Képzeld el, hogy jár nekem havonta a HBO sztár nevezetű magazin. [singlepic id=68 w=220 h=140 mode=web20 float=right]Kb annyira jó, hogy a wc-n, pont elég szórakozást nyújt az embernek, s egy cikken megakadt a szemem. Figyeljél, beidézem:
“Mint minden magára valamit is adó nagy cégnél, úgy a HBO-nál is kiemelt fontosságú, hogy a csapat megfelelő szakmai és emberi kvalitású kollegákból álljon, és a dolgozók örömmel, motiváltan végezzék munkájukat. Erről a HR osztály szakemberei gondoskodnak. …”
Olyan szép, nem?
Ha most valaki ezek után azt mondja, hogy akkor menjek a HBO-hoz dolgozni, akkor közlöm, hogy ismerem mindkét admint, s bárkit kirúgathatok innen!
Kiváló Dolgozó
A főnököm egy….
Nem! ne menj oda! ezt az örömöt itt is átélheted. Menj le ebédelni és egy másvilágba csöppensz. Mesélte az egyik lehűtő, hogy seggnyalás gyanánt, odaszólt a hr vezérnek, ebéd közben, hogy jó étvágyat! mire az felháborodottan kioktatta, hogy ő mennyit dolgozik…
Erről az jutott eszembe, hogy amikor rajtakapták az egyik marketingest, hogy munkaidőben használja az szolit, akkor úgy védte meg a főnöke: hogy akkor is dolgozik, hiszen a fantasztikus píáááár ötletek ugranak be neki a szoliban, meditálás közben.
Hihetetlen de igaz, azóta Angliában múlatja az időt az illető, valami project majomként. Így hasznos lehet a motivációs tanácsom:
Szarj a főnököd asztalára, mert ez kiemelt fontosságú és csak megfelelő kvalitású kolléga képes rá, bátorság miegymás, be se gyere dolgozni és mond azt, hogy így alkotsz és járulsz hozzá a csapat sikereihez. Ezért minimum: Az év dolgozója cím, zsíros kenyér a kocsmában és ugandai depóvezetői állás. 🙂
Jajmááá Nyilas…
Ordít, prüszköl belőled a negatívum folyamatosan! 😉
De! Két napig kénytelen voltam bemenni a céges ebédlőbe. Már megfogadtam egy párszor, hogy be nem teszem a lábam oda, mert ha én valakinek ezt a moslékot főzném, akkor valószínűleg a hátamba állítaná a húsvillát.
Szóval, bementem, és belecsöppentem valami tök más cég napi életébe. Képzeld el, hogy ott nem köszönnek egymásnak az emberek, ott megvannak a klikkek, egyik terület sem közösködik a másikkal, leledzik a szeparáció rendesen. Amikor azt mondták a srácaim, hogy ha azt akarom, ne legyen nagy sor, meg sok ember, akkor küldjek be egy csapat melóst, melós ruhában. Tudod, abban a melós ruhában, mi büszkén hirdeti a céget, az előállított terméket, s azt, hogy abban a ruhában lévő emberkék a nap nagy részében azzal foglalkoznak, hogy küzdenek a porban, zajban, hidegben, melegben, 8-12, és ki tudja hány órában a termék előállításáért. Akkor lehülyéztem őket. Majd amikor körbenéztem, hát rájöttem, valamiben igazuk lehet.
És tudod mit mondok neked?
Ehhez semmi köze nincs a multinak! Semmi köze nincs a vállalat vezetésének, a főnököknek, nagygóréknak, akárhogy is nevezzük őket! Ez emberi, gondolkozásbeli dolog! Mert ma, ebben az országban, ha te fizikai munkával keresed a kenyered, akkor csöves vagy. Kerülendő. Sarkítok természetesen, de néha muszáj. Valami, általam meghatározhatatlan oknál fogva, az emberek jelentős része egy bizonyos munkahely elérése után villámcsapásszerűen elfelejti, hogy honnan jött. Honnan jött ő, vagy a szülei, családja, honnan indult az élete. Elkezd valami magasabb szinten gondolkozni, és látszik az arcán a sejtelmes vigyor, az én birtokában vagyok valaminek, valaminek, mit te sosem fogsz megérteni, vigyor. Fontos lesz, illetve annak érzi magát. Ezét megjön a felsőbbrendűség érzése, mi természetesen hamis, mert be kell vallani, ő is ugyanolyan szaros melós, max. egy légkondis irodában görnyed, és lehet, még kevesebb pénzért is, mint a csöves, kit lenézett az étteremben.
Ohhh….. már megint kezd elszállni az agyam…. Be is fejezem!
Mélyen egyetértek veled és tegnap is szembesültem ezzel, de ezúttal a kocsmában. Két nyakkendős maffiózó kozel sört kortyolgatott nagy hozzáértéssel mondogatva, hogy ááááh meg milyen fasza stb. közben az egyik félrészeg riksavezető odaszólt: hogy komám miért nem rendes sört iszol? Erre sejtelmes vigyorral egymásra néztek és válaszra sem méltatták, az egyén által feltett, egyébként mindenki számára teljesen egyértelmű és jogos kérdést.
Én biztos, hogy csak olyan alkalmazottakkal dolgoztatnék, akik előtte legalább pár órát eltöltenek a pokol egyéb bugyraiban és akkor még talán előre is engednének a sorban…
Kedves Marvin! Miután én lennék a harmadik számú admin, így én büntetlenül mondhatom neked, hogy: menj az HBO-hoz dolgozni. :DDD 😛
Már szólni akartam a második számúnak, hogy szóljon már a harmadiknak, nem kéne mélyen kussolni, hisz nem véletlen kapta meg az adminisztrációs jogokat (állítólag), jó lenne, ha aktivizálná már magát… 😀
Büntetlenség meg csak akkor van, ha ismered a gyűrűk urát, ki egy mindennek felett, s áldozol minden nap dicsőséges oltárán a jogaid megtartása érdekében! 😀
Dear Marvin! Nem piszkálni kettes számút mert piszkál így is magától, nem kell még a biztatás is neki. Nem tudok mit hozzászólni a dolgokhoz. Olvasok és figyelek. S majd ha úgy érzem, mint ma is, akkor majd hozzászólok. Addig meg lapulok. 😀
Szevasztok !
Én sem szeretek a cégnél puccos dolgokra járni, mert egyrészt alig ismerek ott valakit, másrészt mindig rájövök, hogy a kollégáimmal mennyi piócát el bírunk tartani. Bennem is van felsöbbrendüség….
Tudjátok ez nem csak a nyakkendős ficsúrok privilégiuma. De sok köcs…öt nem igazán tanították meg köszönni. De se baj fel a fejjel, és éljen a melós !!!
u.i.: Sajnos az óvodában is tapasztalom ugyan ezt, amikor a kikent anyukának nem smaki észrevenni a munkaruhás Cse0zso-t.