Kinyírlak, te dög!

No, történetünk két cégről szól. Van “A” cég, aki használ egy szoftvert, sőt ez a szoftver direkt neki készült. Van “B” cég, aki a szoftverhez szükséges eszközt lefejlesztette és gyártja.

No, a bonyodalom ott kezdődik, mikor az eszközt úgy adják oda “A” cégnek, hogy nem ugyanazzal a verziószámú tudással látják el, mint az előzőt, sőt amiket az eszközzel lehet használni, azokat meg a tök újhoz okosítják, ami viszont még abszolut nincs “A” cég birtokában…

Tovább megyek… A kurva nagy bonyodalom meg ott kezdődik és az én idegrendszerem nagyjából itt ér véget, mikor “B” cég eszközeit, miket a kezdetektől “A” cég igényei szerint fejlesztettek, úgy küldik el “A” céghez, hogy 6-ból 2 használható. Mikor értetlenségünknek adunk hangot, nagy nehezen kiderül, hogy bár a kezdetektől mindenki birtokában van annak a tudásnak, hogy “A” cég szoftvere linuxos környezetben fut, “B” cég az eszközt, valamilyen nem túl jól átlátható és teljességgel megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mégis windows alatt tesztelte… És ott persze jó volt! És ez úgy mégis kiabánatosfaxom kíváncsi erre, ha a felhasználó max az ablakot támaszthatja ki vele, hogy ne csapja be a huzat?!

És így mennek el értékes percek az életemből… Már rég megmondtam, nem az évek öregítenek, hanem a pillanatok!