Simán meg tudtam volna fogalmazni hasonló felmondólevelet múlthéten a [singlepic id=1 w=120 h=140 mode=web20 float=right]főnökömnek!
Mert ugyanis az egy dolog, hogy a gályán lapátolni kell a szemetet. Hisz ezért fizetnek, na bumm.
Nem is attól vagyok népszerű és közkedvelt, hogy véresre sírom a párnám, amiért nem végezhettem aznap olyan tevékenységeket, mitől a világnak megint jobb lett egy kicsit.
Nade, ha elkezdek dolgozni, akkor ugyan légyen már az úgy publikálva, hogy azt én tettem, s nem a főnököm.
Ugyanis az ember gyermeke néha napján leellenőrzi, hogy mit is kezdtek azzal az anyaggal, ami sok-sok órát vette el az ember gyermekének idejéből. Bár leszarná….
Majd amikor meglátja, hogy minden szép rendben publikálva lett, és már zárna be minden ablakot a monitorán, mi a munkára emlékeztet, akkor eccercsak feltűnik, hogy az anyag szerzőjeként nem a készítő neve van feltűntetve, hanem annak főnökéé, akkor ugyebár elkezd forrni az agyvíz.
Majd a gondolatmenet, hogy akkor fogom én itt szarrá hajtani, ha a górékámnak ló legel a sírján.

Uff!