az első…

Tegnap voltam állásinterjún. Az elsőn…a mostani időszakom alatt, mert 3 évvel ezelőtt már jártam ebben a cipőben. Akkor sokkal könnyebb volt, és megtehettem , hogy én válogassak. Stabil családi háttérrel rendelkeztem, nem én voltam a családfenntartó.
Tegnapelőtt találtam egy telefonszámot, egy nyomtatvány-írószer boltba kerestek eladót. Felhívtam a számot és beszéltem egy hölggyel. Tegnap délelőttre behívott. Azt mondta 10 és 12 között ott lesz az üzletben. Oda is értem tíz órára, már nem én voltam az első. Negyed 11-re hatan lettünk és este ötig várta a hölgy a jelentkezőket, mint mondta. Kedvesen informált minket, érdeklődött…egyesével mindenkivel beszélt. A vége az lett, hogy este mindenkit felhív…ezért…vagy azért. Hát nem hívott…nincs happy and.

2 thoughts on “az első…

  1. ezt tartom a leggusztustalanabbnak. miért nem lehet azt mondani, hogy ha magáé az állás, akkor este felhívom?! mennyivel korrektebb lenne. mert gondolom, nehezére esik felhívni a jelölteket, hogy bocsi, de nem nyertél.

  2. Nem elkeseredni!Sajnos vannak ilyen emberek is!Nállunk pl. az a szabály, hogy ilyen esetekben minden jelentkezőt fel kell hívni…Azt nem mondom, hogy leányálom közölni az érintettel…., hogy sajnálom de….Mégis úgy gondolom emberségesebb mint kétségek között hagyni…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük