszerű lényben. Bőszen kereste a kivezető utat.

– Hol van itt a kijárat? – kiabálta.

Ucas kirángatta.

– Minden el van intézve. 23-as dokk, mehetünk.

– Mondja ezt mind magától találja ki, vagy bedolgozókat tart?

– Csak úgy jön – kacsintott rá George.

A kocsmába akkor lépett be egy páncélos alak. Hátán ZABBA THE BEST felirattat.

– Ajaj ebből baj lesz Bandi.

– Miéit ki ez?

– Ez fejvadász, aki Pan Cholo-t akarja elintézni, mert tartozik Zabbának, aki egy uzsorás meg minden.

– Ez a Harangszó bele való gyerek. Elbír egy ilyen konzervdobozzal, higgye el.

– Nem kéne segítenünk?

– Ha rosszat akar neki, feltétlenül.

– Legalább nézzük meg mit csinál

Sternkern lemondóan legyintett és ezzel a mozdulattal egy tál tekergő gilisztaszerűséget öntött egy varacskos disznóra emlékeztető alak. ölébe. A disznó felugrott és szörnyű mancsaival nyakon ragadta Bandit.

– Azt mondta sör – fuldokolta Sternkern és rámutatott a lényre. A hatás nem maradt el. A törzsközönség rávetette magát a disznóra, akit néhány perc múlva egy helyre kis plasztik zacskóba csomagolva dobtak a szemétégetőbe. Közben a fejvadász füstölögve feküdt az asztalon és a Pan Cholonak nyoma sem volt.

– Mondja Ucas nem felejtett el valamit?

– Nem. Miért?

– Nincs valami ötlete miért menekülünk?

– De hát maga is tudja Bandi, hogy a császári gárdisták üldöznek.

– Na ja. És lát maga itt egy szem gárdistát is?

Ucas körülnézett.

– Most, hogy mondja, tényleg nem látok.

– Nagyszerű. Figyeljen. A dokknál keresünk egy besúgót.

– Á tudom az a telefon itteni neve!

– Reménytelen – mondta Bandi és kiment a kocsmából.

– Az épület előtt már várták őket a többiek. Elindultak az egyik utcán, majd jobbra fordultak, aztán megint jobbra és ismét.

– Olyan érzésem van, mintha már jártunk volna itt – jegyezte meg egy oszlopnak Transformer.

– Ez kinek beszél? – kérdezte Ucas.

– Nem lát rendesen, mert összetört a szemüvege.

– De csak az egyik:

Transformer ekkor nekiment az oszlopnak.

– Most már mind a kettő. Szipirtyó kalauzold Luke gazdát. Kerozin! Tudja maga hol van a 23-as dokk?

– Miért most nem ott vagyunk? – csodálkozott az öreg.

Sternkern körülnézett.

– Szabadna meg…

– Pofa súlyba szipirtyó!

A robot hökkenten megállt. Abn buttyantott néhányat.

– Sajnálom, de én sem értem mit mondott, Abu.

Sternkern eközben egy igen rongyos és visszataszító egyénhez lépett. Kámzsája teljesen eltakarta az arcát. Bandi alánézett, majd sürgősen visszaengedte.

– Anyós nem lehet ilyen – motyogta. – Figyeljen jó… jó… – megakadt. Az nyilvánvaló, hogy ez nem ember. De akkor micsoda?

– Nohát figyeljen jól! Keresse meg a gárdistákat és hívja őket a 23-as dokkhoz. Mondja nekik, hogy Bandi üzeni nagy fogást csinálhatnak, ha sietnek.

– Kérem én tisztességes sikló tolvaj vagyok és nem foglalkozom besúgással.

– És ha megfizetem?

Bandi kezében egy kártya jelent meg:

– Engem nem lehet megvesztegetni. Ennyivel – tette hozzá a lény. Bandi hozzátett még egy kártyát. A kámzsa bólintott, majd odalépett egy vályogfalhoz. Kinyitott egy titkos rekeszt, amiben egy modem videofon készülék lapult. Gombokat nyomogatott, majd mikor megjelent egy császári tiszt arca, böfögni kezdett. Egy idő után befejezte és visszacsukta az ajtót.

– Oké, jönnek.

– Muszáj volt azokat az undorító hangokat kiadnia?

– Az a kódnyelv volt – mondta sértődötten és elment.

Sternkern visszaslattyogott a többiekhez.

– Na most várunk – közölte.

– Mire? – kérdezte Luke Abu-tól.

– Mire hármat számolok.

Ekkor nagy port kavarva leszállt egy űrsikló és tucatnyi páncélos gárdista ugrált ki belőle. Meglódultak a balra eső sikátor felé.

– Utánuk! – kiabálta Sternkern és futásnak eredt. – Azt a vaktyúkot hozzák magukkal!

– Mit? – kérdezte Transformer.

– Mit? – kérdezte Ucas.

– Mit? – kérdezte Tipró.

– . .. – kérdezte Abu.

– A fiút, hülyék!

Tipró vége kapcsolt. Felültette Transformert Abura és elindultak.

– Hová megyünk? – kérdezte Luke egy homályos alaktál.

– Nem tudom én nem vagyok a könyvben.

– Ja, bocsánat.

A kis csapat csörtetett a gárdisták után. A páncélosok hirtelen megálltak, Ucas-ék hátulról nekik mentek így csinos emberhalom kerekedett, amit két droid is díszített.

– Az az Ucas! Már megint- morogta az egyik gárdista.

– Ne mán az a hüjje mégint? – kérdezte a máslk gárdista.

– Pont.

– Hűvösre?

– Tökre.

– Ucas kapkodta a fejét. A ruháját poroló Sternkernhez fordult:

– Maga érti ezt. Bandi?

– Minden szavát. Ki akarják nyírni magát.

– De ez nincs benne a könyvben?!

– Lehet, hogy ők nem tudják. Esetleg Wetter csinált valamit.

A gárdisták rendezték soraikat. Egy főnök féle eléjük állt.

– A nagyúr parancsa, hogy mindenkit fogjunk el élve vagy halva. Mikor megadom a jelét, támadunk.

Sternkern megvakarta a fejét. Most mi lesz? A helyzet teljesen váratlanul oldódott meg. Luke lekászálódott Aburól és vaksin tapogni kezdett. Úgy gondolta, hogy a lézerkard fényénét jobban fog látni, ezért aktiválta a fegyvert.

– Bocsánat Bandit keresem. Nem látták Bandit? – mondta és közben csendesen kaszálni kezdte a gárdistákat.

– ROHAM! – üvöltötte a parancsnok. Nagy csend volt. Hátranézett. Az egész szakasz ott feküdt mögötte.

– Roham – motyogta újra.

Csak két droidot, egy szakállas, egy gyerekképű és egy nyeszlett figurát látott.

– Mondott valamit? – kérdezte Sternkern.

– Csak suttogtam.

– Nincs kedve elmenni?

– Ó hát persze. Még be kell vásárolnom – mondta a tiszt és futásnak eredt.

– Na látják ilyen egyszerű volt megtalálni a 23-as dokkot.

– Szabadna megjegyeznem uram, hogy Abu ide tudott volna hozni minket egyből.

– És csak most szólsz, Szipirtyó?

– Uram, ön nem engedte elmondani,

– Hm – mondta Sternkern. – No mindegy. Menjünk.

A kis csapat lassan elindult a dokk felé. Sternkernnek kellemetlen érzése támadt. Hátranézett és elámult. Vagy kétszáz gárdista állt mögöttük lövésre kész fegyverrel. A középsőnél egy kisebb fajta lézerágyú is volt.

– Nem kell hátranézni, de követnek minket.

– Mások is velünk jönnek? – érdeklődött Luke.

– Ők szeretnének, de én nem szeretném.

Ucas visszafordult.

– Te jó ég! Itt van a gárdisták kongresszusa?

– Nem hiszem.

– De hol vannak a transzparensek?

– Georges ne csinálja ezt. TÜNÉS! – kiáltotta Bandi és nyomában a többiekkel berohant a hangárba.

Pan érdeklődve nézte a rohanó csoportot.

– Jól van fiuk, nem kell úgy sietni, még nem indulunk – mosolygott

– Dehogynem! – lihegte Sternkern.

– Mibe fogadunk?

– Spuri Hangszóró!

– Nincs olyan, amivel rábírhatna – csóválta meg a fejét.

– Jó akkor nézzen hátra. Pan Cholo hátranézett. Elhűlt.

– Maga hívta őket?

– Egy részüket igen.

– És a többi?

– Azok csak úgy jöttek.

A gárdisták megkezdték a tüzelést. Pan Cholo csípőből leadott néhány jól irányzott lövést, minek következtében három páncélos a betonra hanyatlott. Mindenfelé lézernyalábok cikáztak.

– Így nem tudunk elindulni! – kiabálta Pan.

– Miért nincs meg a sluszkulcs? – kérdezte Ucas.

– Öreg! Vigye fel ezeket a hajóra, mielőtt bajt csinálnak!

– Maga szerint még nincs itt baj? – kérdezte Cselovik, de szépen feltuszkolta a fedélzetre a két embert.

– Maga miért nem megy? – nézett Bandira Pan.

– Van egy ötletem.

Azzal előugrott a fedezékbő1 és rájuk kiáltott:

– Aki nem hagyja abba a lövöldözést, azt kihúzzuk a könyvből!

A hatás nem maradt el. Még vadabbul lövöldöztek. Sőt a lézerágyú is megszólalt:

– Ha van még ilyen jó ötlete, csak rajta – mondta Pan.

– Nem sikerülhet minden egyből – vonta meg a vállát Bandi.

– Bubi! Bekap! – kiabálta kommunikátorába Pan.

Az űrhajó hörrent néhányat.

– Adj neki egy kis kakaót!

Hatalmas durranással beindult a hajtómű. Pan elégedetten nézett Bandira. Ő visszavigyorgott és mutatott valamit. Cholo arra nézett és arcára fagyott a mosoly. A beszálló rámpát elállták a gárdisták.

– Most mi legyen?

– Pont én tudjam? – kérdezte mérgesen Bandi.

– A gárdisták két vonalban jöttek előre. Sternkern hirtelen nagyot kiáltott:

– Vigyázz mögötted!

A gárdisták első sora megfordult és veszettül tüzelni kezdett. A második sor hősi halált halt. A lézerágyús egy fejére hulló betondarabtól elszédülve lekaszálta az első sort. Pan egyetlen lövéssel kiírta a könyvből.

– Van harmadik sor is? – kérdezte.

– Ha hokiznak, akkor igen – válaszolta Bandi.

– Ha úgy gondolja, akkor ne várjuk be őket. Parancsoljon – mutatott a felszálló rámpára.

– Ugyan! Csak ön után.

– Ne sértsen meg, ön a vendég.

– Ön viszont sokkal bátrabb.

– De a briliáns ötlete nélkül nem mentünk volna semmire.

– Ha ön nem lő olyan pontosan, akkor vége a dalnak.

– Szabadna megjegyeznem uram, hogy újabb gárdisták jöttek – mondta Tipró a rámpa tetejéről.

A két féri hátrasandított és olyan fürgeséggel futott fel, hogy Tipró hanyatt vágódott a lendületüktől. Pan előre szaladt a pilótafülkébe és beugrott kopott székébe.

– Tűzzünk Bubi!

– Valami baj van Bandi? – kérdezte Ucas.

– Ugyan már!

– Kössék be magukat, mert megyünk.

– Hová? – ámult rá Luke egy közfalra.

– A búsba – dörmögte morcosan Pan, miközben kismillió kapcsolót lekapcsolt és ugyanannyit fel.

Ucas megbökte Sternkernt.

– Ki szomorú?

– ÉN! – üvöltötte Bandi.

– Az űrhajó recsegve-ropogva felszállt és minden ízében remegve a tőle telhető legnagyobb sebességgel elindult.

– Elment! – kérdezte egy gárdista.

– Ja – válaszolta egy másik.

– Szar ügy.

– Ja.

Az űrhajó kint rázkódott az űrben. Pan időnként ki-be kapcsolt valamit, Bubakka tekergetett valamilyen gombokat, a többiek ott lihegtek a nyakuknál.

– Örülök az érdeklődésüknek, de egyrészt működik a légkondicionáló, másrészt a Miénk a Balkónt csukott szemmel is tudom vezetni – jegyezte meg Cholo.

– Mi az hogy Miénk a Balkón? – kérdezte Luke Cseloviktól.

– Talán a naplója – vonta meg a vállát.

Pan felfortyant:

– A Miénk a Balkón a galaxis leggyorsabb teherhajója. Ez az, amin most megyünk.

– Megyünk? Én azt hittem, hogy turmixgépben vagyunk – jegyezte meg Sternkern.

– Csak nem azt akarja mondani, hogy ez a rakás ócskavas a leggyorsabb hajó? – mondta gúnyosan Luke.

– Ócskavas? Majd azt nézd meg öcsi, hogy mi tud ez a fénysebességen!

– Meg is nézem!

– Ha lesz addigra szemüvege – tette hozzá Ucas.

– Tényleg Szipirtyó! Eszkábálhatnátok Apuanyuval egy szemüveget Luke gazdának. Jó lenne, ha látná mi fog történni.

– Miért mi fog történni, Bandi?

– Nézzen oda Kerozin.

Ben előre nézett.

– A mindenit négy TEA vadász, Cholo!

– Mi?

– Azt mondja négy tea vadász Hangszóró. Ekkor már Bubi is elbődült. Pan idegesen kapta fel a fejét.

– Pont ez hiányzott nekünk!

– Mondjuk én meglettem volna nélkülük mondta Sternkern.

Pan felmérte a helyzetet, majd a mérőszalagot eltéve így szólt Transformerhez:

– Oké haver! Tiéd az alsó csúzli. – Kérem én tornából…

– Nem baj! Luke fiam nyomás. Szipirtyó segíts neki.

– De uram én nem vagyok harci droid.

– Hamarosan droid sem leszel, nyomás.

Luke elment Tipró segítségével. Az alsó tüzelőállásnál bekászálódott a minden irányba mozgatható székbe. Tipró a fejére tette a kommunikátort és beállította a komputert.

– Látja, Luke gazda!

– Hát persze – mondta a lézerágyúnak Transformer.

– Én mindig mondom az irányzékot, Luke gazda.

– Figyelj kölyök, jönnek – hallotta Pan hangját. – Honnan?

– 12 óra felől.

– Akkor itt az ebéd! – akart felállni Luke; de a Tipró visszanyomta.

Sternkern közben a hevesen lövöldöző TEA vadászokat figyelte.

– Mondja Georges. Nem mehetnénk el innen?

– Miért? Olyan izgalmas.

– És ha szétlőnek minket?

– Ugyan már Bandi – legyintett fölényesen Ucas.

A következő találattól Sternkern nyakába zuhant.

– Hé valaki!

– Mondja Hangszóró! – Ki ez az állat?

– Andrew Sternkern vagyok. De szólítson csak Bandinak. Jól hall engem?

– Idefigyeljen Bandi. Menjen, váltsa le azt a vaksi-hapsit, mert kilövik a seggünket!

– Hangszóró maga még nem tudja, de itt nem lehet így beszélni!

– Ha nem csinálja sürgősen azt, amit mondtam, akkor egyáltalán nem fog beszélni, mert szilánkokra megy az űrhajó.

– Na ja. A tíz százalékért mindent – mondta Sternkern és elindult.

Egy újabb találat következtében a Balkón megdőlt és Bandi virágsziromként hullott alá.

– Mi van Tipró?

– Megérkezett Mr. Bandi, Luke gazda. – Luke fiam húzzál innen.

– Transformer kitapogatta Sternkernt és húzni kezdte.

– Mit Csinálsz?

– Azt mondta húzzam innen el.

– MARS! – kiabálta Bandi.

– Nem, nem az Adrenalra megyünk.

– Transformer menj már innen! .

– De én…

– NAAA , Ez megint bejött. Luke expressz sebességgel távozott.

– Megvan Bandi?

– Egyenlőre még igen.

– Figyelje a komputer képernyőjét! Az a lényeg, hogy a rácsok közé kerüljön a vadászgép és akkor nyomja meg a gombot.

– Melyiket?

– Amelyik a fogantyún van! Vigyázzon, mert magát is lőni fogják.

– És ha megkérem, hogy ne tegyék?

– Ne szórakozzon. Levált az alsó pajzs!

– És akkor itt állunk gatya nélkül?

– BANDI! Lőjön már az istenért Mit lőtt utoljára?

– A szomszédasszonyt.

Nagy csönd következett.

– Figyeljen. Ez ugyanaz. Mikor benne van tüzeljen. Érti?

– Már hogyne érteném. Három gyerekem van négy anyától.

– Az nem létezik!

– Én is azt mondtam a bíróságon.

A Balkónt újabb találat érte. Pan lézertűz alá vette az egyik támadót, amely felrobbant.

– JíííHááá! – üvöltötte, hogy Sternkernnek. csengett a füle.

– Csinálja utánam Bandi!

– HűűHaa! – ordította Bandi.

– Szabadna megjegyeznem uram, a saját hajónkat találta el – jegyezte meg Tipró.

– Na ja. Útban volt.

A TEA vadászok rájöttek, hogy az alsó oldalon érdemes támadni, ezért a három vadászgép együttesen indult rohama.

– Ennyi teát életemben nem láttam egy helyen – morogta Sternkern, majd aktiválta az ágyút.

Lövései nyomán két gép darabokra hullott egyben elsodorva a harmadikat.

– Bandi! Maga tud lőni!

– A szomszédasszony is ezt mondta.

– Jöjjön az irányító fülkébe – mondta Cholo.

A fülkében nagy volt az öröm. Lelkesen gratuláltak a lövészeknek. Lüke mindenáron kezet akart fogni a stabilizációs komputerrel, de az nem akceptálta közeledését. Bubakka hálás dörmögéssel ölelte meg Pant és barátságosan vállon veregette Sternkernt, aki térdig szakadt a padlólemezbe. Kisegítették.

– Na pubik most beprogramozom az útirányt, átmegyünk fénysebbe és usgyi.

Ucas megveregette Sternkern hátát. – Misgyi?

– Mi van? – kérdezte Bandi.

– Mi az az usgyi?

– A tűnés finomabb formája. Nem valami bő a szókincse Georges.

– Sokáig csak franciául tudtam. – Gyerekbetegség, majd kinövi.

Pan végre végzett az előkészületekkel.

– Ide figyuzzatok pupákok – mondta és meg húzott egy kart.

A képernyőn megjelent egy felirat: JÓL MEGGÓNDOLTAD? Bubakka dühösen mordult egyet és szőrös öklével rávágott a vezérlőpultra. A képernyőn ez íródott ki: NEM SZÓLTAM SEMMIT. A Balkón hajtóműve felvijjogott a csillagok fényei vonallá váltak. A képernyőn újabb felirat, tűnt fel: TÁBLA KITÉVE.

– Milyen tábla? – kérdezte Bandi.

– Wrááoung – válaszolta Bubakka.

– Hogyne Darabka értem – bólogatott Sternkern.

– Uram a táblán ez a szöveg van: HA MEGLÁTOD EZT A TÁBLAT, TÚL ICÖZEL UAN A JÁRGÁNYOD.

– Kösz Szipirtyó – nézett szigorúan UCAS-ra Bandi.

Hatodik fejezet

“Maga olyan gyönyörű – rebegte Luke a bukinak, aki
teljes magasságában elpirult, bár ez nemigen látszott.”

Egy kis nyugalom telepedett a társaságra. Sternkern és Ucas szunyókált egy kicsit, a két robot holosakkot játszott Bubakkával, Pan Cholo lézerfegyverét tisztogatta, Cselovik és Transformer egy biztonságos teremben a fénykarddal gyakorolt: Luke előtt egy kis zizegő gömb ugrált.

– Látod Luke?

– Semmit Ben.

– Az a jó. Engedd az Erőt elhatalmasodni a tudatodban.

A gömb egy holografikus Coca-Colás üveget jelentetett meg a jól ismert zene mellett: “You cant beat the feeling!”.

– Ez a Bandi rettenetes – morogta Cselovik.

Luke mélyeket lélegzett. A gömb megállt Transformer vágott. A gömb kacagva tovább libbent. A fiú összpontosított, és újra suhintott A gömb zokogva lehullott.

– Ez az fiam – mondta elégedetten Ben.

Az űrhajón megszólalt egy gépi hang:

Placra apám

Itt a határ.

– Mi ez? – kérdezte felébredve Bandi.

– A komputer jelezte uram, hogy kilépünk a fénysebesség tartományából.

– Kösz – intett Tipró felé Ucas.

Pan kényelmesen bemászott helyére. Bubakka megnyomott egy gombot, mire a Balkón lelassult és a fények ismét fények lettek.

– Itt lesz valahol az Adrenal – mondta Cholo.

A bolygó azonban nem volt sehol:

– Mi a fene ez a sok törmelék?

– Szerintem Hangszóró turkáljon még egy kicsit, mert ilyen pici kövekre nem tud leszállni – javasolta Bandi.

– Ez a törmelék az Adrenal – mondta csendesen Ucas.

– Na ne – nyögte Cholo.

– A képernyőn megjelent egy felirat: BAJ VAN.

– Mi az Bubi?

– Wrááong – felelte az izgatott buki.

– Azt mondja vonósugár – susogta Tipró.

– Ki hegedül? – kérdezte Luke.

A képernyőn változott a felirat: NAGY BAJ VAN.

– Honnan kerül ide vonósugár? – képedt el Cholo.

– A Halálbolygóról – válaszolt Ucas.

– Mi lenne, ha elmondaná az egészet? – ajánlotta Cselovik.

– A Halálbolygó egy hatalmas űrállomás, ami mozgásra is képes és ÓRIÁSI tűzereje van. Ott őrzik Bea hercegnőt, akit mi most ki fogunk szabadítani.

– Csak nem gondolja, hogy szét tudjuk lőni ezt a túlméretezett dinnyét? – háborodott fel Pan.

– Nem, nem. Ők most elfognak minket, de az űrhajó üres lesz: Aztán szétszóródunk, Ben elmegy harcolni Das Wiederrel, de előtte kikapcsolja a vonósugarat. Mi kiszabadítjuk a hercegnőt, és elmegyünk a Bázisra. Aztán odajön a Halálbolygó, de Luke egy remek akcióban felrobbantja.

– Én? Kérem én…

– Tudom tornából – intette le Sternkern.

Pan csak tátogni tudott.

– Tudják mit? Szerintem maguk a Shwungról lógtak meg. Én kiszállok. Gyerünk Bubi, a tartalék energiát.

A buki elfordított néhány fogantyút.

TÖK FÖLÖSLEGES – írta ki a komputer.

– Vigyük le bukfencbe – javasolta Pan,

– Tudom ez a Halálbolygó beceneve – súgta Ucas Bandi fülébe.

– Tudja szerintem magával csak szanatóriumban szabad beszélgetni, hogy rögtön kezelés alá vegyék – mondta Bandi.

Cholo kísérlete kudarcot vallott.

EKKORA BAJT MÉG NEM LÁTTAM – jelent meg a felirat. Majd hirtelen átváltott: BÚCSÚZOM, AZ EKŐ LEGYEN VELETEK. Aztán feltűnt a Coca-Cola embléma és gépi hangon megszólalt a dal: “You cant beat the feeling!”

– Bandi legalább most ne – mondta Cselovik.

– El kell bújnunk – jegyezte meg Ucas:

– És mégis hová? – fortyant fel Cholo.

– A padló lemez alatti titkos rejtekhelyre – magyarázta Georges.

Pan Bandihoz fordult.

– Miért hagyják szabadon járni az ilyeneket?

Semmiféle rejtekhely nincs!

Ucas gúnyosan elmosolyodott és elindult a folyosón. Lezseren lehajolt és felrántotta az acéllemezt.

– És ez?

– Szabadna megjegyeznem uram, ez a hiperaktív szervo kiegyenlítő olajkamra – mondta Tipró.

Ucas döbbenten nézett le. – Ez lehetetlen!

Abu pittyentett néhányat.

– Abu kijavított. Ez nem az olajkamra, hanem a hiperaktív szervo kiegyenlítő olajkamrát tisztító szűrőberendezés biztonsági nyomásállító szelep tartája.

– Ez mind elfér ekkora helyen? – döbbent meg Sternkern.

– Akkor most mi lesz? – szeppent meg Ucas.

– Balhé. Nagy balhé – mondta Cselovik.

– Bocs, hogy beleszólok emberek – tette a padlólemezt helyére Pan – de lehetne valakinek egy bombaötlete, mért bent járunk a Haláldinnye közepén.

A csönd hatalmas volt.

– Ne vágjanak egymás szavába, csak sorba javasolta Cholo.

Sternkern ránézett Ucasra, Az visszanézett. Sternkern kicsit bólintott. Ucas nagyot mutatott.

– Kell itt valami rejtekhelynek lennie – ütött mérgesen a falra. A fal megnyílt. Mögötte egy elég szűk üreg volt.

– Na mit mondtam? – nézett körül diadalmasan.

– Ha úgy gondolja, hogy ide mindnyájan beférünk, akkor javaslom nézze meg Bubít – húzta el a száját Pan.

– Ucas-t azonban nem lehetett megállítani. Sorra püfölte végig a közfalakat és végül is három hasonló üregre bukkant. A buki mérgesen morgott.

– Hidd el én sem tudtam! – magyarázkodott Pan.

– Sok a duma, befelé! – rendelkezett Sternkern.

– És mi uram?

Ti itt maradtok Szipirtyó és eljátszátok, hogy kikapcsolt állapotban vagytok. Értve?

– Igen uram. Ám szabadna… nem szabadna.

Miután mindenki elbújt, a két robot deaktiválta magát. A Balkón szépen dokkolt a Halálbolygóban. Páncélos gárdisták vették körül és egy droid pillanatok alatt megfejtette a kódot, amivel a rámpát lehetett lenyitni. A gárdisták egyik része átkutatta az űrhajót.

– Na? – kérdezte egy tiszt.

– Semmi, uram. Csak ezt a két droidot találtuk, de élőlény egy szál se: Lehet, hogy elcsavargott – vélte a gárdista.

– Hát persze! Bánatában világgá ment. Van még ilyen ötlete?

– Ha meggondolom; lenne.

– Ne legyen. Ha csak nem szeretne a szemétgyűjtő szinten őrködni.

– Igenis uram. Nincs ötletem uram.

– Jó. Két ember itt marad. A többiek vissza a helyükre. Én értesítem a lordot.

A két gárdista elfoglalta a helyét a rámpa alján.

– Mé pont mi?

– Mer a szar meló mindig a mienk.

– Még pija sincs.

– Ja.

A két droid aktiválta magát és kinyitották a rejtekhelyeket.

– Na most hogyan tovább? – kérdezte Cselovik.

– Na hogyan? – kérdezte Ucas.

– Georges szedje össze magát, várja a hercegnő – bájolgott Bandi.

Ucas ábrándos szemekkel meredt maga elé amíg Sternkern bokán nem rúgta. Magához tért és magyarázni kezdett.

– Ubi van Cselovik elmegy megkeresni a vonósugarat.

– Jó. És hogy találom meg?

– Az Erő segítségével.

Abu gyorsan kivetítette az emblémát és szintetikus hangon eljátszotta a szignált: “You cant beat the feeling!”

– Legalább most ne – kérte Cselovik – Aztán?

– Kikapcsolja. Utána találkozik Wiederrel, megvívnak, mi addig meglépünk.

– Jó tudni – morogta Cholo.

– És én hogy kerülök az űrhajóra?

– Sehogy, Ben. Isten nyugosztalja.

– Azt akarja mondani, hogy kampec leszek?

– Akkor vívjon magának a Bandi.

– Ez nincs benne a tíz százalékban – szögezte le Sternkern.

– Nézze Ben. Csak úgy látszik; hogy Ön meghal, valójában átkerül egy másik dimenzióba ahonnan rendszeresem előjön és tanácsokat osztogat Luke-nak. Most és a folytatásokban is.

– Ez biztos?

– Ha én mondom!

– Azért kérdem. No és hogy lesz az az elpatkolás?

Sternkern megunta.

– Ugyis meglátja. Gyerünk, mert kifutunk a Fejezetből. Béke poraira Kerozin – búcsúztatta az öreget.

– Az Erő legyen veletek – intett a többieknek. Abu előadta előbbi magánszámát.

– Egy dolgot ígérjen meg, Bandi. – No?

– Egyszer mesélje el, hogy ennek a Coca-Colának mi köze az egész dologhoz – mondta Cselovik és elhagyta a Balkónt.

– Eddig megvagyunk. Tovább Georges.

– Kimegyünk, a droidok rácsatlakoznak a központi számítógépre, megmondják, hol a hercegnő. Addig szerzünk ilyen fehér egyenpáncélt, elmegyünk, kihozzuk a hercegnőt, visszajövünk, megvárjuk amíg Cselovik elhuny, aztán usgyi!

– Remek. Nem tudom gondolt-e már arra, hány katona van itt? Nem tudom gondolt-e már arra, hogy rajtam és Bubin kívül egyikük sem tud lézerfegyverrel bánni? Nem tudom gondolt-e már arra, hogy nagyon érik magának egy piszok nagy jobb horog? – mondta Choló.

A buki morrantott valamit.

– Bubi előjegyezte magát egy balra is.

– Ne legyen már pesszimista Hangszóró. Amit mi kézbe veszünk, az el van intézve.

– Azt eddig is tapasztaltam Bandi. De mi a biztosíték arra, hogy ezt élve megússzuk?

– Az én tíz százalékom – mondta Sternkern és a droidokat maga előtt terelve elindult kifelé. Cholo és Bubakka egymást néztek.

– Biztos valami csoda fegyver – vonta meg vállát Pan.

A két gárdista karabélyára támaszkodva ücsörgött a rámpán, A két droid simán lesétált, majd utána Sternkern, Ucas, Pan, Bubi tette ugyanezt.

– Nédd mán? Hová mennek ezek! – Tán dóguk van.

– Há az lehet.

A két gárdista annyiba hagyta a dolgot. Ám ekkor megérkezett, Transformer, botorkálva. Az egyik katonában felismerni vélte Bandit.

– Mr. Bandi! Majd szóljon ha véletlenül gárdistákba ütközünk!

A két droid valamint a négy “szökevény” úgy állt meg, mintha hirtelen leragasztották volna őket.

– Hijnye mán! Ezt megcsippentjük – mondta az egyik gárdista és Luke felé indult.

– Abbion! – mondta a másik gárdista és ő is elindult.

Pan villámgyorsan cselekedett. Két lövése nyomán a gárdisták betonba haraptak.

– A bunkója: Csak így lelő minket.

– Ja. Az állattya.

– Aki nincs már a könyvben, az ne fogyassza a sorokat – jegyezte meg Sternkern és elrángatta Luke-ot.

A lövésre néhány száz katona jelent meg.

– Tűnés! – kiáltotta Bandi.

– Már megint? – siránkozott Ucas.

– Majd legközelebb normális figurái lesznek vetette oda Sternkern és egy gyors mozdulattal beugrott egy raktárba.

A többiek követték. Körülnéztek. – Mi lehet ez?

Ez egy konzerv raktár, uram. Hosszú járatú űrhajók csírátlanított élelmiszer készleteit tárolják itt.

– Nagyszerű Szipirtyó. De honnan tudod ezt?

– Abu rácsatlakozott a számítógépre, uram.

– Remek!

– Csak tudnám minek örül Bandi. Gondolja, hogy talpig babfőzelékben elmasírozunk innen? – kérdezte Cholo.

– Én szeretem a babot – jegyezte meg Luke.

– Legalább ezt a szerencsétlent ne hozták volna! Minek kell ő egyáltalán?

– Ő a főhős, Pan. Ő fogja kiszabadítani a hercegnőt. És később elpusztítja a Halálbolygót – magyarázta Ucas.

– Bubakka morgott valamit.

– Szerintem is – bólintott Pan.

– Na jó. Tárgyra. Apu-anyu hol tudunk gárdista jelmezt kölcsönözni?

Abu mottyantott.

– Azt mondja uram, hogy egy szinttel lejjebb van egy raktár.

– Aha és egyszerűen odasétálunk – gúnyolódott Cholo.

– Lift nincs? – kérdezte Luke.

– Állati jó lenne, ha takarékra tennéd magad öreg.

– Georges használja már a fejét – kérte Sternkern

Ucas nekirohant a válaszfalnak, majd csendesen agonizált.

– Nem egészen erre gondoltam.

– Nem?

– Nem. Próbálja meg azzal, ami belül van.

– Vákuumtechnika. Nem rossz – mondta Cholo.

Ucas végre megértette. Lehunyta a szemét. Mikor kinyitotta a megfelelő helyen voltak. Több gárdista, műszaki ember és néhány robot meglepődve fordult el a WC csészétől.

– Mit csinálnak itt a robotok? – kérdezte döbbenten Ucas.

– Hová hozott bennünket. Maga két lábon járó csődtömeg! – kapott a fejéhez Bandi.

Cholo nem sokat törődött velük. Fejével intett Bubakkának, aki kinyitotta az egyik fülkét és módszeresen beszórta az értetlen egyéneket. Pan odament egy szürke ruhás tiszthez és rákiáltott:

– Fel a kezekkel!

– Pont most?

A tisztet is besuvasztották.

– Na ide figyeljenek! – fordult Sternkernékhez. – Remélem van valami magyarázat arra, hogy mi a fene történt velünk? De most ne mondják el, mert cserepes a szám és nem tudnék nevetni. Mindenki felvesz egy gárdista cuccot és spuri a hajóhoz.

– Azt nem lehet Cholo. A hercegnőt ki kell szabadítani.

– Abszolút nem érdekel a hercegnő. Nem fogom egy nő miatt szétlövetni a hátsómat.

– De ez egy gyönyörű hercegnő és nélküle nincs folytatás.

– Rá se rántson. jobb lett volna, ha kezdet sincs.

Bubakka és a két robot lelkesen helyeselt.

– Ide figyeljen Hangszóró. Ez a nő gazdag.

– Semmi közöm hozzá. Húzzunk Bubi.

– Nagyon gazdag – mondta Bandi.

– Bizony. Övé az egész Adrenal – vetette közbe Ucas.

– Ezt most a legjobbkor mondta – nézett rá harapósan Sternkern.

– Remek, fiúk. Remélem van egy nagy teljesítményű porszívója, hogy össze tudja szedni a birodalmát.

– Figyeljen, főpilóta úr. Ha ezt a banyát elvisszük a felkelőkhöz, kifizeti a beígért útdíjat, plusz ötven százalék.

Pan csuklott egyet. Ránézett Bubira, aki tenyerét hevesen huzogatta a homloka előtt.

– Hetven – mondta Cholo. – Ötvenöt?

– Hatvan.

– Na jó. De akkor sietünk.

– Mért, azt gondolja itt akar megöregedni?

– Nem olyan rossz hely ez – mosolygott Luke és egy óvatlan pillanatban megbotlott egy takarítást végző úgynevezett zabapatkányon. komoly lendülettel zuhant bele az egyik fülkébe, egyenesen egy erőlködő tiszt ölébe.

– Mi van? Segíteni jött? – nyögte.

Ucas gyorsan kirángatta Luke-ot és a tisztre zárta az ajtót.

– Ezért a fiúért 3 százalék veszélyességi pótlék jár nekem.

– Legyen öt – bólogatott Sternkern.

Pan elvigyorodott és intett Bubakkának, aki egyenként rázta ki a gárdistákat páncéljukból. A négy férfi öltözni kezdett. Transformernek Tipró segített.

– Figyeljen Darabka. Adjon egy számmal nagyobb sisakot.

Bubi egy kicsit turkált a fülkében, majd odadobott egy sisakot Bandinak, akit ez kissé készületlenül ért. Álcsúcson. Abu egy jól irányzott vízsugárral térítette magához.

– Remélem nem maga volt? – nézett mérgesen Ucasra.

– Azt se tudom hol van itt a slicc.

– Az alsó lemez szélénél van egy szenzor, azt nyomja meg uram.

– Köszönöm Tipró. Abu légy szíves mondd meg, hol őrzik a hercegnőt.

A kis robot rácsatlakozott a konzolra. Forgatta kinyújtott karját, majd élénk csipogásba kezdett.

– Ötös szint, BB 23-as szektor, uram.

– Ez a 23-as nem a szerencseszámom – morogta Bandi.

– Nagyszerű és hogy megyünk óda? Megint szemlehunyással érkezünk meg mondjuk a reaktor közepébe? – kérdezte Pan.

– Az túl meleg – szólt közbe Ucas.

Pan lesújtó pillantást vetett rá.

– Van egy ötletem – mondta Ucas.

– De komolyan Bandi. Úgy teszünk, mintha Bubakkát vinnénk a börtönbe.

A buki ennek hallatára bömbölni kezdett és néhány piszoárt dobott Ucasra.

– Nagy ötlet – ismerte el Pan és félrehúzta társát.

– Nem akar ő téged börtönbe zárni, csak eljátszuk, hogy te vagy a fogoly és egy alkalmas pillanatban kiszabadulsz, aztán bang.

A buki megadóan bólogatott, majd vakkantott néhányat.

– Őt még nem – mondta neki Pan. – Nyomás emberek.

– És mi uram? – kérdezte Tipró.

– Ti itt maradtok és a kommunikátoron keresztül tartjuk a kapcsolatot.

– Szabadna megkérdeznem mit mondunk, ha felfedezne itt bennünket?

– Olajcsere – vonta meg a vállát Sternkern és Luke-ot maga előtt taszigálva a többiek után. ment.

A folyosón kissé feltűnőek voltak. Négy gárdista, akik közül az egyiket vezetni kell és egy hatalmas buki, aki átöleli a másikat.

– Darabka, viselkedjen úgy, mint egy rab. – Bubi majd később.

A liftnél támadt egy kis bonyodalom, mert Transformer mindenáron a falba akart beszállni.

– Nyissák már ki! – kiabálta.

Pan berántotta maguk mellé. A turbó lift villámgyorsan érkezett le az ötödik szintre. Mivel egyértelmű táblák mutatták, hogy merre van a BB 23-as szektor, rövid bolyongás után megtalálták. Az ajtó halk surrogással kinyílt és a kis csapat belépett.

– Mi van? – kérdezte az ügyeletes tiszt, majd felpillantott az előtte álló képernyőről.

– A mosoda két szinttel lejjebb – mondta és újra a képernyőt nézte.

– Uram ez egy közveszélyes buki, akit ide kellett hoznunk.

– Buki? Azt hittem subaszőnyeg. Én nem tudok erről. Mindjárt utána nézek – morogta és gyanúsan mér ette őket.

Keze lassan csúszott a kommunikátor gombja felé. Miután buki rátette a mancsát, belátta, jobb ha nyugton marad. A folyosóról érkező katonák azonban csak azt látták, hogy egy buki áll a tiszt mellett, aki idiótán vigyorog.

– Mi zújs főnök?

– Semmi – nyögte a tiszt.

– Milyen furcsán beszél – mondta az egyik katona.

– Riadó! – kiabálta a tiszt, miután sikerült kezének maradványát kiszabadítani.

A két katona nem értett semmit, csak mikor a főnökük lövöldözni kezdett jöttek rá, baj van. Panék fedezékbe bújtak. A lézerfegyverek megszólaltak. A helységet ez komolyan megviselte.

– Mintha valami nem stimmelne – mondta Luke.

– Lőjön már az istenért – könyörgött Sternkern.

Luke lövöldözni kezdett. Sternkernék felett szép darab lyuk támadt.

– Legközelebb tegye hozzá, hogy ne ránk – szólalt meg Cholo.

– Fordulj meg fiam – kiabálta Bandi.

Transformer megfordult és immáron jó irányban lövöldözött. A két katona és a tiszt némán estek

össze. Luke lövöldözött tovább.

– Automatára van állítva? – érdeklődött Pan.

Sternkern az irányítópult egy darabjával fej bedobta Luke-ot.

– Szólt valaki? – fordult feléjük.

Villámgyorsan lebuktak az energianyalábok elől.

– Hadd abba öreg – bömbölte Pan.

– Jó, jó nem kell kiabálni.

A beálló cseridben csak a tiszt nyöszörgése hallatszott:

– A kezem. De fáj a kezem.

– Maga már nincs a könyvben – világosította fel Sternkern.

– Akkor elmegyek az elsősegélyhelyre – mondta a tiszt és távozott.

Bandi ránézett Ucasra.

– Esküszöm soha többé.

A kommunikátor zümmögni kezdett.

– Halló? – szólt bele Bandi.

– Itt központi ügyelet. Valami zűr van ott?

– Itt? Mi lenne? – nézett körül a derekasan lerombolt helységben.

– Lövöldözést és robbanást hallottunk.

– Ó az csak az ebéd.

– Miféle ebéd?

– Babfőzelék kolbásszal.

– De hiszen ma spagetti volt! Kivel beszélek.

– Velem.

– De ki az a velem?

– Hát én.

A túloldalon nagyon kiabált valaki.

– Mondja az azonosító számát.

– Miért maga az adóhivatal?

– Mit keres maga ott?

– Tíz százalékot.

Hangos puffanás hallatszott.

– Leküldünk egy egységet. A hadnagy úr elájult.

– Jobbulást neki – mondta Cholo és szétlőtte a pultot.

– Most pedig elő a banyával és tünés!

– Magának ez a mániája, Bandi?

– Miért meg akarja várni az osztagot?

– Nem is tudom.

– De én tudom, hogy nem. Szipirtyó!

– Igen uram – hallatszott a kis kézi beszélőn.

– Melyik cellában van a spiné?

– De Bandi!

– Jó. Hol tartózkodik most őfensége?

– A 8127-es cella, uram.

– Kösz.

A cella ajtót hamar megtalálták. A kilincset nem. Próbáljuk meg sugárpisztollyal – javasolta Pan és rálőtt az ajtóra, ami meg sem mozdult.

– Cellám tárulj! – nyújtotta előre kezét Ucas.

– Ez már sok – képedt el Cholo.

– Próbáljuk meg benyomni. Darabka segíts! Intett Bandi, de a kísérletük nem járt sikerrel.

– Segítenének? – invitálta a többieket és immáron négyen próbálkoztak.

– Segítek – mondta Luke.

– Pont a te tésztán hizlalt izmaid kellenek – nyögte Pan.

Luke mérgesen csapott a félfára, mire hirtelen kinyílt a cellaajtó és a kis csapat bezuhant rajta. Bea hercegnő felriadt szenderségéből és furcsa dolgot látott. Három rohamosztagos hevert egy túlméretezett szőnyegen.

– Engem nem lehet egy molyette szőnyeggel megvesztegetni – mondta fensőbbségesen. – Különben is minek ehhez három gárdista?

– Négy – jelentkezett Luke, aki ezután rázuhant a többiekre.

– Ezt az idiótát el kellene valahol veszteni – szabadította ki magát Pan.

Luke időközben tapogatózva felállt: Segítségére volt ebben a kővé dermedt Bea.

– Ne taperoljon!

– Maga olyan gyönyörű! – rebegte Luke a bukinak, aki teljes magasságában elpirult, bár ez nem igazán látszott.

– Rossz a direkció, öreg. A csaj ott van – igazította útba Cholo.

– Na ha kiünnepelték magukat, akkor tünés! – Hagyja már ezt Bandi – förmedt rá Ucas.

– Bandi? – sikoltott Bea.

– Nem semmi hatással van a nőre – ismerte el Pan.

Bubakka kinézett az ajtón és rögtön visszahúzta a fejét egy kósza lézersugár elől. Mérgesen elbődült.

– Bubi azt mondja, hogy nyakunkon az áldás.

– Pap is van maguk között?

Pan ránézett a hercegnőre, majd Luke-ra végül Bandira.

– Nem testvérek ezek véletlenül?

– Nyugi Cholo, majd a folytatásokba kiderül.

– Folytatás? Csak nem gondolja komolyan, hogy a kelleténél tovább maradok magukkal? Ennyi lököttet tíz parszeken belül nem szedek össze.

– Mit akar a bárszékkel? – csodálkozott Luke.

– Megmondaná végre valaki mi folyik itt? – kérdezte dühösen Bea.

– Nézze hercegnő. Ez a szakállas azt mondta, hogy megmentjük magát.

– Nem kellett volna elfogatni!

– De muszáj volt, mert a szakállas így mondotta

– És amit ő gondol az úgyis történik?

– Látta volna mikor megérkeztünk a budiba jegyezte meg Pan.

– Nem érdekelnek az ürítési szokásai!

– Pedig lenne egy kézre álló ötletem – vigyorodott el Pan és oldalba lökte Sternkernt.

Bubakka egy rohamosztagossal tért vissza.

– Mi van? – kérdezte Bandi.

– Elnézést a zavarásért, de ideje lenne lövöldözni. Erre várunk vagy harmincan. És Wieder nagyúr kérdezteti, hogy elrendelheti-e a riadót.

– Rendelje – intett Bandi, mivel látta, hogy Ucas borjú szemekkel és újkapu szájjal csügg a hercegnőn.

Megszólalt a riadó. – Gyerünk Georges.

– Még hagy csodáljam.

– Menni kell. Mi a következő lépés?

– A lelépés.

– Örülök, hogy humoránál van, de csinálni kéne valamit.

Ucas erre kihúzta magát, odalépett a hercegnőhöz és megcsókolta.

– Mit csinál? – kérdezte Luke.

– Lesmacizza a nyakát – válaszolta Pan.

Transformer Sternkernhez fordult.

– Megcsókolja a hercegnőt. Miért mindig nekem kell tolmácsolni?

– Megcs…

Luke rákiáltott Bandira.

– Állítson irányba!

Sternkern megtette. Luke egy gyönyörű jobb egyenest vitt be. Pan és Bubakka elismerően bólogatott, majd egy pontozó táblán K.O. feliratot mutatott fel. Ucas nyugovóra tért.

– Mi a fenének húzzák az időt? – hallatszott kintről a türelmetlen gárdistáktól.

– Ha még egyszer megpróbálja, olyat kap, hogy ragcsót fog – mondta dühösen Bea az ájult Ucasnak.

– Migcsót? – nézett Bandi a bukira.

– Wruiong – válaszolta az.

– Hát persze, csak összekevertem valamivel.

Na, emberek és maga is Darabka. Gyerünk! Az agy pihen, ám itt vagyok én!

– De minek? – mondta halkan Pan.

– Talán nekem is lenne némi beleszólásom, elvégre engem mentenek – tette csípőre a kezét a hercegnő.

– Maga abba szóljon bele fenség, hogy mennyi sót tegyek a levesbe – vetette közbe Cholo.

– Kicsoda maga? Mert akárkivel nem szököm, meg!

– Pan Cholo vagyok, a legjobb pilóta a Galaxisban. Ez pedig a társam Bubakka, egy buki.

– Bea Boglárka szenátor. Mond ez magának valamit.

– Hogyne 25 ezer hegy plusz 60% és 5% veszélyességi pótlék a kölyökért.

– Mi van? Nem értem. Maga pénzért szöktet meg? Felháborító!

– Szerintem is. Legalább 70%-ot érdemelnék. Plusz amortizáció.

– ELÉÉÉG! – üvöltötte Sternkern. Mindenki elhallgatott. Ucas főleg.

Ide figyeljenek! Veszekedni a könyvön kívül kell! Most kitörünk innen. Én cipelem Georges-ot. Maga Hangszóró és Darabka megpróbálnak utat vágni. Luke fiam, te segítesz a hercegnőnek. NYOMAS!

Sternkern szózata nem aratott osztatlan sikert.

– Nekem nem kell segítség – mondta Bea és elvette Ucas lézerfegyverét. közben hozzáért a szenzorhoz, mire felpattant a lemez és láthatóvá vált Georges alsónadrágja és rajta a TITKOS felirat.

– Kicsit direkt a fenség – súgta Pan Bandinak.

– Nyomás Hangszóró! Az öreg Cumi van már aprítja a Wettert, mi meg itt szórakozunk.

– Mit mond? – kérdezte Pan.

– Wreang? – kérdezte Bubakka.

– Mit mond? – kérdézte Bea.

– Mit mond? – kérdezte Luke.

– Maguk az alkalmi kórus? Gyerünk!

A kis csapat nekilódult. A velük szemben lévő gárdisták őrületes tüzelésbe kezdtek.

– Ez nem fog menni Bandi – szólt hátra Cholo.

– Nincs itt valami vészkijárat?

– Ez börtön, Bandi, nem mulató – magyarázta Bea.

– Nahát, akkor azért nincs itt bárpult – mondta Luke.

– Ez kicsoda?

– Luke Transformer, hercegnő. Ő fogja kiszabadítani.

– Az ki van zárva.

– Be vagyunk zárva – kiabálta Cholo.

– Most akkor hogy is van ez? – nézett értetlenül Luke.

– Hosszú – legyintett Baridi.

– Lehetne valami tökös ötlete Bandi.

– Nem jut eszembe semmi, Harangszó. Hoppá! Kiküldjük Luke-ot!

– Csak nem akarja ezt a szerencsétlent lemészároltatni? – háborodott fel Bea.

– Ugyan már! Ez a fiú röptében lövi a sózott halat.

Bea egy erélyes mozdulattal félresöpörte Sternkernt, aki elejtette Ucast, kinek nagyot koppant a feje és azután teljesen elhallgatott. A hercegnő lelőtt néhány gárdistát, majd körülnézett és szétlőtt egy nyílászáró rácsot.

– Arra megyünk – jelentette ki.

– Mi? – hökkentek meg a többiek.

– Ar-ra me-gyünk!

– De az ott büdös – húzta el az orrát Luke.

– Tudja, hogy az a szeméttárolókhoz vezet?

– Gondoltam, hogy nem egy játszótérre.

– Nézze fenség én már voltam egy párszor nyakig a trutymóban, de az igazit még sikerült elkerülnöm.

– Nem baj kapitány. Ez pont magának való hely lesz – vágott vissza Bea.

– Ne civódjanak, hanem induljunk meg.

– Igen. Olyan megható a fenség gondoskodása – szipogta Luke.

– Te most mit csinálsz?

– Megindultan állok.

Pan szemei kigúvadtak.

– Tudja Bandi ezért kevés az öt százalék.

– Mozduljon már meg – mondta Bandi.

Pan megeresztett néhány moréliai káromkodást. (Ezt Abu és Tipró hiányában Zebushi gépe nem tudta értelmezni.) Előre küldte Bubakkát, aki a nyílásból visszafordulva üvöltött valamit.

– Nem egy parfüm illat, de nincs más választás – kiabálta Pan és betuszkolta a bukit, majd utána mászott.

– Ezért még számolunk Bandi – szólt vissza.

– Ha akarja gyököt vonok magának a tizedes vesszőmmel, csak menjen már, Hangszóró!

Pan követte a bukit. Sternkern lelökte Ucast, majd megpróbálta ugyanezt tenni Luke-kal. is.

– Bocsánat Bandi, de tudják, hogy jövünk?

– Hát persze küldtem táviratot!

– Illetlenség hívás nélkül érkezni.

– Nem tenném a világért sem!

– Tudja, engem úgy neeeee…

Sternkern, aki megunta a fiút egy egészséges billentéssel a csúszdára tette.

– Gyerünk hercegnő, maga jön.

– De hát magának nincs is fegyvere!

– Hm. Hallaná a szomszédasszonyt.

Bea elpirult és szó nélkül eltűnt a nyílásban. Sternkern odaszólt a gárdistáknak.

– Oké fiúk, később találkozunk. Mondják meg Wetternek, hogy itt van néhány matrica, használja őket – tett le egy kis csomagot és ő is eltűnt a lukban.

– Assziszi az ürge, hogy Lutra album vagyunk.

– Pedig nem.

– Na ja.

– Na ja.

Hetedik fejezet

“- Mi az, amit maga igazán tud vezetni! Áram? – kérdezte mérgesen
Pan, miközben kiküzdötte magát a vezető ülés alól”

A hely, ahová leérkeztek, nem mindennapi volt. Ha el is felejtkeztek a terjengő szagokról, a látvány akkor is lehangoló volt. Mindenféle hulladék állt vagy úszott valami förtelmes lében, ami leginkább egy alaposan elrontott sűrű káposztalevesre emlékeztetett. Tulajdonképpen nem tudták, hogy min állnak, szilárd talajon vagy a hulladék tetején. A falakat vastagon borította az előző “adagok” maradéka. Mindössze egy lámpából állt a világítás és ennek fénye zsíros gőzben gomolygott.

– Gratulálok fenség, ez jó ötlet volt – mondta gúnyosan Pan.

– Magának kapitány, még ilyen őrlet sem jutott az eszébe!

– Ilyen hülye nem is juthatott!

– Ha a maga feje után mentünk volna, már rég csak hamu lennénk!

– Kitörtünk volna!

– A nyakunkat!

Sternkern megunta.

– Bocs hogy megzavarom a szerelmesek civódását…

– Szerelmesek? Inkább vele – mutatott Bea Luke-ra.

– Szerelmesek? Inkább… na hajuk – nézett körül Pan. – Talán fegyverrel megpróbálhatnánk.

Bubakka bömbölt valamit, de késő volt. Cholo elsütötte fegyverét. A lézernyaláb ide-oda-amoda-emide vágódott, majd csendesen elhalt.

– Szuper – morogta Pan.

– Ki kell jutnunk innen – mondta a hercegnő.

– Szerintem ez jó ötlet – bólogatott Luke.

– Hogyan? – kérdezte a magához tért és láthatóan szomorú Ucas.

– Azért ezt mégis magának kellene tudni jegyezte meg Sternkern.

– Momentán semmi nem jut az eszembe.

– Mivel esze sincs – tette hozzá Cholo.

– A robotok – mondta Luke.

– ? – kérdezte Bandi.

– Abu és Tipró talán tud segíteni.

– Hé, kölyök! Kis késéssel utolért az eszed? – csapta hátba Pan.

Transformer erre belezuhant a trutymóba. Mikor fel akart állni, hirtelen valami lény körbefonta csápjával és lehúzta.

– Mi a fene egy? – tűnődött Cholo.

– Mentsék meg azt a szerencsétlent! – sikoltotta Bea Bandi fülébe, aki erre összerázkódott. Luke újra feltűnt, majd ismét alámerült.

– Georges csináljon valamit, mert oda a főhőse – figyelmeztette Ucast.

Ucas erre a víz fölé hajolt és kinyújtott mutatóujjával megfenyegette a trutymót.

– Roppant hatásos – ismerte el Pan. – Csak azt tudnám, hogy kerülök én ennyi lökött közé.

– Nem én hívtam, abban biztos lehet – vágta rá Bea.

– Georges nem tudna erélyesebb lenni? – kérdezte Bandi.

– Azonnal engedje el! – kiabált Ucas.

Bármennyire is súlyos volt a helyzet. Pan röhögésbe tört ki.

– Ígérjen neki osztályfőnöki rovót – gurgulázta.

Ezen már Sternkern is nevetett, de arcára fagyott a mosoly, mikor a meggyötört Transformer hirtelen szabadon felbukkant.

– Hogy szabadult meg? – kérdezte Bea.

– Az Erőhöz fohászkodtam, mire síri hangon megszólalt valami dallam és megjelent valami palackszerűség. Erre a lény hanyatt-homlok elmenekült – magyarázta Luke Ucasnak.

– És még azt mondják, nem lehet a szponzorokra számítani – dörmögte Sternkern.

A helyiséget enyhe remegés rázta meg. A falak megmozdultak.

– A francba! – ámult el Cholo.

– Tipró! Tipró! – kiabált Luke a kommunikátorba.

Semmi.

– Tipró! Tipró! – kiabált Ucas is Sternkern fülébe.

– Mindenkinek fixa ideája, hogy nagyot hallok? – mondta mérgesen.

– Szipirtyó! – üvöltött ő is. Nap semmi.

– Van egy olyan érzésem, hogy baj van mondta Luke.

– Ki hitte volna!

– Próbáljuk meg kitámasztani valamivel, mert képeslap lesz belőlünk – javasolta Bea.

Akcióba léptek. Mindenféle rudakkal próbálták a falak közeledését megállítani, de azok rendületlenül jöttek tovább.

– Fel kéne venni az utolsó kenetet – motyogta Ucas.

– Alapanyagban nincs hiány – bólintott Pan.

– Tipró! Tipró! – kiabálta változatlanul Luke.

A falak már egészen közel voltak.

– Szólított, uram?

– Igen Tipró. Hogy vagytok?

Pan és Sternkern együttesen nyomták a lé alá a fiút.

– Figyelj, bádogkaszni. Állítsátok le az összes hulladéktároló-prés funkcióját – kiabálta Cholo.

– Szabadna megjeleznem…

– NEEEM!

– Hulladéktárolót mondott, uram?

– IGEEN!

– Prés-üzemmód, uram?

– IGEEN!

– Kis türelmet uram.

A kamrában már csak lapjával lehetett állni. A hercegnő hozzászorult Panhoz.

– Végre valami kellemes érzés. – Kapcsolja ki a fantáziáját!

– A természetnek nem lehet parancsolni.

– Mit csinál maga alul?

– Tőlem független a dolog.

– Disznó!

– Fejezzék már be!

– Arra kevés a hely – sóhajtott bánatosan Cholo.

A két egymáshoz közelítő fal hirtelen megállt.

– Jól van Szipirtyó!

A kamrában nap volt az öröm.

– Figyelj! Nyisd ki az ajtót!

– Melyiket, uram?

– Én nem látom. Látja valaki a számot?

– Én – mondta Luke.

– Atyaisten. Próbáld meg fiam leolvasni.

– Körülbelül 366-117801.

– Kinyílt, uram?

– Nem. Nézze meg jobban!

– 366-117001.

– Az nem lehet, uram, mert kinyílt mellettünk egy kamra, amiből takarító robotok sereglettek elő.

– Tapogasd ki a kezeddel – javasolta Pan.

– De az nem illik.

– Komolyan? – hörögte Pan.

– Tapogass már fiam, még jól jöhet egyszer.

A hercegnőnél láttam, hogy van benne gyakorlatod.

– Engem hagyjon ki ebbő1 Bandi.

– Maga miatt kerültünk ebbe az egészbe, cukorfalat.

– Van néhány ötletem, mit nyalogasson – sziszegte a hercegnő Pannak.

– Megvan. 366-117891.

Az ajtó kinyílt és a kis csapat óvatosan kiaraszolt a nyaláson. Nem voltak éppen szobatiszták.

– Most balra – mondta Pan.

– Most jobbra – mondta Bea.

– Most mondjon már valamit Georges.

– Ő… igen. Pan, Bubakka és maga Bandi balra mennek. A hercegnő, Luke és én jobbra. A hajónál találkozunk. Megnézzük Ubi van harcát, aztán meglépünk.

– Miért nem merünk együtt? – kérdezte Luke.

– Mert gyorsan vége lenne a Fejezetnek.

– A minek?

– Hosszú – legyintett Bandi és elment Choloékkal.

Ucas és kis csapata elindult a jobb oldali folyosón. Senkivel sem találkoztak jó ideig.

– Mintha követnének – mondta Bea.

– Csak néhány gárdista – legyintett Luke. Hirtelen megmerevedtek, majd futni kezdtek. Luke persze más irányba.

– Taszigálja irányba szegényt – kiáltotta Bea és néhány rohamosztagost kiírt a könyvből.

– Erre – mutatta Ucas.

Egy kis kiszögellés peremén álltak meg. Luke tovább ment.

– A levegőben nem lehet járni – kiabálta Georges.

– De kár – mondta Luke és visszament hozzájuk.

Bea szétlőtte a kapcsolótáblát, mire az ajtó bezáródott.

– Hogy jutunk át a túl oldalra?

– Semmi vész hercegnő, Luke-nál van egy acélsodrony kötél, azzal át tudunk jutni.

– Bocsánat Mr. Ucas, de azt valahol elhagytam.

– Néha az az érzésem, hogy Cholo kapitánynak igaza lehet magukkal kapcsolatban – jegyezte meg Bea.

A hátuk mögött lassan emelkedni kezdett az ajtó és a katonák hevesen tüzelni kezdtek. A szemközti oldalról szintén hullott az áldás. Bea. derekasan tartotta magát:

– Ha nem tűnünk el innen, akkor annyi.

– Ez az! Eltűnés – csapott homlokára Ucas.

Sajnos Transformer nem volt olyan rutinos, mint Sternkern, ezért bevert orrát tapogatta.

– Látja hercegnő? A véremet adom Önért.

– A kötéllel többre mentünk volna – morogta Bea.

Ucas lehunyta a szemét. Mikor újra kinyitotta egy szakasznyi feldöntött gárdista között találták magukat.

– Ez aztán a belépő – ismerte el a hercegnő. Sebesen futottak tovább.

Luke megbotlott valamiben és ennek következtében felborított egy fekete köpenyes alakot.

– Nem lát a szemétől?

– Bocsánat uram. Nem akartam, de tudja eltört a szemüvegem.

A fekete köpenyes felállt. Még mindig felállt.

– Wieder! – sápadt el Bea.

– Az ki? – kérdezte Luke.

– Das Wieder. A Szösz fekete lovasa, két galaktika szkander bajnoka – világosította fel Ucas.

– Mi az a szkander? – kérdezte Wieder.

– Majd elmondom. Mi a fene ez magán? – mutatott a sisakon lévő SONY feliratra.

– A Bandi tette ide. Aztán adott még egy adaggal, de sajnos nem jutott mindenkinek. Majd szóljon neki, hogy küldjön még.

Ucas szája tátva maradt. Idővel becsukta. Rémálom ez az ember – gondolta magában.

– Wieder nagyúr. Önnek most Cselovikkal kellene küzdenie.

– Ubi van Cselovikkal? Azzal a piszokkal?

– Tán nem szereti?

– Enyhe kifejezés! Sosem bocsátom meg neki, hogy egy sturoni kocsma ablakán bekiáltotta, hogy sör!

– És milyen hely az a Sturon?

– Ha azt mondom, hogy én voltam ott az egyetlen ember?

Ucas visszaemlékezett a Mod Peísley-ben történtekre és megértően bólintott:

– Igaza van Nagyúr. Menjen és keresse meg Cselovikot.

– Kipofozom a világból! – Elég ha csak megöli.

– Ilyen olcsón nem ússza meg! – mondta és elviharzott.

– Mehetünk a hajóhoz – mondta Ucas. Akkor vetté észre, hogy két társa döbbenten néz rá. Illetve Luke majdnem rá.

– Valami baj van?

– Maga csak úgy beszélget Wiederrel?

– Hát egy parti sakkhoz kevés volt az idő, hehehe.

– Igaza van – bólogatott Luke.

– Na menjünk – karolt beléjük Ucas és elvezette őket.

Eközben Pan és a kis csapata körbe-körbe nézve, kezükben sugárfegyverrel siettek a folyosón. Előttük feltűnt néhány rohamosztagos.

– Na ezeket elkalapáljuk – rikoltotta Pan. Bubakka helyeslően bömbölt. Sternkern próbálta visszatartani őket.

– Iíííhááá! – vetette utánuk magát Cholo.

A gárdisták menekültek. Cholo folyamatosan tüzelt és rohant. Bubakka mondott ugyan valamit, de nem figyelt rá. Az első kanyar után beleütközött vad ötven katonába.

– Bocs, fiúk – mondta és sebesen iramodott visszafelé.

A katonák követték. Bubi és Sternkern megkövülten álltak.

– Vendégeket hoztam – vetette oda Pan, miközben elfutott mellettük.

– Vigye magával őket – javasolta Sternkern, aztán ő is futni kezdett.

Valahogy sikerült lerázniuk az üldözőket.

– Hülye viccei vannak, Hangszóró.

– Ez nem vicc volt Bandi. Merre lehet a hajóm?

– Pont én tudjam?

– Hát ki, ha nem maga ? Maga miatt van ez az egész hóbelebanc!

– Nekem ebből csak tíz százalék a részem.

– Hagyjon már ezzel! Merre megyünk?

– Rézsút!

– Nagy ötlet.

– Na ja. Az enyém. Bubakka mormogott valamit. – Tényleg?

Újra morrintott.

– Akkor nyomás.

– Mit mond a Darabka?

– Azt, hogy ez egy lift és ott van a felirat, dokkok.

– Jó megfigyelő.

– Jobb mint maga.

– Olyan magasról nem kunszt – vonta meg vállát Sternkern.

Elindultak. A lift sebesen vitte őket, valamivel gyorsabban mint azt Sternkern gyomra bitfa volna.

– Bocsánat – nyögte és a sarok felé fordult. Igencsak el volt foglalva.

Pan és Bubakka undorodó kifejezéssel arcukon fordultak el. A lift megérkezett. Kinyílt az ajtó és mikor megfordultak több száz katonával találták szembe magukat. Sisakjukon SONY felirat virított. Pan rémülten csapott rá az indíts gombra, de a katonák valamelyike kívülről lezárta a liftet.

– Na Bandi. Be vagyunk zárva.

– Még mindig jobb, mint menni ezzel a vacakkal.

– Tudja hány katona van odakinn

– Én nem számoltam.

– Most mit csinálunk?

– Zsugázni tudnak?

– Legyen már egyszer komoly!

– Á, nem érdemes. Na jó. Van maguknál légzőkészülék, tudják olyan zsebrevágható kicsi.

– Van.

– Tegyék föl.

– Nézze Bandi elég büdöset csinált, de azért kibírjuk.

– De ami most jön, azt nem fogják kibírni.

– Már megint? De hát állunk!

Sternkern szó nélkül a zsebébe nyúlt és elővett egy Pall Mall cigarettát. Rágyújtott. Pan és Bubi rémülten kapkodott a légzőkészülék után. Már alig éltek, amikor sikerült végre felvenniük.

– Atyavilág! Mi ez a borzalom?

– Nyissa ki az ajtót, meglátja örülni fognak nekünk.

– Az biztos.

Pan kinyitotta az ajtót. A katonák lövésre kész fegyverrel várták őket. Sternkern napot szívott a cigarettán és kifújta a füstöt. A hatás leírhatatlan volt. Térdig gárdistákban mentek a hajó felé.

– Bandi ez állati!

– Növényi – javította ki.

Mikor már nem állt gárdista a lábán, elnyomta a csikket. Vidáman integetett a feléjük botladozó Ucas-éknak.

– Na hogy s mint?

– Bandi megígérte, hogy a szereptök jelenlétében nem gyújt rá.

– Vészhelyzet volt. Valahogy ki kellett jönnünk.

– Szabadna megegyeznem, uram, ez a valami károkat okozott az érzékelőimben.

– Nem baj Szipirtyó. Ha sokat dumálsz én is okozhatok Benned károkat, megígértem.

– Most, hol összejöttünk, talán mehetnénk is.

– Még nem, Hangszóró. Hol van Kerozin?

– Nincs itt?

– Amint látja Georges. Lekésik az oldalukat és akkor átírhatjuk az egészet.

Tehetetlenül néztek körbe.

Az öreg Ubi van cselovik eközben egy térképet forgatva kereste azt a helyet, ahol ki kell kapcsolni a vonósugarat.

– Ezen nem lehet kiigazodni – morogta. – Talán az Erő segíthet.

A felette lévő hangszóróból megszólalt a jól ismert szignál: “You cant beat the feeling!” és egy holografikus coca-culás üveg lebegett előtte.

– Ez egy borzalom – dörmögte fejét csóválva és elindult a holokép után.

A helyiségnél, ahová a kép vezette egy katona állt.

– Bocsánat. Itt kell kikapcsolni a vonósugarat?

– Úgy van.

– Na végre, csakhogy megtaláltam – sóhajtott Cselovik és be akart menni a helyiségbe.

A katona azonban eléje állt.

– Ide nem lehet bemenni.

– Miért?

A rohamosztagos rámutatott a táblára: IDEGENEKNEK TILOS A BEMENET!

– De én nem vakok idegen – mondta Cselovik.

– Nem?

– Nem.

– Akkor bemehet.

Cselovik belépett a helyiségbe. Ennek közepén egy oszlop állt, amin mindenféle kapcsolók, fogantyúk és egyéb mütyürök voltak. Ráadásul rengeteg piros, kék és zöld lámpácska is villogott. Az oszlop közepén pedig egy nyílás volt, ahol egy műanyag pohár árválkodott.

– Na vajon melyik lesz az? – gondolkodott hangosan Cselovik. Tálálomra megnyomott egy gombot. Halk zümmögés után egy apró képernyőn megjelent a felirat: CUKORRAL? Cselovik nem értette, de odatette az ujját. A felirat eltűnt. TEJSZÍNNEL! jelent meg. Ubi van megint megérintette a képernyőt. Ezután hangos szörcsögéssel remek kávéillat kezdett terjengeni. Cselovik elvette a poharat megkeverte a kávét és megkóstolta.

– Egész jó – csettintett nyelvével.

Mikor visszatette az üres poharat, amit egy szerkezet rögtön eltüntetett, kiíródott az EGÉSZSÉGÉRE! felirat. Cselovik szemügyre vette a kapcsolókat, majd egy széles fogantyún állapodott meg tekintete. Megfogta és lehúzta. A nyakába zúduló samponos víz kicsit meglepte, de az utána következő erős meleg szélroham, szinte ledöntötte lábáról. Mikor ez vélt ért egy tükör ereszkedett le, amiben megcsodálhatta fehérré vált köntösét valamint begöndörített maradék ősz haját.

– A hajam – kapott fejéhez.

Lehunyta szemét és koncentrált. Mikor kinyitotta a tükörben megelégedetten szemlélte újra normális frizuráját. Arca azonban teljesen elborult, mikor a feliratot is meglátta: “You cant beat the feeling!” és látta a Coca-Colás üveget.

– Ezt a Bandit lézerkarddal fogom szaporítani esküdött meg.

A sok gomb közül nem tudott választani. Egy nagy pirosat azért, megnyomott. Az oszlopból kinyúlt egy kar, amin ott hevert egy doboz “Meglepetés” felirattal. Cselovik kinyitotta. Majd a frász jött rá, mikor egy gumi Das Wieder ugrott ki belőle.

– Na ebből elég!

Kiment a katonához és megkopogtatta a vállát. Az őr hirtelen fordult meg és könyökével hasba vágta Cselovikot. Az öreg bezuhant a helyiségbe és halkan nyögdécselt.

– Bocsánat, uram. Nem akartam,

– De azért sikerült. Mondja, nem tudja melyik bigyóval lehet kikapcsolni a vonósugarat?

– Dehogynem uram. Ezzel – lépett egy nagy kék kapcsolóhoz, ami fölé öles betűkkel ki volt írva: VONÓSUGAR KI-BE.

– Köszönöm – mondta dühösen Cselovik.

A katona kiment, Ubi-van pedig elfordította a kapcsolót a KI felirat felé. Néhány lámpa azonnal kialudt. Cselovik elégedetten mosolygott. Kiment és így szólt az őrhöz:

– Ide figyeljen, katona. Mostantól kezdve

Wieder nagyúron kívül nem engedhet senkit sem a helyiségbe.

– És a parancsnok urat sem?

– Milyen parancsnokot?

– Hát Maxim nagycuffot.

– Őt sem – szögezte le Cselovik és elindult kezében a térképpel.

Igazából nem tudta hol kell találkoznia Wiederrel és a térkép sem volt segítségére. Az egyik kanyarban el is dobta.

– Itt nem szabad szemeteld! – hallotta.

– Nekem mindent szabad. Kérdezze meg Ucas urat – mondta Cselovik.

– Bocsánat, nem szóltam – visszakozott a hang.

Ubi van tovább ment, de nem egészen értette a dolgot. Rohangáló katonák közt folytatta útját.

– Mi van? – állította meg az egyik gárdistát. – Maxim parancsnoknak elveszett a nagycuffja – mondta és ment tovább.

Cselovik döbbenten állt. Eddig azt hittem a nagycuff az egy birodalmi rendfokozat, amit magas rangú tisztségviselők kapnak. Hol veszhet az el?

– Mi az a nagycuff? – kérdezett meg egy tisztet.

– Olyan, mint a kiscuff, csak megnőtt felelte.

Cselovik végképp nem értett semmit. Kiscuffról még nem is hallott.

– Bocsánat – szólt egy újabb katonához. Nem tudja hol találom Wieder nagyurat?

– Nála van a nagycuff? – kérdezte reménykedve a katona.

– Nincs nála, de…

– Akkor hagyjon békén – lökte arrébb az öreget.

Cselovik kezdett türelmetlen lenni. Hiába rohangál itt egy rakás rohamosztagos, egyik sem tudja, hol van Wieder és főleg, hogy mi az a nagycuff! Ez Erő! – gondolta.

A gárdisták kórussá álltak össze és elénekelték: “You cant beat the feeling!”, miközben felettük megjelent a Coca-Cola felirat. Cselovik rezignáltan nézett maga elé. Pillantása a gárdisták kórusára tévedt és végre észrevette; hogy mind egy irányba mutatnak. Cselovik arra nézett és meglátta Das Wiedert.

– Már azt hittem, sose talállak meg, Wieder.

– Mi volt ez a kórus meg minden?

– Szponzorálás – vágta rá Cselovik.

– Ja azt ismerem – mutatott SONY feliratára. De azért furcsa, hogy mikor én használom az Erőt, akkor nincs ilyen cirkusz.

– Ez azért van. mert te vagy a gonosz.

– Nem, az valaki más, én Das Wieder vagyok…

– Jó tudom. Szóval te a rossz oldalon állsz.

– Tényleg? És ha átmegyek a jó oldalra?

– Te nem mehetsz át a jó oldalra, mert akkor nincs ki ellen harcolni.

– Ez nem igazság.

– Ezt beszéld meg Georges Ucas-val.

– Nem fogja zsebre tenni, amit kap tőlem!

– Na látod, én ugyanígy vagyok ezzel a Bandival.

– Kár volt emlegetni – mutatott Wieder Cselovik háta mögé.

Sternkern slattyogott arra zsebre dugott kézzel.

– Nagyon klassz, hogy így egymásra találtunk, de alig van hátra a fejezetből pár oldal és még rengeteg dolgunk van. Mi lenne ha összecsapnánk?

– De hát mi nem is haragszunk egymásra képedt el Wieder.

– Na ja. Kivéve a sturoni kocsmát.

Wieder kihúzta magát, mint aki rájött valamire. Ubi van Cselovik összehúzta magát, mint aki rájött valamire.

– ÁÁÁA – bömbölte Wieder.

– Aááá – legyintett Cselovik.

– Hejnye – mondta Wieder.

– Ojoj – mondta Cselovik. – Az régen volt.

– Régen, mi? Azóta kell az átkozott hacukában járnom, mert kissé darabokra szedtek.

– Nem lehetett az annyira szörnye. Különben is csak vicc volt.

– Hahaha. Neked köszönhetem ezt az egészet!

– Igazán nincs mit – szerénykedett Cselovik.

– Na jó. Lényegre. Elő a kardokat, aztán aprítsák egymást – javasolta Sternkern.

Das Wieder aktiválta fénykardját. A lézerpenge hangos szisszenéssel röppent elő. Cselovik, mivel nem tehetett mást, szintén bekapcsolta a fegyvert. Pengéje lassan mászott elő és igen kókadtnak tűnt.

– Kissé öreg vakok már ehhez – szabadkozott.

Sternkern odament hozzá és egy palackból rászórt valamit a lézerfényre, ami megmerevedett.

– Mi volt egy? – érdeklődött Ubi van.

– Hajlakk. Na kezdjék.

– És ez másra is használható?

– Persze. Vén kujon.

– Megkaphatom? – kérlelte Cselovik.

– A magáé, csak kezdjék már.

– Köszönöm, Bandi. Nem fog, bennem csalódni.

– Remélem is – mondta Sternkern és visszament a többiekhez, akik türelmesen várakoztak.

– Na, mi lesz? – érdeklődött Pan.

– Balhé. Nagy balhé – mondta Luke.

– Maguk hagyják azt a szerencsétlen öregembert azzal a több emeletes kolosszussal verekedni? – szörnyedt el Bea.

– Hagyjuk – mondta Sternkern.

– De hát ez szörnye! Milyen ember maga Bandi?

– No hát lehetnék magasabb, meg kicsit erősebb, de azért ez sem rossz. Különben is maga miatt jött ide.

– De nem azért, hogy meghaljon!

– Hercegnő, Cselovik nem fog meghalni, csak átkerül egy másik dimenzióba és onnan fog segíteni – magarázta Ucas.

– Aha. Akkor miért nem kezdik?

Pan és Sternkern összenéztek és sokat jelentően bólintottak. A két küzdő fél ott állt egymással szemben. A közönség várakozott. Bea és csapata valamint az éledező gárdisták.

– Állj! Le vannak tartóztatva! – kiabálta egy tiszt.

– Ssss – szólt rá szigorúan Ucas és felfelé mutatott a két alakra. A színen megjelent egy alig ruhába öltözött nő, aki egy csicsás táblát vitt végig, amin 1-es szám volt. Sternkern rásandított Ucas-ra, aki bocsánatkérően megvonta a vállát. A csendet vágni lehetett. Cselovik támadásba lendült és villogó pengével esett neki Wiedernek. Ő derekasan védekezett, de egyre csak hátrált. Ubi van napon belejött. Már vad két helyen kilyukasztotta Wieder köpenyét és egy kis közelharc árán a felver markolatával hatalmasat ütött a fejére. A nagyúr térdre rogyott.

– Bandi, én ezt nem így terveztem – súgta Ucas.

– Lehet, de az öreg úr napon virgonc lett.

– Wetter! – kiáltotta a szédelgő alaknak. – Használja az Erőt!

Das Wieder szédelegve felállt, majd felemelte kezét és hirtelen Cselovikra mutatott. Az öreg rettenetesen tekergődzött és nevetett.

– Ne csikizzél! – nyiszogta.

– De én a földre akartam lökni – csodálkozott Wieder.

Cselovik már a földön fetrengett és csorogtak a könnyei.

– Na, ja. Végül is elérte – jegyezte meg Sternkern.

Wieder végre leeresztette a kezét. Kis szünet következett. Az alig öltözött hölgy újra átlibegett a színen, tábláján 2-es szám volt. A küzdő felek ismét egymással szemben álltak. Ekkor azonban a katonák javarésze fütty és taps koncertbe kezdett.

– A nőt akarjuk! A nőt akarjuk! – skandálták.

– Így nem lehet öldökölni – tárta szét a kezét Wieder.

Sternkern szembe fordult a tömeggel és zsebébő1 elővette a cigarettás dobozt, majd felmutatta. Hirtelen halálos csend támadt. Az összes gárdista vigyázzba merevedett.

– No azért. Mehet tovább!

Wieder csak erre várt. Iszonyú erejű csapásokkal terelte körbe-körbe Cselovikor. Ő végül egy sarokba szorult. Wieder hadonászott körülötte, minek következtében néhány fémtári lehullott, az egyik Wieder lábát választotta nyugvóhelyéül. A Szösz Fekete Lovagja fél lábon ugrált egészen addig, míg Cselovik hátsón nem billentette. Ekkor komoly sebességgel felindult a fal felé, ahol kinyílt egy fotocellás ajtó és Wieder berobogott egy helyiségbe.

– Győztem, győztem – kiabálta Cselovik és az Erőnek adott hálát. A rohamosztagosok rázendítettek: “You tant beat the feeling!” és néhányan egy hatalmas Coca-Cola transzparenst tartorták a magasba.

– Muszáj ezt, Bandi?

– De még mennyire. Azt hiszem valamit elrontott, Kerozin.

– Mit? – hökkent meg Ubi van.

– Wetternek kellett volna győznie.

– Jé, tényleg.

Wieder kikecmergett a szobából és ledobta a sisakjára szorult monitort.

– Amikor én használom az Erőt, miért nincs kórus?

– Mert maga gonosz – mondta Ucas.

– Ki kérem magamnak. Ha nem kapok én is kórust, akkor nem engedem el magukat – szögezte le.

Sternkern valamit súgott Cholonak, aki óvatosan elkezdte beterelni Ucas-ékat a Balkánba. Csak Bandi maradt ott.

– Na Kerozin most magán a világ szeme. Adjon ennek a szeneszsáknak, ami belefér. Cselovik megköpködte a markát és neki esett. Wiedernek. Wieder azonban igencsak bemérgesedett és keményen ellenállt, sőt ő ment át támadásba. Cselovik a szeme sarkából látta, hogy a Balkón repülőstarttal tört ki a dokkból. Kezét maga elé tette és megadóan várta Wieder halálos csapását. Az nem késett. Az öreg köntöse és fénykardja lehullott, ő maga eltűnt.

– Beee – hallatszott a levegőből.

– Szép volt, Wieder! Szép volt, Wiedér! – kiabálták a katonák.

Wieder meghajolt néhányszor, átvett egy virágcsokrot, majd csókokat hintve távozott. A parancsnoki teremben egy óriási karosszék mögül egy kopasz emberke dugta ki a fejét.

– Megvan a nagycuffom?

– Nem, kormányzó úr. Miénk a Balkón magával vitte. Küldtem utánuk néhány TEA vadászt. De csak ijesztésnek. Kiadtam a parancsot, hogy a Halálbolygó kövesse az űrhajót. Így aztán elpusztíthatjuk a Felkelők Bázisát. Maga visszakapja a nagycuffját, én pedig kicsikarom belőlük a kórust.

– Miért, énekelni akaf?

Wieder nem méltatta válaszra. A hatalmas képernyőn a Balkónt figyelte, amint összevissza rohangált az űrben.

– És ez a legjobb pilóta? Cöcö.

A Balkón valóban bukdácsolt és tekergett, ugyanis Pan meg Babaktra a két turbólézer ágyúnál volt elfoglalva.

– Menjenek nyugodtan, tudok vezetni mondta a hercegnő.

– Háztartást? – kérdezte Cholo.

– Meg ilyen roncsokat is – mutatott a Balkón pilótafülkéjére Leia.

– Csak vigyázzon vele. Ámbár jobb lenne, ha egy férfi is lenne maga mellett.

– Én itt vagyok – jelentkezett Luke. – A Paduinon én voltam a településünk siklóhajó-oktatója – magyarázta Tiprónak.

– Férfit mondtam, kölyök!

– Nekem kézzel fogható bizonyítékaim vannak, hogy férfi vagyok!

– Meg ne mutassa – mondta rémülten Sternkern. – Majd én beszállok.

– Tudtam, hogy egyszer elveszítem a hajómat bólintott Pan.

– Menjen már, mert itt vannak a Liptonok.

– A micsodák, Bandi? – A TEA vadászok.

Cholo még mondani akart valamit, de az első lövések megrázkódtatták az űrhajót, így intett Bubakkának és eltűntek.

– Na hercegnő, magáé a pálya – terült el Bubakka ülésében Bandi.

– Izé, én nem tudok vezetni.

Sternkern olyan hirtelen ült fel, hogy ráesett az irányító pultra, ahol akaratán kívül megnyomott néhány gombot, amitől a Baltrón pörögni kezdett. Ezt két TEA vadász későn vette észre és egymásba rohantak.

– Csak így tovább szépségem – hallatszott Cholo hangja.

Sternkern visszanyomkodta a gombokat, ettől a Balkón megint rendesen repült és Bubakka leszedte a harmadik gépet. később Pan üvöltése hangzott fel.

– Jííháá! Megvan a negyedik is! Megyünk vissza!

– Jaj nekem! – sikoltotta Bea és a szeme elé kapta kezét.

– Most mitől fél, hercegnő?

– Megint megjegyzéseket fog tenni. Vezessen Bandi!

– Jó – egyezett bele és összevissza húzottnyomott-vont gombokat, fogantyúkat, kapcsolókat Sternkern.

A belépő Pan és Bubakka erre nem volt felkészülve és szabályszerűen berepültek a fülkébe.

– Mit csinál? – kérdezte kétségbeesetten Ucas Banditól.

– Vezetek.

– Mi az, amit maga igazán tud vezetni!? Áram? – kérdezte mérgesen Han, miközben kiküzdötte magát a vezető ülés alól.

– Nem. Napló – vallotta be Sternkern. Tipró közben megnyomta az automata pilóta feliratú gombot, mire a Balkón normális menetbe csapott át.

Nyolcadik fejezet

“- Mi az, hogy Ford? – nézte Nedge értetlenül a harcigép
oldalán lévő kék emblémát.”

A Felkelők Szövetsége a Vavin bolygó körüli holdak egyikén, a Vavin 4-en tanyázott egy ősi szentéjben, amit hamis papírokkal vettek meg, gombatermesztés céljából. A rengeteg tarhajót, harcigépet, mint teherszállítót szerepeltették. A Birodalom szervezetségére utalt az is, hogy időnként egy-egy rakomány gombát, amit máshonnan szereztek be, magának a Császárnak is szállítottak. Mikor a Balkón leszállt a bázisra, Pan, Bea és Sternkern elmentek egy terembe, mely fölött PÉNZTÁR felirat ékeskedett. Pan arra számított, hogy sokat kell majd vitatkoznia, de Sternkern mellett szinte szóhoz sem jutott. Megkapta az összes pénzt, valamint a megfelelő felszerelést a tovább induláshoz. Kifelé jövet Luke jött szembe velük. Arcán vadonatúj szemüveg csillogott.

– Na mit szólnak hozzá?

– Fantasztikus. És lát is vele? – kérdezte

Sternkern, mert Transformer mereven a fejük fölé nézett.

– Hát néhány dioptriával erősebb. – Mennyivel?

– Hattal.

– És nem szédülsz, kölyök? – kérdezte Pan és megfogta Luke kezét, mert az imbolygástól már hányingere támadt.

– Á, mintha fogná valaki a kezem, olyan biztonságos.

Sternkern felnézett a plafonra és morgott valamit.

– Ha megkérhetném magukat, akkor kísérjék el Luke-ot a harcálláspontra, mert azt hiszem végeztek már az Abuban tárolt adatok elemzésével. Totolya tábornok ismerteti a haditervet.

– Neki akarnak menni annak a lézerdinnyének? – hüledezett Pan.

– Nincs más választásunk – mondta csendesen a hercegnő.

– Na ja. Ha az Ucas így akarja – vonta meg vállát Bandi.

Csendesen mentek Bea után. A teremben jó néhány pilóta üldögélt sárga, vörös, zöld és kék sisakban.

– Maga Transformer? – kérdezte egy felkelő Sternkerntől.

– Úgy nézek én ki?

– Hm. Maga sem az? – nézett Cholora.

– Ő az – mutatott az imbolygó fiúra.

– Itt a sisakja Kék-5.

– Dioptriás? – kérdezte Luke.

– Nem tudom, nem idevalósi vagyok.

– Titánok harca lesz, ha ezek összecsapnak jegyezte meg Pan.

Leültették Luke-ot és Cholo intetett Utasnak hogy üljön melléjük.

– Ez egy rossz ötlet volt – sóhajtott Sternkern.

Alulról a negyedik sorban ültek és Ucas elindult lefelé. Az első sorban rálépett néhány lábra, aztán a másodikban néhány kézre és végül a harmadikban megtalálta azt a sisakot, amin szilárdan megtámasztotta a lábát, hogy fellépjen Pan mellé. A sisak úgy gondolta, hogy ennyi elég volt és halk pendüléssel távozott, kissé hasba vágva az egyik pilótát, aki összegörnyedt és ezzel másik kettőt lökött le, akik viszont újabbakat rántottak magukkal. Utas ernyivel nem érte be. Széttárt kezeivel szélmalom módjára hadonászott és közben aláhullott, mint egy eldobott banánhéj. Az alsó három sort szinte lekaszálták. Ucas gyönyörű ívóén érkezett a közepén álló hologram állványhoz. Semmiség volt felborítani. Mikor felállt, belekapaszkodott egy emberbe, kinek ruhája langyos reccsenéssel mondott búcsút gazdájának.

– Bocsánat – mondta mosolyogva és visszaadta a nadrágszárat.

A kővé dermedt ember elkiáltotta magát:

– Riadó! A Birodalom belülről támad!

Óriási fejetlenség lett. A pilóták és egyéb felkelők összevissza rohangáltak. Sternkern középre slattyogott és beleszólt az épen maradt mikrofonba.

– Nyugi emberek meg mindenki. Nincs semmi baj.

A pánik nem csökkent.

– Nyugi még messze a Halálbolygó. Ennek sem volt hatása.

– NAAA! – üvöltötte Bandi.

A terem egy szoborkiállításhoz hasonlított. A félnadrágos ember ott állt Bandi mellett.

– Nincs semmi baj. Az ipse csak le akart ülni.

– Mind a négy sorba? – hüledezett a félnadrágos.

– Kicsit válogatós – vonta meg a vállát Sternkern.

– Engedje meg, Jan Torolya tábornok.

– Üdvözlöm. Andrew Sternkern, de szólítson csak Bandinak.

– Minek?

– Akárminek – legyintett Sternkern, majd ismét a mikrofonba beszélt:

– Csüccs mindenki, Dödölle tábornok szól magukhoz.

A rend lassan helyre állt. A belépő Bea hercegnő kimeredt szemekkel nézte a felfordulást.

– Mi volt itt Pan, atomtámadás?

– Rosszabb. Ucas le akart ülni.

– Azt mondja egy ember csinálta az egészet?

– Hát hogy ember, abban nem vakok biztos, de ha szabadon engednék a Halálbolygón, rekordidő alatt lerombolná – mondta Cholo.

A teremben mindenki elhelyezkedett. Ucas nem kis tekintélyre tett szert, mert vagy négy méteres körzetben senki sem ült mellette, csak a barátai. Torolya tábornok a rendbe hozott hologram állványhoz lépett. Eleinte nem értette, mit mutogatnak neki, de végül is rájött, hogy nem néz ki valami festőien, döntetlenre álló lábaival, kezében egy fél nadrágszárral. Gyorsan eldobta a ruhadarabot és köpenyét összekötötte maga előtt.

– Barátaim! A vég órái közelednek. Azok az órák, amikor mindnyájunknak meg kell mutatnunk a szabadság iránti elkötelezettségünket. Most még gyönyörködhetünk a csillagok fényében, de nemsokára ezek a planéták a háború fekete örvényében fognak omlani.

– Meddig még? – morogta Pan.

– Megvan! – üvöltött fel Utas és a homlokára csapott.

Az ifjú Transformer hátrahanyatlott, majd rutinosan vette elő zsebkendőjét és törölte meg vérző orrát. Remek új szemüvege a Földön hevert romokban.

– Mi baja Georges?

– Bandi! A cím! Planéták háborúja!

– Miért pont Planéták? – kérdezte Pan.

– Mert a hülyék háborúját nem engedték a címlapra – magyarázta Bandi.

– Elnézést folytathatnánk? – kérdezte csikorgó fogakkal a tábornok.

– Persze Dödölle, csak nyugodtan.

– És ha lehet lényege tömőben. A hús számít és nem a szósz – emelte fel ujját Ucas.

– Erre mikor jött rá?

– Még kiskoromban, ebéd közben. Tudja Bandi rengeteg emlékem maradt kiskoromból.

– Valamit azért felejthetett volna – dünnyögte Pan.

– Folytathatom? – üvöltötte Totolya.

– Na ja. csak halkabban.

– Milyen piros az ipse?

– Magas lehet a vérnyomása – bólintott Pan.

– Vagy az agyvize – tette hozzá Sternkern. Jót nevettek.

– Kuss! – sivította a tábornok.

Végre csend lett.

– A Felkelők Szövetségének néhány bátor harcosának sikerült megszereznie a Halálbolygó tervrajzát. Az adatokat egy kis T2-es robotban csempészték ki. Sokan áldozták ezért életüket. Nos tudósaink az adatok nagyrésiét megfejtették. De van egy titkos kód, amit nem sikerült a droid agyából kibányászni. Barátaim! Mond valakinek valamit az a szó, hol zebusi?

– Majd azt hallgassa meg, amit én mondok neki! – pattant fel ülőhelyérő1 Sternkern.

– Maga Bandi ismeri a szó jelentését?

– Na ja. Nem érdemes vele foglalkozni, semmi köze a Birodalomhoz.

– A droid szerint ez egy üzenet, amit bandiszan kell átadnia.

– Maga a rejtvényfejtők főnöke? – kérdezte Bandi.

– Igen.

– Na figyeljen. Ilyen tudással az óvodások-kerületi versenyén nem indulhatna nálunk. Én vagyok Bandi szan. Mi az üzenet?

– MMM? – kérdezte Tótolya.

– Az üzenetet!

– Kérem. Sietni nektek valami kis piff puff, mert lenni zagyvalék. Max két fejezet. Nincs több pénz. Sayonara. Maga érti ezt?

– Na ja. Nekem írtak. Térjen a lényegre Dödölle.

A tábornok nagy levegőt vett és aktiválta a hologram állványt. Megjelent a Halálbolygó holoképe.

– A Halálbolygó a Nap felől fog támadni. 30 percünk lesz arra, hogy elpusztítsuk. Ez a nyílás – mutatott egy vékony vonalra – egy kis méretű szellőzőakna, ami az éléskamrához vezet. Csak akkor van esélyünk, ha ebbe az aknába egy protontorpedót tudunk juttatni.

– Milyen tűzerőre számíthatunk, uram? – l0 a 82-diken egység, pilóta.

– Nincs is annyi emelet – súgta Ucas.

– Milyen széles az akna, uram?

– Másfél méter.

A hallgatóság felhördült.

– Az elég nagy. Nálunk a Paduinon ennél kisebb lukba is betalálunk – magyarázta Luke a bakinak.

– Én is, de annak csak két keze, meg lába van mondta Pan.

Totolya alig bírt uralkodni magán.

– A támadási terv a következő. Az első hullámban a Sárga század biztosítja a Vöröset. A második hullámban a Zöld század biztosítja a Kéket.

– Miért akarnak ezek fürödni? – csodálkozott Luke.

A többiek szóra sem méltatták.

– Menjetek. Az Erő legyen veletek! – fejezte be az időközben kissé megőszült tábornok.

A pilóták felálltak és egy emberként rázendítettek: “You cant beat the feeling!”, majd feltűztek egy Coca-Cola jelvényt. Sternkern elégedetten mosolygott. A pilóták elvonultak. Luke-ot elvezették a hangárok felé. Bandi odasompolygott Totolya mellé, aki rémülten próbált menekülni. Sternkern elkapta a karját, majd hosszasan magyarázott valamit. Végül Totolya arcán tébolyult mosoly jelent meg és kezet rázott Bandival.

– Mit csinált maga? – kérdezte gyanakodva Ucas.

– Üzlet. Majd meglátja.

– Muszáj.

– Be is csukhatja a szemét.

Ucas még mondott volna valamit, de aztán legyintett és elsietett Sternkern után. A hangárokban nagy volt a készülődés. Robotok serege szaladgált, egy megafon kiabált kódszámokat, amire senki sem figyelt. A kiszolgáló személyzet a gépek körül sürgölődött. Pan mindenféle acélládákat pakolt a Balkónba.

– Olaj?

– Még szép Bandi. Ezek eszementek. T-34-es Incom gépekkel nekimenni annak a túlméretezett kézigránátnak, ahhoz dilisnek kell lenni. Én pedig nem vagyok az.

Bubakka mormogott valamit.

– Nem érdekel. Csempész vagyok, nem hős. Azért sajnálom magát Bandi. Maga egy jó fej. Magával ki lehet jönni.

– Na ja. De ahhoz előbb be kell menni. j6 utat – intett az elképedő Pannak és odasétált egy X szárnyú géphez.

– Mi az, hogy Ford? – nézte Nedv értetlenül a harcigép oldalán elterjeszkedő kék emblémát.

– Szponzorálás öregem.

– A nevem Nedge Namiles.

– Remek. Andrew Sternkern vagyok. Szólítson csak Bandinak.

– Mire jó ez Bandi?

– Ezzel fognak győzni!

– Hát tudja…

– Tudom – bólintott Bandi és odament Luke epéhez.

Abut akkor emelték be a helyére.

– Vigyázz magadra és gyere vissza – mondta neki Tipró.

Abu kluttyantott.

– Nem arról van szó. A lényeg az, hogy nélküled nem tudok Zebushival kommunikálni. Abu rittyentett.

– A tiédet – válaszolta az aranyszínű droid.

– Itt baj lesz Bandi – mondta Ucas.

– Miért? Még nincs?

– Oda nézzen – mutatott előre Ucas.

A látványtól még Sternkern szava is elállt. Luke Transformeren fordítva állt a pilóta ruha és éppen azon igyekezett, hol sisakját szintén fordítva a fejére tegye. Nagyon nehezen sikerült neki.

– Jól lát?

– Mint eddig.

– Ez nem lep meg – mondta Sternkern:

– Fordítsák már meg.

– Nem mindegy merre áll?

– A sisakjára gondoltam.

A szerelők nekigyürkőztek, de hiába cibálták jobbra-balra nem ment a dolog.

– Ez az ürge nem fog repülni – mondta az egyik szerelő.

– Dehogynem! A főnök úgy kirúgja… – mondta a másik szerelő.

– Mi lesz most Bandi? – sápadt el Ucas.

Sternkern körülnézett és végül megaludt a szeme egy ott hagyott pilótaruhán és sisakon.

– Vele fel – nyomta Ucas kezébe.

– Soha.

– Akkor annyi a könyvnek.

– Akkor sem lövetem szét magam. Nem menne maga?

– Én Tíz százalékért

– 12.

– Ne röhögtessen.

– 15.

– Kac, kac.

– 20.

– Sternkern ránézett Ucasra, majd öltözni kezdett. Feltette sisakját, melyen ez a felirat volt: HA TÚL NAGY A LYUK, HASZNÁLD A FEJEDET! Bandi bemászott a szűk pilótafülkébe.

– Nincs egy számmal nagyobb űrhajó? A szerelő bámult.

– Bocsánat uram. Vezetett ön már ilyen gépet?

– Hát persze. Miért?

– Mert nem kapcsolta be a kommunikátort. Egy másik drótot dugott a csatlakozóba.

– Baj.

– Most még nem, de amikor a sisakja teli lesz plazmával…

– Na ja. Csinálja meg.

A szerelő villámgyorsan megcsinálta a bekötést.

– Hogy tudok Apu-anyuval beszélni?

– Innen nem lehet bolygóközi hívást intézni, uram.

– Miért olyan messze a robot?

– Az T2-es-re gondolt, uram?

– Naná, majd egy vírusra!

– Meg kell nyomni ezt a gombot és a droid válasza megjelenik a képernyőn.

– Remek. Mi van még?

– El tudja indítani, uram?

– Még szép! De azt elárulhatná, hogy hol a kuplung,

– A mi?

– Kuplung. Én nem látok sebváltót sem. A szerelő csöndesen hátrahanyatlotta

– Kék Öt. Luke jelentkezz. – Itt Luke, illetve majdnem.

– Válaszolj rendesen, Kék vezér vagyok.

– Én meg Lapos Guta.

– Micsoda?

– Kódnevet használok, baj?

Nagy sóhaj hallatszott.

– Ide figyelj Kék Öt. 024-nél gyülekező és Delta 45-nél támadunk. A zöldek mögöttünk lesznek.

– Lehetnének előttünk is.

– Értetted Kék Öt?

– Minden szavát, főnök.

– Fura egy alak, de Totolya szerint vele győzhetünk, meg ezzel az izé… Ford emblémával hallatszott még a Kék vezér morgása.

Bea és Ucas aggódó tekintettel nézett Sternkernre. Egy lyukas garast nem adtak volna az életkért.

– Csak menjen a többiek után. Nyomukat ne veszítse. De Abu majd segíteni fog a tájékozódásban. Az Erő leien magával- mondta Bea és búcsút intett.

Abu kötelességszerűen eljátszotta a szignált: “You cant beat the feeling!” és kivetítette a kólás üveg hologramját.

– Látja Ucas?

– Bár ne látnám. Mégis hogy gondolja, hogy Ford feliratú űrhajók fognak csatázni?

– Képzelje el milyen jól fog mutatni a vásznon.

– Bandi mi lesz, ha maga meghal?

– Egy biztos. Semmi gondom.

– Vigyázzon magára.

– Húsz százalékért leradírozom az egész bagázst – kacsintott Bandi és megnyomta a start gombot.

A plexi kabintető lecsukódott. Bandi átsandított Nedge gépére és a pilótát utánozva előre tolt egy kart. A vadászgép, mint egy nyílvessző tört előre.

– Mit csinál Kék Őt? Maradjon alakzatban!

– Hol a francba van itt a fék?

– Csökkentse a sebességet Kék Őt.

– Mivel?

“KART VISSZA JOBB KÉZNÉL” – jelent meg a képernyőn.

– Köszi Apu-anyu – mondta Sternkern és úgy A vadászgép lelassult és utána üggyel-bajjal bekormányozta magát a többiek közé, 024 – jelent meg a képernyőn.

– A itt randink van. Mi zújs fiúk?

– Kék Öt fogja be a száját. Kérdess nélkül ne beszéljen. Világos?

– Mint a vakablak.

– Fejezze be! Értve?

– Naná.

– ELÉÉÉGI – Kérem.

A Kék század felsorakozott. A gépek szárnyait támadó állásba helyezték, aktiválták a lézerágyúkat. Szerencsére ezt Artu magától is elvégezte.

– A Vörös és Sárga század szétszóródott nem sikerült nekik. Most rajtunk a sor. Támadás! – Hajráááá!

– Kék Öt fogja be a száját, mert szétlövöm!

– Ne engem! Magának nem mondták, hol a Halálbolygó a célpont?

– Maradjon a helyén és fedezzen!

– Nem vagyok csődör.

– Micsoda?!

A válaszra nem maradt idő, mert a képernyőre Abu kiírta: Béta 45, és hirtelen olyan lézertűz zúdult rájuk, amit még nem pipáltak.

– Menjél cikcakkba Kék Öt. Kék Négy vakok hogy érzed magad?

– Mint a csirke a mikróban.

– Nem értem. Biztosan rossz a kommunikátorom.

– Mindegy: Hogy lehet lőni ezzel az izével?

– A botkormányon van két piros tűzgomb.

– Kösz már látom – felelte Sternkern és egyszerre megnyomta mindkettőt.

– A Kék Vezér gépének jobb oldala elemeire hullott szét.

– Kék Öt maga idióta! Szétlőtte a gépemet. –

– Csak az esik felét.

– Le fogok zuhanni!

– Van ez így.

– ÁÁAÁÁAA!

– Isten nyugosztalja a Kék Vezért!

A kommunikátorban eszméletlen hangzavar uralkodott.

– Ezt az agyamentet kerüljék ki!

– Vigyázz! Turbólézer lövegek balról!

– Életveszély! Kék őt jön keresztbe.

– Lőjétek le!

– A Kék ötöt?

– Azt is!

– Hé fiúk jönnek a TEA vadászok.

– Azok a birodalmi füles-labdaszerű bigyók.

– Twiggs vigyázz rajtad van egy.

– Lerázom.

– Itt a csatorna. Kék Négy vagyok fedezlek Kék Öt.

– Mit csináljak én egy csatornában pucoljam ki?

– Ne hülyéskedj! Keresd meg a lukat és bumm.

– llyen rövid előjáték után én nem tudok.

– Húzzál föl Kék Öt. Kék Három vagyok. Megyek előre.

– Jó ötlet.

– Tartsátok fel a TEA vadászokat.

– Jó. Álljatok meg!

– Mit csinálsz Kék Öt?

– Megállítom őket. Hé ezek lőnek?

– Mégis mit gondoltál mit fognak csinálni?

– Reméltem csak vicc az egész.

– Ne szórakozz Kék Őt!

– Eszem ágában sincs. Apu-anyu tartsd az irányt. Hol itt egy WC?

– Sürgős?

– Már nem.

– Eltaláltak!

– Twiggs próbálj meg…

Twiggs gépe felrobbant a csatornában.

Kék Öt te jössz.

– Ne izéljen már.

– Hamarosan itt a szellőző akna. Készülj!

– Miért pont én?

– Azt mondta Ucas úr, hogy te mented meg a Szövetséget!

– Mindenki tévedhet.

– Sikerülni fog Luke – hallatszott Ben hangja.

– Na pont maga hiányzott nekem!

– Bandi?

– Talált. Jól vagy Apu-anyu?

KAMPEC – olvasta a képernyőn.

– Mit keres maga itt Bandi? – hallatszott ismét a hang.

– Már húsz százalékot, de nem éri meg.

– Nekem az van ideírva, hogy segítsem Luke-ot.

– Na ja, most én vagyok Luke.

– Nem létezik. Nincs magával az Erő.

Abu elnyöszörögte a szignált, de a hologram kólás üveg elég csáléra sikerült.

– Még most is Bandi?

– Állandóan.

– Bandi! Maga piszok!

– Még egy tisztelőm. Ki az?

– Das Wieder vagyok. Megkapom a kórust?

– Pont ez hiányzik magának?

– Ha nincs kórus lelövöm!

– Ne hülyéskedjen Wieder!

Erős ütés rázta meg a hajót.

– Akar még egyet?

– Én már az elsőt se kértem!

– Lesz kórus?!

Hátulról két hatalmas robbanás hallatszott.

– Nedge vagyok. Kiszállok Kék Öt sok sikert.

– Na ne! Én ebedül?

– Lesz kórus?

– Hagyjon már békén. Nem látja, hol harcolni valóm van?

– Bandi. Wiederen kívül még két TEA vadász f van maga mögött.

– Ennyi tea a világon sincs. Mit csináljak?

– Rázza le őket.

– Nem vagyok én almaszedő. Inkább vigyázhatna rám.

– Nem szívesen.

– Most ez lényegtelen.

A vadászgép megrázkódott és enyhén füstölni kezdett.

– Cumi van! Mondja meg Ucasnak találjon ki valamit!

– Úgy érzem Utas úr elájult.

– A legjobbkor. Ki a fene fog-segíteni!

– Nyugi Bandi. Takarítom a fenekedet.

– Hangszóró, öreg vazelines barátom!

– Ezt nem egészen értem, de most figyelj!

A három TEA vadász nyakába, mint derült égbő1 a villámcsapás vágódott be a Balkón. Pan szép manőverrel leszedte a két hátsó gépet, amelyek pörgés közben magukkal ragadták Wieder repülőjét is.

– Ez nem igazság! Se kórus, se szereplés!

– Nem jön mindig minden össze Wetter.

– Ha legközelebb találkozunk, akkor annyi magának.

– Mennyi?

– Se több, se kevesebb, pont annyi.

– Túl van tárgyalva, belefér a húsz százalékba.

– Bandi maga egy… – a hang eltűnt.

– Na látja Kerozin, megy ez.

– Az én segítségemmel.

– Jó, jó. Örüljön, hogy benne van a könyvben.

– Nagyon köszönöm, de ha maguk nem jönnek, akkor még most is otthon lehetnék a Paduinon és nyugodtan élnék.

– És a kutya sem ismerné.

– Sokra megyek vele, így hangalakban.

– Nem olyan rossz ez.

– Próbálja ki Bandi. cserélhetünk.

– Na ne!

– Na ugye?

– Bocs fiúk, hogy megzavarom az évődést, de azt mondják lentről, hogy a Halálbolygó mindjárt lőni fog a Vavin-4-re és ha nincs jobb dolga Bandi, akkor tegye be a protontorpedóját a lukba és bumm!

– Oké Hangszóró. Hol a luk?

– Már nem találja?

– Én? Csukott szemmel, széllel szembe. Figyeljen maga kezdő rollerbajnok – mondta Bandi és megindult.

A vadászgép száguldott. A lézertűz nem enyhült, de Sternkernt ez már nem zavarta, mert amit lehetett már kiürített.

– Ez ugyan nem az Erő, de azért érzem – morogta magában.

Abu kikínlódta a szignált, de már csak egy holokupakra volt ereje.

– Ez most tényleg felesleges – bólintott Bandi.

– Itt jön a luk – hallotta Ben hangját.

– Nekem mondja?!

Sternkern megrántotta a torpedó feliratú kart. A sötét tárgy hangos cuppanással hatolt az aknába.

– Pucolás Bandi! jön a bumm!

– Na nem mégy az olyan gyorsan.

A két gép elhúzott a Halálbolygótól, ami rövid időn belül nem csinált semmit.

– Mi lesz Bandi?

– Nyugi Hangszóró, hadd élvezze egy kicsit.

A Felkelők hangszóróiban olyan hang hallatszott, amitől a hercegnő elpirult. Egyre fokozódott, majd egy felszakadó sóhaj után hatalmas robbanás rázta meg a környéket. A Halálbolygó elélveztetett.

A támaszponton leírhatatlan volt az öröm. Mindenki gratulált mindenkinek, egymás hátát veregették és sorszámokat osztogattak a Bea hercegnőtől várható puszikért való sorban álláshoz. Luke, nem lévén szemüvege, mindenáron meg akarta ölelni Tiprót, aki ezt nem értékelte. Ucas ugrált, mint egy gyerek és időnként szétvetette karjait, minek következtében az ünneplők száma ha lassan is, de fogyatkozott. A tömeg áttódult a hangárokhoz, ahová folyamatosan érkeztek a hős pilóták. Megérkezett a Miénk a Balkón is. Bea boldogan ölelte meg Bubakka egy kis részét és olyan csókot váltott Pannal, hogy Zebushi gépe cenzúrázta.

– Mindenki vigyázzon! Jön a Kék öt! – hallatszott a vészkiáltás.

A Két Öt jött. Cikcakkban, mint egy hullámvasút. Sternkern azért valahogy betalált a hatalmas kapun, de egyik szárnya beleakadt annak szélébe, így aztán némi pörgéssel szétzúzott néhány még épségben lévő vadászgépet, de végül is megállt. A kikászálódó Bandit tiszteletet parancsoló illatfelhő vette körül. Hiába a győzelmet nem adják irigyen. Az összelőtt Abut kiszedték és Tipró kíséretében elvitték nagyjavításra. Ucas leküzdve hányingerét odament Sternkernhez.

– Had rázzam meg a kezét Bandi!

– Mi az én kezem lázmérő?

– Maga nélkül nem készült volna el a könyvem.

– Na ja. Merre van a fürdő?

– Ott balra van a WC.

– Ucas. Lehet, hogy nem vette észre, de már nincs szükségem rá.

– Azt érezni.

– Gratulálok Bandi! Betartotta a szavát – integetett messziről Totolya tábornok.

– Tudja Dödölle, bennünk mindig megbízhat. Higgye el unalmas lenne nélküliiek az élete.

– De milyen nyugodt! – sóhajtott halkan a tábornok.

Másnap nagy ünnepséget szerveztek, ahol Bea hercegnő kitüntetéseket ad át a Halálbolygót elpusztító hősöknek.

– Bandi maga miért nem megy? – kérdezte döbbenten Ucas, mikor Sternkern közölte vele, hol helyette Luke menjen.

– A maga hőse, az a vaksi hapsi. Hogy nézne ki, hol én megjelenjek a könyvében, mint fizetésnap előtt a díjbeszedő?

– De végül is maga intézte el a Halálbolygót!

– Na ja. De mondja meg őszintén, akarta maga?

– Hát persze!

– És mit mondtam én magánalj?

– Sok mindent.

– Jó, de mit mondtam a maga gondolatairól?

– Hogy nincsenek.

– És milyen igazam volt – sóhajtott Bandi.

– Azt akarja mondani, hogy a Halálbolygó akkor is elpusztult volna, ha nem maga vezeti a gépet?

– Szép teljesítmény hogy erre rájött.

– Egyébként mit szól az egészhez Bandi?

– Ne firtassuk. Azért a Halálbolygó pusztulását valahogy szalonképessé kellene tenni. Van egy olyan érzésem, hogy maga gondolt valamire. Véletlenül nem a hercegnő mögött állt?

– De Bandi!

– Ne sértődjön meg. Ott állt?

– Teljes készenlétben – vallotta be Ucas.

– Na ja. Azt hallani lehetett.

Ucas zavarában babrálni kezdett világítás szenzor kapcsolójával, ami erre hol ki, hol bekapcsolt, majd egy pukkanással sötétségbe borította a szobát.

– Bocsánat megcsinálom.

– Csak azt ne!

Sternkern kiáltása már késön hangvett el. Ucas egy gyors mozdulattal kikapta a kapcsolót és valamit piszkált rajta. A Felkelők bázisán megszűnt az energiaellátás. Kisvártatva Tipró és Abu jött be a szobába, Abu fején egy nagy gyertya égett.

– Bocsánat uraim, de valami hiba van az energiaellátásban. Hamarosan megcsinálják.

– Köszönöm Szipirtyó, tudok róla.

– Igen? Ez nem is olyan meglepő uram. Tulajdonképpen azért jöttünk, mert Abu üzenetet kapott Zebushi úrtól.

– Add elő.

A kis droid, akit szinte újjá varázsoltak, hosszú füttyögésbe kezdett.

– Ez világos, de ha lefordítanád, nem lenne rossz.

– Igenis, uram. Nos Zebushi úr azt üzeni, hogy vége a dalnak. Ön szokott énekelni uram?

– Hős tenor vagyok.

– Ez meglepő. És hol szokott fellépni?

– A fürdőkádban. Más nincs?

– Van, uram. Azt üzeni még, hogy itt van két adag stupidlé. És hogy Ucas gazdánál van a mi jutalmunk, egy mágneskártya.

Ucas kotorászott a zsebében és előhúzott egy kártyát, amin egy Felirat volt: HASZNÁLD ÉS MEG FOGSZ LEPŐDNI.

– Hol a lé Apu-anyu?

Abu oldalán kinyílt egy ajtó és két műanyag pohárban ott kavargott az ismert folyadék.

– Ez azt jelenti Bandi, hogy vissza kell mennünk?

– Pontosan.

– És mikor búcsúzunk el?

– Nem búcsúzunk, megyünk.

– De hát a hercegnő, Pan Bubakka és Luke!

– Most mit akar velük? Örülni fognak, hogy megszabadulnak tőlünk.

– És nem látjuk őket sohasem?

– Dehogynem. Ha filmet csinálnak a könyvéből. Na igya meg.

– Ez így nem helyes Bandi.

– Igya meg. Pá picinyeim.

– Mégis Bandi…

– NAAA!

Ucas lehajtotta az italt és Tipró segített kifeszegetni szájából a poharat. Sternkern szintén legurította torkán az italt. A két droid már meg sem lepődött, mikor eltűntek.

– Hogy ezt is megértük – sóhajtott Tipró.

Abu klettyentett.

– Jó. Próbáljuk ki. Nézd újra van energia ellátás.

A két droid elkocogott az energia felvevő központhoz. Bedugták Zebushi kártyáját a megfelelő nyílásba.

CUMI – írta ki a gép.

Egymásra néztek és utána Abu olyanokat pittyentett, hol Tipró áramkörei belepirultak.

Kilencedik fejezet

“- Szólítson csak Bandinak – mondta Sternkern és
beslattyogott a romos épületbe.”

Zebushi egy kazettát adott át Ucasnak.

– Ezen minden meglenni, amit ti csinálni odaát.

– És hogy tetszett Kicsimanus?

– Lenni rendes nevem Zebushi szan! Megnézni egészet. Kiverni víz.

– Csőtörés volt? – nézett körül Ucas.

Zebushi és Sternkern összenézett.

– Hülyéknek lenni szerencse.

– Na ja. Hogy megtalált engem.

– Nem erre gondoltam Bandi szan. Ez lenn neki katasztrófa.

– Úgy mondják katasztrófa – javította ki Georges.

– Maga lenni tanár

– Nem.

– Akkor nem okítani?

– Tárgyra! Milyen az anyag?

– Lenni dupla nullás.

– Olyan titkos?

– Nem. Oda való. Ha ebből akarni csinálni valamit, jól felkötni alsógatya és átírni.

– Egy részét? – Egy egészét.

– Ne legyél már ilyen Mitsubishi Kicsimanus.

– Nem használni idióta szavakat!

– Mi bajod van az anyaggal?

– Kinek lenni ötlete sok reklám?

– Nekem. Még szép – húzta ki magát Bandi.

– Ezt így soha bides élét meg csinálni nem senki. Hallgatni rám Ucas szan. Írni át reklám nélkül.

– Írjam át?

– Csak ha eladni akar könyv.

– Köszönjük tanácsodat. Sanyo! – mondta mérgesen Sternkern és kifelé tuszkolta Ucast.

Zebushi mérgében neki akart rohanni Sternkernnek, aki viszont egy gyors mozdulattal belépett a konyhába. Zebushi lendületesen igyekezett az ajtó felé, majd miután kidöntötte, csendesen elszendergett.

– Na jöjjön. Nyitva az ajtó.

– Szerintem kulccsal egyszerűbb lenne kinyitni.

– Lehet, hogy náluk ez a szokás – vonta meg vállát Bandi és beszállt a liftbe Georges után.

Az utcán ott állt Zebushi kicsi Nissanja, ami már kiheverte a tengeri fürdőzést. Sternkern körüljárta, majd egy mozdulattal kinyitotta az ajtót.

– De Bandi ez lopás!

– Mi? Hogy kölcsönkaptam a barátom kocsiját?

– De nem adta kölcsön!

– Miért? Maga hallotta amikor azt mondta, hogy nem adja oda?

– Nem is kérdezte.

– Hallotta?

– Nem – ismerte be Ucas.

– Na látja! Jön?

Ucas lemondóan legyintett és utána a hátsó ülésre dobta a letört antennát.

– Ahol maga megmozdul Georges, ott annyi. Sternkern gondosan összekötötte a megfelelő madzagokat, és a motor vígan életre kelt. Bandi biztató kísérletet tett, hogy egyesbe teke a váltót. Végül is sikerült, de utána menet közben úgy visított, mint Zebushi, aki magához térve meglátta Bandiékat elporolni az autójával. Mentek. Kicsit összevissza, de Ucas már meg sem említette a dolgot. Hozzászokott. Mikor azonban egy presszó teraszán vágtak keresztül így szólt:

– Bandi mit csinál? Tiszta vaníliafagylalt lett az ablak?

– Miért? A csokit jobban szereti?

– Ember hogy vezet maga?

– Ezek a japán autók nem fekszenek nekem morogta és hátradobta a baloldati bajuszkapcsoló maradékát, minek következtében megszűnt az index.

– Bandi nincs irányjelzőnk!

– Jó. Tegye ki a kezét – javasolta Sternkern.

– Miért?

– Jobbra fordulunk.

Ucas kitette a kezét, Bandi jobbra fordult. a dobozos Dodge pedig elvitte a jobb hátsó sárhányót. Nem jártak jobban a balra kanyarodásnál sem, mivel Ucas átmászott Sternkern előtt és úgy tette ki a kezét. Így aztán Bandi nem láthatta azt a korlátot, ami ragaszkodott a visszapillantó tükörhöz és az autó fényszórójához.

– Mit fog szólni ehhez Zebushi!

– Már ha macád valami az autóból!

Végül is az autó maradékával a szokásos kuka döntögetéssel (a lökhárító leesett, de nem veszett el) megálltak Sternkern háza előtt. A házmester még mindig ott állt.

– Maga az újpostaláda? – kérdezte Sternkern.

– Még nem gyött le – hörögte a házmester.

– A bodys?

– Ja.

– És más már lejött?

– Néhányan. Mit csináljak Mr. Washington?

– Körülnézek aztán megmondom. Sternkern szép lassan körülnézett.

– Most mit csinál Bandi? – súgta Ucas.

– Azt nézem merre fussak, mikor kiderül, hogy a buzi bodys már két hete nem lakott a házban, mikor eltaposták a pincsijét.

– Maga nem normális!

– Miért mondtam valaha is, hogy az vagyok?

– És kié volt a kutya?

– A kínaiak vették meg desszertnek.

– Honnan tudja?

– Na ja. Én adtam el.

Ucas mélyet lélegzett és így szólt:

– Elegem van magából! Látni sem akarom többé!

– Na a húsz százalékot ne feledje!

– Tíz százalék Mr. Sternkern. Mikor a húszat ígértem, nem ment Zebushi gépe. Abuval megállíttattam.

– Nem semmi. Egész tanulékony maga. Szóval majd jelentkezzen. A címem tudja.

– Nem lehet elfelejteni. Figyeljen! – szólt a házmesternek.

– A bodys már rég nem lakik itt. Ez a pasi átverte magát.

– Ez nem volt szép Georges – mondta Sternkern és szaladni kezdett.

A házmester lekapta cipőmaradványát és Bandi után dobta. Talált, süllyedt. Ucas elégedetten bólintott és elindult. Ám a lámpaoszlop nem ugrott időben félre így Ucas inkább az alvást választotta. Nemigen volt más lehetősége.

NÉGY ÉVVEL KÉSŐBB

Az Egyesült Államokban láz tombolt. Úgy hívták Planéták Háborúja. A mozik előtt emberek hálózsákokban éjszakáztak, hogy jegyet kapjanak valamikorra. Bármikorra. Az újságok mindegyike közölt naponta valami új szenzációt a filmről. A könyvet pillanatok alatt szétkapkodták és szinte naponta kellett újranyomni. Los Angeles legelőkelőbb szállodájának báltermét átalakították, hogy az esti díszelőadást megtarthassák. Hatalmas csillogás, még hatalmasabb embertömeg és káromkodó rendőrök serege vette körül a bejáratot. Fényes limuzinok hozták az előkelő vendégeket, majd óriási sikoltozások, kiabálások és tapsvihar keretében megérkezett ő: Georges Ucas. Igen jól festett szmokingban, jobbján Marie Pisher mosolygott, aki Bea hercegnőt játszotta a filmben. Aztán két angol úr érkezett, egy már ismert sztár Sir Alex Muiless és egy új csillag Hark Mamill.

Megjött Parrison Mord is, Pan Cholo alakítója, aki most otthon hagyta ácsszerszámait. A tömeg magánkívül volt. A rendőrök is.

Egy fura figura kacsázott be a piros szőnyegen. A riporterek egymást kérdezték, ki ez a fickó. Nem semmi jelenség volt. A szmokingja látott már jobb napokat is, kócos haja és semmit mondó arckifejezése csak fokozta az iránta megnyilvánuló érdeklődést. Cipője néhány számmal nagyobb lehetett, mert időnként visszament érte, hogy újra felvegye. A ceremóniamester arcára fagyott mosollyal üdvözölte:

– Sajnálom, de adományokat hétfőn és csütörtökön osztunk.

– Nekem szólt? – nézett körül a fura idegen.

– Ön valószínűleg a kiöregedett színészek javára gyűjt.

– Én maximum egy embernek gyűjtök.

– És ki az?

– Én vagyok az.

– Hehehe – nevetett kötelességszerűen a ceremóniamester.

– Örülök, hogy jó kedve van: Szóljon Georgesnak, hogy itt vagyok.

– Ő az egyik pincéit Ez esetben…

– Más esetben. Georges Ucas-nak szóljon.

– Csak nem képzeli?!

– Nem képzelem, de szóljon neki.

– Mégis hogy gondolja?

– Egyszerűen. Bemegy, megkeresi, oldalba léki és azt mondja: Mr. Sternkern keresi.

– Az ki?

– Az én vagyok. Andrew Sternkern. Szólítson csak Bandinak.

– Mint hokiütő?

– Nem. Mint Bandi.

– Ez lehetetlen!

– Csak tudom a saját nevem?! Na szól?

– Ki van zárva.

– Mi maga foglár? Menjen és szóljon.

– De kérem mégis csak…

– NAAA! – üvöltött rá Bandi.

A ceremóniamester ijedtében hátraugrott. Miután kikászálódott egy csoport kiöltözött vendég közül és kivette kezét egy porcelán mosolyú hölgy dekoltázsából Sietve távozott. Kis idő elteltével enyhén rángó szemekkel jött vissza.

– Mi van?

– Mr. Ucas azt üzeni, hogy nem ismeri Önt és egye meg a fene.

– Na ja. Mondja meg Georges-nak, hogy siessen, mert egy kis sajtótájékoztatót rendezek itt.

– De kérem…

Sternkern levegőt vett. A ceremóniamester nyúlcipőt. Rövid idő múlva kíséretében megjelent Georges Ucas. Az üvöltések, sikoltások megremegtették a levegőt.

– Gyenge kezdők ezek – legyintett a kissé megviselt ceremóniamester.

Ucas döbbenten nézett Sternkernre.

– Helló Georges. Elfelejtett meghívót küldeni, de azért idetaláltam.

– Mi a fenét keres maga itt? – suttogta Ucas. A riporterek rávetették magukat a két emberre.

– Mr. Ucas! Ki ez az ember?

– Én Mr. Ucas gyerekkori barátja vagyok.

– De sokkal idősebb nála.

– És akkor már nem volt gyermekkorom?

– Miért nem tudtunk Önről?

– Nem kell maguknak mindent tudni. Igaz Georges? – mosolygott Ucasra.

– Igaz – vicsorgott vissza.

– Na. Be is mehetnénk.

– Persze – mondta Ucas és belökte Sternkernt az ajtón, aki a lendülettől ledöntötte Das Wieder életnagyságú papírfiguráját.

– Nicsak a jó öreg Wetter!

– Menjen már beljebb Bandi. Még mindig figyelnek.

– Valamiből nekik is élni kell.

– Mit akar maga sátán!

– Szólítson csak Bandinak. Meg akarom nézni a filmet.

– Pont itt?!

– Na ja. Tudja ki fizet ezért 10 dollárt?

– Ha adok tíz dollárt, megnézheti a moziban.

– Na ja. Tudja szerintem a maga agya még mindig embrionális állapotban van.

– Miért?

– Lehet, hogy a nagy sietségben elfelejtette, hogy tartozik nekem tíz százalékkal.

– Ugyan már, régen volt. Zebushi szalagját elégettem, a film és a könyv teljesen más lett. Köszönöm, hogy idefáradt, de most már elmehet.

– És az újságírók?

– Majd pont magának hisznek?

– Jó. Van itt egy telefon?

– Ott – mutatott a mellettük álló asztalra.

– Sternkern szenvtelen arccal tárcsázott.

– Toshiba Kicsimanus! Ne üvölts, mert nem hallod mit mondok. Ugye van egy másolatod a négy évvel ezelőtti utamról? Mi az hogy melyikről? Mikor az az Apu-anyu volt az összekötő: Panasonic. Mondtam, hogy ne üvölts. Menynyiért adod? Subarunak nézel? Egy húszast adok érte. Jó legyen huszonöt, de csak azért, mert kedvellek. Sanyo Kicsimanus. Már megint kiabál. Állati érzékeny pofa.

Ucas bénultan állt Sternkern mellett.

– Maga ezt képes lenne megtenni?

– Képes.

– Maga tönkretenné ezt az egészet?

– Tönkre.

– Mennyit kér?

– Tíz százalékot: Mert a másik tíz az ügyes húzás volt.

– Maga rohadt szemétláda!

– Még mindig Bandi a nevem.

– És ha nem fizetnek?

– No Istenem. Egy kis ajándék a sajtónak. Biztos jó pénzért megveszik Kicsimanus felvételeit, meg a maga által aláírt szerződést.

– Jó – egyezett bele Ucas – de ne itt.

– Nem akar meghívni a vacsorára? Nem szép magától. Azt hiszem mégis inkább a sajtó. Ucas a fogát csikorgatta.

– Jöjjön maga sorscsapás. – Bandi. Egyszerűen Bandi.

Ucas bevezette Sternkernt a terembe és az asztalához vezette. Mindenki kíváncsian nézett a fura figurára.

– Üdv mindenkinek. Andrew Sternkern vagyok. Szólítsanak csak Bandinak – mondta Sternkern és leült.

– Régi kedves barátom – csikorogta Ucas.

Ő is leült, de sajnos csak a szék szélére, ami ennek következtében kicsúszott alóla és reptében találta telibe a polgármester feleségét, aki közelebbi ismeretséget kötött a ráksaláta mélyebb rétegeivel. Ucas azért megkapaszkodott a terítőben és takaró banánt magára húzta a egészet. Terítékkel, virágdísszel és egy kósza pincérrel egyetemben. Feltápászkodása közben meglökte a hidegtálas zsúrkocsit és az a közlekedési szabályokat figyelmen kívül hagyva jobbról előzte a puncsos tálat cipelő bármixert Ő, bár erre nem volt felkészülve, egy hirtelen mozdulattal megmentette a tálat. Az, hogy a tartalma jótékony eső formájában beterített néhány vendéget igazán részletkérdés volt. Ucas végre a lábán állt. Dühtől eltorzult arccal nézett Stemkernre.

– Látom még mindig a régi Georges – bólogatott Bandi.

Georges Ucas számára az este a továbbiakban egy horrorfilmhez volt hasonlatos. Az, hogy szegény Marie Pisher ölébe borította a kagylólevest, mikor Bandi arról érdeklődött, hogy összejött-e már Ucas-szal, csak kisebb zavaró incidensnek számított. Az, hogy Hark Mamill Wayne Gretzky-t megszégyenítő ürességgel lőtte három asztallal arrébb a Stroganoff bélszínjét, mikor Bandi azt kérdezte hogy betalál-e még a kis lyukba, már komolyabb esemény volt. Az első díjat atyában mindenképpen az az oroszkrémtorta érdemelte ki, amibe Ucas teljesen önként dugta a fejét, mikor Bandi megkérdezte Sir Alex Muilles-t, hogy reggelenként hány dugásig bírja. Szegény öreg olyat tett, amire egyetlen igazi brit sem volt képes Nagy Britannia többezer éves történelme során, kiköpte a whiskyjét. Micsoda szégyen! Mikor végre a vetítésre került sor, Ucasnak már remegett keze-lába és enyhén megőszült a halántékán a haja. A vetítés egyébként aránylag nyugodtan zajlott le, csak Bandi Göcögése zavarta a figyelmet. A vetítés végén senki sem értette, hogy tűnhetett el ilyen gyorsan és nyomtalanul Ucas és furcsa ismerőse. Ucas üveges szemekkel vezette hatalmas Ford-ját.

– Csinos darab – jegyezte meg Sternkern és rágyújtott.

Ucas fuldokolni kezdett.

– Eressze le az ablakot – hörögte.

– Vacak egy kocsi ez. Még ablakkilincs sincs rajta.

Ucas nagy nehezen megnyomta a gombot, mire az ablakok halk sustorgással leereszkedtek. A friss levegőtől jobban lett.

– Nem semmi – ismerte el Sternkern.

– Mit csinált a vacsorán.

– Ettem, ittam, beszélgettem.

– Tönkretette az egészet!

– Már ne haragudjon, de nem én dobáltam hússzeleteket a szomszédnak és nem én ettem meg pofátlanul az összes tortát.

– Ez mind maga miatt volt!

– Igen? Akkor miért nem adta oda? Minek kellett dobálni?

– Én…

– Jó, jó. Tudom, hol csinosabb volt az a nő a harmadik asztalnál. EI van boronálva. Ucas csendesen zokogott.

– Meg van hatva mi? Ucas hangosan üvöltött.

– Ne hálálkodjon.

– Ucas teljes letargiába esett.

– Hová vigyem? – susogta.

– Gondoltam megihatnánk valamit, mielőtt kiállítja a csekket.

– De csak ha maga ciánt rendel.

– Az is egy koktél – legyintett Sternkern. Ucas lefékezett egy BÁR feliratú helyiség előtt. Kiszálltak az autóból és bementek.

– Elég furcsa hely – nézett körül a patyolat tiszta teremben.

– Tényleg furcsa – ébredezett Ucas is.

– Olyan, mintha a Los Angeles Raiders összes tagja itt öblögetne – mutatott a vállas, bikanyakú férfiakra.

– Csak nem egy “olyan” bár?

– Majd mindjárt kiderül – mondta Bandi és odafordult az egyik dagadó izmú egyénhez. Vazelin?

– Sajnálom, uram, nem értem – felelte az.

– Nem “olyan” bár – nyugtatta meg Ucast.

Felkászálódtak egy bárszékre és Sternkern elkiáltotta magát:

– Sört!

Nem erre számítottak. Mármint arra, hogy mindenki megmerevedik egy pillanafta. majd kiabálva nekik esnek és kihajítják őket, sűrű átkozódások közepette.

– Ez egy antialkoholista tejbár! És ki van írva. hol szeszesitalnak még a nevét sem szabad kiejteni! Ezek itt mind alkoholisták voltak, akik az alkohol helyett most testedzenek! – világosította fel őket a tulaj, mielőtt egy utolsót rúgott beléjük.

A két döbbent szmokingos ember egymásra nézett, majd a tulajdonos legnagyobb elképedésére veszettül nevetni kezdtek, sőt szinte gurultak a röhögéstől. Alig tudták abbahagyni. Aztán egymásra néztek, mosolyogva.

– Piszok voltam magával Bandi.

– Van ilyen.

– Haragszik rám?

– Á dehogy. Feltéve, ha ideadja a csekket.

– Megkapja.

– És ugye a papírzacskókat sem felejti el?!

– Ígérem.

– Részemről rendben.

– Részemről is.

Kezet fogtak. Aztán újra a kocsiba ültek és mentek.

– Azért ez tényleg piszkos dolog volt.

– Emberek vagyunk, ha nem is mindárnyian jegyezte meg Sternkern.

Ucas bólintott. A kapu előtt minden kukadöntés nélkül állt meg.

– Csak nem tanult meg vezetni? – ámult el Sternkern.

– Igyekeztem. Hanem figyeljen Bandi. Tervezem a folytatást. Nem mehetnénk megint oda egy kicsit?

– Ugyant már. Folytatáshoz már nem kell. Ír most egy olyan részt, amiben Wetter visszajön, nap balhé, piff puff aztán valakit elfog, mondjuk Harangszórót.

– Miért pont őt?

– Mert tökös gyerek és minden trutymóból kitud mászni. Aztán még csavarhat rajta egy ki csit. Például legyen Wetter a vaksi Luke apja meg ilyesmi. Aztán írhat egy harmadik részt, ami tiszta happy end lesz. Még Wetter is jó lesz és megkaphatja a kórusát. Azért kár, hogy nincsenek azok a jó kis reklámok a filmjében.

– Na ne Bandi. Hogyan nézett volna az ki, ha mindig megjelent volna a Coca-Cola reklám?

– Azt nem tudom, de az biztos, hogy a csekkszámlája vastagabb lenne.

– Szóval nem jön?

– Nem. Különben is új munkám van.

– Nocsak. És mi?

– Van egy fickó, aki valami időutazás témát akar. Kicsimanus már talált is egy jó kis bulit. Nagy háború emberek és gépek között. aztán a jövőből visszajönnek, mert meg kell menteni annak az anyját, aki küldi a marost.

– Hol micsoda?

– Jó, jó most még kicsit zavaros, de lesz még cifrább is. Na az a lényeg, hogy holnapra összeszedi a pénzt az ürge és megyünk.

– Mi lesz a címe?

– Na látja azt elfelejtettem, de valami Radiátor vagy Terminál.

– Itt a csekk Bandi.

– Remek.

– Most már el is költözhetne innen.

– Minek Alig vagyok itthon, meg jó ez nekem. Hanem küldhetne egy dedikált könyvet. De ne úgy mint a Frankie.

– Miért? Frank Herbert mit írt bele?

– Ugye nem látom soha többé?

– Ezt írt?

– Na ja.

– Jó akkor én azt írom majd, hogy: Ugye találkozunk még Mr. Sternkern?

– Nem kell túlbonyolítani.

– Rendben. Akkor mit írjak.

– Szólítson csak Bandinak – mondta Sternkern és beslattyogott a romos épületbe.

VÉGE(NA VÉGRE!)