Drága Mama és Papa!

Jól vagyok. Remélem ti is. Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely elkel.

Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik hogy tovább alhatok mint szoktam.
Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell  moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegviz.

A reggeli bőviben van cullangoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de az elég gyenge normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sűltoldalas, steak, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az o kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.

Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk “erőltetett menetre”, ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom hogy mást mondjak, de ezek az “erőltetett menetek” kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába. A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos.

Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan mint az iskola igazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.

A következőtől biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám.
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont
közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Higget fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell megtölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.

Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-bol van itt. Ot csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190cm.

Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!

Szerető lányotok,
Gail


IT Felmondólevél (ötlet)

Tisztelt Mr. XXXX!

Mint felsőoktatási intézményt végzett ember, minimálisak az alap elvárásaim. Ezek között első helyen áll, hogy feletteseim intellektuális képességei meghaladják a mezei mókusét. Kollégáim és személyem munkája közbeni folyamatos és idegesítő zaklatása alapján levonható a következtetés, hogy Ön korunk ritka genetikai szemete. Kifaggatni engem minden alkalommal, amikor az irodába sétál, minden egyes apró részletről amit csinálok, nem csak időm, hanem drága oxigén pazarlás is. Azért vettek fel, mert járatos vagyok a számítógép-hálózatokban, Önt pedig látszólag azért, hogy elszórakoztassa az alkalmazottakat, valamint személyemet, ahogy a századik alkalommal próbálja megérteni a “kivág-beilleszt” fogalmát. Soha nem fogja megérteni a számítógépeket. Egy olyan egyszerű fogalom, mint a bináris még mindig túl sok lehetőséget nyújt Önnek. Azt sem fogja soha megérteni, hogy miért utálják az emberek, de megpróbálom elmagyarázni, bár annyira fogja megérteni, mint azt, hogy mi az az IP cím. Csillogó új számítógépének több személyisége van, mint Önnek. Egész nap a házban járkál, hibákat keresve másokban. Jól öltözött oktalan kinézete hasznos volt amikor jelentkezett az állásra, de most, hogy felelősséget kellene vállalnia valamiért, áthárítja túldolgoztatott beosztottakra, reménykedve, hogy tudásuk fedezi az Ön alkalmatlanságát. Az igazgatói fejlődés világában Ön a kékes-zöld alga, amit mindenki felzabál és kinevet. Mivel valószínűtlen, hogy a helyzet egy teljes homloklebeny-metszés nélkül megváltozna, kénytelen vagyok benyújtani felmondásomat. Lenne azonban néhány búcsú gondolatom.

1. Ha egy munkaadó felhívja ajánlólevelet kérve, a törvény tiltja, hogy lejárasson. A legártóbb amit mondhat, hogy “Nem nyilatkoznék”. Az elkövetkező évek során barátaim ellenőrizni fogják véletlenszerű hívásokkal, mert tudom, hogy magától képtelen lenne őszinte emberként viselkedni.

2. Ismerem a rendszer összes kódját, jelszavát, s tudom, hogy milyen jelszavakat használt az elmúlt öt évben. Ha megpróbál okoskodni, publikálom a “kedvencek listáját”, melyet elmentettem a többi “hasznos” állományával. Úgy gondolom, hogy a cégvezetés nem tekint jó szemmel a “homo”, “szex” és hasonló szavakra.

3. Amikor kölcsönkérte a digitális kamerát, hogy “lefotózza az anyukáját”, elfelejtett szólni, hogy közben lefényképezi önmagát is meztelenül a tükörben. Aztán, hűen műszaki-idióta személyiségéhez, elfelejtette letörölni őket. Legyen elég annyi, hogy még soha nem láttam ilyen különös tetteket ketchupos üvegekkel, de biztosíthatom, hogy egy csodálatos ajánlólevél elkészültéig biztonságos helyen kerültek tárolásra. Az ajánlólevélben kérem használjon helyesírás-ellenőrzőt; utálom kijavítani a hibáit. Köszönöm figyelmét, s az ajánlólevelet kérem az asztalomra holnap reggel 8 óráig. Ha egy szót szól erről bárkinek, az összes visszataszító, eltorzult mániája nyilvánosságra kerül. Soha ne próbálj ki***ni a rendszergazdával. Miért? Mert ő tudja, hogy mivel töltöd azt a sok szabadidőd! Nagyszerű és dicső napot Önnek.

XXXXX

0 tolerancia!

Aniss, wazze, nem arról volt szó, hogy lesepergeted a lépcsőt és környékét a landoláshoz?!

Vagy ezt a hülye nőnapot nem kellett volna ilyen mélységében megünnepelni a kollégákkal és egyéb üzleti partnerekkel?!

Aztán meg nemsokára jön a viccesnek szánt húsvéti locsolkodás felheccelt apenta dússal…  Koccintás nélkül azt sem lehet megúszni (meg kibírni se), de akkor már elővigyázatosabb leszek és a Nimbus 2000 helyett a Kóbor Grimbusszal megyek dolgozni… 🙂

Van egy barátnőm, aki amikor villamoson utazott hallott embereket beszélgetni arról, hogy van egy barátnőjük, aki nyusziünnep alkalmával szokta mondani a lelkes és leginkább határozottan szimpatikus locsolóknak, hogy ugyan hímes tojással nem készült, de tojásfesték van nála, és szendén mosolyogva felfrissíti a rúzst az ajkain közben… 😀

Itt az ideje…

Ma volt egy kis meetingünk a márciusi konferencia miatt.

Szolgálati napló:

Meeting ideje: 2009.02.25. 15:00

Mi minden is kéne a prospektusba, milyen grafikai háttérrel dolgozzunk, mi legyen az előadás vázlata, stb… Hozzászólás:

– “Nnnnaaa! Azt hiszem ideje lesz nekiállnom dolgozni!”

(Munkába állás ideje: 2008.09.01.)

😯