Be kell vallanom, hogy harminc x évesen rá kellett jönnöm arra a nagy igazságra, hogy bármennyire is unszimpatikus a munkahelyed, ki kell használnod adottságait. Mert ha nem, hülye vagy. 😕
Mire akarok kilyukadni?
Aki jól ismer, tudja, hogy az autósportot már anyatejjel szívtam magamba full gázzal. Aztán eljön az idő, hogy rá kell döbbennie az ember gyermekének, hogy autóversenyezni max. a közlekedési lámpáktól,közlekedési lámpákig fog, esetleg ha sok pénze van, akkor kimegy valamelyik gyorsulási versenyre, fizeti a ringen a sok tízezret a szabad hétvégéken. Noh, abba is beletörődtem, hogy nem lesz sok pénzem, így hát maradjon minden az álom kategóriában. 🙄
Mindeddig, míg meg nem talál egy kollegád, hogy mi lenne ha az autóversenyt kicsiben művelnétek. Akkor legyint az ember, hogy ugyanmár, mi abban az élvezet. Nem vagyunk már gyerekek. Lóerő kell, hangos motorok, és a versenybenzin szaga. A többi smafu.
És akkor odaadják a kezedbe annak az 1:10-es méretű “gyerekjátéknak” a távirányítóját. És akkor 5perc múlva azt mondod, hogy neked ez kell. És még másnap is tág pupillákkal rohangálsz fel, s le, és azt motyogod, hogy meg van a te sportod.
Node ezt egy szobában ülve elég nehéz kivitelezni. A versenypályák messze vannak, fizetni köll, gyakorlásként sem mehetsz egyből oda, hisz még halál hülye vagy (s lehet az is maradsz) ehhez.
Ilyenkor jönnek a rafkós kollegák, kik elmesélik, hogy ami van, azt ki kell használni. Légyen céges egyesület, csöpp tagdíj, és ott a hatalmas edzőpálya.
Most folyamatosan bevillan Nyilas egyik post-ja, hol emlegeti a modellezőket. 😆 Már akkor röhögtem nagyon, hogy engem miként fog becsmérelni, de még nem volt meg hozzá a járgányom. És mikor megvettem, és az első edzőköreimet lefutottam, hát kivel szaladok össze, na kivel? Szóval Nyilasnak ezzel a post-al meglepetést akartam okozni, de nem jött össze. 😆
Nade, hogy miről is beszélek? Mert sokaknak eddig nem mondott semmit az írás. Lásd:
Nem mondanám kedves Marvin!
A fostomban a tollas labdának szólt elsősorban a kritika, a gyerekautó az csak úgy jött hozzá slusszpoénként, de ha már itt tartunk, én is szívesen beszállnék ebbe a “sportba” és a másik két elvetemült társaddal beszéltünk is róla. Az probléma, hogy 60 rugó gondot okoz, mert más költséges hobbijaim is vannak, mint pld. gyerekek, kutya és feleség és akkor még az alkoholt meg sem említettem…
de! lesz még Budán autóvásár. Van egy gazdag nagybácsim, Braziliában, idén majd azt kérek, lúger és vaskereszt helyett. 🙂
Ha nálunk lenne szakszervezet!!!…:)
Először is egy kis pihenő ágyat szeretnék, annyira jó lenne dél fele úgy lepihenni egy kicsit csukott szemmel relaxszálni vagy valami ilyesmi.( főleg így hétfőn)
Úszás lenne még jó és esetleg egy húsz perces masszás! 🙂 Bár az ággyal kombinálható lenne a masszás…:)
Azt hiszem lenne gond a időpontok egyeztetésével!!!:)
Bár most eszembe jutott első munkahelyem, ahol csak pasikkal dolgoztam, és élveztem minden olyan előnyét, amit most nem, 8 nővel dolgozom együtt (pletyka, mustrálás, persze női szemmel) Hál istennek ott nem volt ágy! Ott jól éreztem magam 20 éves voltam jó munkahely volt. Mígnem egyik péntek délután a legidősebb és legnagyobb főnököm, megkért, hogy menjek ki vele az autójába – egy kicsit.
Fuvarozó cég volt, jó nagy teleppel nemzetközi szállítmányozással. Kocsija a telep előtt. Többször szólt, és egy idő után kezdtem komolyan venni és persze parázni. Kényszeremben kitaláltam, hogy menjél Laci, nemsokára megyek én is! Mikor nem mentem egy idő múlva sem egy szerelővel üzent.
Két óra elteltével, még mindíg nem jött vissza az irodába. Kis kerülővel elindultam haza, – a kocsija hátulját láttam csak , izibe hazasietem. Ez akkor még szokatlan volt abban az időben, lehet, hogy csak nekem.Nem nagyon halottam ilyesmiről, de biztosan volt akkoriban is. Manapság talán többet is megtesznek az előmenetelükért, lelkük rajta!
Másnap egy szó sem esett a dologról…
A gyerekautó hobbai tetszik! A múltkor láttam egy kis részletet valamelyik csatornán…