[singlepic id=63 w=220 h=140 float=left]Még így hívják azt a baromi nagy épületet, hogy az orvosi ellátás központosítva van kerületenként?
Mondom mi van! Ugyebár nekem, mint jómunkásembernek, évente egyszer, kötelező orvosi vizsgálaton kell résztvennem. Ezt biztos valami törvény írja elő, mikkel pont annyira nem vagyok tisztában, mint pl. egy vakbélműtét trükkjeivel, lényeg, hogy meg kell tenni. Így hát térjünk be abba a nagy épületbe, ahol a tüdőszűrést végzik, az én esetemben már kb. 15éve. Menjünk fel az első emeletre, majd menjünk vissza a földszintre, mert sorszámot kell húzni. Jelentem, ekkora baromságot, mint egy tüdőszűrésre sorszámot húzni, a világ nem látott még! Ez kb olyan, mintha bevásárolsz a tescoban, majd mielőtt odaállnál a pénztárhoz a sorba, húznál egy sorszámot. Döbbenet! Mindegy, ezt is az én pénzemből fizették.
Szóval, be a sorba. Csilling-csilling, én jövök.
Mondom miért jöttem.
Mondja, hogy van e beutalóm.
Mondom, nincs, minek, időszakos, munkahelyi.
Asszongya, hogy de még nem vagyok a behívottak listáján.
Heee?
Lista van! Évente kiküldik. Még nem maga jön, így soron kívüli, s ha nincs beutalója, akkor fizetnie kell. Jöjjön vissza beutalóval.
Az édes anyád jöjjön vissza beutalóval – gondolta Marvin, de nem mondta ki. Nem jövök! Kérek más megoldást!
Nyolcszáznegyven forintos megoldásuk van. Mármint azért fizessek nyolcszáznegyven forintot, mert valami barom megállapított egy behívási listát, min még nem vagyok rajta, a munkahelyem csak az EÜ könyvemet adja ki a vizsgálathoz, de baszik beutalót küldeni, és egyik köcsögnek sem jut eszébe, hogy ezt a bürokratikus baromságot áthúzza pirossal, mert csak rá kéne nézni arra a kibaszott dossziémra, mi már 15éve ott van az eSZTéKában, és rá van írva, hogy egy éve voltam ott utoljára, hiába a behívási lista, és jogosult vagyok az ingyenes vizsgálatra!
Tavaly több mint négyszázezret fizettem mindenféle egészségügyi járulékra! Nem, sokkal többet, de ahhoz semmi közöd! Szóval, kifizettem egy rakat pénzt, ezért kaptam egy totál felesleges sorszámkiadó automatát, egy bürokratikus baromságot, munkahelyi orvosokat, kik azt hiszik sok sétára van szükségen köztük, és az intézmény között, mi a kötelező vizsgálatokat végzik.
Adtam neki egy ezrest! Aszongya, hogy nem tud visszaadni! Érted??? Nem tud visszaadni, mikor pénzért nyújtja a szolgáltatásait. Igen, igen, igen! Azért mert ingyenes!!!!! Csak átbasznak!
Mondom adjon 900-ból. Úgy sem tud. Ekkor röhögtem fel, s ezzel oldottam a saját, és a körülöttem lévők feszültségét, mert volt ám háborgás, mikor a többiek is rájöttek, itten fizetni kell. Odáig jutottunk, hogy az egyik kishölgy, ki mögöttem szenvedett a sorban, előkapta a pénztárcáját, és kifizette a negyven forintomat.
Megköszöntem.