Ez a film, egyike a legfurcsábbaknak, melyet valaha készítettek olyan részeket tartalmaz melyeket semmilyen esetre sem ajánlott megnéznie annak, aki, szívproblémákkal küzd, vagy könnyen ingerelhető. Nyomatékosan megkérjük, hogyha ön ilyen személy, vagy a szülője egy fiatal és befolyásolható gyermeknek, hogy hagyja el a vetítőtermet.

Narrátor:
Róma volt a leghatalmasabb és legszebb városa az antik világnak. De a birodalom lenyűgöző, színfalai sem tudták elrejteni a romlás magvait, a rabszolgákra túlontúl építő gazdaság, a szegények és gazdagok közötti szakadék. A fórum fénye mögött zsúfolt nyomortelepek húzódtak meg. Nehéz volt kitörni a mélyből, mivel kevés volt a munka és lényegében semmi sem adatott annak, aki nem kapott szakképzést. A munkanélküli polgárok szórakoztatására és lekötésére, gyakori játékokat és látványosságokat tartottak közpénzen. Először, csak lovasjátékok voltak. De Traianus idejében már, a véres élet-halál küzdelmek terjedtek el. A római történelemben e kor előtt, választott képviselők gyakorolták a hatalmat. De most, a kormányzat minden részét a császár ragadta magához, aki a törvény felett állt és rendeletekkel uralkodott. A tény, hogy olyan művelt emberek, mint a rómaiak a jog egyik legfejlettebb formájának alkotói, elviselték az emberekkel szembeni kegyetlen visszaéléseket megdöbbentő. Ez az egyensúlyvesztése, és felelőtlensége a közhivatalt gyakorlóknak, nagyban hozzájárult Róma bukásához.

Michael Moore: Kíváncsi vagyok a jövő civilizációi hogyan tekintenek majd ránk.

Peter Zalewski: Ez a második Hyundai Sonata-m. Jövőre valószínűleg új kocsim lesz. És az is egy Sonata lesz. Tudod nem a kocsik a mindenem. Ha bejutok és el tudok venni egy öröklakást egy Mercedes árában vagy egy Bentliében, na az valami.

Moore: Ismerjék meg Peter Zalewski-t, Florida ígéretesen feltörekvő ingatlan mágusát. Ingatlancégének neve, A lakáskeselyűk. Peter kizárólag olyan ügyfelekkel üzletel, akik, kilakoltatott házakat vesznek és azokon haszonnal tesznek túl. A folyamat végén, a vevők olyan egyének, akiket mi képviselünk…
…élősködők, akik kihasználják az alkalmat. Könyörtelenül, érzéketlenül. A számokon élnek, mindenük a pénz, minden eladó torkát keresik, hogy elvághassák függetlenül a körülményektől.

– A keselyű egy olyan élősködő ami leszáll és lecsipegeti a maradványokat. Mivel oly sok fertőzést és kórokozót kebeleznek be, lehányják magukat és ez egyfajta tisztulási eljárás része. Nem a keselyűk a gyilkosok, ők az eltakarítók. Belemerülünk az adatokba… és bumm, voila (íme). Itt is van, 3400 lefoglalás a Bank of America által. Imádnivaló. Ahogy gyűjtjük az adatokat, betekintést nyerünk a harcmezőre, mint a pilóta nélküli robotfelderítők, amik Afganisztán Pakisztán, vagy Irak felett repülnek.
Mindenkiben megvan a vágy, hogy odamenjen és mások balszerencséjét kihasználja. Valaki egyszer megkérdezte, “Mi a különbség közted és egy igazi keselyű között?” Azt válaszoltam, “Nagyon egyszerű. Én nem hányom le magamat.”

Mai témánk:

– Mi a kapitalizmus?
– Kapitalizmus?
– Hát, ez nem egyértelmű?
– Nem ez adta a világban számunkra a legmagasabb életszínvonalat? Szabadon törekedhetünk a haszonra, hogy épp hogy megéljünk, vagy elbukjunk. A kapitalizmus: a szabad vállakozás rendszere.
– Most mond el mi az a “szabad vállakozás”.

Megkerestem egy barátomat Wally Shawn-t, egy drámaírót, aki néha fel is szokott lépni.

– A szabad vállakozás egy szójáték ami arra szolgál, hogy az elmédben feltörjön egy emlékkép egy kicsi városkáról. Ahol az a fickó, aki a legjobb boltot viszi annak van a legtöbb vevője.

Narrátor: Itt a kapitalizmus rendszerének alapja: a haszonelvűség. Azért viszi a boltot, hogy pénzt csináljon.

– A kapitalizmus eredeti elmélete szerint az egy meglehetősen elmés elgondolása a társadalomnak, mellyel arról dönt, mit akar csinálni.
– Mire használod?
– Mindenre, amit valaha is megtehetek. Tudod, a társadalom választ. Úgy mint például, van egy fickó, aki jégkrémet csinál. De a másik, az ő jégkrémét nem szeretik, annyira nem veszik, ezért lassan eltűnik.
– Rendben. Ez jó példa.
– Az élet egyszerű törvénye, hogy ha van valamid, könnyedén többet is szerezhetsz. Egy fickó nagyon gyorsan ötször annyit szerezhet, mint mások.
– Szabad vállakozás. Verseny.

A haszonelvűség.
Apám egy gyártósori munkás volt a General Motorsnal.  Megvette és kifizette a házunkat mielőtt végeztem volna az óvodával. Minden három évben új kocsit vettünk. Minden második nyáron New York-ba mentünk. Katolikus iskolába jártunk, jó életünk volt.
Ha ez a kapitalizmus, akkor szerettük… és mindenki más is ezt tette.
Ezen évek alatt sokan meggazdagodtak és 90% felső határértékű adót fizettek.
90%?
Bezony.
Mégis úgy éltek, mint Bogie and Bacall. (Humphrey DeForest Bogart és Lauren Bacallt színész és színésznő legendásan fényűző környéken volt a házuk és nagy lábon éltek, életmódjuk, filmjeik a városi legendák anyagává és szállóigévé vált). És mit csináltunk a pénzükkel? Gátakat és hidakat, államközi autópályákat, iskolákat, kórházakat. Egy fickót még a holdra is felküldtünk. A dolgok a jó úton haladtak. Apunak biztos munkája volt, és anyu dolgozhatott ha akart, de nem volt rászorulva. A középosztálybeli családoknak, elég volt egy bevételi forrás. A szakszerveztileg biztosított családunknak ingyen egészségügyi és fogászati ellátása volt. A gyerekek egyetemre mehettek, anélkül, hogy hitelt kellene felvenniük. Apunak minden nyáron 4 hét fizetett szabadság járt. A legtöbb embernek volt megtakarítása és kevés adósságuk volt. És Apa nyugdíja biztos, helyen volt, ott ahol mások nem nyúltak hozzá. Rendelkezésére állt, amikor nyugdíjba ment. Mindezt azért értük el, mivel a fő ipari versenytársaink, rommá váltak. Azt hiszem, könnyű elsőnek lenni, ha nincsen versenytársad. Persze, nem volt minden tökéletes. Nem zavart bennünket, hogy néha el kellett viselni ezt, azt… mindaddig, amíg középosztálybeliek maradhattunk. És biztosak lehettünk, hogy a gyermekeinknek jobb lesz, mint nekünk. Jó üzletnek tűnt Senkinek sem ment még ilyen jól. És pont, akkor, amikor ilyen jól ment a nagy szerelmi ügyünk a kapitalizmussal…

Bemondó: Az ABC Vasárnap esti filmje “A szerencsejátékos” folytatódik az ABC News következő híradását követően.
Történelmünk egy fordulópontján állunk.

Moore: elért bennünket is Debbie Downer. (A Saturday Night Live egy komikus karaktere, azon ember karikatúrája, aki csak azért jön el egy közösségi rendezvényre, hogy “megmérgezze” azt, a klasszikus ünneprontó karaktere)

Túl sokan ének közölünk maguk kényeztetésére és a fogyasztásnak. Az emberi önazonosságot, már nem az határozza meg, amit tesz valaki, hanem, hogy mit birtokol. Ez nem a boldogság és magabiztosság üzenete ez az igazságé és a figyelmeztetésé

Moore: Hú, micsoda tobzódás. Ideje volt új sheriffet hozni a városba… ( lónyerítés ) …olyasvalakit, aki tudta, hogyan kell elnököt játszani. Tudta, hogyan kell bánni azokkal a dolgozókkal, akik jobb béreket akartak Vagy a feministákkal akik az egyenlő jogok alkotmánykiegészítési törekvésükről beszéltek.
Egy ember, aki tudta, mitől döglik a légy.
Ronald Reagan a B kategóriás filmekből lépett elő hogy az 50-es évek legismertebb vállalati szócsövévé váljon. Megtalálta a hivatását és a Wall Street emberére akadt. Amint látni, a bankoknak és a vállalatoknak egy egyszerű célja volt: Amerikát a saját szolgálatukra átalakítani. De hogy ezt elérjék szükségük volt egy olyan elnöknek a megválasztására, aki az ő szócsövük lesz. És 1980 November 4-én, ezt tettük. Történelmi pillanat volt, mert mostantól a vállalati Amerika és a Wall Street majdnem teljes irányításra tört.

– Látod a fickót az elnök mellett? Tudod, amelyik úgy néz ki, mint egy komornyik? Don Regan a neve, Merrill Lynch elnöke, a leghatalmasabb és leggazdagabb kiskereskedelmi alkuszcégé a világon. A pénzügyminiszter kulcsfontosságú helyét foglalta el, hogy elérje az adócsökkentéseket, melyeket a gazdagok akartak.

Regan ezután a fehérház hivatalának vezetője lett, miközben az elnök lassan leköszönt. Ezután megadatott az elnöknek is az, ami csak 43 kormányzó kiváltsága volt, line item veto, (a költségvetés egyes elemeinek megvétózása, anélkül, hogy az egész költségvetés újratárgyalásra szorulna) a részleges vétó joga.

Amerikában a dolgok sohasem lesznek a régiek. Az országot most mát úgy vezetik, mint egy vállalatot. Valójában, amit Reagan felügyelt az a teljes ipari berendezkedésünk leépítése volt. Ez nem a takarékosság, vagy a versenyképesség jegyében történt mivel a társaságok már akkor is milliárdos mértékű rekord bevételeket termeltek. Nem, mindez rövidtávú érdekekért történt, és a szakszervezetek elpusztítására. Emberek millióit rúgták ki és a maradékot kétszeres munkára kényszeríttették. A dolgozók bére befagyasztásra került. A leggazdagabb Amerikaiak bevételinek adóterheit megfelezték. Nekünk pedig, ahelyett, hogy tisztességes fizetést adtak volna, hiteleket ajánlottak addig, ameddig a háztartások tartozásai el nem érték a GDP 100%-át. Felrobbant az egyének csődjének pokolgépe.

Az antidepresszánsok ára az egekbe szállt, ahogy a biztosítok és gyógyszergyártók vállalati kapzsisága egyre feljebb emelte az egészségbiztosítás árát. Mindez csodálatos hír volt a tőzsdének és Amerika vezető vállalati fejeseinek.

Fél Flint már részesül valamilyen kormányzati segélyben. A Reagan évek, vége felé megcsináltam az első filmemet arról, hogy mi történt az országgal és a szülővárosommal Flint-el, ami Michigan államban van, a General Motors szülővárosával. GM 4 milliárd dollár feletti bevételt termelt miközben megszüntette munkák tízezreit. Megkerestem Flint-ben, a GM vezető érdekérvényesítőjét, Mr. Tom Kay, miért történik mindez.

– A General Motors nem használ senkinek, ha csődbe megy. Meg kell tennie, ami szükséges, hogy versenyképes legyen a mai gazdasági környezetben.
– Akkor is, ha ez 18.000 állás megszüntetését jelenti?
– Akkor is, ha 20.000-ét.
– Vagy 30.000?
– Nem számít.
– Mi van a flinti munkahelyekkel?
– Könnyedén megeshet…

És így is lett. Majdnem minden munkahelyet megszüntettek és a GM csődbe ment. Talán még ennél is nyugtalanítóbb az a tény, hogy Amerika egyre jobban hasonlít Flint, Michigan-re. 35 évig, a GM több pénzt keresett, mint bármely más vállalat, de idővel Németország és Japán újraépítette autóiparát és olyan kocsikat termelt, amik biztonságosabbak, mint a mieink, takarékosabbak, és ritkán, már ha egyáltalán elromlanak. Németországban, a szakszervezetek is részt vesznek az igazgatósági kör kiválasztásában és kirúgásában a munkásoknak lehetősége van a beleszólásra. Amint az látható, Japán és Németország küzd azért, hogy a konzervatív politikusai se tudják eltörölni a középosztályt. Röviddel 2008 Karácsonya előtt, Republic Ablakok & Ajtók Chicago város, lllinois állam, hirtelen kirúgta szakszervezettel bíró munkaerejét, több mint 250 embert. Csak 3 nap figyelmeztetést kaptak. A Bank of America nem biztosította tovább a vállalat hiteleit, így a munkások azt a pénzt sem kapták meg, ami járt nekik.

– Az életem volt ez a munka. A munkám szerinti elkötelezettség szerint éltem, érted? És nemcsak én, mindenki más is itt. Túlontúl küzdtünk és güriztünk a Republic (a cég) szolgálatában. és helytálltunk. A Republic nem törődik velünk. Kedden derült ki, hogy bezárják az üzemet. Tudod, nem ezt érdemeljük. Nagyon fáj, mivel ez a második családom. Ez volt– nagyon rossz. Nagyon rossz érzés. Tudod, mind hiányozni fognak. Hiányoznak majd és nem hiszem, hogy bárki is ezen a bolygón azt érdemelné, amit velünk tettek.

Ezekhez hasonló képsorok beterítették az országot, de senki sem figyelt fel.
Az elnök hivatalának utolsó évét élvezte. De ahogy lassan elkezdett szétesni a gazdaság, úgy döntött ideje elővenni a K betűs szót.

A kapitalizmus a mindenkori legjobb rendszer.

Huh. Valóban?

A bal és jobboldal hangjai a rendszer egyensúlyát kapzsisággal, kizsákmányolással és összeomlással tartják fenn.

Hmm, kapzsiság, kizsákmányolás, összeomlás? Mond csak, figyelek.

A kapitalizmus megadja az embereknek a választás jogát dolgozhatnak ami akarnak és csinálhatnak amit akarnak…
…hogy megvehessék és eladhassák azon javakat melyeket kívánnak. Ha társadalmi igazságosságra, és emberi méltóságra vágysz, a szabad piacgazdaság, neked való.

…és azoknak, akik Pennsylvania-ban keresik az igazságot, a szabad vállalkozás biztos utat adott. Wilkes-Barre, Pennsylvania, bír az egyik legmagasabb aránnyal azon fiatalok terén, akik fiatalkorúak intézetébe vannak bekasznizva. Talán azért, mert az itt élő jó emberek a kapitalizmust valóban gyakorlatban alkalmazzák, csökönyösebb fiatalságukkal szemben. A megye, egy magán, profitorientált céget bízott meg. Kellemesen csengő neve volt, PA (Pennsylvania) Child Care (Gyermekgondozás). Két üzletember vitte és birtokolta, egyikük Robert Powell, ügyvéd és vállalkozó, és jó barátja Conahan Bíró. A köz-fiatalkorúak intézetét bezáratták, ezután a PA Child Care-el egy 8 milliós magántulajdonú intézetet építettek és ráírták a megye költségére, csekély 58 millió-ért ($ért!!!), és visszabéreltetik a megyével. Ismerjük meg Wilkes-Barre’s néhány fiatalkorú “bűnözöjét”.

– Magee beleszívott egy pipába egy középsulis partin. Én is nagyon lázadoztam, amikor ebben a korban voltam.
– Matt, a vacsoraasztalnál vitába keveredett. Egy húsdarabot, egy steakhez hasonló húst, és főtt ételt, dobtam anyám barátnőjére.
– Jamie verekedésbe keveredett a bevásárlóközpontnál a legjobb barátjával. Tudod. rájöttem, hogy már nincsen, olyan jó viszony köztünk.
– Hillary egy MySpace oldalt készített ahol kifigurázta az igazgatóhelyettest szigoráért és savanyú, tréfát nem tűrő modoráért. A szöveg egy 14 éves lány, butácskán könnyed stílusában íródott.

Az igazgatóhelyettes élből a rendőrséget értesítette. A “kedves” Bíró, Mark Ciavarella elé kerültek. Ezek a srácok jó úton jártak, hogy megkapják első leckéjüket a kapitalizmusból. az amerikai kapitalizmusból: az idő pénz, sok pénz.

Hillary: Az első dolog, amit Ciavarella bíró mondott nekem, “Mit gondoltál, hogy ilyen szart keverhetsz?” Biztos vagyok benne, hogy már amikor beléptem, tudta, hogy be fog kasznizni. Rám se nézett. Miután beléptem a terembe, esélyem sem volt. Körülbelül 6 gyerek ment le előttem. Minden gyerek, aki Ciavarella elé került milyen okból– kis, vagy nagy ügyekben– mind a sittre ment.

Bár Wilkes-Barre az Amerikai Egyesült Államokban található, itt a kapitalizmus lenyomta a demokráciát. Robert Powell, a PA Child Care, egyik tulajdonosa lepaktált bíró Conahan-al és bíró Ciavarella-al. Ciavarella bíró felpörgette a “sikeres” elítélések arányát. A gyermekek nagy részét ontották a PA Child Care haszonelvű fiatalkorúak intézetébe. Fáradozásaikért, a bírók 2.6 millió$ felett részesültek “kárpótlásban” míg a PA Child Care tulajdonosai tízmilliókat kerestek a megye adófizetőinek pénzéből. És Powell mit csinált a sok pénzével? Elment repkedni a jetjén és a yachtjával utazgatott, a “Sebes Igazság”-on. 6,500 gyermeket igazságtalanul zártak be. “Jó üzlet” volt, amíg tartott. Két Luzerne megyei bíró nagy bajba került a törvénnyel szemben. Börtönbe mennek. Gyerekeket zártak be akkor is, amikor a pártfogó felügyelők ellenkeztek a döntéssel.

Odabent elveszted az időérzéked, azt sem tudod már milyen nap van aznap. Épphogy számon tudtam tartani. Azt hiszem—Két hónapnak kellett volna lennie. Aztán a kettőből 9 lett. Eredetileg azt mondta,3-tól 6 hónap lesz, de valahogy a végén, 11 és fél hónapig voltam benn és sosem kerültem újra a bíró elé, hogy meghosszabbítsa a büntetésemet.

A PA Child Care nemcsak a bírókat fizette le, hogy megtöltsék a cellákat, hanem alkalmazottai döntötték el egy gyermek, mikor lett eléggé “rehabilitálva”. De ez érthető, minden alkalommal, amikor egy kormányzati intézmény átadja egy haszonelvű cégnek kötelességét, mire lehet számítani?

Matt: Úgy érzem magam, mint egy dolog, amit felhasználtak, hogy pénzt szerezzenek, aztán félredobtak. Próbálok javítani a repülésemen és felkészülni a jövőmre hogy végre végezzek ezzel, lezárjam a témát. Az egész eljárás alatt, semmit sem tehettem, de a repülés során csak én vagyok. Mindent én tehetek meg. Én irányítom az életem.

Matt imád repülni és egy nap pilóta szeretne lenni. Ha sikerül neki, megkapja a második leckéjét a kapitalizmusból:
Amerikában, néha jobban jársz, ha a Mickey D-nél dolgozol (McDonald’s).

Emlékszel Sully-ra? Sullenberger kapitány, aki vészhelyzetben a Hudson folyóba magabiztosan levitt egy gépet, megmentve ezzel 150 utas életét. Egy igazi amerikai hős. Találkozott a polgármesterrel. Elment a szakszervezet államába. Elment a Super Bowl-ra is. Aztán a Kongresszusba.

Sullenberger: A repülés életem nagy szenvedélye. De bár szenvedélyesen szeretem munkámat, Nem szeretem azt, ahová jutott. Személyes tapasztalatom, hogy a döntésem, hogy kedvelt hivatásomban maradjak nagy érvágást jelentett pénzügyileg, nekem és a családomnak. A fizetésemet 40%-al csökkentették. A nyugdíjamat, mint a legtöbb légitársaságis nyugdíjat eltörölték. Ezért kérem ne gondolják, hogy túlzok, amikor azt állítom, hogy nincs olyan hivatásos pilóta, aki szeretné, ha gyermekei ugyancsak az ő munkáját végezzék.

Hú, ezzel a mondattal kiürítetted a termet, Sully. Szerintem a kongresszusi képviselők nem ezt akarták hallani.

– Mi volt a kezdő kereseted pilótaként?
– $19,000 az első évben. Ez 22,000-re, majd 23,000 nőtt a második évben. Tavaly, bruttó $17,600-at kerestem. A társaságnál, van egy vicc, amit akkor sütnek el, amikor megkapod az első szárnyaid. Az új pilótáknak, azt mondja a társaság “Hé, lehetőleg ne igényelj kajajegyet ebben az egyenruhában.” (food stamp= az amerikai kajajegy, egy szociális támogatási rendszer az éhező alacsony bevételű és bevétel nélküli rászorulóknak)

Én nem tudom te, hogy gondolod, de én azt szeretném, hogy aki 30000 láb magasan tart fenn a levegőben, az nagyon jól meg legyen fizetve és éppen ne a pilótafülkében turkáljon az apró után.

– Volt egy időszak, kb. 4 hónap, amikor kajajegyeken éltem.
– Szociális kajajegyeken?
– Igen.
– És még mindig repültél?
– Igen. A kajajegy kártyámmal. A szociális kajajegyhivatalban, az ügyintézőnő, amikor elmondtam neki, hogy pilóta vagyok, a szeme sem rebbent meg de tudtam–tudtam, hogy nem hiszi el, hogy az vagyok.
– Hogyan élted túl? Miből volt pénzed élni?
– Hitelkártyákat használtam sokszor, hogy kifizessem az élelmiszereim árát, amikor nem kajajegyen voltam.
– Hú, tényleg?
– $10,000 hitelkártya tartozásom van, csak a létszükségleteimből. Semmi nagyképernyős tv, vagy stereo.
– Arra, használod, hogy élelmiszereket vegyél, az alapvető élethez.
– Igen.
– Van diákhitel tartozásod?
– Igen.
– Mennyi?
– 80,000 dollár. $100,000 vettem ki.
– Diákhitelt?
– És ha így haladok, mire kifizetem, jóval félmillió felett leszek, az extra költségek és a büntetések miatt. Ez egy olyan dolog, amin nem gondolkozok sokat mivel, mélységesen lehangoló. Pillanatok alatt elveszi a kedvem mindentől amikor a hivatásomra gondolok ugyanaz, mintha arra gondolnék, milyen keveset keresek és milyen sokkal tartozom.
– Másodállást is csinálnod kellett, hogy kijöjjél a pénzből?
– Kutyát sétáltatok, MonaVie Juice-t terjesztek. Sok pilótát ismerek, aki plazmadonor, egy kis többletpénzért.
– Vért adnak?
– Hát…valami olyasmi…
– Hogy többletpénzt szerezzenek, annak ellenére, hogy pilóták?
– Ja. Plazmát adnak. A vért visszakapják, de a plazmáért fizetek nekik.
– Oh, értem. A vért kipumpálják belőled, kiveszik a plazmát… Visszapumpálják a vért.

Hát, nem rossz üzlet.

– Az egyetlen ok amiért az emberek repülnek, az hogy élnek-halnak érte. És a vezetőség ezt kihasználja. A társaságok a járatok nagy részét ingázókkal oldják meg, hogy alapvetően szétzúzzák a szakszervezeteket. Nem tudsz versenyezni velük egyre lejjebb mennek az árak és a biztonságot le se bagózzák.

Hozzávetőlegesen 22:15-kor 2009 február 12-én, a kontinentális kapcsolójárat 3407 megkezdte leszállását a Buffalo-i reptér felé.

Figyelem, van földközeli forgalom, a rendőrség, vagy a sheriff. Ki kell derítenünk, ha bármi van a felszínen.

A gép 5 mérföldre volt, és hirtelen minden kapcsolat megszakadt.

Egy gép van a rendszereken és nem tudjuk elérni őket.

Senki sem élte túl a balesetet 50 ember vesztette el az életét. A média a pilótákra hegyezte ki az esetet. Marvin Renslow kapitány és Shaw elsőtiszt a karrierjükről beszélgetett.

A “karrier” csak szépítés a pilóták valójában arról beszéltek, milyen kevés pénzt kapnak, és mennyire túl vannak hajtva. A médiában nem merülhet fel olyan beszélgetés, ami azt taglalná miért olyan gazdasági rendszerünk van ahol egy pilóta kevesebbet keres, mint egy menedzser a Taco Bell-nél. (ugyancsak gyorsétterem hálózat) Shaw elsőtiszt $16,000 és $20,000 között keresett és egy ponton túl elkezdett másodállásban dolgozni.
A másodállásra pincérkedés volt. egy kávézóban.

– Hogy úszahtják meg ezt a társaságok?
– Szerintem ez a kapitalizmus lényege. Mindent meg tudsz vele úszni, például hasznot húzhatsz egy alkalmazott halálából.

lrma Johnson. Irma férje Dan, középvezető volt az Amegy Bank-nál Houston városban, Texas-ban. Dan nemrég hunyt el rákban, lrma-t és két fiukat hátrahagyva. De lrma nem tudta, az Amegy egy titkos életbiztosítást kötött Dan életére. A bank jótékonyan a kedvezményezőként szerepelt a szerződésben Dan halálának esetére. lrma véletlenül tájékoztatta az életbiztosító, hogy az Amegy Bank egy másfél milliós csekket kapott Dan halála után pár héttel.

– Sohasem említették. Ki akartam deríteni, miért biztosították.
– Nem tudtál róla?
– Nem.
– És kedvezményezőként nevezték meg magukat.
– Ja.
– Szóval a férjed halála $1.5 millióval gazdagabbá tette őket?
– Bizony. Tudom, hogy nincs rendjén, hogy hasznot húzzanak a férjem halálából. Amikor rájöttem mi történt, elhűltem.
– Fájdalmas. Sajnálom.
– Um… fáj tudni és válaszokat akartam.

lrma felvette a kapcsolatot Michael D. Myers-el, egy helyi ügyvéddel, aki már beleásta magát ezekbe a biztosítási ügyekbe, amiket a társaságok a munkavállalókra kötnek.

A normál életbiztosításnál, akit védesz, a szeretted, vagy a család kenyérkeresője, nem kívánod a halálát. Ezeknél a szerződési feltételeknél azonban a társaságok az alkalmazottak halálát kívánják ezek olvashatóak ki a feltételekből. Halva többet érsz nekik, mint élve. Az American Greetings (amerikai üdvözlőlapok), RR Donnelly & Sons (nyomdacég), és a Proctor & Gamble (széleskörű fogyasztói termékek gyártói) mind küzdenek a halálozási mutatókkal.

A fenti négy összetett program csak 50% halálozási mutatókat termel. Az ügyfelek valóban tisztában vannak a problémával. Itt az alkusz sopánkodik, reklamál, hogy nem elég dolgozó halt meg. Így a befektetés nem hozza az elvárt megtérülési mutatókat. Az alkusz (bróker) adatai szerint az NCC 78% halálozással halad. Szóval, 78%-a azon embereknek, akiknek meg kellene halnia, meghalt. A probléma, hogy 3 ember öngyilkos lett. Erre minden évben nem lehet alapozni.

– Nem értem, hogy lehet ebből bármi is törvényes.
– Mert, oka van annak, hogy törvény van rá, hogy ne köthessek tűzkárbiztosítást a házadra mivel akkor abba fektetnék be, hogy leégjen a házad.

Mivel Myers ügyvéd évek óta foglalkozik a témával, megkérdeztem, mely társaságok húznak hasznot ezen biztosításokból.

– Nem tudom, és te sem tudhatod meg, mivel nincsen olyan hely, ahol megtudhatnád, hogy a vállalatod vevő, ilyen típusú ügyletekben.
– Mi az, amit mégis tudunk?
– Amik véletlenül kiszívárogtak Bank of America, Citibank, Wal-Mart (az amerikai mamuttesco), Winn-Dixie (szupermarketlánc), Proctor & Gamble (lásd fennt), McDonnell Douglas (repülő és védelmi technika gyár), Hershey (csokigyár), Nestlé (élelmiszer), AT&T (telekommunikáció), Southwestern Bell (telefon), Ameritech (telekom AT&T atyja) American Express (bankszektor),
– Ezek blue chip vállalatok. (blue chip a legstabilabb, leglikvidebb részvényű vállalatok, stabil növekedéssel, nyereséggel)

Ja. Ezek nem berepülő (hamis) vállalatok, amik átverésben utaznak ha meghal egy alkalmazottunk, vastag csekk üti a markukat. Valószínűleg jó pár millió amerikai van, akik most is benne vannak ebben a rendszerben, vagy benne voltak. Egy rakás ehhez hasonló található a piacon.

Paul Smith. Hűséges alkalmazott volt.

A Wal-Mart-nál dolgoztam 18 éven át és 110%-ot adtam. Szerettem a céget. Kiderült, a Wal-Mart több, mint 350.000 életbiztosítást kötött a hétköznapi dolgozókra. (a fejesek kivételével majdnem mindenkire) Nem vezetők voltak. Olyan emberekre, mint a feleségem, aki 18 hónapig dolgozott tortadíszítőként. Ilyen embereken kötöttek életbiztosításokat.

Paul felesége LaDonna a Wal-Mart pékséget otthagyta, hogy főállású anya lehessen és együtt legyen otthon két gyermekével.

Nagyon erős asztmája volt. Egy este bekerült az intenzívre egy nővér jött ki, és azt kérdezte “Ön Mr. Smith?” Válaszoltam, “Igen.” erre azt mondta, “Nem hiszem, hogy túl fogja élni.”

LaDonna kómába esett, amiből már nem tért vissza.

Myers: Minél fiatalabb a célszemély, annál magasabb a tét mivel az ő elvárt élettartamuk magasabb A nők élettartama, magasabb a férfiakénál.. Szóval a legértékesebb holtest a társaság számára egy fiatal nő.

LaDonna halála a világ egyik leggazdagabb vállalatának 81.000$ haszont jelentett.

100.000 dollárnyi kezelési költséget írtak rám és 6000$-nyi temetési költséget a Wal-Mart egy fillérrel sem segített ki. Bíztam bennük. Ezer év alatt sem gondoltam volna, hogy valahol, egy eredménykimutatásban (vagy mérlegben) az áll: “Halott munkatárs, $81,000.” A Wal-Mart nem törődik veled. Ha valaki meghal, nem szabadna, hogy nyerjenek rajta.

– Myers: Minden csomag közös nevezője, hogyha meghal a dolgozó, a munkáltató évezi a biztosítás előnyeit. Sokszor így nevezik “halott paraszt biztosítás.”
– Halott paraszt? Miért használnak ilyen hátborzongató elnevezést?
– Valóban hátborzongató. Nem tudom, mit akarnak vele. A halott érthető. Az elhunyt dolgozó, aki meghalt. Paraszt, nem tudom, miért ezt a nevet választották. Talán a történelmi jelentősége miatt, vagy mivel ennyire tartják a viszonylagos értékét a dolgozóik életének.

A jelek szerint az Amegy Bank Dan-ra egy második, halott paraszt csomagot is kötött a teljes bevételüket ezzel együtt 5 millióra emelve.

– A kapitalizmus bűn?
– Dick Preston atya: Igen.
– A kapitalizmus bűn?
– Dick Preston atya: Igen. A kapitalizmus számomra és sokak számára jelen pillanatban gonoszság. Minden jónak az ellentéte. A közjó ellensége. Az együttérzés ellentéte. Minden nagy világvallással szemben áll. A kapitalizmus pontosan az, amiről, a szent könyvek azt írják, igazságtalan és valamilyen formában, egy nap Isten eljön és eltörli azt.

Dick Preston atyát hallották, a lelkész Flint-ből, aki összeadott bennünket a feleségemmel.

Preston: A kapitalizmus rossz, ezért el kell törölni.
Moore: Eltörölni?

Talán az egy kicsit több lenne, a kelleténél szóval elmentem a lelkészhez, hogy beszéljek vele a nővérem férjéhez, a sógoromhoz. Biztos voltam benne, hogy van kiegyensúlyozottabb elmélete is a kapitalizmusról.

– Erkölcstelen, trágár, és gyalázatos. Tudod…valóban szélsőségesen gonosz. Alapvetően gonosz.

Hú, a főnökük tudja, hogy így beszélnek? Úgy gondoltam a legjobb, ha elmegyek a püspökhöz érdeklődni.
Thomas Gumbleton püspök:

– A rendszer a jelek szerint nem minden ember javára törekszik. És ez az ami már a legalapvetőbb elveiben is Jézus szavaival áll szemben “Boldogok a szegények, jajj a gazdagoknak.” Ez egyenesen Szent Lukács evangéliumából való.

– Hogyan viseltük el ezt a rendszert eddig? Úgy értem… erről beszélnek…

– A rendszerben eleve benne van a propaganda. Megdöbbent a propaganda ereje, az erő amivel meggyőzi az embereket akiket maga a rendszer tesz áldozattá, hogy támogassák azt, és jónak lássák. Tudjuk az amerikai kapitalizmus morálisan igaz, mivel fő elemei– a magántulajdon, a haszonra törekvés és a versenyző piac– teljes és jó. Isten törvényeivel és a Bibliával összeegyeztethetőek.

Mióta az eszemet tudom, azt mondták nekem, hogy a verseny és a haszon jó dolgok. Isten törvényeivel összeegyeztethetőek, és a Bibliával. És ha a haszonnövelés azt jelenti, hogy bekasznizunk pár gyereket, vagy hasznot húzunk a dolgozónk halálából…. ( distorted ) Isten törvényeivel összeegyeztethetőek, és a Bibliával. Morálisan alátámasztható a tözsdéseknek biztosítani. Isten törvényeivel összeegyeztethetőek, és a Bibliával. Tartozás, kilakoltatás, kizsákmányolás. Isten törvényeivel összeegyeztethetőek, és a Bibliával. Valójában, kinek vallottunk hűséget? A haszonelvűségnek. Így minden jó amerikai úgy vélte, kapitalista gazdasági rendszerünk összeegyeztethető a Bibliával.

Amikor gyerek voltam, pap akartam lenni. Nem a díszes öltözetek miatt vagy a Colombus Lovagok kísérete miatt, vagy a klassz apácák miatt, akik mindig rendesek voltak velem. Olyan papok miatt, akik a selmai menetet végigjárták, (választójogi küzdelmek 1963-64) vagy megpróbálták megakadályozni a háborút, vagy a szegényeknek szentelték az életüket. Ők kitűnően példázták Jézus mondatait, az elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból az elsők:,
Hogy a gazdagoknak nagyon nehéz dolguk lesz bejutni a mennyekbe; Hogy úgy ítélnek majd meg minket, ahogy mi az utolsókat ítéltük magunk között; És Isten számára senki sem fontosabb a nélkülözőknél. Azóta úgy tűnik Jézust kisajátította egy rakás ember, aki úgy vélte Isten azért küldte el a Fiát hogy a földön alkosson mennyet és poklot a jómódúaknak. Valószínűleg kihagyhattam azt a részt a Bibliából, ahol Jézus egyszerre kapitalista lett.
Valahogy úgy gondolom, Jézus nem azért jött el a földre, hogy a New York-i értékpapír tőzsde csengőjét kongassa. És mégis, a kezdetektől fogva, a gazdagok maguknak akarták kisajátítani. Amikor a Wall Street-en járok mindig rácsodálkozom, hogy ez az amerikai kapitalizmus idegközpontja, és meglátom mit tett a kapitalizmus az amerikai dolgozó emberekért, számomra ez egy megszentelt hely. Had tegyem hozzá. Az Iraki háború és a terror elleni háború, teljes időtartama alatt, ha megnézed a világgazdaságot, és a világ értéktőzsdéit, és mindezen szörnyű területi mészárlások, rettegés és gyilkolások ellenére a jelek azt mutatják, sohasem ment jobban a dolog. A világgazdaság szárnyalt és a világ értéktőzsdéi is.
Ez vagy egy csoda vagy a győzelmeknek a következménye ahogy a világon terjedt a kapitalizmus, vagy mindkettő.

– Szerintük a Wall Street egy szent hely. Mit gondolsz, Jézus mit gondolna a kapitalizmusról?
– Szerintem egyszerűen megtagadná a benne való részvételt.

Jézus nem venne részt benne, de valószínűleg különleges helyet tartogat odafenn annak az embernek, aki kiszivárogtatta a Citibank egy tanulmányát, a világuralom megszerzéséről.

2005 és 2006-ban, a Citibank csoport három memorandumot készített legtehetősebb befektetőinek a dolgok állásáról. Arra a következtetésre jutottak, hogy az Egyesült Államok, már nem igazi demokrácia, hanem plutarchiává vált (Arisztotelész oligarchiájának a megfelelője, a kevesek öncélú uralma), egy társadalom, mely hatalom és cél tekintetében kizárólag a lakosság 1%-ért létezik, akiknek már több vagyonuk van, mint a lakosság 95%-nak együttvéve. A jegyzet büszkén hencegett még a szegények és gazdagok közötti rés szélesedéséről, és arról, hogy ők az új arisztokrácia képviselői és szaftosnak ígérkező uralmuk még alig vette kezdetét, az hosszú és haszonteljesnek mutatkozik majd. Csak egy probléma maradt. A Citigroup szerint, a legveszélyesebb közeljövőt érintő probléma, a társadalom követelése a vagyon kiegyensúlyozottabb felosztása érdekében. Más szóval, a parasztok fellázadhatnak. A Citigroup azon siránkozott, hogy a nem tehetősek, bár gazdasági erejük elenyésző, a gazdagokkal egy mérvű szavazati joggal bírnak. Egy ember, egy szavazat. És ez az, ami igazán megrémiszti őket– még mindig tudunk szavazni.
Valójában a szavazatok 99%-ával rendelkezünk nekik meg 1%-uk van. Szóval a 99% miért viseli ezt el? A Citigroup szerint, mivel a választok többsége azt hiszi egy nap, esélyt kapnak arra, hogy maguk is jómódúak legyenek, ha elég keményen próbálkoznak majd. A gazdagok pedig elégedettek voltak, hogy ennyien, betársultak az amerikai álomba, míg ők a tehetősek, mégcsak nem is gondoltak arra, hogy azt valaha is megosszák bárkivel.

Szerintem a kapitalizmus sokkal fontosabb, mint a demokrácia. Nem vagyok a demokráciának sem a túl nagy híve. Szerintem is a demokrácia az, amikor két farkas és egy bárány eldönti, hogy mi lesz vacsorára.

Itt van Stephen Moore– csak névrokon—rovatvezető és vezető szerkesztőségi tag a “The Wall Street Journal,”-nál (A Wall Street-i Hírmondó, a vállalati Amerika Bibliája.)

Figyelj, én amellett vagyok, hogy az emberek szavazhassanak de tudod, van sok ország, ahol van szavazati jog, mégis szegények. A demokrácia nem mindig vezet jó gazdasági, vagy éppen politikai rendszerhez. A kapitalizmusban, szabadon megtehetsz bármit, az lehetsz, amit akarsz. De ez nem jelenti, hogy sikeres is leszel. Ne felejts el, az Államok alkotmánya nem biztosítja a boldogságot.

Ah, az Alkotmány. Egész életemben azt hallgattam, hogy Amerika egy kapitalista állam. Elmentem és megnéztem az eredeti Alkotmányt, hogy az mit mond erről. Azt keresem, hogy hol írja le a gazdasági rendszerünket, hol mondja ki, hogy ez a kapitalizmus.
Sehol sem említették a szabad piacot és a szabad vállalkozást, vagy akár a kapitalizmust. Sőt, amit olvastam “Mi a nép,” valami olyasmit ír “egy teljesebb egységben,” (more perfect union, tökéletesebb szervezetben, a union szakszervezetet is jelent, gondolom ez fontos áthallás) és “a közjó előmozdítása érdekében.” Közjólét, (szak)szervezet, mi? Ez a másik izmushoz hasonlít. De nem, ez a demokrácia. És elgondolkoztam, “Milyen lenne, ha a munkahelyünk is demokratikus lenne?” Mindig nagy szakadék volt aközött, hogy hogyan működik az ország és hogyan a vállalatok.
Valóban. Egy furcsa kettősség van a demokrácia iránti hű elkötelezettségünk és aközött, hogy milyen szolgaian fogadjuk el a zsarnokoskodást minden nap, amikor munkába állunk.

Nem így a Wisconsin-i lsthmus Engineering-nél. Robotokat terveznek és gyártanak. Évi $15 milliót keresnek vele. Minden dolgozó egyben tulaj is. Nem egy lószar, tőzsdeopcióról van szó. Ők valódi tulajdonosok. Ez egy demokratikus szervezet, mindenkinek van beleszólása és egy szavazata. Kiveszi a pénzt a képletből. Azzal, hogy kivették a pénzt a képletből ők irányítanak, a végén még többet nyerve ez által. Jó, mi? És milyen hazafias, hogy kiterjesztették amerikai demokráciaszeretetüket a munkájukra is. Képzeld el, hogy a hely ahol dolgozol a te és a munkatársaid irányítása alatt áll. Valószínűleg nem rúgnád ki a társaidat, hogy növeld a részvényed értékét, ugye? Nem emelnéd meg a fizetésedet a társaid kárára, hogy ők fizetéscsökkentésre legyenek kényszerítve.

– Itt nem csinálunk ilyet.
– Ha akarnál, sem tudnál, mivel minden szem rád szegeződne és azt kérdezné, “Miért ilyen rohadt kapzsi ez a fickó?” Tudod, túl átlátszó lenne. A lényeg, hogy az emberek minden nap nekigyürkőznek a munkának. De ha valaki a lánc vége felé minden többletet eltesz, az nem tisztességes.

Hú, tisztesség a munkahelyen– micsoda egy újszerű ötlet.

Kaliforniában van egy kenyérgyár ahol a dolgozók több ezer véka kenyeret sütnek egy nap. Minél több órát dolgozol a közös erőfeszítésben annál nagyobb hányadot kapsz a haszonból. A munkások boldogok itt. Nincsen a nagy menő és a futottak még. Mindenki hasonlóan kap.

– Én, mint vezérigazgató, ugyanakkora osztalékot kapok, mint mindenki más. És a jelek szerint ez nagyon jövedelmező volt nekünk, munkásoknak.

A gyártosori dolgozok $65,000-et keresnek évente, csaknem a háromszorosát egy az American Eagle-nél munkakezdő pilóta keresetének.

– Csak remélni tudom, hogy az emberek felismerik az előnyeit, ennek a szervezeti munkának és felismerik, hogy ez is egy járható út. Miért akarsz meggazdagodni? Tényleg, hány kocsira van szüksége egy embernek?

Jól látható, hogy emberünk nem egy autógyűjtő, de ez jól is van így. A kenyérgyára és sok száz másik dolgozó által tulajdonolt vállalat az élő bizonyíték arra, hogy az embereket nem mindig a haszon hajtja.
( fanfárszó )

Történelmi győzelem egy félelmetes betegség felett. Ahelyett, hogy lángelméjét egy raklap pénz megszerzésére használta volna Dr. Jonas Salk egész idejét azzal töltötte, hogy majomveséket tanulmányozott, a paralízis gyógyírének megtalálásához. (gyermekbénulás, merevgörcs) És amikor megtalálta, úgy döntött, odaadja ingyen. Már többszörös milliomos lehetett volna ha az oltóanyagot egy gyógyszercégek adta volna el. De ő úgy döntött, hogy az igazi jót (a felsőbb jót) szolgálja. A tisztességes fizetés, amit orvosként kapott és kutató professzorként, elég volt neki a kényelmes élethez.

– Kinek a tulajdona ez a szabadalom?
– Hát, szerintem az embereké.
– Nem magánszabadalom.
– Te szabadalmaztatnád a Napot?

Igen, nagy utat tettünk meg Dr. Salk ideje óta. Mivel ma másra használjuk legjobb elméinket. Hová küldjük a vezető matematikusainkat és tudósainkat? A pénzügyi szektorba.
Nem az amerikai tudományt erősítik. A Wall Street a célállomásuk.

A mai tanulók Dr. Salk-tól eltérően, akkor tudják elvégezni az egyetemet, ha 100,000 dolláros adósságot szednek össze. Ezek a diákok a bankok csatlósai az elkövetkező 20 éven át. És a legjobb mondja a bankok kifizetésének, ha hozzájuk mész dolgozni a közjó helyett.

Fogtuk azokat az embereinket, akik rendkívül produktívak lehetnek– pont, amiből hiány van Amerikában– fogjuk őket és odatesszük, ahol nem, hogy nem lesznek gyümölcsözők, hanem egyenesen rombolni fognak; ahol a mindennapi munkájukkal, a világot rosszabbá teszik.

Szóval min dolgoznak ma a Harvard volt kiemelkedő diákjai? És a többi iskoláé?
Derivativák… Derivativák…
Derivativák… Derivativák…

Hitelkésedelmi csereügyletek. Egyszerűen nem értem. Fel is adhatnám az egészet.

Marcus Haupt egy lvy League-ben tanult mérnök (Ivy Legue, egy 8 intézményből álló felsőoktatási csoport) aki a Lehman Brothers alelnöke volt és 15 évig volt a Wall Street-en, és összetett pénzügyi eszközöket hozott létre.

– Mi a derivatíva?
– A derivatíva a mögöttes termék másodlagos ügylete. Szóval van egy részvényed és arra a részvényre van egy opciód. (elővételi jogod) És a részvényen levő elővételi jog hatalmat ad neked, lehetőséget, de nem kötelezettséget a vételre, vagy az eladásra. Hogy is fogalmazzam meg? Lehetőség van egy döntésre, hogy kihasználod-e az adott helyzetet. Másképp fogalmazva. A derivatíva értéke valami másnak az értékén alapul. Hasonló a másodfokú egyenlethez. Ha belegondolsz… hm, talán vissza kellene nyúlnom valamire. Hadd kezdjem el mégegyszer. Térjünk vissza…

Elvesztettem a fonalat. Talán a Harvard Egyetemen van valaki, aki el tudja magyarázni.

Igen, a– ő– a– a– a– a– a vevő– szóval a vevő kölcsönöz és a kölcsön veszít az értékéből. Eladják– valaki– valaki más– Sajnálom, had magyarázzam meg. Sajnálom. Ezek a fogalmak meglehetősen egyediek.

A derivatívák nem mások, mint bonyolult fogadási rendszerek.
Nem érted?
Nem baj.
Ez a cél.
Direkt készítették ilyen összetettnek, hogy akár a gyilkosság büntetését is megússzák. Mondjuk egy ügyvéd vagy és belenézel a rendszerbe, vagy a kormánytól vagy és azt akarod kideríteni, hogy ezek a dolgok sértik-e az adószabályokat. Ha rájöttél mit csinálnak, a Wall Street valószínűleg téged is beszervez majd. Elmehetek a Wall Street-re és megkérhetem őket, hogy bármire építsenek derivatívát? Persze. Hidd el nekem, minden, ami létezik, arra lehet derivatívát kötni.
Szóval, ezzé vált a Wall Street, egy őrült kaszinóvá. Megengedtük nekik, hogy bármire téteket tegyenek még a családi házunkra is…. A 20. század legjelentősebb központi bankára Greenspan, egy gazdasági példakép. Alan Greenspan szerint a gazdaság klassz. Greenspan megvadult. Olyan, mint a “Girls Gone Wild.” (megvadult csajok, amerikai amatőr pornóműsor) Alan Greenspan, akiről a maga idejében, azt tartották, hogy a világ valaha volt legokosabb embere, elkezdte hirdetni a szlogent, “használd ki a lakástőkédet,” , hogy az amerikaiak kihasználhatják, házuk szunnyadó tőkéjét, ami lényegében nem más, mint Alan Greenspan nyelven a “vegyél fel kölcsönt a házad terhére.” És ha nem tudod visszafizetni, elveszted. Azzal kezdte, hogy főleg idősebb amerikaiakat, akiknek már volt házuk, belelovalt (rábeszélt) a kölcsönfelvételre, hogy aztán eltávolítsa őket a saját házukból. Igen, idős embereket kipaterolt a házukból. A csalás rendszere, amivel az embereket kisemmizték, mesteri volt.
Így csinálták:
Bemesélték a háztulajdonosoknak, hogy valójában egy bankon ülnek. Ez a bank a házuk. Szóval, ha a házad $250,000-et ér, ez szinte egy “negyed-milliomossá” tesz. Egy aranybányán csücsülsz. Van saját bankod. A Te bankod. És a bankodat fel tudod használni arra, hogy még több pénzt keressél. Csak kölcsönt kell felvenned. Mindenki ezt teszi. Természetesen a szerződés lapjainak százai közt ott vannak az apróbetűk, trükkös kikötések, amik a bankodnak lehetővé teszik, hogy olyan összeggel emeljék a hitelkamatod mértékét, amiről fogalmad sem volt, akár olyan magasra, ami mellett már nem tudod visszafizetni a kölcsönödet. De sebaj. Ha nem tudsz fizetni, csak elvesszük a házadat. Természetesen mielőtt elcsalhatnák a házadat, meg kell változtatni a játékszabályokat.

Na milyen fényképet találtam? AZ FDlC egy éves jelentését. John Gilleran, A Gazdaságossági Felügyelet hivatalvezetője, ami elvileg a megtakarításokat és a hiteleket felügyeli, ő a láncfűrészes fickó a képen. És a többi négy vigyorgó kretén közül három vezető bankok érdekképviselője és a negyedik a Federal Deposit lnsurance Corporation igazgató helyettese. (FDIC=Szövetségi Betétbiztosító Társaság) Egy rakat szabályozást vágnak éppen szét. És ez fémjelezte akaratukat, a korlátok lerontására. És sikerült nekik.

Most már tudjuk, hogy mi történik, amikor eltörlöd a pénzügyi szabályozásokat. Gazdasági katasztrófa.

Egy növekvő család hitelek garmadával. Egy fiatal pár, akinek a foglalóra sem telik. Egy üzlettulaj, aki nehezen tudta vezetni bevételeit. Mindegyiküket elutasították, lakáshitel kérelmüknél, mindhárom különböző hitelezőtől elküldték őket.
Én a Countrywide-nál mindhármuknak összehoztam.

Randy Hacker: 1,700-at fizettem havonta és még elgurult a szekér. (ment a dolog) Aztán 2,000 lett, majd 2,300, végül 2,700. Ezt már nem bírtam.

Randy vasutas Donna egy öregek otthonában dolgozik. A farm, mely már négy évtizede a családban volt, a Citibank által lefoglalás alá került. Randy-t munka közben baleset érte és most rokkantságin volt.

Egyszerűen kibaszottul elloptak mindent, egy életnyi megtakarított pénzt, mindent, egy tollvonással, egy ügyvéddel és egy bíróval.

Hacker-ék megmutatták nekem a Citibank lefoglalási figyelmeztetését. Ami egyből szemet szúrt, a város ahonnan a jelzálog figyelmeztetés érkezett. A jelek szerint a nagy bankok, 60 millió jelzáloghiteli ügyeiket, az Államok összes lehetséges városa közül a legkiszolgáltatottabbakkal intéztetik. Ez a cég Flint lakóit használja arra, hogy közel 60%-át az összes figyelmeztetésnek az országban, kiküldesse. Mintha csak egy gonosz tréfa lenne, a szülővárosom ma arra szolgál, hogy egész Amerikát Flint-é varázsolják.

Átlagesetben a bank, amikor a Hackersék-hez hasonló családokat kirúgja a saját lakásukból, ehhez profikat bérel fel, hogy kitakarítsák mindazt ami hátramaradt. Ebben az esetben a bank úgy vélte, miért fizessünk hivatásosoknak, amikor itt van egy elkeseredett család, aki éhbérért is dolgozna? Végső megalázásul, Hackerék annak a banknak dolgozhattak, aki elvette otthonukat.

Donna: “A tulajdont makulátlanul tisztán kell átadni, minden szemét, törmelék és személyes tárgytól megtisztítva. A kulcsok átadásakor a PAS képviselője átad egy $1,000-os csekket.”
Randy: Tudod, 1,000 dollár azért, hogy eltűnjek. Köszönettel tartozom, tényleg nagyon kösz. A feleségem egy hétig pucolta a lakást, hogy az megtekinthető legyen. Örülök, hogy megadták. Hálás vagyok. Ez nagyon kedves volt tőlük. Ja, meg akarom köszönni. Amit önök látnak, az rablás. Kezdem megérteni, hogy egyes emberek, miért vesztik el az idegeiket és kezdenek el lövöldözni. Nem azt mondom, hogy ez a helyes út, de kezdem érteni, hogyan juthat el oda valaki, hogy bombával menjem be hozzájuk, vagy rájuk lőjön. Mindaz, ami velük történik, azt megérdemelték, ez minden.
Többet nem mondhatok.

Bob Feinberg. A Countrywide összes VIP hitelét ő intézte, az ország legnagyobb jelzáloghitel cégénél. Bár a Countrywide főképp, kis bevételű emberek, hihetetlen kamatértékű hiteleivel foglalkozik, Bob feladata az volt, hogy az ország felső vezetői egy részének hiteleket nyújtson.

Bob: Egy nap a nagy fejesek egyike behívott az irodába. Azt mondta, “Hívd fel ezt az arcot.” Azt mondtam, rendben. Így folytatta, “Angelo egy barátja.” Angelo Mozilo a Countrywide vezérigazgatója. “Ezzel a díjszabással. Ezeket a díjakat határozd meg. Vésd az eszedbe. Ne bazd el.” Azt mondtam, “Oh, rendben.” Egy speciális részleg volt, ami Angelo barátaival foglalkozott. Árengedményeket adtak. A díjak fixálva voltak. Néha a papírok is meg voltak kenve. Az aktákra ráírhattuk volna “A legfontosabbak.” Nagyon fontos emberek voltak.
Richard Holbrooke– Holbrooke nagykövet, Donna Shalala, a Capitolium dombról emberek, a jelzálog piacszabályozói, a Wall Street szabályozói, és Jim Johnson, a Fannie Mae feje, Alphonso Jackson a HUD titkára… Conrad szenátor a pénzügyi bizottságtól. Ment a tv a lakásomban. Épp a konyhában voltam, és halottam, ahogy valaki nagyképűen a kizsákmányoló hitelekről beszél és arról, hogy kell azokat megállítani. Elvileg nemzetünk pénzügyi szabályzói, az őrei a rendszernek mely a dolgozó amerikaiakat, a tisztességtelen pénzügyi ügyletektől megvédi. Dodd szenátor– Christopher Dodd– beszélt. Csak néztem a tévét és elkapott az ideg. Ezeket a hiteleket, törvényesen is fel lehetett volna használni, ha azokat a megfelelő alkalmas felhasználók kapták volna, akiknek magasabb a bevételük és adójuk. Jó pár hitelt csináltam meg neki, erős engedményeket kapott, mivel Angelo barátja volt, mindent megkapott.

A Szenátus Bank és Építésügyi Bizottsága elvileg a jelzálogüzlet őre. Senator Dodd ennek a bizottságnak az elnöke 28 évig csinálta. Angelo jóbarátjaként $1 millió értékű
engedményes hitelt kapott a Countrywide-tól.

Valaki itt a szomszédban egy mérget árul, egy mérgező rakás szart, hitelt ad el valakinek. Elvárták, hogy a legjobb hitelt adjam a “nagyon fontos személynek.

–  Gondoltál arra valaha is, hogy amit csinálsz az megvesztegetés?
– Úgy érzem én senkit sem vesztegettem meg, nem. A munkámat végeztem. Én voltam a VIP-s fickó. A cégnél mindenki tudta, hogy én vagyok az. Tudod, mindenki. Bizonyos értelemben hízelgő helyzet volt. De úgy érzem én nem követtem el semmi rosszat. Ha én nem teszem meg, megteszi valaki más.

Ezért kellenek az olyan emberek, mint Bill Black, egy bankfelügyelő, aki felfedte a Savings & Loan botrányt az 1980-as években. Valami váratlan történt és lefogadom, hogy a szabályozók tudtak róla. Hol volt az FBI ekkor? Az FBl megkezdte a köztájékoztatást 2004 szeptemberében, hogy eluralkodott egy jelzálogcsalási járványhullám a bankoktól eredve.
A járvány szót használták.
De 9/11 után, a bush adminisztráció legalább 500 fehérgalléros szakértő specialistát kivont a vizsgálatokból, annak ellenére, hogy a teljes Bush berendezkedés alatt éltük a legnagyobb hullámát a nemzet történetében a fehérgalléros bűnözésnek. Az FBI szerint a bűncselekmények 80%-a a jelzálogcsalásoknál, a hitelezőktől ered. Ez mit jelent? Hogy nem a hitelfelvevő akarta az utcáról jövet becsapni a befektetőket és a hitelezőket.
A csalásokat az vezeti, aki a vállalatot. Igen. A vezérigazgató. A vezérigazgató azt gondolta megúszhatja? Tényleg megúszta. Igen, a jelek szerint valóban. És az elnökválasztás, mely már a sarkon volt… …az elit attól félt, hogy kis bűnsorozatuknak vége szakad.
Miután az amerikai emberektől dollár milliárdokat elcsaltak lakásuk újra vételével, csődbe víve őket, ha megbetegedtek és arra ítélve őket, hogy bevételeiket és nyugdíjukat a tőzsde nevű kaszinóban tegyük fel szerencsejátékra, a gazdagok még egy nagy bulit próbáltak meg és ahogy a 30 évig tartó bulijuk véget ért, megpróbálták még magukkal vinni, az ezüst étkészletet. De először figyelemelterelésre volt szükségük.

9/11 után rájöttek, semmi sem működik jobban a bátrak hazájában, mint egy kis régi vágású félelemkeltés. És ki lenne jobb a félelemmester szerepében mint maga a “kis tyúk” maga? (híres amerikai mese, hasonló a farkast kiáltó juhászhoz)

Bush
Jó estét kívánok. Ez egy különleges időszak az amerikai gazdaság számára. A kormány vezető gazdasági szakértői figyelmeztetnek bennünket, hogy a kongresszus, gyors beavatkozása nélkül, Amerika pénzügyi válságba tart és egy hátborzongató forgatókönyv áll fenn. Még több bank dőlhet be, akár az ön közelében is.
– ( villámlás )
A tőzsde még tovább zuhanhat, mely csökkentené az ön nyugdíjának értékét. a háztartásának a vásárlóerejét. A kilakoltatások megsokszorozódnak. Ha üzlete, vagy farmja van, nehezebbé és szűkösebbé válna a hitellehetőségek száma. Még több üzlet zárna be amerikaiak milliói veszítenék el állásaikat.
– ( sikolyok )
Akkor is, ha jó számlatörténete van, még nehezebbé válna a szükséges hitelek megszerzése az autóvásárláshoz, vagy gyermekeinek taníttatásához. Végül országunk, hosszú és fájdalmas visszaesésbe merülne.
– ( sikolyok )
Emberek, ezt nem engedhetjük.

Valójában nem volt szükség a szónoklatra, mivel a mainstream média (központi befolyással bíró, legnézettebb) már megírta a Kool-Aid, (a frissítő, híres amerikai üdítőpor, lásd Bolero felhasználták egy szektás öngyilkosság során, így ma szállóige a gondolkodás nélküli követésére egy elvnek.) az összeomlásról.
Az amerikai pénzügyi rendszer alapjaiban rendül meg A nagy bank omladozik, a tőzsde mélyrepülésbe kezd. A pénzügyi papjaink nagy tesztje.

– Mi a szar történt?
– Láttál már gátat, amikor áttör a víz? Egy kis repedéssel kezdődik, egy kis átszivárgással.

Riporter: Hatalmas támogatással, a Kongresszus ledöntötte a szabályozásokat. A nagy bankok újra csőre tölthetnek.

– Elgyengíti és megtöri a gát tartását. A házakkal kapcsolatos méreg egyre mélyebben ette be magát a bankrendszerbe. Idővel a gát maga ellen dolgozott. Saját súlya és a víz súlya együttesen pusztítják. A befektetők hatalmas részesedéseket idegenítenek el ami hihetetlen eladásokhoz vezet… Aztán egy jelentős átfolyás jön. Aztán 60-70 darabra szakad, és a gát felrobban.

A Lehman Brothers csődbe ment.
A Merrill Lynch, kapkodva kerül eladásra.
Most az AlG.

– Csak esik szét és szét.

A piaci év földcsuszamlása, a legnagyobb blue chips-ek közül is sok áldozatot szedett.

– A víz áthalad.

Ma reggel a Washington Mutual átélte, (Washington kölcsönös biztosító) az USA történetének legnagyobb bankfiaskóját. A részvények zuhannak. A legnagyobb esés az ismert történelemben.

– Széttépi a gát maradékát. És a teljes folyamat két percbe telik. Természetesen, az a kis lyuk rombolja le, ami évek óta ott volt. ez volt az igazi oka. Ez az alapvetően tarthatatlan rendszer homokra van építve kőszikla helyett. És belülről kifelé rohadt el. A kapitalizmus a jelek szerint, magába dől.

– Ki lett ebből gazdag?

– Sokan, a hivatalnokok és igazgatók a nagy bankoknál, a hitelezők és befektetők és a speciális másodlagos hitelezők. Ők elképzelhetetlenül meggazdagodtak ezen. A Kongresszus tagjai is jól kerestek, főképp, miután elhagyták a Kongresszust. Jó páran pénzügyi intézetekben nyugdíjazták magukat. Pont úgy, mint Rubin és Summers.

Robert Rubin, aki nagy fejes volt mind a Citigroup-nál, mind a Goldman Sachs-nál annak a törvényjavaslatnak a szószólója, ami lehetővé tette a kereskedelmi bankoknak, hogy beférkőzzenek a befektetési bankok és az összetett biztosítási ügyletek piacára. Ez lehetővé tette a Citicorp Travelers Group-al való egyesülését, egy $70 milliárdos üzletet, mely létrehozta a világ leghatalmasabb bankját. Miután elhagyta a Clinton adminisztrációt Rubin a Citigroup-nak dolgozott, több mint $115 milliót keresve.

– Summers hogy kereste a pénzét?

– Summers tanácsadóként dolgozott és beszédeket mondott egyes estekben, alkalmanként $100,000-ért. Summers $5.2 milliót keresett a másodállásában is, egy hedge fund-nak adott tanácsaiért. (abszolút hozamra törekvő magán befektetési alapok speciális befektetőknek)

– Hol dolgozott Geithner?

– Geithner egy rakás szerencsétlenség volt mindenben, amihez csak ért. A legtöbb intézkedés, ami kivégezte a gazdaságot az ő közvetlen hatáskörébe tartozott.

– Mégis, hogy szerezte meg a pénzügyminiszteri állást? Azzal, hogy teljesen elbaltázta a munkáját amikor a New York-i Szövetségi Takarékbank elnöke volt. Ez érthetetlen.

– De még mennyire, hogy érthető. Ez nem új Washington-ban. Azok az emberek, akik a rossz választ adják, de azt, amit szeretnél elérni, felbecsülhetetlenek. És gyakran léptetik elő őket, pontosan azért, mert készek abszurd és értelmetlen dolgokra bármi áron. Ezek azok az emberek, akik azt magyarázták, hogy a pénzügyi szabályeltörlések meggazdagítanak majd bennünket. És ezek azok az emberek, akiket névre szólóan tömtek ki pénzzel.

Nem meglepő, hogy a gazdagok még gazdagabbak akartak lenni. De most egy új és merész módszert dolgoztak ki rá. Vigyél egy nagy teherszállítót a kincstár elé és vegyél ki 700 milliót az adófizetők pénzéből, megkérdőjelezetlenül.

Baron Hill lndiana-ból.
– Hogyan történt az összeomlás?
– Pénteken mentem haza, a gazdasággal még minden rendben volt. amikor lndiana-ba értem, akkor telefonáltam vissza hogy egyeztessek a hivatalommal, és egyszer csak ránk szakadt ez a vészhelyzet és kiderült, hogy hétfőn szavaznunk kell egy sokszázmilliárdos mentőcsomagról a pénzügyi szektor számára. Azt mondták, ha nem lépünk azonnal, a gazdaság bizonyára összeomlik. Úgy éreztem ez a bejelentés a krízisről szeptemberben, csak pár héttel a választás előtt nagyon gyanús. A Kongresszus pont ekkor a legizgatottabb. Arra gondoltam, “Várjunk csak. Mi folyik itt? Ez nincs rendjén.”

A Kongresszus vezetősége és a Bush adminisztráció gyorsan egy sor magántárgyalást tartott a Wall Street titánjaival, hogy rájöjjön, pontosan mennyi pénz is kell arra, hogy tisztába tegyék mindazokat a rossz döntéseket, amit a tőkebefektetők hoztak. Megegyeztek Henry Paulson pénzügyminiszterrel, a Goldman Sachs volt vezérigazgatójával, a csomag értéke kb.
700 millió volt amikor Goldman-ra bízta a pénzügyet (a pénzügyminisztériumot).

A Pénzügyminisztérium, lényegében a Wall Street meghosszabbítása. Minden vezető a Goldman Sachs volt emberei közül került ki. A Goldman stábnak hívjuk ma már ezt az időszakot. Mivel akkor már jócskán voltak korábbi Goldman vezetők a Bush kormány pénzügyminisztériumában, ugyanúgy, mint Clinton idejében. Belülről működtek érdekképviselőként, hogy eltöröljék a pénzügyi szabályozásokat, míg mi fizettük őket.

Black: Paulson miniszter nem véletlenül volt a Goldman-nál. Ő volt a nagymenő, aki beindította a különleges házalapú derivatívákat. Szóval sok problémát megoldott a Goldman cégnek.

Az őrületes derivatívák a Goldman versenytársainak nagy részét lenullázta. És azzal, hogy a Goldman fiúk fütyültek a kormányban, biztosították, hogy a nap végén amikor majd elül a por és csatazaj a Wall Street királyai ők legyenek majd.

Black: Az utolsó ember, aki jobb, ha nem ad tanácsokat, az pont a Goldman csapat. Természetesen Paulson, a Goldman volt vezérigazgatója, velük tölti fel a minisztériumot. És mit tanácsolnak a buli végén? Hogy az adófizetők pénzéből, húzzák ki a Goldman-t és más közeli pénzügyi intézményeiket a csávából. Paulson miniszter egy egyszerű javaslatot terjesztett be a Kongresszusnak.
Ennyi– három oldal összesen.
Egy szó, mint száz. És meglehetősen egyszerű. Paulson megkapja az államkincstár kulcsát. 700 milliárd kölcsönnel kezdenek, az amerikai nép nevében, később majd több is lesz. És felülírnak, kikerülnek minden törvényt. Mindegyiket! Még a hivatalos közlönyt is megspórolják. Elég egyszerű a mondanivaló. Nagy bajban vagyunk, ami kibontakozhat, egy sokkal rosszabb végjátékba, mint a (1929-32) gazdasági világválság.

Egyesek azt hallották, ha leszavazzák a javaslatot, Amerikában statárium lesz. (szükségállapot, rögtönítélés, kijárási tilalom) Megpróbálták leerőszakolni a torkunkon. Azonnal meg akarták szavaztatni minden előzetes mérlegelés nélkül.

– Meghallgatások nélkül?
– Élő meghallgatások nélkül.

A félelem fegyverével minden elérhető. És ebben az időablakban– (adott idő által biztosított lehetőségben) két hónappal a választások előtt– létrehozták ezt a mesterséges feszültséget.

Az embereknek meg kell érteniük, hogy a képviselőháznak el kell fogadnia a javaslatot.

Házelnök úr, azt üzenem az amerikai népnek… ne engedjék a Kongresszust, hogy összefonódjon a Wall Street-el. Ezeknek a bűnözőknek akkora politikai hatalmuk van, hogy meg tudják akasztani a rendes törvényhozási eljárását országunk legmagasabb törvényhozási testületének.

Az összes bizottság, amiknek az a feladata, hogy minden szavát ellenőrizzék, az itt elhangzottaknak, a kispadra lettek ültetve. Eközben az amerikai embereket pedig kiállították.

Az alkotmányra felesküdtünk, hogy óvjuk és megvédelmezzük a köztársaságot, minden ellenség ellen, legyen az külső, vagy belső.

Azt állítják a Y2K tényleg eljön ezáltal. (a millenium kacsa, a számítógépek egyes programjainak aritmetikai korlátaiból következően, az egész csak kacsa volt, a valós veszély elenyésző volt) Valójában amit most tesznek, ugyanaz a mesterkélt pánikkeltés, a Wall Street nagymenő pénzügyi keményfiúitól. Miért nem takarítja el Wall Street a saját szennyesét? Miért nem a csődbejutott amerikai családokat segítjük? Miért a Wall Street adósságait törlesztjük a lakossági tartozások helyett?
Ez az Államok Kongresszusa, vagy a Goldman Sachs igazgatósága?

A választások előtti estén hihetetlen tömegű ember lepte el a Kapitólium dombját és üzenetek millióival követelte a Kongresszustól, hogy nemmel voksoljon.

A kisegítő csomagot ma leszavazták, a képviselőházban. A tőzsde alámerült a valaha volt legalacsonyabb Dow értékre. A nagy kérdés: a csomag leszavazása meglapozza-e öt hét múlva az összes hivatali vezető leszavazását?

12 szavazaton múlt.

Szóval egy rakás amerikai ember szava, aki felhívta a képviselőjét, hogy szavazza le. Végül a Kongresszusban is eredményre vezetett.

Ez egy olyan vita volt, mely ritkán feszül a Wall Street és a Kongresszus között. Szinte soha meg sem esik.
A Citibank jelentés megírta: Ha a parasztok, (gyalogok, hétköznapi emberek) valaha is élnek szavazati jogukkal, a gazdagok rabló hadjárata végetérhet.
Paulson és csapata, visszatért a Capitol Hil-rel. (a kapitólium dombjára) És gyorsabban, mint hogy ki tudnád mondani “Számlát, legyen szíves” a demokraták segítségével egy magánalkut kötöttek.

Kaptur: A demokraták lettek a republikánus elnök kifutófiúi. Az elnökök és az eljövendő elnökök telefonáltak és a képviselők, közülük legalább kettő, aki érdekelt az USA Szenátusában, ígéreteket tett. Napokon belül a Kongresszus érdekes 180 fokos fordulatot vett és megadta a bankoknak a 700 milliárdnyi követelésüket, semmibe véve a szavazók akaratát. 263 igen szavazattal, 171 nemmel.

– A javaslatot elfogadtuk. Jól meg volt tervezve előre, mikor történjen, kiket vonjon be. Az üzenet hosszasan meg volt tervezve. A Kongresszus pont abba a csapdába került, amit megterveztek.
– Ugye nem gondolod, hogy véletlen volt?
– Nem.
– Olyan volt, mint egy titkosszolgálati művelet, amit a legfelsőbb szinteken raktak össze. Ez az egész balhé jól mutatja, hogy vannak jelentős erők, melyek antidemokratikusak.
– Igen.
– És ők vannak nyeregben.
– Nagyon is. Mesteri munkát végeztek. Halálosan pontosat.
– Szerinted nagyon elrugaszkodott lenne, mindezt államcsínynek nevezni? Egy pénzügyi puccsnak?
– Nem, mivel szerintem is ez történt.
– Egy pénzügyi államcsíny?
– Igen. Szerintem is. El tudom képzelni, mivel itt nem az emberek uralkodnak. A Wall Street uralkodik.

– Hová tűnt a pénzünk?
– Nem tudom.
– Talán luxsujet lett belőle. Nem tudod?
– Pedig te vagy a felelős te vagy a vezetője a vizsgálóbizottságnak, ami ennek a kiderítésére szolgál.
– A Goldman Sachs prémiumokra 6,8 milliárdot tett félre. Az államkincstár felvette a ne szólj szám, nem fáj fejem munkamódszert. Meg sem kérdezték a bankoktól, hogy mit kezdenek majd a pénzzel. Mivel őket nem kérdezték, a bankok csendben maradhatnak.
A hírek szerint legalább 73 ember 1 milliót kapott fejenként.
– A kincstár miért nem követelte a bankoktól a pénzfelhasználásról való bejelentést?
– Ez a kérdést Paulson pénzügyminiszternek kell feltenned. Mivel én már feltettem ezt a kérdést a Kongresszus Felügyelőbizottsági tagjaként, és még nem kaptam választ rá. Talán neked több szerencséd lesz.

Shawn: Azok az emberek, akik meggazdagodtak ebben az országban, az utóbbi években már nem is csinálták azokat a dolgokat, amiket mindenki kedvelt. Olyan játékokat űztek, amik kárt okoztak mindenkinek.

Az amerikaiaknak nehéz volt a gazdagok ellen fordulni mivel, mindig előttünk lógott a mézesmadzag, hogy egy nap mi is köztük leszünk majd. Az emberek kezdték elveszteni az ebbe vetett hitüket. Ez félelemmel töltötte el a hatalmasokat. Mivel hallották, ahogy a távolból érkezik valami. ami nem egy száraz martini. A cseszegetett emberek voltak azok.

Obama:
Készek vagyunk ezt az országot, egy teljesen új irányba vezetni. Amerikában változás történik.

Azt a leborult. A Wall Street ezt nem szeretné. Mi van, ha tényleg nyerne? Mi történne az életszínvonalukkal? Szóval azt tették, amit mindig tesznek. Annyi pénzt vágtak hozzá, amennyit csak bírtak. A Goldman Sachs lett az elsőszámú magán támogatója, közel $1 milliós kampánytámogatásokkal. De még mindig nem voltak biztosak abban, hogy mire készül. Mit gondol róluk és életmódjukról?

Véleményem szerint, ha a gazdaság jó a társadalom alsó szintjeitől kezdve az embereknek, akkor jó mindenkinek.

Obama szenátor a javak elosztására törekszik.
Azt mondta Joe az asztalos, ez nem más, mint a szocializmus.

Joe: Szeretem Amerikát. Azt szeretném, ha demokratikus társadalom maradna és nem szocialista. Szerintem szocializmust fog létrehozni, ha esélyt kap rá. Nem bízom Obamában.

A félelem kampány nem működött. Obama-t minél jobban leszocialistázták, annál erőteljesebb előnyre tett szert. És mivel annyit használták a szót, egy új generációt tettek kíváncsivá jelentéséről. Például, kevesen tudták, hogy van egy szocialista az USA szenátusában. természetesen a langyi Vermont államból.

– Azt mondod szocialista vagy. Magyarázd el kérlek, mit jelent ez.
– Demokratikus szocialista vagyok, aki azt vallja, hogy a kormányzat szerveinek a középosztályt és a dolgozó embereket kell képviselnie, a hatalmasok és a gazdagok kizárólagos szerepe helyett. Az egyik dolog amit elértünk, hogy már-már vallásos áhítattal fordulunk a kapzsiság felé. Olyan fickókat teszünk a magazinok címlapjára, akik dollár milliárdokat csinálnak. Nem foglalkozunk a rendőrökkel, a tanárokkal, a tűzoltókkal és a nővérekkel, és azokkal, akik mindennap annyit tesznek az életünk érdekében. Meg kell változtatni az értékrendünket.

Hmm, nem hangzik rosszul. Ez olyasvalami, amit megpróbálhatnánk.

Pár hónapon belül, a Rasmussen felmérése szerint a fiatal felnőttek 37% -a helyezi a kapitalizmust a szocializmus fölé.

11-kor bemutatjuk Barack Obama-t az USA miniszterelnök jelöltjét.
( éljenzés )

Két évvel ezelőtt, ha bárki is megemlítette volna ezt a végkifejletet, örültnek tartották volna. De a dolgok ilyen gyorsan változnak. Egy pillanat alatt véget ért a régi Amerika. Az országot felvillanyozta a győzelme. És hirtelen az emberek olyasmire készültek, amit más esetben nem mertek volna megtenni. Mint a detroit-i sheriff aki úgy döntött, ideje megszegni a törvényt, hogy érvényt szerezzünk neki.

Warren Evans: Nem furcsa, hogy a kormánytól vártak támogatást? Azt hittem ez nem így megy. Azt hittem a szabad piac arról szól fennmaradsz, vagy elmerülsz. Láttam őket elmerülni és úgy sírtak, mint a csecsemők, hogy mindenki más segítsen rajtuk. Ma leállítok minden jelzálogalapú ingatlanárverést Wayne megyében. Nem engedi a lelkiismeretem, hogy még több család veszítse el az otthonát ingatlanárveréseken.

– Mi járhatott a bankok fejében, amikor látták, hogy a törvény mely arra szolgált, hogy gazdagságukat megóvja, ellenük fordul? Mit gondolsz a szabad piac becsapta Detroit-ot?

– Hát, szerintem a szabad piac az egész országot cserbenhagyta. Tudod, ez már őrületes. Egész szomszédságok (területek, városrészek) mennek tönkre, mivel túl sok otthont árvereznek el. Ilyenkor elcsodálkozol, ez most Amerika, vagy egy harmadik világbeli ország? Mit csinálunk mi itt?

Chicago-ban, a Republic ajtó és ablakgyár dolgozóinak remek ötlete támadt. Arra jutottak, hogy ha jobban belegondolnak, nincsen rendben az, hogy figyelmeztetés nélkül kirúgják őket, megtagadják tőlük a szabadnapjaikért járó összeget és a végkielégítést, és hogy elveszik az egészségügyi jogosultságaikat. Így hát valami újat gondoltak. A Bank of America-nak és a társaság tulajdonosainak elmagyarázzák, hogy egy új nap virradt Amerikában. Nem hagyják el az épületet, amíg meg nem fizetik nekik, ami jár. Igen, egy jó öreg régimódi ülősztrájk volt.

Megértem, hogy történt pár rossz üzleti megállapodás. De tudod mit? Nem mi csináljuk a megállapodásokat. Mi ajtókat és ablakokat csinálunk. Miért mi vigyük el a balhét?

A szakszervezeti vezetők és a munkások felkészültek a rendőrség rohamára, ami valószínűleg nem sokat váratott magára. Megkockáztatom…

– Felkészültél arra, hogy letartóztassanak?
– Igen, ha szükséges erre is. Tegnap óta itt vagyunk és nem megyünk sehová. Elszántak vagyunk.

Nem sokára megérkezett a média. És figyelembe véve a hangulatot az országban, hála a banksegély csomagnak, még a keményvonalas TV guruk is kifogytak a bankok iránti rokonszenvből. Chicago-ban, egy csoport gyári munkás velünk együtt átélte, ahogy az adófizetők kisegítették a bajból a bankokat. Most az elbocsátott dolgozók követelik a Bank of America-tól, hogy egy keveset rájuk is szánjon ebből az összegből.

A táblán olvasható “Bank Rablók America.” (egy poén a Bank America nevét kifigurázva)
Nézetünk szerint, ha az adófizetők egy segélycsomagot nyújtanak az olyan társaságoknak, mint a Bank of America, akkor a legkevesebb, amit ezek a társaságok tehetnek, hogy ezeket az összegeket, amerikai vállalatoknak és dolgozóknak is elérhetővé teszik. A Bank of America $25 milliárdot kapott. Ha így bánnak az emberekkel, hogy tudnak éjjel nyugodtan aludni? Nem értem. Mi az értelme megmenteni őket, ha nincs munka?

A sztrájk ment tovább. De a rendőrség nem jött. Egy chicago-i acélmunkás fia viszont igen. Véletlenül ő volt Chicago püspöke is.

Hölgyeim és Uraim, James Wilkowski püspök vagyok. Tudom, hogy mindannyian egy nagy próbán mentek keresztül. Épp most tanítjátok meg a fiataljainknak, hogy igazságos, megkérdőjelezni azt, ami tisztességtelen. Chicago délkeleti szélén nevelkedtem és láttam mi történt, amikor eltűntek az acélgyárak. Láttam, mit tett ez a családokkal. De most veletek vagyunk. És nem hagyunk el titeket.
Az Atya, a Fiú és a…

Obama elnök: Amikor a Chicagói dolgozók helyzetéről kell beszélnem, akik jogaikat és bérüket kívánják érvényesíteni, amit megérdemeltek, azt kell mondanom, teljesen igazuk van. Ami velük történik az egy tükre annak, ami a gazdaságban játszódik le.

Azt állította, “Ami velük történik az tükrözi…” az, ami a gazdaságban játszódik le.

Tulajdonképpen, sok chicagói jött el, hogy támogassa a tüntetőket. A munkások egy nemzeti szimbólummá váltak mindazon munkásokévá, akiket országszerte elbocsátottak. Az ülősztrájk felkeltette egyes politikusok érdeklődését is, akik szerint, ez a Wall Street felé való kettőséget példázza, aki kormányzati segítséget kap, míg az átlagembereknek csak a gödör jut.
Felmerült a kérdés: Ez egy lázadás kezdete a Wall Street ellen?

Teherautóval hozták az ellátmányt a támogatok, pénzügyi támogatások százai merültek fel. Tényleg túltett mindenen, amit valaha is várhattunk volna. Szóval azon álmodoztunk– Még beszélgettünk is róla– hogy, mi lenne, ha a gyárat közösségben vezetnénk? Nincs tőkénk. Nem vagyunk kapitalisták. Ilyesmiről beszélgetünk és a munkások elméláznak ezen, de ez nagyon nehéz dolog, mivel, ha egész életedben azt tanultad, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy azt más emberek mondják, elég nehéz váltani és másképp gondolkodni, ez nagyon nagy dolog. Benne vagyunk az országos hírekben. Mindenki bennünket néz, mivel reményt adunk nekik.

6 nap ülősztrájk után a Bank of America úgy döntött, ami sok az sok. Jobb, ha most kifizetik a munkásokat, és remélhetőleg a kis lázadásocskájuk hamar elillan. Így a bank és a társaság feltétel nélkül teljesítette követeléseiket.

Megcsináltuk! Sikerült! Az átlagos csomag fejenként megközelíti a $6,000-et. De ez többről szól, mint csak a pénz. Arról szól, hogy mi mindent el lehet érni, ha a munkások szervezkednek és kiállnak az igazságért. Hogy harcoljunk—harcoljunk, küzdjünk és küzdjünk. A legszomorúbb, hogy ezt kellett tennünk a legalapvetőbb jogainkért, amit az emberek természetesnek vesznek, és ami mindenkit jogosan megillet. Ilyen keményen meg kellett küzdenünk az alapvető létszükségleteinkért.

Ezt a küzdelmet, mi is túl jól ismerjük Flint, Michigan-ben. Mert itt esett meg először, hogy a nagybátyám és társai először rontották le a hatalmas társaságok érdekeit ami uralta életüket. A szilveszter előtti napon 1936-ban. Férfiak és nők százai elfoglalták a flinti GM gyárakat. és 44 napig megtartották őket. Ők voltak az első szakszervezet, ami legyőzött egy ipari társaságot. És cselekedeteik következménye a középosztály megszületése lett. De a flinti ülősztrájk idején, a rendőrség és a társaságok csatlósai, szintén nem ölbe tett kézzel várakoztak. Egy esti véres összecsapás után Michigan kormányzója, az Egyesült Államok elnökének Franklin Roosevelt-nek a támogatásával, bevetette a Nemzeti Gárdát. De a katonák fegyverei nem a munkásokat célozták, hanem a rendőrséget és a fizetett biztonságiakat, figyelmeztetve őket, hogy jobb, ha békén hagyják a munkásokat. Mivel Mr. Roosevelt hitt abban, hogy annak, aki ott állt, joga volt a panaszra és a meghallgatásra. Hét évvel később, Roosevelt elnök túl beteg volt, ahhoz, hogy felmenjen a Kapitólium dombjára, és megtegye a szakszervezetről szóló évértékelő beszédét.

Hölgyeim és Uraim, az Egyesült Államok elnöke:
Szokásom szerint, ezeket a beszédeket évente személyesen tettem meg.

Szóval a Fehér Ház-ból tette meg végül ezt a rádión keresztül. Amikor végzett, behívatta a mozihíradó-s kamerákat, a szobába, mivel a mondandójának egy részét szerette volna, ha látják az amerikaiak. Az Államok elnöke ekkor, egy radikális lépésre szánta el magát, egy második Bill of Rights-t javasolt (jogjegyzéket) a Constitution-hoz. (az Alkotmányhoz)

Napjainkban egyes gazdasági tényszerűségek, egyértelművé váltak. Egy második Bill of Rights-ra van szükség, ami alapján egy újfajta biztonság és jólét hozható létre mindannyiunk számára vallásra és fajra való tekintet nélkül. Többek között: a hasznos és kifizetődő munka joga; a megfelelő élelem megszerzéséhez elegendő munka biztosításának joga és ruházkodás és pihenés joga. Minden földműves joga arra, hogy termékeit megtermelhesse és eladhassa olyan áron, mely neki és családjának biztosítja a tisztes megélhetést; hogy minden üzletembernek, legyen az nagy, vagy kicsiny, joga legyen a szabadon való kereskedésre, a hatalmaskodástól és a tisztességtelen versenytől való védelemre, a hazai és külföldi monopolistákkal szemben. Minden családnak joga van az otthonhoz; A megfelelő egészségügyi ellátáshoz és a jó egészség megszerzéséhez és megőrzéséhez; a megfelelő védelemhez az öregkor okozta gazdasági félelemtől, betegségtől, balesetektől és munkátlanságból fellépő veszélyek ellen; A jó oktatáshoz való jog. Mindezen jogok biztosítják a védelmet. És ha ez a háború véget ér, fel kell készülnünk az előrelépésre és ezen jogok életbeléptetésére, hogy új célokat valósítsunk meg a boldogság és a jólét terén. Mert míg nem vagyunk biztonságban itthon, a világban sem lehet folyamatos béke.

Roosevelt egy évre rá elhunyt. Nem élte meg a háború végét. És vele együtt hunyt el a második Bill of Rights. Ha túlélte volna és sikerre vitte volna elképzeléseit, minden amerikai fajra való tekintet nélkül, megkapta volna a tisztességes munkához való jogot… tisztességes bérért… a közgyógyellátást.. a jó oktatást… egy megfizethető házat… fizetett szabadságot… és megfelelő mértékű nyugdíjat.
Ezek közül egy sem valósult meg. Egy amerikainak sincs ez biztosítva. De Európa és Japán lakóinak mind járnak ezek a jogok. Hogy történhetett ez meg? A háború után Roosevelt vezérkara átment a tengeren, hogy újjáépítse Európát. Ez időben új Alkotmányokat cikkelyeztek be. a vesztes országok számára, Németország, Olaszország és Japánnak. Az olasz alkotmány minden nőnek egyenlő jogokat biztosított. Mindezt 1947-ben. A német alkotmány, kimondta az állam jogát a tulajdon és a gyártási eszközök kisajátítására a közjó érdekében. És a Japánoknak ezt írta meg. Minden munkásnak joga van a szakszervezetbe való szerveződéshez. Az oktatási szabadság biztosított.
A következő 65 évben nem azzá az országgá váltunk, amit Roosevelt szeretett volna, hogy legyünk.

Emlékszem, hogy a Katrina áradás alatt arra gondoltam, “Miért mindig a szegények nélkülöznek miért nekik kell szenvedniük? Miért nem Bernie Madoff van azon a tetőn és kiáltozik segítségért? Vagy a Citibank vezetője vagy a profitmaximalizált fickók a Goldman Sachs-tól? Vagy az AlG vezérigazgatója?” Sohasem, ők? Mindig azok, akik nem kapnak a tortából, mert ezek az emberek elvették a részüket és semmit sem hagytak nekik, csak az éhhalált.

Nem tűröm, hogy ilyen országban éljek. De nem is megyek el innen. A világ leggazdagabb államában élünk. Mindannyiunknak jár a tisztességes munka, gyógyellátás, a jó oktatás, egy ház, amit otthonunknak mondhatunk. Mindannyiunknak jár FDR álma. (Franklin Delano Roosevelt)
És az a bűncselekmény, hogy ezt nem kaptuk meg. És mindaddig nem fogjuk, amíg olyan rendszerben élünk, mely a keveseket gazdagítja a sokak kárára. A kapitalizmus gonosz. És a gonoszságot nem tudod megrendszabályozni. El kell törölnöd és fel kell cserélned olyasmivel, mely minden embernek jót tesz. Ez a demokrácia.

Moore a tőzsde épület előtt, kihangosítva ordít:
Ebben az épületben bűncselekményeket követtek el. A nép nevében letartóztatási paranccsal bírok. Kérem jöjjön ki és lépjen el az épülettől. Aggodalomra semmi ok. A szövetségi börtön nagyon szép hely.

Tudjátok, Már nincs sok kedvem ezt egyedül csinálni azt leszámítva, hogyha ti, akik ezt a filmet látjátok, csatlakoztok hozzám. Remélem így tesztek majd. És ha lehet, kérlek, egy kicsit csipkedjétek magatokat.

Fordította:  Cybermage

„Valóban hiszek abban, hogy a bank- intézmények, veszélyesebbek az állomásozó katonáknál.”
1816, Thomas Jefferson

“A monopolizált vagyon vagy az a vagyon mely keveseké, az nem más, mint átok az emberiségnek.”
1765, John Adams

“Egy ember sem birtokolhat többet, mint az a megélhetéséhez szükséges, a többi vagyon természet szerint, az államot illeti.”
Benjamin Franklin

“Osztályharc dúl, az én osztályom áll nyerésre, bár nem nekünk kellene nyernünk.”
2007 leggazdagabb embere, Warren Buffett