Begubózva...
Mindig, amikor ezt olvasom itt, hogy kik vannak onlány, eszembe jut egy régi munkahelyem, ahol igyekeztek minél inkább az elmédbe vésni, hogy pusztán egy 86. senki vagy, egy rabszolga, aki nem gondolkodik, nem érvel, nem pofázik, boldog, hogy doglozhat…
http://www.youtube.com/watch?v=E6m1qgnUw74&feature=channel_page
És aztán az is eszembe jut, hogy az élet nagy viharai között néha olyan nagyon szeretnék icipici, jelentéktelen kis ponttá zsugorodni…
Pont ma…. Nem, tegnap, csak össze-vissza alszom, azt sem tudom milyen nap van… szóval, hétfőn tudtam erre gondolni. A jelenlegi munkahelyemen azt mondták, hogy örüljünk neki, amiért nem lesz leépítés.
Mi akkor most örülünk.
Aztán pár téma kapcsán rákérdeztem a motivációra. Merthogy akkor jobban menne a munka. Akkor ezt mondták, hogy nem lesz leépítés, és hogy ez eléggé motiválhatna. Szóval, hétfőn a jelenlegi hivatalos munkahelyemen “igyekeztek minél inkább az elmédbe vésni, hogy pusztán egy 86. senki vagy, egy rabszolga, aki nem gondolkodik, nem érvel, nem pofázik, boldog, hogy doglozhat…”
Nehh… baszott demokrácia… ez kellett? Faszom…
Ps: Noh, azért ne gondold azt, hogy ez a gondolatmenet visszafordíthatatlan károsodásokat okozott érzékeny lelkemben… Csak reagáltam a Post-ra. 😉
Ez semmi, képzeljétek el mi van akkor ha az ember azt hiszi, hogy ő valaki és kiderül, hogy nem, pedig egy személyben 10-15 munkakört lát el és mégis a környezete csak mosolyog, hogy mekkora balfék.
Leülnek vele a főmuftik egy asztalhoz, de keresik az alkalmat hogy porig alázzák és nyalásra tolják a seggüket, ha háborog: megfenyegetik, hogy kivégzik a gályázókat. A családjáért kiteszi a lelkét és azt hiszi nélküle éhen vesznének és megenné őket a kosz, közben örülnek, ha nincs otthon.
Szeretne elveszni a tömegben és várni, a motivációs felkarolást a vezetőitől, de ehelyett tőle várják el ugyanezt és neki, nem segít senki.
Nem mondják még csak azt se hogy fasza gyerek vagy, de azt igen hogy fasz gyerek, pedig néha olyan jólesne neki egy köszönöm és egy kis biztatás, ilyenek hogy: veled vagyunk és ott állunk a hátad mögött, ha kell fel is áldozzuk magunkat, csak harcolj értünk!
Nincs különbség az első senki és a 86. senki között, a lényeg ugyanaz.
Rabszolgának születtünk, ez van! keresni kell egy kötelet……meg egy lámpavast…. és…..
egy kormánytagot, mindjárt jobb lesz! 🙂
Köööööszööönjüüüük Marvin és Nyilas…. 😀
És ehhez megint ismerni kéne a tévében futó reklámokat… 😀
Nálunk ha valaki újítani akar, jobb ötlete van még ha a Főnököm, – amúgy egyet is értene vele, nem újít hisz nem ő találta ki! Leordítja az embert, de úgy, hogy az egész napja úgy el van cseszve ,ahogy csak lehet. Tényleg úgy érzem most már be kell gubózni, dícséret nincs, csak lebaszás!!!
rövided írtam mert kezdődik a “munkaértekezlet” – ott fog ülni mindenki és kussol, -már látom előre….
Tegnap a kislányom momdott egy viccet: Anya ettél már gyurcsánykolbászt, mondtam nem, – hát nem is ehettél hisz él még az a disznó…
Marvin.Mi is örülünk tegnap óta nagyon!Kirúgás nem lesz, de fizetés sem…Tehát van minek örülni!Mindenk kussol …Ez van…
Radamsivot, gondolom pár értekezlettel később előadja saját ötleteként a fejeknek… 🙂 Vagy még ennyi esze sincs? 🙂
Milady, nincs, képzeld el hogy nincs, ráadásul mindent elfelejt, értékeket is őrzünk, egy oktatási intézmény vagyunk. Van egy mágneskapunk én 8 éve dolgozom itt, és nyolc éve mondom el neki, kb évente, hogy nem minden tárgy esetében csipog a rendszer, ha kiviszik, ráadásul ha a fejükön viszik ki a diákok, akkor pláne nem! Nem tudunk mindenkire figyelni, mert sokszor nagyonsokan vannak a helységben biztonsági őr nincs. Szóval 8 éve mondom, és mindíg lecsesz, hogy nem mondtam, pedig ez komoly dolog és én is felelős vagyok a dolgokért fegyelmit is kaphatok, és ebből még baj is lehe! Ha pedig leírnám, és aláirattatnám vele, akkor képes lenne azonnal kirúgni, mert már ismerem. 🙁
Két gyerekem van nem nagyon ugrálhatok, de ha csibe talál egy jó helyet szívesen mennék vele, – de csak stabil helyre, manapság nem nagyon ugrálhatunk. :(Számítógéppel tudok elég jól dolgozni!
Sziasztok!
Ja és az értekezlet, végén az volt zárómondat, hogy mostantól kezdve GAZEMBER leszek, eszembe jutott a kolbász, és aztán az ebéd….:) Nektek is jó étvágyat!
Küldd el neki e-mailben és kérj visszaigazolást, hogy olvasta… 🙂
Nem írattad alá, de bizonyítani tudod, hogy Te szóltál… 😉
Uramisten!
Ez…
… hát, nem is tudom.
Éreztem már én is ez a 86. senki feelinget, de hallottam egyszer Fiala Jánostól egy – sajnos nem tudom kitől kölcsönzött – gondolatot miszerint:
“Mindenki pont annyira péklapát, amennyire annak képzeli magát!”
Engem elgondolkoztatott és azóta kicsit könnyebb az élet…
Köszi Milady! De az lenne aztán felhívás egy keringőre, ismerem! 🙁 Ááááá,mindegy.:(
Más esetben tényleg jó ötlet köszi!
😀
Kiegészíteném Radamsivot beszámolóját a múltkori munkaértekezleten elhangzottaakkal:
“ez nem egy munkahely kérem szépen! Nem úgy viselkedtek, ahogy egy munkahelyhez illik! Mindenki állandóan a konyhában lebzsel! Teázik, eszik. Ha előre jövök, mert valakit keresek, sosincs a helyén, wc-n van!” Szóval már pisilni sem lehet. brrrrrrbleeeeeeeeee