Hétköznapi hősök

Egy újabb fantasztikus sikertörténet:
Egy abszurd fos reklámban ki kell találnod az egyik szereplő nevét, beküldned és részt vehetsz egy abszolute fos fesztiválon, ahol ihatod az általad is készített abszolute fos terméket.
Közben a reklámnak mindenfajta bünözésre, alkoholfogyasztásra, drogozásra és könnyű életre utaló inspirációja van.
Persze a nagy ember aki ezt megálmodta, bekerűl a hétköznapi hősök arcképcsarnokába. Mert ez komoly lesz ilyen, hétköznapi hősök itt, a semmi közepén!  ahol mindennapos a leépítés és nagy lakat készítésének terve,
és további hősök jelntkezését is várják, akik különböző fogadalmakat tesznek. pld. igérem, hogy soha nem dolgozom akkor ha fizetnek érte és kitolok másokkal, akik ezt teszik.

A nap beszólása…

Cégünk pár éve úgy döntött, hogy nem fizet tovább olyan rendszereket, mik drágák és jók, így hát átállt az óccsó, amúgy hulladék Microsoft SharePoint felületre, bizonyos feladatok elvégzése okán. Talán (???) harmadszor próbálnak változtatni ezen az óccsó, amúgy hulladék alkalmazáson, és akkor most vállalati felmérés keretében próbálnak információhoz jutni a leendő működéssel, illetve a változtatások mikéntjével kapcsolatban (arra nem gondoltak, hogy ennek fejlesztőit kéne kirúgni a kurvaanyjukba…). Azt viszont nem nagy sikerrel, mert csak nem tőőtik ki az emberek a kérdőívét ennek az óccsó, amúgy hulladék rendszernek. Felmentem hát megnézni, hogy eddig hány válasz érkezett, és mik voltak azok. A nap gyöngyszeme (sztem azt is tudom, hogy ki követte el, bár névtelen a cucc):

„Csak akkor vagyok hajlandó használni, ha pisztolyt tartanak a fejemhez, vagy ha főnököm mondja.”

Nem is olyan rossz itt dolgozni…

A PUSZTÍTÓ ÁRVIZEKET OKOZÓ HATALMAS ESŐKET VAJON A TERMÉSZET PRODUKÁLTA,VAGY…..?????

Rejtélyes HAARP projekt
Ha Alaszka déli részén végigautózunk az ún. Tok-Highwayn, a 11-es mérföldkőnél, Gakona település közelében az út mellett több kilométeren át szögesdrótkerítés húzódik. A kerítés mellett tábla figyelmeztet arra, hogy itt katonai terület kezdődik. Ez az ún. HAARP Project (haarp = hárfa) fellegvára. A HAARP a High Frequency Active Auroral Research Program, azaz aktív magas frekvenciás program az auróra kutatására elnevezést takarja, vagyis hivatalosan az északi fény létrejöttét és tulajdonságait vizsgálja. Közreműködői az US Navy (haditengerészet), a US Air Force (légierő), valamit néhány egyetem és beszállító cég. A terület tulajdonosa az USA Védelmi Minisztériuma. Egy kívülálló számára már az is elgondolkodtató lehet, hogy vajon miért érdeklődik az amerikai hadsereg az északi fény iránt?
Elgondolkodtató az alábbi részlet:
Miként kapcsolódik az ionoszféra lüktetése az agyműködéshez?

A Föld ionoszférája nagyjából 100 km-es magasságban kezdődik. Befogja a napszél által szállított töltött részecskéket, így megóvja a felszíni életet a káros sugárzások roncsoló hatásától. Az ionoszféra folyamatos rezgésben van – Schumann rezonancia -, ennek csúcspontja jelenleg 7,8 Hz. Ezek a hullámok folyamatosan áramlanak a felszín és az ionoszféra között. A „Föld szívverésének” ritmusa pontosan az agyműködés rezgéstartományába esik.
A naptevékenység és az időjárás kapcsolata egyértelmű, fokozott Nap-aktivitás idején sokkal gyakoribbak a viharok, megváltozik a „Föld szívverési” frekvenciája, ezáltal agyműködésünk. Tudjuk, hogy az alfa állapotban az emberi tudat befolyásolható. Ha valaki befolyást tud gyakorolni az ionoszféra frekvenciájára, képes tömegek gondolkodását, érzelmi állapotát is befolyásolni, anélkül, hogy az érintettek ebből bármit és érzékelnének. Az emberek bioritmusa is tökéletesen felborítható.
A parafenomén gyógyítók és clairvoyantok agyműködése pontosan ezen a 8 herzes frekvencián dolgozik tevékenységük közben. Puharich professzor kimutatta, hogy ha egy személyt 6.6 Hz-es frekvenciának teszünk ki, akkor depresszióba esik, míg 10.8 Hz-es agresszív tombolási hajlam uralkodik el rajta. A normális 8 Hz körüli frekvenciától való tartós besugárzás esetén roncsolódnak a DNS-molekulák is. Aki uralja tehát ezeket a frekvenciáka, az képes a Föld teljes lakosságát depresszióba süllyeszteni, vagy őrjöngő vadálattá változtatni.
Mit gondoltok erről? Szerintem elgondolkodtató…

Hasznos tanácsok dugáshoz

Viktor felemeli a családi pótlékot, legalábbis aki tanul az kapja. Szóval 6 éves kor után már jár és ez alapján a fenntartható fejlődés végéig, gondoltam is szólok majd faternak, hogy kérje visszamenőleg 25 évre mert 18 éves korom óta fejlődöm… az irányokat  ne firtassuk.

De ha mégis védekezésre vetemednél, mert az anyagi javak, helyett aberált szexmániás, perverz vagy, aki nem tud parancsolni állatias ösztönöeinek, akkor a következőt tanácsolom:

CBA-ban semmi esetre se vegyél kottont!!! ha mégis, semmi esetre sem lifestylt! ha mégis,  akkor vedd ki a dobozából és azt jó messzire helyezd el a dobozt egy szelektív hulladékgyüjtőben, szóval hajítsd el mindegy, mert! Ezek ott a magyar üzletben úgy gondolják, hogy a csipogó fontos kellék a kottonhoz és hiábva húzod le a pénztárnál, tovább csipog!

És ráadásul minden egyes cba-ban, persze nem ajánlom a csipogás tesztet sem, mert ha nincs számlád, akkor ugye jön a szekurity és a szabálysértés jegyzőkönyve.  Megbélyegzett ember leszel, mert csipogott a koton gumid. Vagy beleüvöltesz minden egyes bevásárlóközpont hangos bemondójába, hogy összes szekus hallja, hogy VAN NÁLAM 1 DOBOZ KOTON!!! Reménykedve hogy az őrök és vásárlók nem értik félre a szándékot….mert aztán még jön a meseautó is.

Mi ebből a tanulság? Cölibátus vagy siserehad! Vagy egy EQ-val rendelkező nő.  -de maradjunk a realításoknál…

Ide?

Csak kommentben akartam válaszolni Nyilas azon felszólítására, hogy dugjunk, és ezzel egyetemben gyereket is csináljunk, mert egyre kevesebb nő szül gyereket, miből én arra következtetek, hogy halunk ki, mint az állat. Gondolom ő is erre célzott.

Sztem intézzük el annyival a választ – csakhogy ne kelljen ennek a mélységeibe belemenni – , hogy ide, hol ilyen videók okkal készülhetnek el?

[pro-player width=’480′ height=’295′ type=’video’]http://www.youtube.com/watch?v=2cX80z6TRc0&feature=player_embedded[/pro-player]

Azért hozzáteszem, mint személyes megjegyzést, hogy nem mindennel tudok azonosulni, mi itt látszik, de attól függetlenül zseniális a cucc…

“Mire jutnánk a menedzserek nélkül?”

Kérdés: Hány lába van egy egérnek?

Eredeti beszámoló: Az egereknek négy lábuk van.

Menedzsment: Részletesebben.

1. módosítás: Az egereknek öt végtagjuk van, ebből négy láb.

Menedzsment: Nem esik szó az ötödik végtagról.

2. módosítás: Az egereknek öt végtagjuk van, négy tappancs és egy farok.

Menedzsment: Hogyan? Tappancsuk van, nem lábuk?

3. módosítás: Az egereknek négy lábuk, négy tappancsuk és egy farkuk van.

Menedzsment: Zavaros. Akkor ez most 9 végtagot jelent?

4. módosítás: Az egerek négy láb-tappancs kombinációval és egy farokkal rendelkeznek.

Menedzsment: Nincs kifejtve, mit jelent a “kombináció”.

5. módosítás: Minden egér négy lábbal és egy farokkal rendelkezik. Minden láb végén egy tappancs található a testtel ellentétes oldalon. Az ötödik végtag – a farok – kivételt képez, mivel ennek a végén nem található tappancs.

Menedzsment: Részletes, de nem elég határozott.

6. módosítás: Az egerek ellátottsága a következő: NÉGY LÁB-TAPPANCS KOMBINÁCIÓ, EGY FAROK. Ettől a szabálytól az eltérés nem megengedett!

Menedzsment: Túl hivatalos, elfojtja a kreativitást.

7. módosítás: Az egerek négy lábbal rendelkeznek, minden lábhoz egy kis tappancs csatlakozik, kiegészítve az egér strukturális alrendszerét. Ehhez a strukturális alrendszerhez csatlakozik egy vékony farok, amely különösebb funkcióval nem rendelkezik.

Menedzsment: Túl bőbeszédű és tudományos. A kérdésre válaszoljon.

8. módosítás: Az egereknek négy lábuk van.

Menedzsment: Jóváhagyva.

😯

A pofátlanság, és annak határai.

Sztorizzunk már valamit, mert a végén totál kihal az oldal, vagy átterelődik politikai síkra a téma, mit ugyebár senki nem akar, hisz attól zeng lassan az egész magyar net.

Szóval, álljon itt valami fikció, mi ha összefüggésbe hozható bármiféle megtörtént eseményekkel, akkor az csakis a véletlenek sorozatos, és galád szövevényének teremtődése lehet, nem más.

Légyen a helyszín egy hatalmas, globális kiterjedésű vállalat egyik farvizén evickélő cég, hol mondjuk sasszeget gyártanak (ez hogy jutott eszembe???), de nem ám akárhogy! Világszínvonal közeliben. Legalábbis úgy akarják… A cég küzd, kapaszkodik, vért izzad azért, hogy ő legyen az ország piacvezető sasszeggyára, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez…. Ne sikerüljön. Fókuszáljuk magára az emberre, ki ebben a cégben  – mondjuk ki – felbaszott lábakkal ül az íróasztala mögött, és néha eltűnődik azon, hogy ugyan mi a jó büdös retkes francokat keres ott, hogy épp, de aztán rájön, hogy ennyiért bőven megéri felbaszott lábakkal ülni, hisz máshol ennyiért mondjuk vért köpnek. Mondjuk ez nem a járandóságának horribilitását jellemzi, inkább az ország sanyarúságát, de ezen lépjünk túl, hisz nem ez itt a té-ma.

Posztunk főhősének igen ritkán – mondjuk, úgy háromévenként – lesz lelkiismerete. És ez elemi erővel kondul meg, azt hangoztatva, hogy itt mindenki dolgozik, mint a hülye, és az már oly ciki, hogy ő meg csak láblógál, hát tenni kéne valami jót, nemeset.

(Innen is látszik a fikció életszerűsége, hiszen lelkiismerete elhagyta, mindennel egyetemben, egyébként meg csak pokolian unatkozik, és a feladat kihívása mozdítja csak meg agyát, munka ügyben)

Ímhol tehát hősünk, ki gondol egyet, és rávezeti főnökét csellel-lobbal, hogy újítani kéne. Méghozzá olyan környezetben, hol posztunk fő-szereplője otthonosan mozog. Ez biza nem más, mint a technikai fejlődésünk csúcsa, a számító-gép, mi tulajdonképp élete ciklusát porfogóként éli, kihasználtsága nullához konvergál. Használjuk ki, ha már van – hangoztatja az unatkozó, a témában szakmát szerzett személy. Meg is van a projekt! A kis szorgos hangyák hiába szorgoskodnak szorgosan a nagy sasszeggyárban, bizonyítani nem tudják munkájuk mennyiségét, hisz nincs az sehol kőbe vésve. Vonjuk hát össze feladataik se szeri, se számát, egy programban, ebből készítsünk megjelenítést, szép grafikonokat, struktúrát. Légyen a cucc (f)elhasználó-barát, könnyen kezelhető, legyen külcsínye, hordozzon értéket. Főni bólint, legyen hát! Hónapok telnek el kínkeservvel.

A program gondolata szép, s jó, de hát a kivitelezés munkás feladat. Hősünk visszanyúl tanulmányaihoz, pár őszhajszálat is felfedez magán, többször mondja, hogy: akurrrvaanyád! Node a sok munkának meglészen gyümölcse.  Jön a tesztidőszak, mikor még ugyebár nem fut a program teljes gázon, hisz azért hívják tesztidőszaknak. Híre megy a dolognak a felsőbb légkörben is. Menten be is toppan a nagy, a rendíthetetlen és kíméletlen fővezír, ki azt hiszi, hogy ért a számítógépekhez (mert neki is van legalább kettő, nomeg hallotta valahol az SQL kifejezést). Roppant barátsággal, hangos SZIával lép be hősünk ajtaján, pattan le a gép elé, és mondja: Nah, mutasd, mit csináltál! Posztunk főszereplője nem szokott beszarni ilyen paliktól, így hát arcát tenyerébe temetve, színpadiasan közli, hogy nem kéne, sőt, azt sem tudja mit keres itt a várúr, hiszen a TESZTidőszak tesztről szól, tehát hibák vannak hibára, és egyébként sem műxik még minden. Gondolat követett gondolatot, majd jött a bemutató. A nagy, és mindenható menten papírt fogott, és ceruzát, majd rajzolt, írt, magyarázott, beszélt, mintha épp egy kocsmában ülnének és a 2010-es év Saints vs. Colts, Super Bowl meccsének stratégiáit vázolná. Hősünk csak azért nem vinnyogott fel néha röhögtében, mert tiszteli néha az ilyen odaadást, mit a nagy vezír mutatott. Fővezír el, egy „Szép munka volt!” felkiáltással. Hősünk tartotta volna a markát is, hiszen mégiscsak egy alsókategóriás automobil árának megfelelő összegbe kerül egy ilyen cucc, de ilyen dolgokról már a sasszeggyárban rég letett, meg hát úgysem ez volt a cél.

Hónapok ismét rohantak, a program futott, a vakok és gyengénlátók, meg a félhülyék is lassan megtanulták kezelni, hibák sem fordultak igazán elő, szóval ment, mint aminek mennie kell. Node a főni vérszemet kapott. Legyenek az adatok így-úgy részletesebbek, tegyük bele ezt-azt, meg emitt, nomeg amott, kapcsoljuk össze az egészet más programokkal is, könnyítve a felhasználók egyébként is könnyű munkáját. Hősünknek már viszketett a tenyere, meg hát a munka szelleme ismét elhagyta, így sikerült roppant ügyesen, roppant szakmaisággal eladni azt, hogy biza ehhez ő kevés, itt már külsős segítséget is be kell vetni (mondjuk ez nem állt távol a valóságtól). Főni intéz, keres, telefonál, külsőssel kapcsolatot felveszi, ki mondja; Ohh, hát persze! Megnéztük, létrehozhatjuk, küldjük az árajánlatot. Főni szemöldöke tarkójáig szalad. Árajánlat? Hogyan? Nem dolgozik ebben az országban már senki ingyen? Hősünk, nem titkolt vigyorral, felhomályosítással élt, miszerint nem, itt, ebben az országban csak a hülyék dolgoznak ingyen, meg ő.

Az ajánlat pár hét multán meg is érkezett. Kéretik befizetni a kasszába 300ezer forintot, és akkor elhelyezkedik a programban 32karakternyi kód, és minden szupi mód meg van oldva. Szerinted? Volt hüppögés, hápppogás, meg minden egyéb, mi a pénztelenséggel volt kapcsolatos. Hősünk röhögött (akkor még ment neki), majd vállvonva továbblépet a problémán, hisz ez nem az övé volt. Teltek a hetek, s az alatt a főni hihetetlen informatikai tudásra tett szert. Megtalálta a megoldást, hogy miként lehet megkerülni a fizetést, hősünket ezzel új feladat elé állítva. Főni rosszkor, rossz helyen, rossz időszakában találta meg páciensünket. A „Hát a faszom nem kéne!?” kijelentés helyett, mi nem lett volna elég meggyőző érv, elég volt csak annyit mondani: „Nincs hozzáférési jogom a szerverhez, basszus!”

Ne felejtsük el hozzátenni, hogy egyrészt tényleg nem volt (mint utóbb kiderült), másrészt ha lett volna, akkor is kb. 42érv van hősünk tarsolyában, mik ellen csak akkor lehet fellépni, ha a fellépni kívánó hosszú éveket eltölt az iskolapadban, ehhez a témához való tudást szerezve.

Ennyi volt a mese mára….

Szolgálati közlemény.

Tulajdonképp azért ide írom, mert talán vannak itt olyanok, kiknek még épségben van a hosszú távú memóriája, és emlékeznek egy Régvolt nevezetű blogra. Namost, ez a Extra nevezetű, tárhely szolgáltatónak csúfolt intézményben volt elhelyezve, mi megszűnik. Illetve nem meg, hanem fizetőssé válik (tehát megszűnik, mert el nem tudom képzelni azt, hogy azért a hulladékért bárki is fizessen bármit is…), szóval a régvoltnak mennie kellett. Jött a választás, hogy vagy kuka, vagy megmentés. Mivel két és félszáz bejegyzés volt rajta, és több mint 600 komment, számtalan kép, miegymás, így hát nem volt szívem kidobni. Igaz, erőm sem volt sok, hogy megmentsem, de megerőszakoltam magam, s lőn, a kiváló dolgozó helyet szorított neki.

http://kivalodolgozo.hu/regvolt/

Hhmm… asszem ennyit akartam írni.