… a paranoid androidot arra, hogy kerek fél óra telefonbeszélgetés után remegő kézzel öntse magába a megmaradt kávéját, és egy slukkra elszívjon egy cigit: [singlepic id=70 w=220 h=140 mode=web20 float=right]
– Végy egy eléggé szétszórt főnököt.
– Adj a kezébe olyan kollegákat, kik annyit tudnak a saját munkahelyük sajátosságairól, működéséről, mint Marvin, a paranoid android a matyó hímzés rejtélyes fogásairól.
– Szétszórt főnökünk adja ki azt a munkát, hogy nyomozniuk kell egy eseményről a beosztottaknak, mi kerek hat hónappal ezelőtt történt, s adja meg nekik Marvin telefonszámát, mert egyrészt cimborája (eddig…), másrészt semmi dolga sincs.
– Marvin tegyen úgy, hogy türelmes.
– Marvin végletekig türelmes.
– Marvin azt hallgatja a vonal túloldalán, hogy a kedves, ámde eléggé felkészületlen nőszemély próbálja összeszedni a papírhalmok közül azokat az anyagokat, mik megtalálása után felteheti az értelmes kérdéseit, de még mindig türelmes.
– 10perc, és még minid nem sikerült megfogalmazni a kérdést.
– Marvin nem annyira türelmes már.
– Marvin kérdez, Marvin segít kérdezni.
– Túloldalt elhangzik az első; jajj, ezt nem értem.
– Marvin azt imitálja a kollegáinak az irodában, hogy szívenszúrja magát a levélbontó késsel. A kollegák röhögnek, majd kisomfordálnak az irodából.
– Marvin közli a telefon túlvégén ülő hölggyel, hogy eddig, amit nem értett, még leányálom volt, mert most jön a bonyodalom.
– Marvin egy sóhajtás mellett elkezdi elmagyarázni a már nem olyan kedves hölgynek, hogy miből is áll a cég profilja, milyen terméket állítanak elő, és enne milyen trükkjei lehetnek.
– Marvin rádöbben, buta fülekre talált.
– Marvin tisztáz, értet, átveszi mégegyszer, visszakérdez, hogy értik e a túloldalt az elhangzott információkat.
– A túloldalt boldogság, Marvin idegrendszer romokban.