Jólvanjól!
Most már valami vicces sztorikat is kérek, mert frankón át fogom nevezni a kiváló dolgozót Zúzdának!
Mint pl. olyat, mit egy ismerősöm küldött:
| Ez milyen ciki! Tavaly ősszel össze kellett raknom egy gyáregység komplett munkautasítását. Kb. 5millió ember kezén dzsalt végig az a párszáz oldalas cucc, hatszáz bürokratikus lépcsőt mászott meg, amíg eljutott az engedélyezésig, majd a kiadásig. Átnézték, ellenőrizték, véleményezték, visszadobták, megjegyezték, jóváhagyták. Hónapok teltek el várakozással, de kész lett. |
Ok Marvin csak az a gond, hogy itten nem sok humoros dolog történik, mert ezeken inkább sírna az ember és ha nagyon komolyan venné akkor meg infarktus vagy gyogyó.
de azért majd össze hozok valamit, nem most!: tegnap dolgom akadt a Szecskában.
Két banya elém furakodott a pénztárban, mert hogy ha valaki 2 óránál kevesebbet lubickol akkor időarányosan vissza kap valami alamizsnát.
Kemény 40 Ft volt a visszajáró. Viszont nekem áfás számla kellett, ajaj! na a mögöttem állok elkezdtek káromkodni, mert ugye megy az idő és amire sorra kerülnek már csak 35 Ft lesz stb. mindezt egy patinás fürdőben szerda délben jól öltözött látszatra nem szegény emberek között. Az jutott eszembe, hogy az összes aprót a zsebemből fel kéne dobni a levegőbe aztán nézni mit művelnek a földön a nercbundások.
Na ez pont Marvin kérésének megfelelő és itt is megtörténhetne más eszközök behelyettesítésével:
Öltönyös világ avagy, miért is tartunk itt?
Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette.
Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi. A vezetője egy
Armani öltönyös, magabiztos fiatalember. Megkérdezi a pásztort:
– Ha megmondom magának, hogy hány juha van, ad nekem egy kisbárányt
húsvétra?
A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és
nyugodtan azt mondja:
– Rendben.
A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a
notebookjával, az Interneten felmegy a NASAoldalára, GPS
helymeghatározójának segítségével letölt egy megfigyelő műhold képeit a
környékről, megnyit egyadatbankot, egy szkennelő-programmal, összeszámolja
a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a
pásztorhoz és azt mondja:
– Pontosan 87 juha van itt a környéken.
– Igaza van, – válaszolja a pásztor. – Válasszon ki egy bárányt.
A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi
csomagtartójába. A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik,aztán megszólal:
– Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja?
A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja:
– Maga menedzser.
– Honnan jött rá? – kérdezi az.
– Nem volt nehéz. – feleli a pásztor – Először is: idejön anélkül, hogy
bárki is hívta volna. Másodszor: egy juhot akart fizetségül, hogy
megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam. Harmadszor: fogalma sincs
arról,amivel én foglalkozom. Úgyhogy most adja szépen vissza a
pulikutyát!
In the cotlipcamed world we live in, it’s good to find simple solutions.
You know what, I’m very much inclined to agree.