Az alábbi történet nyáron esett meg. A történet szereplői valós személyek, és ha valaki magára ismer, az nem a véletlen műve.

Előjáróban: Kedves blog látogatók, nem tudom van-e olyan köztetek, aki már dolgozott, vagy most is dolgozik éjszaka? Akinek ebben a csodálatos érzésben még nem volt része, annak elmondom, hogy általában hajnali 2 és 4 között a legfáradtabb az ember. Persze vannak mutánsok, akik mindig fáradtak. Ők azok, akiknek semmi nem jó. Egy kicsit eltértem a tárgytól.

Szóval nyáron, olyan hajnali 3 óra körül, halál kómásan mászkáltam az üzem – azt tagadom a mai napig, hogy munka szándékkal mentem ki az irodából – egyik folyosóján. Ha valaki látott már vegyipari, vagy élelmiszeripari üzemet, azt tudja, hogy tök steril minden, a padlótól a mennyezetig csempézve van minden helyiség. És sok-sok tartály van benne. Mint az alábbi képen is látható.

Ahogy mászkálok, egyszer csak előbukkan az egyik kollegám a tartályok közül, a kezébe pedig egy búvárszemüveget tartott.
Hirtelen ami végig futott rajtam.
1. Elaludtam és álmodom.
2. A cigibe valójába joint volt, és beálltam, mint a szög.
3. A kollégám állt be, mint a szög.
4. Jól láttam, mindenki józan, tényleg búvárszemüveg van a kezében.

Ez utóbbira szavaztam, és megkérdeztem tőle:
– Mit csináltál azzal a búvárszemüveggel?
– Kipróbáltam – jött a felet.

Néma csönd.

– Aham. – és elsétáltam. Végülis ki vagyok én, hogy bárkinek is felrójam, ha a tartályokba akar úszni.