Rég írtam már ide valamit. Rég is jártam erre. Sajnos mostanában nem én leszek a hónap kiváló dolgozója. No mindegy, ma írok két postot is rögtön, hogy boldogok legyetek. Vagy ne.

Na nézzük az elsőt. Adott a szöggyár. A szöggyárban adott a szögkészítő üzem, és a következő munkafázisban a szögfényező üzem, majd a csomagoló üzem.
Jövök ide be a szögkészítőbe, oszt nézem, hogy nincs szög. Jajj, hajnalban kifogyott a szög, és nem tudunk adni a szögfényezőknek. Áll minden. Ebből nagy gebasz lesz, az emberek nem tudnak majd szögelni. Muszáj lesz az ujjukat ütni a kalapáccsal.
Aztán jön a gazdám, akinek mondom, hogy mi van. Természetesen első lendületből lebasz, hogy miért fogyott el a szög.
Második lendületből neki áll szétnézni, hogy mi van.
Kiderült, hogy a nagyfejűek, akik tervezik, hogy egy nap hány szöget kell gyártani, úgy tettek rá extra mennyiséget, hogy erről csak a csomagoló üzemnek szóltak. Ezzel nincs is gond, mert mondtuk a csomagoló üzemnek, hogy menjenek ki a Praktikerbe, vegyenek szöget, bontsák ki, majd csomagolják újra. Mert, hogy mi nem tudunk adni, az halál biztos.
Ilyenkor gondolkozom el azon, hogy jó helyen vagyok, jó időben? Lebasznak, mert a nagyfejűek elfelejtenek a termelő üzemnek szólni, hogy extra adag megrendelés futott be, baszogatnak a fényező üzemből, hogy mikor lesz már szög, mert őket is baszogatják, ráadásul kicsi vagyok, székre állok.