Megint egy ékes példa magyarságunkról, s arról, hogy mennyire vagyunk ostobák.
Vegyünk egy céget. Pont.
Mondjuk azt, hogy ez egy naagy cég. Pont.
Mondjuk azt, hogy mindennel el van látva, mi egy multira jellemző. Van itt kapkodás, fejetlenség, pénzszórás, megszorító intézkedések és minden szó, mi egy mondatban csak ellentmondásokat szül. Pont.
Mondjuk azt, hogy ebben a – nevezzük kuplerájnak – kuplerájban van egy zúg, hol kissé könnyebb az élet. Hol nem kell megszakadni, hol viszonylagosan biztos pont van, miközben a többi helyen nemhogy viszonylagosság, de még a pont sincs.
Mit csinál a jómagyar?
Több kell neki. Mert ez így nem az igazi. Neki az kell, hogy fizessenek még sokkal, de sokkal többet, és legyen kevesebb, meg még kevesebb munka. Node ezt nem lehet elérni, hiszen ellenség van mindenütt, ki halmozza a feladatokat, ki nem fizet, és olyan is, ki dolgozik valamit. Rossz ez biza! Aztán, ha már nem tudunk mit tenni, és egyébként is hátba szúrtunk mindenkit a környezetünkben, de még mindig nem tudtunk előrelépni, akkor legyünk nagyon makacs emberek. Mondjuk azt, hogy már azért sem, vagy olyat, hogy csakazértis.
Lógjunk!
Lógjunk a munkahelyünkről csendben, majd egyre feltűnőbben. Később, mikor még ez sem elég, legyünk olyan mértékben pofátlanok, hogy nemcsak lógunk, de mindezt a céges konditeremben tesszük, mi nem is lenne baj, ha mondjuk ez egy eldugott, csendes helyen lenne, de könyörgöm, e cégnél azt is le tudják csekkolni, hogy mikor vettél mélyebb levegőt az elmúlt 24órában.
És persze fény derül mindenre. És természetesen két-három hülye, pofátlan barom miatt egy rakat embert tesznek szívóágra.
Jah, ugye mondanom sem kell, hogy ezek bizonyára nem elnézést fognak kérni, hanem ellenségképet gyártanak, mert ugyebár a magyarnak abból sosem elég.
Fuck!
Ez aaaaannyira szép!
Van pár éve, hogy elhagytam a süllyedő gályát, de örömmel konstatálom, hogy gyakorlatilag semmi sem változott. Még bennem is élnek a fájó emlékek hasonló problémák megoldásának próbálgatásából származó sérülések okán, szóval megértem a szenvedésed.
Kérlek majd szólj, ha az illetőt “megválasztják” az év melósának. Az lesz csak az igazi katarzis!!! Addig is kitartás. Törődjééé szépen bele, hogy ez a világ már csak ilyen nagyszerű és, hogy a jó mindig elnyeri méltó büntetését.
Jajj, de most ugye nem azt akarod mondani, hogy ez csak erre a hajóra jellemző???
El nem tudom képzelni, illetve el nem tudom képzelni, hogy a magyarországi munkahelyek 90%-ánál ez nem fordul elő.
Ez az ostobaság, basszus, a génjeikbe van égetve.
Végülis előfordulhat, hogy megválasztják (már ha megint lesz ilyen szennydíj), mivel azt is megválasztották, ki ellen te küzdöttél. 😉
Látod tudod te mire gondoltam! 🙂
Hmmm én is használom újabban a termet… nagy lett a pocak a sok munka hatására…muszáj ledolgozni valahogy. Nem találkoztam Zaphod kollégáival, de azt tudom, hogy egyszer nemrég, egy marketinges felsőbb faj képviselő munkaidőben használta szolit, és mivel ezt nagy gyakorisággal tette, feltünt az egyébként nagyon éber biztonsági szolgálatnak. Így lecsekkolták és számonkérték, hogy ugyan már miért is fizetünk mi ezért. Erre ő a világ legtermészetesebb módján közölte, hogy így meditál azon, milyen legyen az új tévéreklám szlogenje, tehát DOLGOZIK! Ezért javaslom, hogy nyugodtan aludj el a reggeli szeánszon és valami féleszű főnök számonkér, mond az igét: az 5s hatékonyabbá tételén morfondírozom alfa helyzetben.
Vagy tördelt kezeid és sapkád szorogatása mellett, mondjad: intstállom nagyságfos úr és garantáltan beléd rúg az utolsó szezonális is.
Hol az emberi tartás? Már az is munka, ha a tescoban ráveted a tekinted a termékeinkre és végül a konkurens cég szarát veszed, mert ocsóóóó. Multikulturálisviselkedésabnormalizmusgondolkodásmanagerképző.hu Tanulj!