Tulajdonképpen Zen-nek szól a mai Nobel díjas írásom, de nem teszem a megjegyzésekhez, mert megérdemel egy külön részt izgalmas sorozatomban.
Zen! Írod, hogy szar helyen dolgoztok, ez azért erős egy kicsit, mert amikor 94- ben deportáltak a lágerbe, akkor szögesdrót és 4 őrtorony volt a telep körül. Minden toronyban volt őr. Majd a nagytudású külföldiek, ezt megfejelték kutyás gumibotos és fegyveres örökkel.
Ehhez képest a mai világban mi van? elektromos kapu, és lelki terror meg nyilvános szondáztatás. Móka és kacagás az élet, ha van fekete humorod. Fel kell nőni végre és látni a dolgok jó oldalát is!
Pld. Itt van ez a nyári baszás. Egy rakás lovét kerestek az emberek, ginisz rekodok döltek meg 500 túlorákkal, nem költöttek otthon pénzt, az asszony kiéhezve szeretettel fogadta őket mikor hazaértek és ráadásul összel mikor a birtokon jön a betakarítás, szőlő, miegymás, otthon lehettek. Ez igazán erőforrásbarát munkahely. Nem beszélve a hallásvédő biztosításáról, amit azért találtak ki hogy ne hallja a dolgozó miket mond a főnöke. Enni? Az pénzbe kerül! és különben is olyanok akartok lenni mint a léhűtő irodások, akik naponta 5x esznek és emiatt állandóan szaunába és tollasozni kell, hogy járjanak? Ugyan már! A kaja luxus.
Ma reggel sétáltattam a kutyámat és azon gondolkoztam vajon észrevenné-e valaki ha nem jönnék dolgozni a következő választásokig…? miközben egy aránylag jól öltözött fazon odament a az egyik földön heverő szemét kupachoz és azt kinyitván egy műanyag villával jó izűt falatozott belőle. Nem vitte el, nem csomagolta be, ha nem jó kedvvel elfogyasztotta a földről. Valami tésztaféle lehettet mert nyúlós volt ahogy észrevételeztem.
Nem panaszkodott, hogy szar helyen van.
Ez az unirossz közepén, itt 21 században, nem vált ki senkiből megütközést, ez olyan erópééér!
Na most gondold el ehhez képest a nálatok lévő hulladéktárolók micsoda fantasztikus gasztrónómiai csodákat rejtegethetnek! Ezt biztosan tudom, mert 4-5 éve mikor ott toltam a szart, a főnök szólt, hogy valamelyik riksa vezető bebaszta a papírt az üveg közé és oldjam meg a dolgot. Nosza hát kesztyű, lapát és fejes a konténerbe. Ezt aki nem próbálja ki, nem él teljes életet!
Az én munkahelyem – ez a hallásvédőről ugrott be – annyira emberszámba veszi, s egyenlő elbánásban részesíti a gályarabokat, hogy most ezt elmondom.
Szóval, volt egyszer úgy, hogy a mi nagy, és multinacionális cégünk nagy, és hangos üzemén kellett áthaladnom, hol kötelező jellegű a hallásvédő, illetve a védőszemüveg.
Hát mert zaj van, meg röpködnek a levegő molekulájánál nagyobb dolgok is a légben.
Naná, hogy nem volt. Miért is legyen? Nem ott dolgozom, s egy olyan helyen mentem át, hol csak akkor került volna veszélybe a szemem világa, ha mondjuk szembe jön a Kiszel Tünde, vagy rámomlik a kóceráj.
Nohát, haladok előre, majd egyszer csak szembe jön a kóceráj főnöke. Azt kb. ez zajlott le köztünk:
– Cső!
– Szevasz! Hát a hallásvédő, meg a szemüveg?
– (töpreng, töpreng) Jah, hogy azok? Képzeld, most voltam egy olyan helyen (s ez igaz is volt), hogy az üzem bejáratánál, és kijáratánál, két bazi nagy és dizájnyos kübliben rakat szám álltak a szemüvegek, és az egyszer használatos hallásvédők, miket alkalmazni volt kötelező, s képzeld, folyamatosan rendelkezésre is álltak. Van itt ilyen?
– Igen, itt is voltak, míg el nem lopták. (mondjuk ez erősen féligazság) Így amíg lopnak az emberek, addig nem is lesz.
– Ahamm… akkor addig nekem sem! Szevasz!
No comment….
Erről a lopás dologról ugrott be , hogy volt itt egy fószer aki műszakvezető volt a cég összes raktárában 15-20 éves pályafutása alatt. Egy idő után, sok volt a hiány egy adott helyen és akkor helyezgették jobbra-balra. De mivel valahogy mindig a csak a leltárnál vették észre a hiányt és ugye számolás nem az ott dolgozók erőssége a mai napig sem, ezért egy darabig nem volt gyanús pláne hogy Ő vette észre. Ezért kapott új feladatokat. (Nálunk a kihívások és a célkitűzések nagyon fontosak.)
Történt aztán, hogy az import raktárba került. (ott “őrzik” az értékesebb cuccokat) de mit ad Isten a tulajnak ez nem volt elég, hogy sima raktár, meg rendészek, stb. ha nem egy rakat, asszem 50 hordó minőségi hétpecsétes árut levittek 6 emelet mélyre egy lezárható pince szakaszba. Csak kulcsos lifttel lehetett megközelíteni, mert a másik kijáratot befalazták. (A kulcs persze barátunknál leledzett hivatalosan) Talán lehettek előzményei az aggodalomnak…nos biztos nem nehéz kitalálni, barátunk regnálása alatt hűlt helye keletkezett rövid idő elteltével.
A cég félmillió forint nyomravezetői vérdíjat tűzött ki és azt is kihallgatták aki kilométerekkel arrébb húzta az igát, de barátunk valahogy nem került gyanúba…az lett a veszte, hogy délután segg részegen fetrengett a gyárudvaron és hasra esett benne az arra sétáló fogdmeg, így szonda és lapát.
Most biztonsági őrként dolgozik.
Volt két állandó főnöke is felsőbb helyeken, ők most élvezik a magas nyugdíjat és utazgatnak a világban.
Szemüveg akkoriban mindig volt a tartóban…de minden valamire való vezetőnek telke, nyaralója, kocsija vagy egyéb irigyelni valója volt. Azóta már csodaszámba megy, ha valaki megissza azt amit gyártunk, így megszűnt a probléma.
Ebből logikus a következtetés az itteni észjárást követve, hogy Vezetők lopják a szemüveget, hogy a szerencsétlen gályarabokat emiatt is megtudják szívatni!
Ez annyira “Magyar”! Mondom ezt a szó minden lehetséges értelmében a postra és az eddigi kommentekre egyaránt. Egyszerűen gyönyörű!
A hallásvádő problémakörhöz azért hozzátenneék valamit:
Képzeld Marvin civilizált országok civilizált munkahelyén nincs ám nagy kübli tele füldugóval, másképp oldják ám meg! Láttam olyat – sosem dolgoztam még ilyen helyen -, hogy akinek rendszeresen használnia kell valamilyen védőfelszerelést (hallásvédő, munkavédelmi szemüveg, stb), az kiválsztja magának a legmegfelelőbbet a többszáznyi szóba jöhető termék közül, azt megveszi neki a cég, utána az emberke használja amíg tudja vagy amíg lehet, aztán csere. Az alkalmi felhasználókat pedig a recepción (vagy személyportán) esetleg a veszélyes terület közelében lévő HR “dolgozó” szolgálja ki eldobható cuccokkal.
A tapasztalatok szerint a felhasználó dolgozók sokkal ritkában cserélik a kiválasztott eszközöket, mint az egységesen kötelező darabokat, az eldobható cuccokat nem lopják, vagy pazarolják feleslegesen, így hosszútávon ez a módszer még gazdaságosabb is lehet, ráadásul a dolgozó is jobban érzi magát!
MUNKAKULTÚRA: Összetett szó. Magyarországon mindkét összetevője ismeretlen!
Kalty!
Ez nem egy SCIFI Blog, jóóó!?!?!? 😀
Nyilas úgy beszél, mintha egy HR vezető lenne. Tegnap óta tudom,hogy a helyen,ahová bejárok pihenni(idegennyelven:munkahely), már nem is érdekel senkit, hogy akik dolgoznak, azoknak vannak-e igényeik. Az ember, a dolgozó, a humánum törölve lett a helyi szótárakból. Jól elsztorizgatunk itt, jókat kacagunk-sírunk mások nyomorán, közben liheg a nyakunkban a balfasz vezetők és szadista gyárigazgatók, valamint saját tesze-tosza kényelmes-ülök a langyosvízben viselkedésünk miatt az infarktus vagy a gyomorfekély.
Bruhaha!!!