[singlepic id=77 w=100 h=120 float=left]Hónapok óta próbálok ide valami vicceset, poénosat, elrettentőt, figyelemfelkeltőt, bármi olyat írni, mitől azt mondják rám, hogy „Marvin egy jópofa srác, bárcsak én is ilyen lazán kezelném a mindennapjaim a munkában, vagy az életben… stb, stb…”
Aha! Beláttam, hogy semmi. Az égvilágon semmi extra gondolat nem jön ki, mi a munkával kapcsolatos, sőt, a munkán kívüli élmények is a feledés homályába kerülnek rettentő gyorsan. Az már pedig nem igaz, hogy az ember fiának nincs legalább egy megosztható élménye ebben a világban. Ha egy barlangban laknék, akkor is min. arról lehetne eszmecserét folytatnom magammal, hogy a falon miért jobbra kerülte meg azt a gyökeret az a százlábú, miért nem balra. Szóval, bárhogy is nézzük, témák milliói vannak előttünk elszórva. Ha már ott tartunk, hogy egyikért sem érdemes lehajolni, kézbe venni, megforgatni, beleharapni, akkor ott bizony valami baj van.
De mi?
A tudatlan ember annyit dobálódzik a kiégés szóval, annyira semmitmondó lett, hogy eszébe sem jut, ezt már [singlepic id=74 w=120 h=100 float=right]hosszú ideje elemzik, figyelik, betegséggé nyilvánították. Hát nézzünk utána, hogy miről is szól ez. Elsőként megtámadtam a neten a wikit. Bár az ott lévő információkat sosem szabad kézpénznek venni, de egy jó ugródeszka a nem ismert témákban való kutatásra. És döbbenet. Nem is maga az ott lévő információ, inkább a további hivatkozások erre a témára. Bakker, külön lap.hu oldal készült erre.
Már 74-ben leírták ennek tünetegyüttesét, s a lényegét így foglalják össze: „a megterhelések, stresszek nyomán fizikai, érzelmi, mentális kimerülés lép fel, ami reménytelenséggel, a célok, törekvések elvesztésével jár. Csökken az önértékelés, a munka eredményessége, nő a mások iránti negatív beállítódás.„
Ahány cikk, annyi szakaszra tagolják, de lényegüket tekintve ugyanarról szólnak.
– Elsőként te lészel a földkerekség nagy idealistája, ki megváltja a világot, de mán.
– Lészel ezek után realista. Tudod hol a helyed, mit kell tenned, próbálod egyensúlyban tartani a dolgaidat.
– Kezdesz kiábrándulni a dolgokból, hülyét kapsz a kollegáidtól.
– Visszahúzódsz, már nem beszélsz senkivel, hatással van ez a munkahelyeden kívüli környezetedre, családodra, kapcsolataidra.
– És amikor rájönnek mi bajod, akkor inkább elküldesz mindenkit a picsába, senki ne segítsen neked, és zárhatóvá teszed a barlangodat.
[singlepic id=75 w=100 h=120 float=left]Ha a Burnout szindróma kialakulásának okait keressük, akkor azokat mind magunkban, mind pedig a munkahelyi környezetünkben megtalálhatjuk. Mivel a nemzetiségünk magyar, meg a lelkünk is, így hát jobban súlyozzuk a munkahelyünk által okozott károkat. Tudod, mindenki hibás, csak én nem…
Hogy mit tudsz tenni ennek elkerülése végett?
Mittudomén….
Szinte az összes, eddig leírt szakaszon végigfutottam már.
Ha rájövök, és addig nem merülök nyakig az apátiába, akkor tutira leírom egyszer.
Egy pár forrás:[singlepic id=76 w=100 h=120 float=right]
Informed
Wiki
Lap.hu
Stb, stb…