…., hogy ÉN nem aludtam el, mondom nem, csak izééé…. a léghajó, min érkeztem a találkozópont előtti állomásra, ahol a bringámat fel kellett venni, defektet szenvedett, s egy lakatlan szigeten kellett gumiragasztót szerezni, mi – lássuk be – nem egy könnyed feladat. Majd nagy nehezen rábeszélődött a társulat, hogy bőven elég nekünk a Lurdy háztól bringázni, nem köll túlzásba vinni a sportot. Becuccoltunk, kicuccoltunk, irány a Lánchíd. Járdák, rakpart, rendőrök, hidak, emberek, McDonald’s. Csak reggeli van! Wááoouu… aggyá kávét narancslevet, meg őőő…. azt a borzalmat, meg a másikat is. A másikat nem adta, majd hozza, mert még nem kínoztak meg valakit azért, hogy elkészítse. Miután az egyikbe belekóstoltam, rájöttem, hogy nem is kell a másik, ne hozzák. Hozták. Szar volt. Irány, mert zörögnek a helikopterek.
Korzó, Lánchíd, (Belső sávban hajtottuk a bringát, miközben az emberek már be voltak zárva a ketrec mögé, s minden tele volt zsaruval. Tök jó wazzeg!) mehetünk tovább? Nem, be a korlát mögé. Francc… meleg, nap, sűrűsödő tömeg, bringák jó helyre pakolása következtében akadt némi helyünk. Mama át akart haladni lezáráson, mit feketében lévő szekuritátésok őriztek nagy hévvel, az F1-esek felügyelete mellett. Mondta, itt lakik az egyben. Mondták nem baj, itt most be nem. Volt nagy elégedetlenkedés, de a tömeg gyorsan felejtett, mert zúgott felfelé a Besenyei, Bocsival a háta mögött, apró pici pontként álcázva.
Boros meg a Szujó (vagy szujo, esetleg szulyó, vagy mittoménmi) közben kommentálta az eseményeket a hangosba. Közben megjelentek Bergerék, pályát néztek, vizslattak, jött F1 felvezető autó, különböző szakágak különbözői, majd megjelentek ordítva a lényegek. Elsőként Berger egy Piros-fehér McLaren Honda v12 MP4/6-al. Abban győzött háromszor is a skac. Majd mögötte a RedBull és a Toro Rosso gépei. Párhuzamosan a Besenyei parádézott, s az ember már azt sem tudta, hogy merre nézzen. Majd semmi, várakozás, majd megint jöttek, nem köszöntek. Volt nagy motorüvöltés, többen orgazmus közeli állapotba kerültek.
Majd gyorsan mindegyik kipattant a verdákból, mert beült a Palik, amitől többen röhögésközelibe kerültek, mivel a híd elején igencsak fulladozott a paripa. Természetesen csak az irigység beszélt belőlünk, hiszen a környéken nem volt olyan ember, ki akár húsz centit is tudta volna ezt vezetni, nemhogy körözni vele. Szóval jó volt. Át pestre, az akkor feloldott Lánchídon, melyről győztesek karjelzését mutatva suhantunk le, nagyokat röhögve. Aztán kordon, rendőr mondá, bemenni nem, majd mindenki el mellette, hogy közelebbről lássa a kordon mögötti eseményeket. Autók, pilóták, riportok, tömeg meleg, mennyünk. Víz 300ért, mert annyiért van. Korzó, járdák, lezárások, Csaba fénykép egy, a járdára ledobott Ferrari mellől. Dzsaljunk Nemzetihez, fel azon az ….izéé…le arról az izzééről, Nemzeti, pihegés, Lurdy, haza. Bahhh… ennyi.
És yóó volt, de tényleg.
És hogy én a videót ma nem vágom meg, az kurvaisten, s a lapra sem teszek ki több képet egyenlőre, mert halok a fáradságtól. Franc se kerekezett ennyit mostanság.
