Az egyre nagyobb nyomásnak engedve folytatom a “Szép történet” trilógiát a második résszel.
Bár így elég kellemes a történet, nem hagyhatom le a tejszínhabot az eperről, ugyanis várakozásaimmal ellentétben itt nem ért véget a story.
2008 februárt írunk
Ma reggel amikor bejöttem azzal fogadtak, hogy Dugót elvitték a rendőrök. Ki tudja miért, ez annyira nem lepett meg, bár elgondolkodtatott, hogy miért innen és miért most?
Hamarosan választ kaptam a kérdésekre.
XY és Dugó is eléggé megszomjaztak a tegnapi 12 órás szolgálat után, így azt tervezték, meló után megisznak pár sört. Ezzel komolyabb probléma nem is lett volna, de sajnos anyagi javaik jelentős részét felemésztette a hétvégi kalandozó hadjárat, a sört meg mégsem adják ingyen! Vagy mégis?
Logikusan adódott az ötlet, hogy az általam vezetett sörtermelő üzemből mentenek meg pár palackkal.
Mindent alaposan megterveztek. Az éj leple alatt besurrantak a palackozóba, és seggére vertek egy csomag (6×1,5 liter) sörnek, azt egy kézitáskába rejtve Dugó kidobja a hátsó kerítésen, ahhol már XY a kiszáradással küzdve várja a nedüt. Aztán uccu neki szomjoltás…
Sajnos a profi kivitelezés genetikailag gátolt volt! Már tettem némi utalást arra, hogy Dugó barátom termetét tekintve messze alulmarad az átlagos europid rasszhoz tartozó fajtársaitól, és ennek hátrányát most igazán megérezhette. Apró – ám igen leleményes – teremtmény lévén nem tudta kellő magasságból és kellő lendülettel elvégezni a transzport legjelentősebb kezdeti lépését, így a közel 10 kg-os értékes szállítmány fennakadt a kerítés tetején végigfutó szögesdróton.
A gyáva ember ezen a ponton általában feladja. De Dugó bátor ám! Minden erejét összeszedve elszánt küzdelembe kezdett a kerítés és a szögesdrót seregével, bár mint mondtam termetéből kifolyólag alapvetően kevés sikerre számíthatott. Véleményem szerint ez ékes bizonyítéka annak, hogy érzelmileg erősen kötődött a kézitáska tartalmához. Annyira belemerült ebbe a szélmalomharcba, annyira fókuszált vágya tárgyára, hogy beszűkült körülötte a világ. Számára megszűnt létezni az idő és a tér. Szerencsétlenségére pont ebben a számára megszűnt dimenziókban volt fellelhető egy biztonsági őr (ilyenkor még nem alszik), aki a csata kilátástalansága által benne indukálódott hangos röhögést próbálta halk kuncogássá tompítani, miközben értesítette az illetékes hatósági szerveket.
A rendőrök végül korrekten jártak el. Nem kívánták érzelmileg terrorizálni Dugó barátomat, ezért megvárták míg győzelmi mámorban úszva eléri a kerítés tetejét. Ezek után, amikor Dugó arcára kiültek a diadal félreismerhetetlen jelei, kellemes bariton hangon egy “Na másszon le onnan sürgősen fiatalember!” felszólítással szilánkokra robbantották az idillt.
Elvitték…
Ma már nem láttam…
Tudtam, hogy hasznos lesz az a nyalóka…
Gyáva, vagy nem gyáva? – Nem tudom, azt viszont sejtem, hogy biztosan nincs túlfizetve Dugó. Hogy szép történet lenne? Nem mondanám.
Inkább valamiféle helyzetkép, ami akárhonnan íródhatna ma Magyarországon. S milyen nyalóka? Nyalók azok igen ma is vannak, és közvetlen környezetünkben a kollégák a vezető jobb vagy baloldaliságát figyelembe véve olvassák látványosan a Népszabadságot, – vagy, – ha más a helyzet akkor pedig a Magyar Nemzetet. Otthon persze a másikat töviről hegyire. És higgyétek el ma is figyelnek, a fenéket volt itt rendszerváltás!!! Amikor a rendőrök megszabott mennyiségű benzinnel dolgozhatnak?!
Hogy mit gondolok erről? Lehet, hogy több fiatalt is tönkretevő drog díler úszta most meg! Pusztán azért, mert messzebb kellett volna mennie a rendőrnek. Piti ügy! Nem kellene, hogy egy ilyen történet megnyugvással töltsön el bárkit is!!!
Üdv szem!
Kösz a kommentért! Szerintem olvasd el az első részét is a kalandnak lehet, hogy az segít képbe kerülni. 🙂
Mellesleg nagyészben egyetértek az általad leírtakkal (bár nem sok kapcsolódási pontot találtam a posthoz), de azt nehezen tudom elfogadni, hogy csak azért mert valaki “nincs túlfizetve” nézzük el neki, hogy szétlopja a világot. Ez ment itt 40 évig és még 40 év múlva is ezt fogjuk nyögni…
Kalty!Kössz a folytatást! 🙂 Nekem nagyon tetszett… 😀 Reméllem nem kell sokat várni a 3.-részre sem … 🙂
szem! 🙂 Fogadd meg Kalty tanácsát…
Üdv Kalty! 🙂
Más szem szögből közelítve rendkívül olvasmányosan, fordulatosan, sok humorral megfűszerezve írsz, én is érdeklődéssel olvastam. Talán túl mélyen elgonolgodtatott, és ezért a tegnapi szúrós komment.
Én is arra tanítom a gyerekeimet, hogy a lopás bűn, ami nem kis feladat, mert amerre csak járnak azt érzékelik, hogy az érvényesül aki nem tisztességesen szerzi a pénzét, anyagi javait. Valóban nem sok kapcsolódási pont volt benne a post profilját tekintve, – de volt itt már minden! 🙂 szex, pia, és még sok minden ami épp eszükbe jutott a kommentezőknek. 🙂 És jól tették szerintem.
Egyébként közben a nyalóka nagyon felcsigázta az érdeklődésemet és elolvastam az előző részt is! 🙂 (Köszi aniss a tanácsot!)
Mindent egybevetve távol álljon tőlem, hogy közreműködjek abban, hogy legközelebbi történetedet ne írd meg, hiszen tényleg jól írsz, – attól meg végképp ódzkodok, hogy a hétvégén játszott filmhez hasonlóan (Pofa be! címmel) kárt tegyek a post írónak, és ahogy Gérard Depardieu tette börtön-terminátorként 5 börtönlakót is a “végzetükbe beszélt” mert nem állt be soha a szája!
Kalty! :)Milyen nyalókát vett végül is Dugó? 🙂
:)Ja és most tegnapi nevem is megváltoztattam, tegnapi kommenben mint szem írtam, azt hiszem az a szúrósabb énem! 🙂
Szem, radamsivot 🙂
To Szem radamsivot:
Köszönet a méltató szavakért! Ilyen szépeket még soha, senki sem mondott nekem! 🙂
Abban igazad van, hogy önmagába olvasva a második rész ( “A Birodalom visszavág” ) akár keserű is lehet, de az előzmények ismeretében már inkább erősen a komikum felé hajló “bittersweet tragedy”.
Igazából ezt a történetet kénytelen vagyok viccesen felfogni, mert ha komolyan venném képes lennék az öngyilkosság szélére sodródni! .-)
Talán tényleg sírni kellene rajta, de egyszerűen már nem megy…
Csak várd meg a befejező részt ( “Dugó visszatér” ), abban lesz ám az igazi katarzis!!!!
Egy válasz:
Dugó nem veszi, hanem kapja a “nyalókát”! .-) Szerintem erről nem akarsz többet tudni… 😀
Egy kérdés:
Ha már szúrós, akkor a radamsivot-ot értem, de mi ez a szem???
Nincs mit, ez az igazság!:) Valóban jobb sokszor viccesen felfogni a körülöttünk zajló eseményeket, mert előbb utóbb becsavarodnánk. Bár csak addig nehéz míg meg nem bolondulunk! Utána már jóóóó! 🙂
Kíváncsian várom a “katarzist” 🙂
Valószínű Dugó valami felturbósított kojek nyalókát kap sorban? Szegény, és már annyira rossz Neki, hogy már szinte jó! 🙂
radamsivot a monda szerint nem szúr, őt szúrja meg a tövis!:)
szem? szem bennem egyszer csak valamikor kifejlődött talán a környezeti hatásokra, esetleg szerzett dolog, vagy talán a gyerekkoromig kellene visszamenni, vagy valamelyik reinkarnációmig nem tudom…