Reggel Zap felvonaglik a kávéautomatához, és pár pillanat alatt ismételten rá kell jönnie, hogy a [singlepic id=69 w=220 h=170 float=right]világban nem az számít, hogy honnan jöttél, milyen nagydarab vagy, mennyire tudnál olya kistermetű állatfajtákat összecsomagolni a kisujjad egy mozdulatával, mint Zap, hanem hogy miként reagálsz bizonyos szituációkra.
A morc biztonságiőr a kávéautomatánál. Fekete ruha, minden szarral körbeaggatva, mikkel túlélne egy 3.világháborút is, plusz bonuszként megküzdene egy egész római légióval, vacsora előtt meg még kiemelne egy elsüllyedt atom-tengeralattjárót fél kézzel, 3ezer méter mélyről. (néha azért elgondolkozom azon, hogy itt lehet valami kurva értékes dolog, mit ezek őriznek, csak még nem jöttem rá, hogy mi)
Szóval, ott áll egy tálcával a kezében, rajta rakat apró, és nézi a gépet.
Zap vár.
Zap türelmes.
Zap nem türelmes, hanem próbál erőt gyűjteni arra, hogy a nap első mondata el tudja hagyni a száját.
Zap dobol az ujjával a pulton, bizt.őr még mindig sasolja az automatát.
Zap mindent feltesz egy lapra, mert érzi, itt az élete múlik azon a fekete löttyön, és amilyen mély hangon csak képes, megszólal:
– JÁTSZOL MÉG RAJTA???
– Őőőőöööhhrrrkkkmm…..mmmüüühhhrrrüümmm…kööönnnn….nem, használd csak.
Zap a győztesek vigyorával lép a géphez, és megkapja, mire már majd egy órája hajaz.