Úgy gondolom, ha elolvassátok, talán Ti is egyetértetek, szerintem vezető beosztásba, csak úgy lenne szabad, hogy kerüljön egy ember, ha egy ilyen EQ teszten is átmegy, mert hihetetlenül sokat rombolhat maga körül, a munka hatékonyságának kárára is menvén egy vezető, ha egy ilyen teszten nem felel meg. Nem beszélve a magánéletről, én személy szerint érzem is a mindennapjaimban! 🙁
Kicsit hosszú, de szerintem érdekes…
“Az érzelmi pallérozottság
legalább olyan fontos része a műveltségnek,
mint a matematikában vagy az olvasásban jártasság.”

Az érzelmi intelligencia (EQ) olyan képességek összefoglaló megnevezése, mint az önmagunk ösztönzése, a csalódásokkal dacoló, rendíthetetlen kitartás, az indulatok lefékezése, a vágykielégítés késleltetése, hangulatváltozásaink kiegyensúlyozása, az empátia és a remény.
Az ambíció, az önkontroll és az önismeret, szintén az érzelmi intelligencia fejlettségére utal, mint ahogyan az is, ha “bánni tudunk” az emberekkel. Ha nem csak saját, hanem mások lelkiállapotában is eligazodunk, ha megtaláljuk velük a közös hangnemet és leolvassuk róluk az érzelmeiket.
Vannak, akiknek az EQ-juk annyira fejlett, hogy valósággal elvarázsolják a környezetüket. A művészek, sikeres politikusok, közéleti személyiségek sohasem az IQ-jukkal hódítják meg a nyilvánosságot, hanem intelligenciájukkal, a fellépésükkel, bájukkal, amit másként karizmának is neveznek.
Sokáig úgy tartották, hogy a magas IQ megjósolja a sikert , úgy a tanulmányokban, mint a munkavégzésben egyaránt. A legutóbbi felmérsek alapján az IQ a legjobb esetben is csak 20%-át teszi ki a sikeres életvitelt befolyásoló tényezőknek. A fennmaradó 80 % más erőkre vezethető vissza.
Az IQ nem sok támpontot ad arra vonatkozóan, hogy nagyjából azonos kilátásokkal, iskolázottsággal, lehetőségekkel rendelkező személyek életpályája, miért különbözik annyira.Gyakran előfordul az életben, hogy 160-as IQ-jú személyek 100-as IQ-júak beosztottjaiként dolgoznak, ha az előbbiek interperszonális intelligenciája gyenge, az utóbbiaké viszont fejlett.
Elegendő elmenni egy érettségi találkozóra, és tapasztalni azt, hogyan vegyülnek el a hajdani kitűnő diákok az átlagos karriert felmutatni képes társaik között. Ezzel szemben megfeigyelhető az is, hogy számos átlagos bizonyítvánnyal rendelkező diákból, milyen sikeres vállalkozó lett…
“Kutatási eredmények bizonyítják, hogy életünk majd minden területén fontosabb szerepet játszik az EQ, mint az IQ. Ez a törvényszerűség fokozatosan érvényesül napjainkban, amikor a kontrollra épülő ipari korszakból átlépünk a motivációra épülő információs korszakba.
Az éntudatosság, az önmotiváció és az önmenedzselés kulcs összetevője
az empátiának és a társas kapcsolatoknak.”
Sajnos, az iskolában nem fordítanak kellő gondot az érzelmi intelligencia – egyfajta szellemi fürgeség – kifejlesztésére. Még nem eléggé közismert az, hogy az érzelmi élet, akár a matematika vagy az olvasás, művelhető magasabb vagy alacsonyabb színvonalon. Ehhez is meghatározott készségek szükségesek, amelyek elsajátítására a személyiségfejlesztés nyújt remek lehetőséget.
Számtalan bizonyíték támasztja alá, hogy az érzelmileg rátermettek, akik felismerik és kézben tartják saját érzelmeiket, másokét hatékonyan befolyásolni képesek, előnyt szerezhetnek minden téren, akár a magánéletükben, akár a munkakapcsolataik területén.
A fejlett érzelmi képességű embereknek jóval nagyobb az esélye a sikeres, megelégedett életre, mert elsajátították azokat a lelki szokásokat, amelyekkel a teljesítőképességüket képesek növelni.
“Az érzelmi tudatosságot nem oktatják az iskolában.
Amikor dolgozni kezdünk, már jól tudunk olvasni, írni és
beszámolót készíteni. Érzelmeink kezelése azonban – főként
egy komolyabb kihívás esetén – sokunknak problémát okoz.
Pedig a jó döntéshez tárgyi tudás mellett önismeretre és
érzelmeink kezelésében való jártasságra is szükség van.
Mégpedig akkor, amikor azt a legnehezebb alkalmazni.”