Régvolt

Helyzetjelentés a gályáról.

Má megint fröcsög be a tengervíz a fedélzetre. Annak a nagydarab néger fazonnak többen bejelentették az imént, hogy lenyomják a torkán a dobverőit. A kapitány ismét el van ázva a folyamatos rum készletek minőségellenőrzése miatt. Tegnap láttunk egy sirályt, mi közelgő szárazföldet jelzet volna. Megettük. Elmentünk balra. Fel nem tett kérdésedre a válaszom, igen!

 Jelentés a gályáról 2

A kapitány berúgott és hülye! A harmadik evezőssor fellázadt, és bezárták az öreget egy moslékos dézsába, majd ők is elkezdtek inni. Nekem azt mondták, hogy evezzek arra a szigetre – valami fekete pöttyöt mutattak a horizonton, ami szerintem nem sziget – és nézzem meg, hogy nincs-e a szigeten a negyedik evezőssor. Amikor megemlítettem, hogy szerintem erre a hajóra csak három sor evezőket terveztek, akkor durván hátba vágtak egy csáklyával. Most fáj!

Jelentés a gályáról 3

Már vagy húsz perce eveztem, amikor a pontnak nyoma veszet. Elgondolkoztam melyik a jobb… Görcsök közepette pusztulni egy szál csónakban, vagy visszatérni arra a gályára, mi még mindig ott áll. Dézsát rugdosnak, esküszöm. Öles léptek helyett, öles evezőcsapásokkal haladtam vissza. Genyók, hát ahogy odaértem, nem felhúzták a kötéllétrát, s kajánul röhögtek arcomba?! Lófogú Jack megkönyörült rajtam, amihez még kellett monnyuk 20 perc és egy golyó ütötte rés a csónakomon. Önkívületben értem fedélzetet, majd lerángattam a bal lábamról azt a csöpp, másfél méteres polipot. Kapitányunk igen érdekes, bugyborékoló hangokat hallatott a dézsából. Azt hiszem, hogy felmérhette a legénység megmaradt józan tagja, a Bill, hogy most vagy bitóra kerül mindenki, vagy keresünk egy lakatlan szigetet, esetleg kiengedjük az öreget….. kiengedtük…. Zátonyra sodródtunk! Állati üvöltést hallatva, kiszabadított kapitányunk a hirtelen lendülettől, hangsebességgel zuhant a kabinjába.Gurguláztunk a röhögéstől! Iszonyat robaj rengette meg a hajónk gerincét az eséstől. Érdekes felfedezést tettünk! Rengések következtében a hajó lecsúszott a homokpadról, majd sodródott tova az áramlattal. Térden állva röhögött mindenki, mikor megláttuk jó kapitányukat az asztala darabjait szorongatva, moslék darabokkal vállain….. és ekkor az a hülye nagydarab néger megint kezébe vette azokat a rohadt dobverőket……

Jelentés a gályáról négy.

Szemét, rohadt dobverőt lenyomtuk a mocsadék nigger torkán. Elsőként bekötöztük egymás sebeit, majd bezuhantunk a függőágyakba, s a hajó recsegése álomba húzott. Nagyon fontos álom volt. Végül, a legfontosabb pillanatban, mikor …. valami nagyon fontosat műveltem volna, részeg hangon felüvöltött a kapitány papagálya. Eesszem csörööög a telefonod baazzzeg! Döbbenten még az álom részének véltem, majd amikor megismételte, a Bill felüvöltött: "És ezt még nem ettük meg?" Lyukas kezű Chang kipattant a helyéről, s kapkodó mozdulatait tollsuhogás, rikácsolás, csönd követte. Megettük. A hajónkhoz eccszercsak neki ütődött valami. Róbert volt (mármint a hajója, ő maga nem ütődött semminek egyenlőre), kit nem láttam a legutóbbi csata óta, ballján a lánya, ki ha annyira örökölte apja zsiványságát, mint szemeit, akkor pár éven belül végük lesz a pasiknak a környékbeli vizeken. Dinnyét kéne ennem – jutott eszembe – de elhessegettem, az oda nem illő gondolatokat, s álmosan köszöntöttem a régi cimborát. Oly rég nem láttam, oly sok kitárgyalni való lett volna, de mivel ezen a gályán leszoktam a hosszú monológokról, s a lány is mozgáshiányos volt, így nem sokat beszéltünk, de ezzel elmondtunk mindent. Szemembe mintha bele ment volna valami, mikor közölte, a húsz éves osztálytalálkozóját kéne megszerveznie. AZtán állonvágtam, mert lepleznem kellett lányos érzelmességem. Állon vágott ő is, s ebből most kivételesen nem tört ki tömegverekedés, mert Chang vége kiköhögte azt a 25 centis farok tollat, így hát rajta röhögött a két hajó legénysége. Genya idő jön – közölte régi cimborám. Indulnunk kell, jó a szél. Ingerszegény környezetben dolgoztam itt eddig, aztán mivel felkavart a jövetelével ez az állat, búcsúként még utoljára jól állon vágtam. Röhögve intett kalapjával, majd a hajója eltűnt a messzeségben. Ásítva kúsztam vissza a helyemre, gondoltam visszaalszom magam az előző álmomba, mivel valamit ott befejezetlenül hagytam. Nem ment, mert az a rohadt nigger magához tért, s nem elég az, hogy kiköhögte a mocskos dobverőit, de még azt a szemét ostort is megtalálta, minek olyan ólomdarabok vannak beleszőve a végébe, amiktől nagyon hangosan szoktam üvölteni. Taddam….tadaam….tadam….tadam…..

Helyzetjelentés a gályáról öt

SZemérmetlenül reggel van, ami azzal fokozza a kínjaim, hogy még mindig fáj a vesém attól a büdösszájú rabszolgahajcsár ütlegelésétől. Estig lap&
aacute;toltunk, de senki nem tudja már, hogy merre megyünk, mert a kormányos is be volt rúgva, azt amerre dülöngélt, arra vezette a hajót. Rohadt kapitány! Eszébe jutott az az agyon mesélt poén, hogy vízisízni akar, de mi nem röhögtünk nagyon. Tom, a ragyásképű, ennek hallatán véletlenül megakasztotta az evező lapátját kapitányunk tarkóján. Egy órára vesztette csak el az eszméletét, de ez elég volt, hogy elfelejtsen poénkodni. Majd mikor magáhoztért, üveges szemekkel előadta a Hamlet nagymonológját, s a végén arra a következtetésre jutott, hogy nem lenni. A tatról sétált bele az óceánba. Visítottunk a röhögéstől. Abbahagytuk az evezést, majd öten kihalásztuk a vízből, hiszen mégiscsak ő a kapitány. Csiga lassúsággal múlik az idő, amit el kellet verni valamivel. Szépen bekötöztük Billt a verés után, azt mondta már nem is fájt neki annyira. Kávé! A szakács ordított fel így, de mi csak a vállatvontunk, mivel a francnak sincs kedve ahhoz a keserű löttyhöz, amit az uraságok szürcsölnek, egyébként meg nincs is olyan a hajón. Megállapítottuk hogy a kezdődő delirium termens állapotába került a fickó. A ragyásképű ezét előrelátóan ismét használatba vette a lapátját, s a szakács most hallgat. Tom nem is evez mostanság, csak verekszik, ami már egyre többünknek csípi a csőkét. Itt most befejezem a beszámolót, mert feltűnt a nagybarab nigger, s többekre csúnyán néz, miközben kérdőre vonja őket az ostor eltűnésével kapcsolatban. Taaddaamm….. Taaddaamm…. Tadam….Tadam…. már megint üti a dobokat…kéne neki egy együttes….. Jelentés a gályáról mittoménhány Csaknem tizenkilenc órai lapátolás után kikötöttünk. A kapitány vigyorogva, az alkoholtól üveges szemekkel búcsúzott tőlünk. A ragyásképű ugyancsak vigyorogva vágta tarkón az öreget. Ez csak nem bír szabadulni az evezőjétől, meg a mániákus verekedhetnékétől, azt megint kómába ejtette a vén csontot. Többet nem írok, mert ha egy percen belül nem kelek fel a hordó mellől – amin a naplómat körmölöm – akkor a beállt derekam az ülő helyzetből már sosem egyenesedik ki, azt itt görnyedhetek szomjhalálig.

Jelentés a gályáról asszem hét

Magamhoz tértem valamikor délután, valaki ágyában. Egy nő feküdt előttem, hátat fordítva, kócos hajjal, meztelenül. Gondolkozz….gondolkozz….. Hogyan is kerültetem ide az éjszaka, mi is történhetett? Aztán minden egyszerre beugrott, mivel hogy az történt… (ezt a részt a kikötőparancsnok cenzúrázta, mivel ő adja fel a leveleket és a szemét rájött, ezt gyermekkorúak is olvassák) Lóhalálban téptem fel a takarót, ugrottam ki az ágyból, de azért elidőztem még azon a csodás testen, ami ….(cenzúra) Oszkárral kellett találkoznom a kikötő melletti késdobálóban és sietni kellett, mert ez rászokott az erjesztett tevenyálra (így hívja) és ha sokat iszik, akkor verekszik, ha verekszik, akkor meg sűrűn el szokta veszteni az emlékezetét egy-egy, a nyakszirt közelébe elhelyezett székláb következtében. Közeledvén a krimóhoz, az jutott eszembe, hogy Oszkárról valami díjat kéne elnevezni, mert legutóbb, mikor egy fregatton szolgát, s a sorhajókapitány józan állapotban a matrózokkal ordibálva átbucskázott egy vitorlakötélen amivel olyan láncreakciót indított el, hogy megrepedt a hajó gerince, ez meg mindezt fapofával nézte végig, miközben a legénység több tagja eszméletvesztés közeli állapotba került a röhögéstől. Aztán rájöttem arra is, hogy bolond ez a világ, mert itt vagy iszik, vagy verekszik, vagy röhög mindenki. Zsályafőzelék emléke ugrott be a nagy töprengések közepette, mit anyám főzött gyermekkoromban, s ezért gyorsan kellett keresnem egy dézsát, mibe beleüríthetem tegnapi vacsorám maradékát. Átugrottam még egy banyát, ki jósolni akart tenyérből, vagy halcsontból, s meg is érkeztem az ivóba. Gúzsba kötve találtam Oszkárt. Iszonyatos dolgot követhetett el, mert vasmacska láncát kötötték rá, ami nagyon fájdalmas és többen még rugdosták, sértéseket vágtak a fejéhez, meg saját szememmel láttam, hogy egyszer le is köpték. Én ekkor azt gondoltam, hogy nem avatkozok bele az eseményekbe, mert egyrészt meg kéne fejteni, hogy mi okból bánnak olyan csúnyán ezzel az emberrel, másrészt pedig minden verekedésre használatos dolgot pozdorjává zúztak, nem volt mit kézhez vennem, harmadrészt pedig folyamatosan felvillant a nő emléke az agyamban, amitől teljesen elérzékenyűltem, ílyen állapotban meg nem tudok koncentrálni a jobbhorogra. Ragyásképű jelent meg mellettem az ajtóban, kivel egymásra néztünk, biccentettünk egyet Oszkár felé, majd röhögve átléptük a már elernyedt testet, s a pulthoz mentünk szomjunkat oltani. Találtunk még két, súlyos testi sértést okozó eszközt, mivel megláttuk a hülye niggert, ki olyan hülye, hogy lehozta a hajóról egyik dobját, azt így állított be az ajtón, s tudnia kellett volna – de hülye – , hogy a sorssal játszik az, ki szabadnapos evezősöket kóstolgat. üzenet a szerzőnek

Jelentés a gályáról nyóc

Őfelsége zászlóshajója egy órája kötött ki, mely nem elég hogy nagy, de a legénység sem kevés, kik már nagyon idegesek a több hónapos egy&
uuml;ttléttől. Rohadt nagy bunyó volt! Üvöltözött itt mindenki jobbra, nomeg balra és mindenféle tárgyak, vagy régen tárgynak kinéző valamik repültek a levegőben. Lepényhalat kéne ennem – jutott eszembe hírtelen, miközben Bill repült el a fülem mellet két centire, becsapódva a pult mögé, magával sodorva a kocsmárosnét. Tonhal is jó lenne – gondoltam, majd a romokat, s a sok ideges embert kerülgetve, távoztam a műintézményből. Visszanézve még láttam, ahogy a kocsmáros kitépi Bill beszorult fejét a kocsmárosné mellei közül, majd aljas fogásokat alkalmazva, sikoltásokra kényszeríti. Ahogy kittem a lábam a kocsmából, beleütköztem a lelkészbe. GYörgy atyának hívjuk, mert ez a neve. Okos fickó, bár tavaly az ő közbenjárására került szárazdokkba a Victory, mert az öreg a puskaporos hordót áldotta meg a rumos helyett, majd e cselekedet megkoronázásaként rágyújtott egy pipára. Kegyetlenül elverték!  

Jelentés a gályáról sokadik.

Guggolok a lőporos hordó mellett, rajta a papír, gyertya, lúdtoll, penna. Azon gondolkozom, hogy mennyire szétcsapták az arcom az elmúlt pár hétben. Méghozzá nem is egy kocsmai verekedésben, nem is valami nagydarab, büdösszájú matróz, hanem a nő. Óhh igen, a nő! És tudod mivan? A millió gondolat, mi itt van a fejemben, semmit nem ér, mivel nem tudom papírra vetni. Nem azért mert nem akarom, vagy mert valami visszatart. Azért nem, mert csak annyit tudok írni, hogy most jó! Ez a szó, a "jó", mindent elmond. Szerelmet, vágyat, szenvedélyt, szexet, érzékiséget, érzékenységet, boldogságot. Millió éve nem volt jó! Soha nem tudtam volna nővel napokat eltölteni. Még egy egész napot sem folyamatosan. Most állandóan ott lennék mellette. Hirtelen nem is tudom hogy kezelni. Egyenlőre csak nézek ki arcomból, bámulom a történteket, s élvezem csendben a jót.

Jelentés a gályáról valahány

Hétfő van. Ezzel a asszem mindenkit jól felvilágosítottam, s zárom soraim.Semmi nincs ma. A gálya még mindig a kikötőben, az utcán lebzselnek a szabad matrózok és a szökött fegyencek, a kocsmákban sincs ütlegelés. Mindenkinek hétfő van. Az elmúlt heti káosz és viharos események forgataga most feszített víztükörré változott, miben néha tükröződik nyugodt fejem, néha vigyorra kunkorodó szám. Lassan elkezdek költői lenni, s ha ez fokozódik, akkor ennek az lesz a következménye, hogy valakivel jól beveretem a képem. Egy gályarab csak nem érzékenykedjen itt össze-vissza. Asszem kimegyek a kikötőtől távol lévő parti fövenyre, levetem magam a homokba, nézem a naplementét, hallgatom a homokot csapkodó hullámok zaját, majd álmodom legalább kettőt. Ma egyedül. Meg a héten túl sokszor egyedül. Ha estére jönnek az elvonási tünetek, akkor majd jól levezetem a kapitányon a feszültséget, mert különben is megérdemli. Úgysem emlékszik majd rá.

Jelentés a gályáról megint

Megint, igen, megint itt. Elsüllyeszthetetlen ez a rakás ócskaság, meg mernék rá esküdni. Gondoltam egyet, s miután felosontam a gályára, mondom kipihenem a szabadság okozta fáradalmaim. Dögöljek meg, ha nem félszemű Jack ütögette – nem finoman – Bill fejét a gálya vízvonal alatti falába úgy, hogy recsegtek az eresztékek. Öten zuhantak a helyszínre egyszerre, majd "juhééé, bunyóóó!" felkiáltással estek neki mindkettőnek. Gurgulázó üvöltéssel érkezett a helyszínre szeretett kapitányunk, majd megbotlott egy véletlen ottfelejtett lábban, s az esés közben belelőtt a padlóba. Lófogú Joet fektettük arccal a rés felé, mert ő szereti a vizet, ezt tudjuk, mivel tavaly valaki látta, hogy ivott olyat. Önkénteseket választott a kapitány, a nagydarab, egyre unszimpatikusabb nigger ostorának segítségével, kik majd befoltozzák a rést. Kegyetlenül kellett röhögni, amikor Joe fejét fixre oda akarták erősíteni, merthogy elég vízállónak tűnt már percek óta. Érdekesen liluló fejéről senki nem kívánt tudomást venni, de Tom megkönyörült rajta, s arrébb rugdosta szegény párát. Rettentő gyorsan kész lettek a srácok a melóval, mivel kiderült, hogy vendégeink, sőt, utasaink lesznek az elkövetkezendő pár napban, méghozzá nők személyében. Tom aszonta, hogy nem utcalányok, tehát az első percekben ne fogdossuk meg a farukat, várjunk egy pár órát vele, míg hozzászoknak a hely szelleméhez. Ed erre hozzávágta a vasmacskát, mert egyrészt utálja az okoskodókat, s nem elég hogy fél a szellemektől, de azt is rühelli, ki emlegeti őket. Dühös itt ma mindenki…

Újra jelentés a gályáról ikszedik

Kapitányunk rejtélyes körülmények között beverte a fejét három evezőbe, majd a mellére esett a vasmacska. Ittunk erre egyet, majd vállatvonva húztuk tovább a lapátokat. Azért néhányan megkérdezték, hogy miért történt mindez, de azok is véletlen baleset áldozataivá váltak. Kemény világ a tengerészeké, mindig mondtam én. Azt suttogták szerteszéjjel a hajón, hogy kapitányunk poénkodni próbált Tommal. Röhögve odament hozzá, s megkérdezte, hogy jól érzi-e magát, s hogy ő – mármint a kapitány – ilyen dög melegben biztos nem dolgozna. Onnantól az események fonala szerteágazó. Mindenki csak a végeredményben volt biztos, a kapitányunk hosszú és csendes ájulásában. Sam és Jack cip
elték le az öreget, állításuk szerint szépen lefektették, s az a dörrenés mit hallottunk, egy felboruló szekrény volt, s nem az öreg. Mi ezt komolyan bólogatva, kétségek apró jele nélkül elhittük. Állat mód kivagyok a hajó hülyéjétől. Rohadt állatja folyamatosan ott lóg a nyakamban. Ott ül mellettem az evezőpadon, s folyamatosan kérdez. Lehet egy kérdésem? – kérdezi folyamatosan, amitől a vérnyomásom már az egeket veri. Nem áll be a szája addig, míg valami csúnya baleset nem fogja érni, mondjuk ráesik a pofájára egy félmázsás heringeshordó. Isten az aty&aacute%