Régvolt

Íme néhány kép azoknak, akik szeretik az öreg vasakat

reméljük Peti majd bővebben kommentálja.

Azt hiszem a tévedés minimális kockázatával állíthatom, hogy az élelmiszeriparban töltött éveim alatt sok-sok kilométernyi rozsdamentes vezetékkel volt szerencsém találkozni. Emlékszem hányszor megálltam elmélázni a távolba futó csövek nemes egyszerűségén, vagy hány órát töltöttem szövevényes, szerelvényekkel tarkított kusza rendszerek kibogozásával, értelmének keresésével.

Szóval láttam már egy s mást, mégis különös érzés szállt meg mikor megpillantottam az alábbi iparművészeti installációt.

Az egyszerűség szolgálatába állított bonyolult összetettség egy olyan szépségét sikerült megtapasztalnom, melyet félek csak az érthet meg kinek a vizes inox felület sejtelmes csillogása – hozzám hasonlatosan – kedves simogatással kényezteti retináját.

Nem tudom, ki és mikor hozta létre e remekművet, de azt bizonnyal állíthatom, hogy ez egyszerre hasznos és szép is. Ritka kincs az ilyen! 🙂

Ez kellett nektek???? He???? 😀

Egyelőre ennyi, de legyen elég, amíg összerakom a videókat!

Az lesz az igazi “méznyalás”!!! 😀

Esküvőn ittunk hétvégén, vagy miapicsa….
Itt látható pán rettentő érdekes kép a szombatról. Jól figyeljél, mert csak egyszer mutatom meg!

Ne nézzél, ezek igenis érdekes képek voltak!

Mee vóót élményem, mi?
Az van, hogy …. Nem is írok semmit, mert úccse tudom leírni. Túl másnapos vagyok a regényekhez. Csak annyit, hogy hétvégén beöltöztem bohócruhába.

Én nézem! Folyamatosan, szinte megállás nélkül, s meg van a véleményem, mit nagyon hosszan tudnék fejtegetni.
Nem fogom.
Aki látta a magyar-román kézimeccset, azt tudja, hogy ha csak ezért kell végigszenvedni ezt a 16napot, hát megérte. Aki nem látta, hát itt álljon a bizonyíték:

Itthon vagyunk!!!
És a meccs.

… életem első klipjét, ami szerintem sikerült annyira jól, hogy merjem publikálni.

Petikének biztos tetszeni fog, de persze nyugodtan lehet fikázni! 🙂

….című post kéne itt szülessen, mit Kaltyval kettesben kéne ide vésnünk. 😉

Ha minden ilyen véresen komoly rutinnal működne itthon. Bele sem merek gondolni. Egy teljesen más világban élnénk. Látod a profi nyugodtságot, a hozzáértést, odafigyelést, mellette a szarkasztikus humort.

Nem először járok itt, s valószínűleg nem is utoljára, de mindig meglep az a hozzáállás, mit a többi, számtalan kórházban, észre sem vehető.
Ülsz a váróban, hallod a hangokat, figyeled az emberek mozgását. Képet alkotsz az emberről. Ha tudni akarod milyen a világunk, ahol élünk, akkor nem árt eltölteni egy ilyen helyen, akár egy rövidke időt. Negyed óra leforgása alatt önkéntelenül is meghallod azokat a nőket, kik látleletért jöttek az éjszaka kellős közepén. Nézed, ahogy a rendőrautóba tuszkolják vissza a gyanúsítottakat, ahogy a szülők hozzák be a gyermeküket aggódva. Itt minden igazi. Igazi érzelmek, igazi megnyilvánulások, igazi szemek, mozdulatok, reakciók.

A riadalom elmúlása után jönnek ilyenkor a történetek a piás beteghordókról, a haverok beszólásairól, véres történetekről.
Majd egy kérdés, az ügyeletes dokihoz irányítva, hogy XY. doki mikor rendel, illetve itt van e még. Az orvos visszafordul, a nézése és a hangsúlya leírhatatlan: – A doktor úr már nincs itt. Elment oda, ahol a munkáért fizetést is kap!
Majd megy tovább a dolgára. És jön, kérdez, intézkedik, rázza a fejét, mikor rájön, hogy 10perc után sincs kész a labor a leletekkel. Hivatása van neki. Hivatása, mi minden pénzt, elismerést megérne. Irány a műtő előkészítő.

És akkor feltűnik egy ismerős alak. Fel-alá járkál a folyosón. Itt mindig felbukkanhat egy ismerős. Ő most aggódó apa, ki a fiáért izgul, s veszett mód keres egy kijáratot, ahol kimenekülhet az éjszakába, lenyugodhat egy cigi által. Megmutatom az irányt, röhögünk, hogy itt is kell találkoznunk, majd mindenki megy a dolgára.
Irány haza.
Ki sem ejtem a számon, meg sem fordul a gondolataimban a mi jöhet még? mondat.
Csak bekapcsolom a leoldott szünetmentesem, majd abban a pillanatban felrobban valami a PC-ben. Véres nyugodtsággal, s nemtörődömséggel kinyitom az ablakot, hogy a bűz eloszlódjon, majd magamra húzom a takarót.

Hát lássuk mit is lehet elmondani a Peti kommentjét követően, miszerint meséljek erről az átokról, illetve azokról a dolgokról, miket oly természetesen szokott elvégezni, hogy az ember esze megáll. (biztos nem emléxem már rendesen, meg minden részletre, majd kijavítanak az illetékesek.)

Szóval, az előzmények tök lényegtelenek. Annyit kell tudnotok, hogy elhatároztuk, nekünk látni köll a Tour de France-ot, méghozzá élőben, mert e nélkül nem halhat meg ember.

Így is tettünk. Kb. fél Európát végigrohantuk egy hét alatt, mi jó volt, bár iszony fárasztó, de megérte.

Azt ez az izé is jött a csapattal, kit végülis kurvára nem hatott meg, hogy hol van. Tudod, az a lezser köcsög, a „leszarom milyen cirkusz van itt” fejjel.

Isten sem tudja, hogy melyik városban voltunk már (Stenyó bittos emléxik). Lényeg a tömeg, meg hogy időfutam volt, tehát minden egy városban koncentrálódott. Egy bazi nagy tér volt elkülönítve a csapatoknak, s egy kordon mögül leshettél be (mik előtt a rendőrök, meg biztonsági őrök grasszáltak, nehogy valaki is bejusson!!!), hogy mi is folyik a háttérben. Odaértünk, csodálkoztunk, nyálat csorgattunk a milliós gépeken, majd irány a starthely. Egyéni indításos, mindenki ordibált, tuti tour-os hangulat.

Petink eltűnt.

Végülis nem nagyon foglalkoztunk vele, mivel felnőtt ember, tuggya hol parkolunk, meg egyébként is fontosabb volt a látvány.

Azt amikor már a vége felé tartott a buli, hát egyre többen tették fel a kérdést, hogy hol ez a srác.

Azt egyszer csak megjelent. Azzal a kaján csillogással a szemében, amikor nem akarja egyből elárulni a poént, merthogy kivárja a legjobb pillanatot, de lehet látni, hogy már megint rosszban sántikált. Majd közölte hanyagul, hogy ott volt Amstrongéknál, de a szemét pont akkor állt fel, amikor ő – mármint petyánk – odaért volna, hogy aláírást kérjen a figurától, de azért elbeszélgetett a szerelőjével (asszem).

Mondtuk neki, hogy: anyád!

Azt elmesélte (nem is tudom miért nekem kell ezt felidézni), hogy miként ugrott át a kordonon (a rendőrök, meg a biztonságiak mögött), miként tolakodott oda a kamionhoz, miket dumált különböző emberekkel, hogy odajusson ahhoz a figurához, ki abban a pár hétben a világ legfontosabb sportolója volt.

Érted? És megcsinálja, és leszarja, hogy Franciaország közepén van, egy rakat francia rendőrrel körbevéve, és leszarja, hogy beviszik, megfenyítik, nekünk kell kihozni a várbörtönből. Eszméletlen a figura! 😀