Sziasztok!
Úgy látom működik ismét az oldal:)
Nem írtam még postot, remélem nem süllyed teljesen az érdektelenség gödrébe…:)
Történt minap, hogy elmentem vásárolni, meg is vettem mindent, amit szerettem volna péksüteményt tejet felvágottat banánt, és szépen indultam velük haza.
A házunk liftjénél találkoztam általam csodált néninkkel a házban, aki annyira fitt és észnél van kb. 90 éves kora ellenére, hogy sokszor elgondolkodom rajta, hogy is éli mindennapjait fitten és ilyen vidáman!? 🙂
Észrevette, hogy épp bevásárlásból jövök hazafele, és meglátta nálam a banánt is! Kedvesen mosolygott, és azt mondta: Kedveském, ugye itt a közeli boltban vette a banánt? Mondtam igen! De ugye a mérlegnél tudja ugye, hogy melyik gombot kell megnyomni? Mondtam Hát…(nem tudtam mire vélni, amúgy szellemileg is friss házunk rangidős nénikéjének kérdését…) De ő rögtön folyatta is, hát a répáét! 🙂 Úgy sokkal jobban ki fog jönni! Elcsodálkoztam, nem mondom, hogy nem halottam még ilyesmiről, de az Ő szájából hallani igen meglepő és kissé mulatságos volt. Utána már nem sokat beszélgettünk, mert jöttek más lakók is a lifthez, félbeszakadt az “oktatásom”.
Elgondolkodtam azon, hogy mi az életrevalóság, és mi már a szégyen!? Persze nem az övé, hanem a társadalomé!
Ezek után, hogy lesz, ha még ő is ilyen tanácsokat ad?!
Újburgonya helyett, hagyma?
Kivi helyett burgonya?
Kaliforniai paprika helyet az almát kell megnyomni?
Tény, hogy a belefásult pénztárosok ne figyelnek csak a vonalkódot “pittyengetik” – no de azért mégis!!! Én mit fogok majd tanácsolni ilyen koromban? A néni már idős ugyan, és ráfoghatja a pénztárnál, hogy nem jól lát! 🙂 No de én mint mondanék? Bediliztem ebben a gazdasági helyzetben?
Kutyát sem érdekelné…Amilyen szerencsém van egyből lebuknék, és rendesen meghurcolnának…
Szép napot nektek!
