[singlepic id=64 w=220 h=140 mode=web20 float=right]Reggeli beszélgetésem egy nagy tudásúval, miután egy gyengébb idegzetű ápolt bizonyára bevenne egy levél nyugtatót, a csomagolásával egyetemben:
Telefon (csingg-csinngg)
– Eegeen…
– Szia, Ede vagyok a mélyből (láccik…), szeretnék lekérni egy pár adatot!
– Monnyad…
– Az érdekelne, hogy mennyi volt a ….
– 223355
– Mennyi, mondd mégegyszer!?
– 223355
– És a másik?
– 226699
– Ezt nem értem, itt valami nem stimmel!
– Mi?
– Mondd mégegyszer az elsőt?
– 223355
– 253322
– Nem, 223355!!! (kissé feszülten)
– Várj, mennyi? 235522
– Ok! Kezdjük elölről! Huszonkettő…haaarminchááárom…. ötvenöt!
– Oké, megvan! És akkor most a második?
(türelem vészesen csökken, az asztalba belemélyedt körömnyomok tisztán látszanak)
– 226699!!!!!
– 269966?
– NEEEEMMMM!!!!!
– Huszonkettő …….haaaatvanhaaaatttt…..kilencvenkilenc!!!!!!
– Jó, oké, megvan!
– Hurrá!

És akkor csoda, ha az ember az alkoholhoz fordul segítségért??