Megint egy ékes példa magyarságunkról, s arról, hogy mennyire vagyunk ostobák.
Vegyünk egy céget. Pont.
Mondjuk azt, hogy ez egy naagy cég. Pont.
Mondjuk azt, hogy mindennel el van látva, mi egy multira jellemző. Van itt kapkodás, fejetlenség, pénzszórás, megszorító intézkedések és minden szó, mi egy mondatban csak ellentmondásokat szül. Pont.
Mondjuk azt, hogy ebben a – nevezzük kuplerájnak – kuplerájban van egy zúg, hol kissé könnyebb az élet. Hol nem kell megszakadni, hol viszonylagosan biztos pont van, miközben a többi helyen nemhogy viszonylagosság, de még a pont sincs.
Mit csinál a jómagyar?
Több kell neki. Mert ez így nem az igazi. Neki az kell, hogy fizessenek még sokkal, de sokkal többet, és legyen kevesebb, meg még kevesebb munka. Node ezt nem lehet elérni, hiszen ellenség van mindenütt, ki halmozza a feladatokat, ki nem fizet, és olyan is, ki dolgozik valamit. Rossz ez biza! Aztán, ha már nem tudunk mit tenni, és egyébként is hátba szúrtunk mindenkit a környezetünkben, de még mindig nem tudtunk előrelépni, akkor legyünk nagyon makacs emberek. Mondjuk azt, hogy már azért sem, vagy olyat, hogy csakazértis.
Lógjunk!
Lógjunk a munkahelyünkről csendben, majd egyre feltűnőbben. Később, mikor még ez sem elég, legyünk olyan mértékben pofátlanok, hogy nemcsak lógunk, de mindezt a céges konditeremben tesszük, mi nem is lenne baj, ha mondjuk ez egy eldugott, csendes helyen lenne, de könyörgöm, e cégnél azt is le tudják csekkolni, hogy mikor vettél mélyebb levegőt az elmúlt 24órában.
És persze fény derül mindenre. És természetesen két-három hülye, pofátlan barom miatt egy rakat embert tesznek szívóágra.
Jah, ugye mondanom sem kell, hogy ezek bizonyára nem elnézést fognak kérni, hanem ellenségképet gyártanak, mert ugyebár a magyarnak abból sosem elég.

Fuck!