Nem tudom megállni, hogy ne osszam meg az alábbi kellemes történést.

Az események több hónappal ezelőtt kezdődött, amikor bőcsi látogatásom alkalmával összefutottam egy régi barátommal. Pár sör mellett elbeszélgettünk, hogy milyen szarul megy sora, olyan pénzekért dolgozik havonta, amiért én fel se kelek + ilyenek. Gondoltam kihasználom jelentős társadalmi befolyásomat és ha már az Isten főnöknek teremtett intézek neki valami munkát itt Pesten és kirángatom a kakiból. Még ma sem hiszem el milyen jó fej vagyok! 😀

Így is lett! Szereztem neki egy testhezálló munkakört viszonylag jó fizetéssel, intéztem neki albérletet, megadtam minden segítséget amit lehetett és vártam a csodát, ami után akár engem is szentté avathatnak a későbbiek során.

A csoda elmaradt. Sőt, gyakorlatilag az egyik lejtőről a másikra került a srác és hétvégén elérte a mélypontot.

Az események könnyebb emészthetősége érdekében kénytelen vagyok egyéb információkat is szolgáltatni.

Mivel nem szeretnék személyiségi jogi vitába keveredni, igyekszem kerülni a nevek említését. Barátomat alkatából kifolyólag nehéz lenne összekeverni egy svéd favágóval ezért a továbbiakban nevezzük csak “Dugó”-nak. A történet másik kulcsszereplője “XY”, aki Dugó kollégája és egyben albérlőtársa is.

XY román állampolgár aki rendelkezik egy tizenéves elhanyagolt állapotú gépjárművel. Mivel egy műszakban dolgoztak, rendszeresen ezzel a járművel jöttek dolgozni mindketten. Ez nem is tűnik olyan érdekesnek, de ha figyelembe veszzük, hogy XY-tól elvették a jogosítványát kb. 1,5 éve és a kocsi nincs átíratva 4 éve, akkor bizony kalandtúrának indul minden reggel.

Mindkettőjükről elmondható, hogy soha nem volt problémájuk az alkohollal. Azt határozottan kijelenthetem, hogy Dugó és az alkohol kapcsolata a kölcsönös szeretetre alapult, és mint ilyen elég tartósra is sikeredett.

Hétvégén ez a két jóember az már említett paraméterekkel rendelkező közlekedési eszközzel egy kis kiruccanásban vettek részt. Mivel XY már mutatta az alkoholmérgezés tüneteit, Dugó barátom volt kénytelen vezetni, aki szintén nem volt már szomjas.

Tudja Isten miért Dugó úgy gondolta, hamarabb felérnek Pestre ha egy kamion alatt lerövidítik az utat. A terv nem volt rossz, csak előzetesen ezt nem egyeztették sem a kamionnal, sem annak vezetőjével. Így mikor a “hátulról alákúszunk” műveleti lépéshez érkezett az akció kölcsönösen meglepték egymást.

A kamion kisodródott, ők mentek utána. Szerencsére senki sem sérült meg, de a kamionos – az előzetes egyeztetés hiányára hivatkozva – kihívta a rendőröket. A rend logikusan gondolkozó őrei hamar rekonstruálták az eseményeket és miután kiderítették az addigra porrá tört kisautó vezetőjének kibenlétét, elővették a szondát. Dugó barátom a benne felhalmozott pálinka és sör hatására olyat fújt, hogy a digitális szonda is elszíneződött. Állítólag próbált magyarázkodni, de ezt olyan idegen nyelven és olyan artikulálatlanul művelte, hogy nem nagyon számíthatott a rendőrök megértésére.

Jöhetett a tréler meg a meseautó, irány a rendőrség. Itt aztán próbáltak vért venni XY-tól és Dugótól is. Hosszas próbálkozás után végül sikerrel jártak és elkezdhették szervezni az expedíciót a mintában lévő alkoholban oldott vérlemezkék felkutatására. Várhatóan szerdán lesz eredmény.

Ha már ott vannak felvehetik a vallomásokat is, gondolták a hatósági alkalmazottak. Dugó még mindig az idegen nyelvtudását próbálta fitogtatni és nem is tudták konstruktív együttműködésre bírni, így mindössze XY vallomására támaszkodhatnak e bonyolult eljárás lefolytatása közben. Mivel XY-nál találtak egy adásvételi szerződést, így hamar kitalálták, hogy az Ő nevén kellene szerepelnie az autónak a nyilvántartásban. De ugye nem íratta át! Mégis logikusan adódott a kérdés: “Miért engedte vezetni a barátját, ha már ennyit ivott?” Namármost XY lányos zavarában ezt a jegyzőkönyvezett vallomást tette: “Nem is tudom. Olyan részeg voltam, hogy nem láttam milyen részeg!”

Ezzel el is érkeztünk történetünk csúcspontjához.

Persze volt ott még olyan közjáték, hogy a rendőrségi raktárba nem engedték betenni az autó maradványait, mert előbb ki kellett pakolni belőle a maradék piát meg az üres üvegeket – két rendőr 10 perc alatt lerendezte -, de ez már mit sem számít. Ahogyan sem túl érdekes, hogy a hatóság puszta emlékként hosszabb időre megőrzés alá vette Dugó jogosítványát és XY útlevelét.

Dugó ma – még – bejött dolgozni. Mivel a történtek ellenére érzek némi felelősséget a srác boldogulásáért kimentem a boltba és vettem neki egy nyalókát…

…, hogy szokja az érzést!