…….. sok megállapítást nyert. Példának okáért olyanokat, hogy nem jó van ez így, te Peti. Aztán olyanokat is, hogy a Csaba, a földet megkerülve is le tud jutni Ráckevére hiba nélkül, még egy GPS sem tudja eltántorítani. Aztán még mindig röhögve szeretünk másokat fikázni, s jó poénnak tartjuk. Egyébként meg semmi bajunk senkivel (kivéve nekem, mert egy antiszociális barom vagyok, de akinek ez nem tetszik, az kinyalhatja a seggem). Aztán rájöttem, hogy nekem nem szabad horgászok közelébe merészkednem, mert max. egy ötmilliméteres halat foghatnak, azt is csak hálóval. Volt még olyan is, hogy száz giliszta felhúzása egyetlen horogra, nemhogy nem oldja meg a halkérdést, de elég gusztustalan látvány is. 162 forintos, teniszütőnek álcázott szikrázó dologgal nemcsak repkedő rovarokat, de különböző csúszómászókat is el lehet tenni láb alól, bár azok más színű villanással térnek az égi vadászmezőkre. Volt még olyan, hogy én időben el tudok indulni bárhonnan, bárhova. Majd ezt a gondolatmenetet nagy pirossal áthúztam, mivel az 51-esen elindult egy olyan, hogy arra figyelmeztetni akartam a többieket, de már nem volt telefon sem, majd rá pár percre ember nem volt, ki el merte volna engedni bármely kezével a kormányt. Esett! Nem! Ezt nem volt eső! Valaki fogta magát és 12 tűzoltóautó fecskendőjének felhasználásával mosta szemből az autót úgy, hogy a látótávolság csak a szélvédő belső oldaláig terjedt. Elmondom, nagyon érdekes belülről az autó, így sötétben, de azért hajtott a kíváncsiság, mi is lehet kint. Volt még olyan, hogy megláttam a nullás leágazást (csoda), s feljutottam. Majd az út mellett (nullás) parkoló autókat kerülgetve, mindezt 21km/órás, hihetetlen száguldással elértem az M5-öst, ahova felkanyarodni száraz úton 25 másodperc, majd annyi sem kell, s már 160-al utazhat a páciens, ellenben az előttem lévő annyira nem látott, hogy 5 perc alatt mentünk fel a hídra, s jöttünk le, majd a felhajtósáv megtalálása is erősen röhögésre késztetet, és boldogan elérhettem a 40km/órát. Igaz, visszavetem, mert 40-el is szar vakon vezetni. Mire hazaértem, már csak ömlött az eső. Ezzel a nyugodt tudattal szenderültem volna álomra, mivel az est többi része fuccsba ment, de ezzel együtt a búvárszivattyú is úgy döntött, elég volt a melóból. Ékes magyarsággal köszöntem meg neki azt a pár köbméter vizet, mit beengedett a pincébe. Kihordtam. Fájt! 
aug 20