Be kell vallanom, hogy harminc x évesen rá kellett jönnöm arra a nagy igazságra, hogy bármennyire is unszimpatikus a munkahelyed, ki kell használnod adottságait. Mert ha nem, hülye vagy.  😕
Mire akarok kilyukadni?
Aki jól ismer, tudja, hogy az autósportot már anyatejjel szívtam magamba full gázzal. Aztán eljön az idő, hogy rá kell döbbennie az ember gyermekének, hogy autóversenyezni max. a közlekedési lámpáktól,közlekedési lámpákig fog, esetleg ha sok pénze van, akkor kimegy valamelyik gyorsulási versenyre, fizeti a ringen a sok tízezret a szabad hétvégéken. Noh, abba is beletörődtem, hogy nem lesz sok pénzem, így hát maradjon minden az álom kategóriában.  🙄
Mindeddig, míg meg nem talál egy kollegád, hogy mi lenne ha az autóversenyt kicsiben művelnétek. Akkor legyint az ember, hogy ugyanmár, mi abban az élvezet. Nem vagyunk már gyerekek. Lóerő kell, hangos motorok, és a versenybenzin szaga. A többi smafu.
És akkor odaadják a kezedbe annak az 1:10-es méretű “gyerekjátéknak” a távirányítóját. És akkor 5perc múlva azt mondod, hogy neked ez kell. És még másnap is tág pupillákkal rohangálsz fel, s le, és azt motyogod, hogy meg van a te sportod.
Node ezt egy szobában ülve elég nehéz kivitelezni. A versenypályák messze vannak, fizetni köll, gyakorlásként sem mehetsz egyből oda, hisz még halál hülye vagy (s lehet az is maradsz) ehhez.
Ilyenkor jönnek a rafkós kollegák, kik elmesélik, hogy ami van, azt ki kell használni. Légyen céges egyesület, csöpp tagdíj, és ott a hatalmas edzőpálya.
Most folyamatosan bevillan Nyilas egyik post-ja, hol emlegeti a modellezőket. 😆  Már akkor röhögtem nagyon, hogy engem miként fog becsmérelni, de még nem volt meg hozzá a járgányom. És mikor megvettem, és az első edzőköreimet lefutottam, hát kivel szaladok össze, na kivel? Szóval Nyilasnak ezzel a post-al meglepetést akartam okozni, de nem jött össze.  😆

Nade, hogy miről is beszélek? Mert sokaknak eddig nem mondott semmit az írás. Lásd: