Hát, Isten hozott engem a fedélzeten…Hogy mit keresek itt? Állást! Az nincs? Akkor elszórakoztatom magam egy kicsit a saját és mások történeteivel.
Most éppen regisztrált, aktív munkanélküliként próbálom kitalálni, hogy mi leszek, ha nagy leszek.
Felhívtam egy “urat” állás miatt. Webshopos értékesítésre kerestek eladókat. Pikírt hangon közölte a köszönés után, hogy nem olvastam el a hirdetést, mert akkor láttam volna, hogy 9-től telefonáljak. Hívjam akkor, és letette.
Jól felhúztam magam a hangnemen…
Küldtem neki egy smst, hogy nem fogom, mert utálom a kioktatós, undok főnököt…bocs.
na, önérzetem még van…hihi
Azonnal válaszolt….
“köszönöm, megkönnyebbíti a dolgom….”azért humora van, állapítottam meg, de nem bírtam megállni szó nélkül…. visszaírtam, hogy pedig én vagyok álmai webhoposa…
válasz: “örülök, hogy valaki legalább ismeri az álmaimat…
Erre közöltem vele, hogy drukkolok, hogy soha nem kerüljön ilyen helyzetbe, hogy állást kelljen keresnie…és üdv.
Meglepetésemre azonnal jött a válasz:
”Ismerem ezt az érzést. De ön sértődött meg! Így nehéz lesz megtalálni az “igazit” „
Nem én lettem volna, ha ennyiben hagyom.
válasz: Mert jól esik az emberi hangnem. Soha nem használnék vevővel, partnerrel szemben ilyen kioktató hangnemet, amivel lerázott. Tudom van más. Remélem Őt a vevői is imádni fogják…
Később megállapítottam vigyorogva, hogy ahelyett, hogy másfél perc alatt megbeszéltük volna a lényeget, nem kevesebb, mint húsz percet szánt rá az sms-k nyomkodására…Ügyes…
Üdv a fedélzeten Csibe!
Azt nem ígérhetem, hogy itt találni fogsz munkahelyet, de ha egy csöppet is megkönnyíti az oldal, hogy ennek feszültségét levezesd, akkor már volt értelme ezt megcsinálni. 😉
Üdv.Csibe! 🙂
Üdv Csibe!
Nem akarok kekeckedni, de volt némi igaza a faszinak! Lehet, hogy hangnem nem volt a legmegfelelőbb, de biztos nem véletlenül adott meg időpontot a hírdetésben. Én is berágtam volna a helyében…
Ráadásul még meg is akarod nevelni! Az első SMS után már nem is történhetett volna másképp a dolog, mint ahogy leírtad. Poénnak tényleg nem rosz, de a legnagyobb poén az egészben, hogy semmi nem változott: az a faszi még mindig webshopos értékesítőt keres, te pedig még mindig munkanélküli vagy. .-)
Az önérzet fasza dolog, de tudni kell néha otthonhagyni…
Hát, nem mondom, hogy Kalty téved, mert van amiben igaza van, csak súrolja azt a mentalitást, mi jellemző a világunkra.
“Az önérzet fasza dolog, de tudni kell néha otthonhagyni….”
Saját magunkat kényszeríttettük rá ebben a baszott nagy demokráciában, hogy a főnökök arrogánsak, önfejűek, logikátlanok legyenek. Hogy kedvük, pénztárcájuk, és nem a józan eszük szerint válogassanak a munkaerő piacon.
Mert mi is van?
Értékesítőt keresek. Ugyebár ennek a szakmának megvannak a sajátosságai. Legfőbb a rámenősség, és a duma. Valamit el kell adnom, s ezt makacs mód teszem bárkivel. Ha én vagyok a főnök, és az egyik pályázó elém áll váratlan, majd amikor elhajtom, még mindig a nyakamon van, és még beszól, és visszaszól, akkor valószínűleg van benne valami. Ha más nem, hát rámenős. De hát én ilyet keresek kilenctőőő, kilencharmincötig! És ha velem, a leendő főnökével ilyen stílusa van, akkor milyen lehet az ügyfelekkel?
Meg köll csípni!
De nem! Mert itt az a fontos, hogy ÉN főnök vagyok, majd én megmondom, hogy te mit gondolsz, és egyébként is úgy lesz, ahogy én akarom, mert ha nem, akkor van helyetted még 500ember az állásra. Mert a mennyiség a lényeg, nem a minőség.
És nagyon úgy néz ki, hogy kurvasok 40évnek kell még eltelnie ahhoz, hogy ez megváltozzon, s a munkaadók képzettek legyenek ahhoz, hogy tudjanak munkaerőt válogatni.
Aaaajaaaaaj, megint beletenyereltem valamibe…
Valamiért én nem a főnök kontra melós mutatványra helyeztem a hangsúlyt. Marvin, szerinted miért???
Eeeeeeeeeeeeeeemondom:
Folyamatban van egy hasonló ügyem egy kellemes megjelenésű fiatal hölggyel. Pár hete megbeszéltük, hogy ilyen-olyan ügyben Ő mindenképpen fog engem keresni. Mondám OK, de csak este 6 után hívjon, mert akkor vagyok beszámítható. Már legalább 4-szer hívott délelőtt és kora-délután, egyszer sem vettem fel. Szerinted ettől én arrogáns seggfej vagyok?
Mondjuk, ha ez kiscsaj elkezdene SMS-ben kioktatni a helyes magatartás különböző ismérveiről egész biztos lekiabálnám a haját telefonon keresztül! Ha tisztáztuk a játékszabályokat, akkor elvárom, hogy azokat be is tartsák/tartsuk és pont!
Szerintem erről szól a történet és nem a “genya főnök- csóri melós” sablonbőrt próbálom ráhúzni mindenre!
Még valami: Az értékesítő-kereső filozófiádban leírtakkal is csak akkor tudnék azonosulni ha kicsit megerőszakolnám magam (ez még nem is baj), de egy valamit nem értek. Szerinted a “rámenősség” melyik ismert jele mutatkozik meg az alábbi szövegben?
“nem fogom, mert utálom a kioktatós, undok főnököt…bocs.
na, önérzetem még van…hihi”
Nekem erről egészen más jut eszembe…
Erről beszélek bakker…
Ebben a világban az empátia szót már csak azért sem találják meg az emberek egy értelmező szótárban, mert a sajátjukból is hiányzik.
Nincs!
Ha én vadászok egy munkavállalóra, akkor a legjobb kell. –gondolom ezt én, meg biztos vannak ezen a bolygón olyan helyek, ahol ugyanezt gondolják. Ha nem teszek meg ezért mindent, s játszom a gőgös elfoglalt főnököt, kinek olyan szoros a beosztása, hogy jajj (mi természetesen nem igaz), akkor vegyek magam mellé egy embert, ki kiválogatja nekem a legjobb embereket, kikkel dolgozhatok. Mert lehet, nem meseszerű dolog az, hogy a legjobb emberemet hagyom veszni azért, mert egy seggfej vagyok, ki mellesleg még türelmetlen és “rettentő elfoglalt”.
No persze eközben elfelejtem – mert most rettentő fontos vagyok – , hogy én is kerestem már munkahelyet, és lehet, fogok is még…..
Pppffff…….
Marvin!
Istenemre mondom, szeretném megérteni az álláspontodat, de az utolsó kommented többszöri olvasása után se tudtam rájönni mi a francot akarsz mondani! A tartalom nagyjából OK, de az összefügéseket nem látom és érzem, hogy valami fontos üzenet nem jön át. Megtennéd, hogy kicsit áfogalmazod a mondanivalót! Előre is köszönöm!
Akkor szerintem dobjuk a témát… 😉
Marvin, azt kell, hogy mondjam, hogy lehet a kis android agyad női modell alapján készült… Én értelek… 😀