Begubózva...
Mindig, amikor ezt olvasom itt, hogy kik vannak onlány, eszembe jut egy régi munkahelyem, ahol igyekeztek minél inkább az elmédbe vésni, hogy pusztán egy 86. senki vagy, egy rabszolga, aki nem gondolkodik, nem érvel, nem pofázik, boldog, hogy doglozhat…
http://www.youtube.com/watch?v=E6m1qgnUw74&feature=channel_page
És aztán az is eszembe jut, hogy az élet nagy viharai között néha olyan nagyon szeretnék icipici, jelentéktelen kis ponttá zsugorodni…
Mivel hétfő van…, nagyon hétfő! 😀
Gyakori mondatok munkahelyen…
– Aha. . . úgy tűnik, az elb*szás tündére megint erre járt…
– Nem tudom mi bajod, de fogadok, hogy jó nehéz kiejteni.
– Mit szólna ahhoz, hogy soha? A soha elég gyors lesz?!
– Látom, úgy döntött, hogy a nyilvánosan szégyeníti meg önmagát.
– Kedvesebb leszek, ha ön okosabb lesz.
– Úgy tűnik, magyarul beszél, de egy szót se értek belőle.
– Nem vagyok magamnál. Kérem, hagyjon üzenetet.
– Kedvelem önt. Emlékeztet rá, milyen volt fiatalnak és hülyének lenni.
– Örökké őrizni fogom az önről alkotott első, téves elképzeléseimet.
– Ön igazolja az idegenekkel szembeni természetes bizalmatlanságomat.
– Van elég tehetségem és kreativitásom, csak sz*rok az egészre.
– Már most próbállak elképzelni ragtapasszal a szádon.
– Csak mert senki se ért meg, még nem vagy művész.
– Az ön valósága és az enyém közötti bármilyen összefüggés teljesen véletlenszerű.
– Sajnálom, de a hatalmamat csak jóra használhatom.
– Ez valóban logikusan hangzik. Ideje emelni a gyógyszeradagot!
– Ki, én?! Én itt csak szobáról szobára vándorolok.
Be kell vallanom, hogy harminc x évesen rá kellett jönnöm arra a nagy igazságra, hogy bármennyire is unszimpatikus a munkahelyed, ki kell használnod adottságait. Mert ha nem, hülye vagy. 😕
Mire akarok kilyukadni?
Aki jól ismer, tudja, hogy az autósportot már anyatejjel szívtam magamba full gázzal. Aztán eljön az idő, hogy rá kell döbbennie az ember gyermekének, hogy autóversenyezni max. a közlekedési lámpáktól,közlekedési lámpákig fog, esetleg ha sok pénze van, akkor kimegy valamelyik gyorsulási versenyre, fizeti a ringen a sok tízezret a szabad hétvégéken. Noh, abba is beletörődtem, hogy nem lesz sok pénzem, így hát maradjon minden az álom kategóriában. 🙄
Mindeddig, míg meg nem talál egy kollegád, hogy mi lenne ha az autóversenyt kicsiben művelnétek. Akkor legyint az ember, hogy ugyanmár, mi abban az élvezet. Nem vagyunk már gyerekek. Lóerő kell, hangos motorok, és a versenybenzin szaga. A többi smafu.
És akkor odaadják a kezedbe annak az 1:10-es méretű “gyerekjátéknak” a távirányítóját. És akkor 5perc múlva azt mondod, hogy neked ez kell. És még másnap is tág pupillákkal rohangálsz fel, s le, és azt motyogod, hogy meg van a te sportod.
Node ezt egy szobában ülve elég nehéz kivitelezni. A versenypályák messze vannak, fizetni köll, gyakorlásként sem mehetsz egyből oda, hisz még halál hülye vagy (s lehet az is maradsz) ehhez.
Ilyenkor jönnek a rafkós kollegák, kik elmesélik, hogy ami van, azt ki kell használni. Légyen céges egyesület, csöpp tagdíj, és ott a hatalmas edzőpálya.
Most folyamatosan bevillan Nyilas egyik post-ja, hol emlegeti a modellezőket. 😆 Már akkor röhögtem nagyon, hogy engem miként fog becsmérelni, de még nem volt meg hozzá a járgányom. És mikor megvettem, és az első edzőköreimet lefutottam, hát kivel szaladok össze, na kivel? Szóval Nyilasnak ezzel a post-al meglepetést akartam okozni, de nem jött össze. 😆
Nade, hogy miről is beszélek? Mert sokaknak eddig nem mondott semmit az írás. Lásd:
Milady, tudom, hogy ingyen kapok munkavállalóit…de azt is tudom, hogy hó végén le kell adni a könyvet, hogy meg tudják nézni a segély miatt, mert ott ugye napra fizetnek. Emiatt sokszor napokat késik a kifizetés…ezt nem engedhetem meg magamnak. A próbanapra 3000 ft-ot fizetne, 11 órára. A segélyem 2500 ft. Arról nem is beszélve, hogy dolgoztam plázában. Volt olyan üzlet, ahol a tulaj büszke volt arra, hogy folyamatosan egy embert próbanaposokkal pótolt hétvégén…ötezerből megússza bélyeggel együtt és nincs más költség , mégis hivatalos…szegény, meg nem talál megfelelő alkalmazottat…
Mielőtt a modellboltba kerültem, a Camponában voltam évekig…ismerem a járást…és azt is, hogy milyen 11 órát dolgozni egyfolytában úgy, hogy azt sem látod süt a nap, vagy esik a hó…Ha oda mennék dolgozni, akkor reggel el kellene 8-kor indulnom otthonról és este 9-re érnék haza. Heti 5 napban 55 órát dolgoznék…persze nem tudom, hogy ez hogy jön össze a 40 órás munkahéttel…bár azt sem tudom, létezik-e még olyan, de ha igen, akkor a 15 órát túlórában kellene fizetni, meg mi van a hétvégi pótlékkal és ilyesmi. Ez az a hely, ahol a szabit is ki lehet venni…de arra ugyebár nem jár fizetés…gondolom én. Szóval délután felhívott és mondtam, hogy köszönöm, nem játszok…Futom tovább a köröket…hátha valahol vár az álomállásom.
Álláskeresési kalandjaim…
Tegnap délután rám telefonált egy ismerősöm, hogy az érdi Tesco egyik üzletébe eladót keresnek. Ma reggel elindultam, felszerelkezve az önéletrajzaimmal. Felszálltam a Volán buszra, ahol is a kedvenc sofőröm üdvözölt és közölte, hogy régen jöttem vele haza. Mit csinálok, hogy soha nem találkozunk? Mondtam, hogy jöjjön reggel 9 felé kutyát sétáltatni, és összefuthatunk. Tetszett neki a poénom, és elkezdtünk beszélgetni. Szó szót követett és kiderült, hogy náluk van felvétel, na nem sofőr státuszban…Megígérte, hogy ha beér a végállomásra megkérdezi nekem. Hálából kapott egy önéletrajzot… 😛
Elsétáltam az üzletig, ki is volt írva a felvétel. Bementem és elég rémes paramétereket soroltak. Munkaidő heti 5 nap és napi 11 óra , 4500/nap. Heti két pihenő nap, ami egy hónapban egyszer hét végére esik. Próbanap 3 van, napi 3000 forintért…ahhoz persze ki kellene váltanom az alkalmi munkavállalók könyvét, ami azért jár bizonyos vonzatokkal. Ott hagytam egy önéletrajzot…
Közben telefonált a buszbácsi…hogy ha végeztem, menjek be a végállomásra és keressem a dirit…Ok. végeztem…elsétáltam odáig.
Mindenki kedves volt, eljutottam majdnem az igazgatóig, ahol közölték, hogy éppen van bent valaki munkaügyben…elég sokfelé csiripelték a verebek, gondolom…de azért hagyjak ott egy önéletrajzot, és hétfőn menjek vissza…Úgy fogok tenni.
Msn-en beszéltem nagykorúval…közölte, hogy felejtsem is el az üzletet, ne tegyem tönkre magam…
dolgoztam már ilyen helyen…tudom miről beszél…
Na ennyit mára…azt hiszem továbbra is az ismerősökben bízok…
Az előbb reagáltam egy megjegyzésre…Nagyon kedves tanácsot kaptam, arra vonatkozóan, hogy ne elégedjek meg egy eladói állással, több van bennem. Köszönöm. Én is érzem, sőt tudom is…de sajna nem tudom papírokkal alátámasztani. Lefeljebb egy ismerős hiszi el, illetve esetleg tudja rólam…de az önéletrajzoból nem igazán olvasható ki. Kozmetikázni nem akarom, az őszinteség mindenek felett…
Sajna amikor én jártam suliba, még egy nyelvet tanultuk, a korosztályom tudja, hogy milyen sikerrel…mivel használnom nem kellett soha, sikeresen el is felejtettem még azt is. Most bezzeg sikeres lehetnék …Kiskorú azt választotta második nyelvnek, remélem nagyobb szerencséje lesz vele.
Közgazdaságit végeztem, de korán férjhez mentem, találtam jó munkahelyet, de nem a szakmámban…az szépen elment mellettem a jogszabályokkal, átalakításokkal együtt. Az érettségi után fél évvel alakították át az adórendszert… a papírral ki lehetett volna bélelni a kukát.
Szóval férjhez mentem…egy gyerek, két gyerek…boldog család…6 órás meló…Mire a srácok felnőttek Apuci el…és arra eszméltem, hogy attól a naptól nem csak Anyuka vagyok, hanem családfenntartó…Hát…igyekeztem…de az üzletet is elérte a válság…innentől passz. Az esélyeimet nem taglalom…mindenki látja a helyzetet.
Az biztos, hogy a srácaimban örök emlék marad az, hogy ebéd után elhoztam őket a suliból…játék, palacsintasütés…tévézés együtt, kirándulás…és nyugodt, boldog háttér. Amikor a férjem utólag a fejemhez vágta, hogy most több vagyonon osztozhatnánk, ha én is belehúzok…a fiam közölték vele, hogy akkor mi lett volna az Ő csodaszép gyerekkorukkal? Nem elég, hogy nem volt apjuk?
Azt hiszem ha újra kezdhetném, akkor sem csinálnám másképp…Inkább igyekszem a helyzetből kihozni a lehető legjobbat…és reménykedek, hogy esetleg valaki észre veszi a bennem rejlő lehetőségeket…
Állítólag a nevetés jó hatással van az emberekre…, és mivel vannak itt betegek, álláskeresők , kialvatlanok…stb. … 🙂 Egy biztos! Ártani nem fog! 🙂
Vállalati kommunikáció…
Feladó: Vezérigazgató
Címzettek: Területi Igazgatók
Kedves Kollégák!
Pénteken 17 órakor a Haley üstökös olyan közel halad el a Földhöz, hogy szabad szemmel is láthatóvá válik. Ez a rendkívüli látványosság csak 76 évente fordul elő, ezért kérem az Igazgatókat, az alkalmazottakat vezényeljék ki a parkba, ahol én egy kis előadást tartok a jelenséggel kapcsolatban. Esős időben sajnos nem látható, ekkor az alkalmazottak a vállalati büfében gyülekezzenek, ahol egy kis filmet vetítünk nekik az üstökösről.
Feladó: Területi Igazgató
Címzettek:Főosztályvezetők
Kedves Kollégák!
A Vezérigazgató utasítására pénteken 17 órakor a Haley üstökös fog a park felett feltűnni az égen. Ha esne az eső, gyűjtsék össze a dolgozókat a büfében, ahol lefilmezik ezt a csodálatos jelenséget, amely csak 76 évente fordul elő.
Feladó: Főosztályvezető
Címzettek: Osztályvezetők
A Vezérigazgató utasítására pénteken 17 órakor a csodálatos Haley üstökös megjelenik a büfében. Ha a parkban esne az eső, a Vezérigazgató új utasítást ad, ami csak 76 évente fordul elő.
Feladó: Osztályvezető
Címzettek: Csoportvezetők
Pénteken 17 órakor a Vezérigazgató fog feltűnni a büfében a Haley üstökössel, ami csak 76 évente fordul elő. Ha esne az eső, a Vezérigazgató a parkba rendeli az üstököst.
Feladó: Csoportvezető
Címzettek: Dolgozók
Ha pénteken 17 órakor esne az eső, a csodálatos, 76 éves Bill Halley és az üstökös végigfuvarozza a Vezérigazgatót a parkon át a büfébe.
Milady legutóbbi írásának utolsó soráig, elfogott az empátiás együttérzés, szar dolog ha az ember beteg, főleg ha a felesége! Mert akkor ugye lehet otthon is dolgozni…bár Zen felesége nem beteg és mégis, na mindegy…
de visszatérve az utolsó mondatra, azonnal beugrott az a régi vicc, hogy amikor a parasztnak megdöglik a tehene és megjelenek neki én, hogy teljesítem 1 kívánságát, akkor azt mondja, hogy dögöljön meg a szomszédé is! Én is éreztem így, amikor kopaszként szopattak honvédségnél, utáltam minden civilt és legszívesebben mindenkit besoroztam volna. Aztán ki tudja miért, kiképző szakaszvezetőként, jó egy évig élvezhették, vezetői erényeimet, a 68-69-70-es születésűek…
Leszerelést követően kb. 5 évvel múlva, az egyik, nagyon alaposan kiképzett, kopaszommal, összefutottam az utcán. Szinte biztos voltam benne, hogy mehetek fogorvoshoz és a traumára, de legnagyobb meglepetésemre kezet fogott velem és őszinte hálával megköszönte, hogy én voltam a parancsnoka! hogy miket mondott még azt ugyse érti a sok puhány, tápos, mihaszna, aki nem volt soha katona, ezért most kihagyom, de az biztos, hogy többfajta betegség van és az ember egy-egy után, mindig okosabb lesz, egy kicsit. Mondhatni ez egy próbatétel. Én 4 éve nem voltam beteg, mióta elolvastam, Lenkei doki könyvét. Na jó nézegettem a képeket, de minden szar dolog, jó is lehet valamire, és úgy könnyebb egy kicsit, ha másnak is szar, ezzel egyet tudok érteni, de nem leszek nemesebb tőle, bár ha azt nézzük hogy nekem nem szar, de másnak igen és próbálok segíteni, akkor érzem a glóriát, amint világít a fejem felett és jó érzések kerítenek hatalmukba, kár hogy az embereket, csak haláluk után avatják szenté….:-)
Asszem még este nekiállok egy korhadt, szuvas deszkára piros olajfestékkel felfesteni a figyelmeztetést!
Szélszesünk már tegnap tüskés almákat evett egész nap, meg félsüket volt mindkét fülére, kétszer is csepegtetnem kellett. Ő a mai napot hagyta ki… Akármilyen szőrösszívű főnök is vagyok, a lázas munka alatt egészen mást értek…
A titkárnők gyöngye tegnap bojkottálta a munkát. Nem azért, mert utálja, hanem mert nem jutott ki a lakásból, néha a fürdőből sem…
Nekem mára kezdett el húzni az orrom, égni a szemem, meg folyamatos késztetésem van a torokköszörülésre…
Terápiás jelleggel hektószámra ittuk a citromos teát, meg rendeltünk egy gyógy-pizzát…
Kicsit igazságtalannak érzem, hogy Zsének semmi baja… Na majd körbenyalogatom a bögréjét… 😈
Csibe állásinterjújáról az ugrott be, hogy itt mi a helyzet.
Jelentkezik 20-30 jobbnál jobb képességű szellemi lény, mert a fizikaikról ezt nem lehet elmondani, na mindegy és van 4 kiválasztási specialista, akik 3-4 lépcsős Zöldsapkásokat megszégyenítő teszt után kiválasztja a 31.-ket, aki egyébként nem is jelentkezett.
Oda tolják a segge alá az autót, meg a telefont, laptopustúl és ő lesz az Ász egy darabig, később kiderül, hogy fingja nincs az egészhez és ahelyett hogy páros lábbal rúgnák ki mint macskát szarni, elküldik tréningre majd 3,5 millás vezetői tanácsadásban részesítik, később pedig olvassuk a búcsúlevelet, amely arról szól, mennyire szeretett itt mindenkit, de hát menni kell valahová jobb helyre mert a kihívás meg a célkitűzés meg a többi szokásos zagyvalék.
Rosszabb esetben meg itt marad és láger géniuszaként tovább pusztít és talál ki újabb agyament faszságokat mint pld. egy nyelvet beszélünk mert egy csapat vagyunk egy hajóban. Azt a fenét! mindig is magasról leszartak minket és max. addig vagyunk egy hajóban míg sorba állunk az ebédért. Ha egyszer végeznének egy olyan felmérést, hogy hányan szeretik a cégüket és a munkájukat biztos meglepő eredmények születnének…Na mindegy az a tanácsom Csibe, hogy gondolj bele! Felvesznek eladónak, kapsz valami éhbért és attól kezdve mindenki beléd rúg egyet, aki arra jár, képletesen szólva. Gondolj arra, hogy különb hivatás adatott meg neked, amit talán szeretni fogsz!
Itt sokan vannak, akik még kocsigyűjtőnek sem alkalmasak a Tescóban, főleg Zen munkahelye felé… 🙂 Aztán láss csudát milyen jól el vannak. Marvin azt mondta pár éve, hogy amíg megteheti, hogy alszik és könyvtárakat olvass ki, munka közben, addig rajta nem kell segíteni. 🙂 Nem is töröm össze magam.